BH 1997.9.429 I. A társtettesként elkövetett testi sértés megvalósítását követően az egyik elkövetőnek a társa távozása után kialakult ölési szándéka és a sértett megölése miatt az eltávozott személynek az emberölés bűntette miatt a büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg [Btk. 20. § (2) bek., 166. § (1) bek., (2) bek. d) pont, 170. § (1) és (4) bek.].

II. A testi sértésre irányuló közös bántalmazás után a társa ölési cselekményében már részt nem vevő és e szándékról tudomással sem bíró vádlott-társ magatartása nem értékelhető az emberöléshez nyújtott pszichikai bűnsegélyként [Btk. 21. § (2) bek., 166. § (1) (2) bek. d) pont, 170. § (1) és (4) bek.].

III. A büntetőeljárásban csak a bűncselekménnyel közvetlenül okozott kár érvényesíthető;

a sértett eltemetése költségeinek megfizetésére - minthogy nem közvetlenül a bűncselekmény folytán keletkeztek - a vádlott nem kötelezhető [Be. 53. § (1) bek., 55. § (1) és (2) bek., 215. § (1) bek.].

A megyei bíróság mint fiatalkorúak bírósága a fk. I. r. vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 9 évi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra; a fk. II. r. vádlottat pedig társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt 8 év 6 hónapi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat, hogy a magánfélnek 38 303 forint kártérítést fizessenek meg.

A tényállás szerint 1994. június 3-án este a 15. életévét alig betöltött fk. I. r., és a 17 éves kort még el nem ért fk. II. r. vádlott pontosan meg nem állapítható, nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott.

A vádlottak az utcán haladtak, majd bementek a Nonstop üzletbe, ahol további két üveg sört és 2 dl császárkörte likőrt vásároltak, amit a bolt mellett közösen elfogyasztottak. Eközben arról beszélgettek, hogy "milyen régen balhéztak". Megegyeztek abban, hogy ráérnek még hazatérni, inkább menjenek el a templomkertbe, hátha meg tudnak verni valakit. A fiatalkorú vádlottak a templomkerthez érve egy személyt találtak ott, és előző közös akarat elhatározásuknak megfelelően, verekedési szándékkal, mindketten odamentek az egyedül levő sértetthez. A vádlottak az elhatározás és az elkövetés időpontjában legalább közepes fokú ittas állapotban voltak.

Az alkoholista, hajléktalan sértett az éjszakát a templomkertben töltötte. A sértett 179 cm magas, sovány testalkatú, közepesen fejlett volt, de életvitele, alkata folytán legyengült, megtört, nem megfelelően gondozott, ápolatlan ember benyomását keltette. Aznap a szokásosnál kevesebb mennyiségű alkoholt fogyasztott, kevesebb pénzhez jutott, a délután folyamán valószínűsíthetően csak néhány deciliter bort ivott, így nem volt ittas állapotban.

A fk. I. r. vádlott - miután mindketten megközelítették - cigarettakérés ürügyén megszólította a sértettet, aki bolyongva járkált a parkban, és elutasította a számára ismeretlen fiatalok kérését. Ekkor az I. r. vádlott elkezdte a tettlegességet, amibe a II. r. vádlott is támogatólag bekapcsolódott, és közösen bántalmazták az idegen férfit.

A fk. I. r. vádlott ököllel több esetben a sértett arcára, fejére és mellkasára sújtott és a II. r. vádlott is több esetben megütötte a sértett fejét és hasát ökölbe szorított kézzel. A vádlottak az ökölütéseiktől sérülten földre került sértettet tovább ütlegelték, a fejét, oldalát, mellkasát, combját rugdosták. A közös bántalmazó tevékenység során az I. r. vádlott fenyegetően kijelentette, hogy "most szétrúgom a töködet", és a férfi nemi szervébe talpalt. A II. r. vádlott felültette a sértettet, és míg tartotta, a társa az arcába rúgott. A fiatalkorú vádlottak a földön fekvő sértett mellé álltak, és az I. r. vádlott "mindjárt ráugrok a fejedre" kijelentést tette, miközben a sértettet rugdosta.

