A Fővárosi Törvényszék K.701409/2020/36. számú határozata a 2235033423. sz. határozattal módosított 2234698621 tárgyában. [2017. évi CLI. törvény (Air.) 96. § (1) bek.] Bíró: Hajdú Ágnes

...

Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 38.K.701.409/2020/36.

A felperes: Felperes1

(cím2)

A felperes képviselője: Szabó és Társa Ügyvédi Iroda

eljáró ügyvéd: dr. Szabó László János ügyvéd

(cím3)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(cím1)

Az alperes képviselője: Kovácsné dr. Veres Orsolya kamarai jogtanácsos

A per tárgya: a 2235033423. sz. határozattal módosított 2234698621.

sz. határozattal kapcsolatban keletkezett adóügyi jogvita

Í T É L E T

A bíróság az alperes 2235033423 számú határozatával módosított 2234698621 számú határozatát - a 2304066613 számú elsőfokú határozatra is kiterjedően - megsemmisíti és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezi.

A kereseti illeték a magyar állam terhén marad.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 571.500,- (ötszázhetvenegyezer-ötszáz) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A per alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes adószámmal rendelkezik, bejelentett tevékenysége lakásbérlet, albérlet. A felperes 1993. december 13-án vásárolta meg az cím2 szám alatti lakást 5.000.000.- Ft-ért, melyen 1993 és 2010 között értékmegőrző, illetőleg értéknövelő felújításokat és beruházásokat végzett.

[2] A felperes a tárgyi eszköz nyilvántartásában 2010. december 31-i dátummal 45 millió Ft-ban határozta a lakás értékét, mely vonatkozásában 2010-ig 10 %-os költséghányadot alkalmazott, azaz nem számolt el értékcsökkenést. 2011. I. és II. negyedévére 225.000.- Ft, 225.000.- Ft, összesen 450.000.- Ft értékcsökkenést tüntetett fel, 2012-2015. évekre értékcsökkenést nem számolt el. 2016. évre 2 %-os leírási kulccsal 900.000.- Ft, 2017. évre 675.000.- Ft értékcsökkenést számolt el.

[3] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 12/41/380014/795 számú megbízólevéllel 2011. évre egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél, mely során a felperes által 2011. évre feltüntetett értékcsökkenést nem vitatta, ugyanakkor a felperest a 3116122372 számú határozatában a nyilvántartás vezetési kötelezettség elmulasztása miatt 20.000.- Ft, a nyilvántartások jogszabályi előírásoktól eltérő vezetése miatt 10.000,- Ft mulasztási bírsággal sújtotta, megállapítva, hogy az alapnyilvántartás és a tárgyi eszköz nyilvántartás nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.

[4] A felperes 2015. december 1-jén szerződést kötött a testvérével, mely szerződést a felek 2015. december 2-án módosították. A módosított szerződés szerint személy1 havi 1.000,- Ft bérleti díjat fizet előre egy összegben a felperes részére a lakás 2016. május 31-ig történő bérlésére.

[5] A felperes 2016. május 25-én bérleti szerződést kötött a cég1-vel, mely alapján a társaság 2016. június 1-jétől 2017. május 31-ig bérbe vette a felperes tárgyi ingatlanát. Az ingatlant a társaság alkalmazásában álló külföldi állampolgár és családja használta. A felek a bérleti szerződést két alkalommal meghosszabbították. A bérleti díjon felül 2.400,- euro kauciót határoztak meg, melynek átadására sor került.

[6] A felperes a személyi jövedelemadóról szóló bevallásaiban a 2016. évre 4.164.468.- forint, a 2017. évre 1.492.368.- forint önálló tevékenységből származó bevételt vallott.

[7] Az adóhatóság a 3495461816. számú megbízólevéllel 2017. június 2-án egyes adókötelezettségek teljesítésére vonatkozó ellenőrzést rendelt el a felperessel szemben a 2016. január 1. és 2016. december 31. időszakra vonatkozóan, mely ellenőrzés eredményeként hozott jegyzőkönyvben megállapításra került, hogy a felperes az adómegállapítási és bizonylat megőrzési kötelezettségének eleget tett.

