4/2006. Polgári jogegységi határozat

bűnjelként lefoglalt dolgon bekövetkezett kárról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a 2006. május 24. napján megtartott nem nyilvános ülésén a Polgári Kollégium vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság a büntetőeljárás során bűnjelként lefoglalt dolgot közhatalmi tevékenysége részeként őrzi, kezeli, illetve gondoskodik őrzéséről, kezeléséről. Az ennek során bekövetkezett kárért - szerződésen kívüli károkozóként - a Ptk. 349. §-a alapján állhat fenn a felelőssége. Az ilyen kártérítési per elsőfokú elbírálása a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik. A PK. 42. számú állásfoglalás indokolásának ettől eltérő iránymutatását a Legfelsőbb Bíróság nem tartja fenn.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 31. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt jogkörében a Bsz. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a jogegységi eljárás lefolytatását és annak eredményeként jogegységi határozat meghozatalát indítványozta abban a jogkérdésben, hogy a lefoglalt bűnjelek őrzése, kezelése idején is fennmarad-e az intézkedés közhatalmi jellege, vagy az őrzés, kezelés idején a lefoglalást elrendelő nyomozóhatóság, ügyészség, bíróság - tehát a hatóság - az őrzése, kezelése, illetve az erről történő gondoskodása során bekövetkező kárért nem a Ptk. 349. §-a szerint, hanem letéteményesként a Ptk.-nak a letéti szerződésre vonatkozó szabályai szerint köteles helytállni. A jogvita megítélésétől függően tartozik a kártérítési per elsőfokú elbírálása a megyei (fővárosi) bíróság [Pp. 23. § (1) bekezdés b) pont], vagy - a perértéktől függően - a helyi bíróság [Pp. 22. § (1) bekezdés] hatáskörébe. A Pp. 271. §-a (2) bekezdésének rendelkezéséből következően a jogvita minősítése abból a szempontból is meghatározó, hogy a perértéktől függetlenül, vagy csak az egymillió forintot meghaladó perérték esetén van helye felülvizsgálatnak.

Az indítványozó a jogegységi határozat meghozatalának szükségességét az eltérő jogalkalmazói gyakorlattal indokolta.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma által a Ptk. 349. §-ának alkalmazásához kapcsolódóan elfogadott PK. 42. számú állásfoglalás a) pontjához tartozó indokolás szerint "nem lehet államigazgatási jellegű tevékenységnek tekinteni azt, amikor az államigazgatási szerv jogszabály rendelkezése alapján köteles a birtokába került dolgok megőrzéséről gondoskodni (pl. a börtönbüntetésre ítélt személyektől megőrzésre átvett ingóságok, vagy a bűnjelként lefoglalt vagyontárgyak őrzése) . Az ilyen dolog elvesztése vagy megrongálódása folytán keletkezett kárért az eljáró szerv letéteményesként felel. Ez tehát az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségtől független, önálló felelősségi jogalap. A Ptk. 349. §-ában meghatározott felelősség a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség egyik különös fajtája, tehát nem jöhet szóba akkor, amikor a kár szerződésszegés folytán keletkezett."

A kollégiumi állásfoglalás 1965-ben történt elfogadása óta az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a bűnjelek lefoglalása közhatalmi jogviszonyt hoz létre a hatóság, valamint a bűnjel tulajdonosa, illetve a bűnjelet bármilyen jogcímen birtokló használó, tehát a lefoglalás elszenvedője között. Az utóbbi években azonban jogalkalmazási vita keletkezett abban a tárgyban, hogy a lefoglalást, mint egyszeri közhatalmi döntést követően a lefoglalás, mint folyamatos állapot jogi minősítése a lefoglalás megszűnéséig megváltozik-e.

A Legfelsőbb Bíróság e tárgyban ítélkező tanácsa által is képviselt egyik álláspont szerint a lefoglalás közhatalmi jellege a lefoglalás nyomán keletkező közvetlen hatósági kezelés, őrzés, vagy a hatóság által a kezelésről, őrzésről való gondoskodás idején is fennmarad. A lefoglaló hatóság egyoldalú rendelkezési joga a lefoglalás egész ideje alatt fennáll. Az érintettet a hatósági döntéssel szemben jogorvoslati jog illeti meg. A hatóság és a lefoglalást elszenvedő személy közötti közhatalmi jogviszony nem változik át mellérendeltségen alapuló polgári jogi jogviszonnyá. Ez a fajta letét sem a céljában, sem a létrejöttében, sem a felek lényeges jogait és kötelezettségeit érintően nem tekinthető polgári jogi letétnek. Ennek az álláspontnak az elfogadása szükségessé teszi a PK. 42. számú állásfoglalás idézett indokolási részének módosítását.

Az ítélkezési gyakorlatban előforduló másik álláspont szerint a kollégiumi állásfoglalás hivatkozott indokolásából levezethetően a bűnjelként lefoglalt dolognak (sok esetben gépjárműnek) a hatóság saját őrzése, kezelése során történt károsodása miatt a hatóság nem a Ptk. 349. §-a, hanem letéteményesként, a Ptk. XXIX. fejezetében szabályozott letéti szerződés alanyaként tartozik helytállni. Következésképpen nem szerződésen kívül okozott kárról van szó, és eltérő a bíróság hatásköre is.

II.