A sértett az 5-10 percig tartó bántalmazás során megkísérelt a vádlottak elől kitérni, de nem tudott elmenekülni. Megpróbálta ellökni őket és az ütéseiket, rúgásaikat hárítani, azok erejét csökkenteni oly módon, hogy maga elé emelte a karjait. Legalább a fejét védte, mindkét kezét az arca előtt tartotta, a földre kerülése után is, a felültetésekor történt rúgásáig. Ez a rúgás érte az arcát, amelyet nem tudott kivédeni. Nem kiabált segítségért, nem jajgatott, csupán azt kérdezgette, hogy "miért bántotok most engem..... ?"

A sértett már álló helyzetében is vérző sérüléseket szenvedett, az arcára mért egyik ökölütés során a fk. II. r. vádlott mutatóujjánál lehorzsolódott a bőr. A vádlottak észlelték, hogy vérzik az általuk ütlegelt férfi.

A fk. I. r. vádlott a földön fekvő, kiszolgáltatott sértett cipőit kifűzés, kikötés nélkül lerántotta, először a jobblábast vette le, amit odaadott a társának.

A fk. II. r. vádlott ekkor felhagyott a sértett bántalmazásával, szólt a társának, hogy menjenek most már haza, és a sértett lábbelijét maga előtt rugdosva elindult a kijárat felé. A fk. I. r. vádlott még kb. fél percig a helyszínen maradt, és dühödten, magából kivetkőzve, egyedül folytatta a sértett bántalmazását. A közelben talált fémvázas kerti széket eszközül használva, a sértett életét kívánta kioltani. Az éjszaka folyamán esett kisebb mennyiségű csapadéktól nedves, füves talajon fekvő férfi fejét és mellkasát több esetben nagy erővel ütötte a székkel, majd a mintegy 10 kg súlyú fémvázas ülőalkalmatosságot legalább 60-70 cm magasságba felemelve, a már addig is súlyosan sérült ember háttájékához dobta.

Az I. r. vádlott ezután sorsára hagyta a földön maradt sértettet, annak ballábas cipőjét a kezében fogva a társa után indult. Mielőtt a kertből kiért volna, a lábbelit a földre dobta, és szintén azt rugdosva követte a társát. Az utca felé kivezető bejárónál visszadobták a cipőket a parkba. A fiatalkorú vádlottak ezután együtt a II. r. vádlott lakására mentek.

A sértett a bántalmazás következtében legalább 22 rb. tompa erőbehatásra létrejött sérülést szenvedett. A homloktájékon, az alsó és felső szemhéjon, az orrgyökön, az alsó és felső ajkak területén, a bal szájzugban, az állcsúcs alatt, a nyak bal oldalán, a bal válltájékon és nyaktájékon, a bal felkaron, a könyéktájékon, a bal alkaron, a jobb válltájékon és könyökön, mellkastájékon szenvedett sérülést. A bal oldalon a III., IV., V., VI., VII. bordák törése, az elülső és hátsó hónaljvonalban, a jobb oldalon a II. bordától a XII. bordáig terjedő törés jött létre.

A sértett a bántalmazás elszenvedését és a vádlottak eltávozását követően mintegy 15-30 perc múlva az ablakos sorozat-bordatörésekhez társuló kétoldali légmell és fulladás miatt a helyszínen meghalt.

A vádlottak, védőik és törvényes képviselőik az ítélet ellen felmentésért, a téves jogi minősítés miatt és enyhítés végett jelentettek be fellebbezést. A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a tényállás a lényeges tények tekintetében megalapozott, ugyanakkor a sértett halála okának és a sérülések jellegének kétséget kizáró tisztázásához további bizonyítás felvételét látta szükségesnek, ennek tisztázása érdekében szakértőt rendelt ki.