[8] Az adóhatóság 2018. július 4-én a 2016. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakra az adóhatóság jogkövetési vizsgálatot folytatott le felperessel szemben, amely a 2018. szeptember 20-án kelt jegyzőkönyv szerint hiba, hiányosság megállapítása nélkül zárult le.

[9] Ezt követően az elsőfokú adóhatóság a 2018. október 12-én kelt 4144619170 számú megbízólevéllel adóellenőrzést rendelt el a felperessel szemben személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemben a 2016. január 1. és 2017. december 31. közötti időszak tekintetében.

[10] Az adóhatóság a 2019. július 29. napján kelt 2304066613 számú határozatában a felperes terhére 2016. és 2017. adóévre személyi jövedelemadó adónemben összesen 567.313,- Ft, egészségügyi hozzájárulás adónemben összesen 374.699,- Ft adókülönbözetet állapított meg, mely egyben adóhiánynak minősült, ezért az után a felperest 186.599,- Ft adóbírság és 20.506,- Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

[11] Az elsőfokú hatóság a határozat indokolásában mindenekelőtt a felperes ellenőrzési jegyzőkönyvre tett ügykezelésre vonatkozó észrevételeire reagált.

[12] Azon felperesi észrevételre, miszerint a 5240791397 számú, ellenőrzési határidő meghosszabbításáról rendelkező végzés postai térítési díja készpénzzel lett megfizetve ismeretlen személy által, a felperesnek elektronikus úton megküldött példányon nincs megjelölve a hiteles másolat elkészítésének oka, az iktatószám a vonalkód felett található, valamint arra, hogy több iraton (vizsgálati program, megbízólevél) a keltezés és a kiadmány helye a tartalmi résztől különváltan külön oldalon szerepel, az elsőfokú adóhatóság azt hangsúlyozta, hogy az Egységes Iratkezelési Szabályzatról szóló 1/2017. (V. 17.) NAV utasítás (a továbbiakban: EISZ) célja annak biztosítása, hogy az iratok útja pontosan követhető, ellenőrizhető és visszakereshető legyen. Nem jogszabály, hanem alapvetően belső felhasználásra szánt szabályzat, aminek alkalmazása kizárólag az adóhatóság szervezetére irányadó, így előírásainak esetleges nem megfelelő alkalmazása nem eredményez közvetlenül jogszabálysértést. Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 1. és 3. §-a alapján az adóhatóságnak az eljárása során a jogszabályi rendelkezéseket kell szem előtt tartania, így a szervezeti belső irányító eszközökre való felperesi hivatkozás nem teremthet jogi alapot. Előadta azt is, hogy a NAV iratkezelő rendszere nyilvántartott zárt számmezőből kiosztott iktatószámot használ, az iratok egyedi azonosítója tehát egy tízjegyű automatikusan generált számjegy, melynek megjelenési formája lehet előre gyártott etikett (bárkód) és a rendszer által nyomtatott vonalkód. Mivel ezeket a bárkódokat szigorú számadású nyomtatványként kell kezelni, átadás-átvételüket dokumentálni, ezért azok az adózók birtokába nem kerülhetnek. Így a jegyzőkönyv a nyomtatott etiketten megjelenített iktatószámot tartalmazza, addig a felperes részére postai úton megküldött példányra kézírással került felvezetésre ugyanez az iktatószám, arra vonatkozó előírás ugyanis nincs, hogy az adózó részére a bárkódot tartalmazó iratot kell átadni. Ily módon a postai úton megküldött irat formailag, kizárólag a bárkódra figyelemmel nem, de tartalmilag teljesen megegyezik annak irattári példányával. Az a körülmény, hogy a felperes által kifogásolt iratok esetében a keltezés és a kiadmány helye a tartalmi résztől külön oldalra került, mindössze az iratok esztétikai megjelenését befolyásolja, ugyanez vonatkozik a körbélyegző lenyomatának az elhelyezésére is, mely nem minősül jogszabálysértésnek, mint ahogy az sem, hogy az iktatószám a vonalkód felett vagy alatt helyezkedik el, hiszen ez a körülmény nem befolyásolja az irat beazonosíthatóságát.