A jogegységi eljárásban a legfőbb ügyész írásban kifejtett álláspontja szerint a bűnjelek őrzésének folyamata a hatósági - alapvetően büntető - eljárások jellemzőit viseli magán. Amíg a polgári jogi letét lényege az őrzés, a bűnjelnek az őrzése a lefoglalás célját szolgálja. Önmagában az is a folyamatos közhatalmi állapotot jelenti, hogy - ellentétben a polgári jogi természetű letéttel - a dolog lefoglalás utáni őrzése, kezelése általában a lefoglalásnak a megszüntetésével fejeződik be. Az intézkedés közhatalmi jellegének fennmaradását igazolja az is, hogy a vádemelést megelőző időszakban az őrzés, kezelés törvényességét a büntető ügyben eljáró ügyész ítéli meg. Ha az elrendelést követően a jogviszony polgári jogivá válna, ilyen jellegű ügyészi hatáskör sem lenne gyakorolható. A lefoglalást elszenvedő mindezekre figyelemmel az őrzés és a kezelés során előforduló kárát a hatósággal szemben a Ptk. 349. §-ára hivatkozással érvényesítheti.

III.

A Ptk. 462-466. §-ainak rendelkezéseiből, valamint a törvénynek a szerződésekre vonatkozó általános szabályaiból következően a letét írásban, szóban vagy ráutaló magatartással létrejövő, a mellérendeltségben lévő letevő és letéteményes közötti megállapodás, amely szerződésnek valamely dolog időleges megőrzése a célja, és amelynek egyik alapvető vonása, hogy "... a letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti".

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 151. §-ának (1) és (2) bekezdései szerint a lefoglalás a bizonyítás érdekében vagy az elkobzás, illetőleg a vagyonelkobzás biztosítására a dolog birtokának elvonása a birtokos rendelkezése alól, a bíróság, az ügyészség, illetőleg a nyomozóhatóság által.

A lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet (R.) 1. §-a úgy szól, hogy a birtokbavételt követően az előbb nevezett hatóságok a lefoglalt bűnjelet hatósági letétbe helyezik. Az R. I. fejezetének a címe "A bűnjelkezelés", az alcíme pedig "A bűnjel hatósági letétbe helyezése". Nem általában vett letétről, hanem hatósági letétről rendelkezik a jogszabály, s nincs szó letevőről, a letétbe helyező maga a nyomozó, az ügyész vagy a bíró. Ez a hatósági intézkedés jegyzőkönyv készítésével kezdődik (R. 10. §), majd a hatósági személyként eljáró bűnjelkezelő a bűnjeleket tételesen bevételezi és gondoskodik a megőrzésükről (R. 6. §) . A jogszabály a bűnjel csomagolásának, őrzésének és kezelésének olyan részletes, mindenre kiterjedő szabályait tartalmazza, hogy a hatóság károkozás esetén legfeljebb csak a saját tevékenységétől független és elháríthatatlan okra hivatkozással mentesülhet.

A hatósági letétbe helyezésre nem alkalmas bűnjelet a hatóság az érdekelt őrizetében is hagyhatja, részletesen meghatározva a jogait és kötelezettségeit. Az érdekelt csak a hatóság engedélyével használhatja a bűnjelet (R. 2. §). Ha a bűnjel a hatósághoz vagy a bűnjelkezelőhöz terjedelme, súlya, jellege, kezelésének vagy gondozásának szükségessége miatt nem szállítható be, bűnügyi költségnek számító díjazás ellenében a szakszerű kezelés feltételeivel rendelkező gazdálkodó szerv vagy egyéni vállalkozó őrizetébe és kezelésébe adható. Ebben az esetben is meg kell határozni az őrzési és kezelési kötelezettség módját, terjedelmét (R. 3. §, 9. §) . A törvény részletesen szabályozza a lefoglalt dolog előzetes értékesítésének és elkobzásának (Be. 156. §), a lefoglalás megszüntetésének, kiadásának (Be. 155. §) és visszatartásának (Be. 157. §) szabályait.

A jogszabályi rendelkezésekből kétségtelenül arra a következtetésre lehet jutni, hogy a polgári jogi letét tartalmát adó jogviszony jellemzői alapvetően eltérnek a hatósági letét lényegét meghatározó jogi tényezőktől. A hatósági letétből következő őrzési, kezelési tevékenység, illetve a hatóságnak az erről való gondoskodása szorosan és el nem választható módon kapcsolódik a hatóság közhatalmi döntéséhez, a lefoglaláshoz. A kárfelelősség szempontjából is azonos és egységes a jogi megítélésük.

Más a helyzet, amikor a hatóság gazdasági társaságot vagy vállalkozót bíz meg az őrzéssel, vagy az őrzéssel együtt a kezeléssel. Polgári jogi megbízási vagy letéti szerződés csak a kettőjük viszonyában jön létre. A kettőjük jogvitáját természetesen a Ptk.-nak az adott szerződés rendelkezései alapján szükséges elbírálni.

IV.

A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács a Bsz. 27. §-a, a 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a 32. §-ának (4) bekezdése értelmében a rendelkező rész szerint határozott. Egyben azt is kimondta, hogy a PK. 42. számú állásfoglalás indokolásának eltérő iránymutatását nem tartja fenn.

Budapest, 2006. május 24.

Dr. Murányi Katalin s. k.,

a tanács elnöke

Dr. Uttó György s. k.,

előadó bíró

Angyalné dr. Demeter Judit s. k.,

bíró

Dr. Horeczky Károly s. k.,

bíró

Dr. Wellmann György s. k.,

bíró