PK 77. szám
Az ajándéknak a Ptk. 582. §-a (1) bekezdésén alapuló visszakövetelése, valamint a Csjt. 60-69. §-aiban biztosított tartásra való jogosultság olyan két különböző személyes jog, amelyek egyikének érvényesítése sem függ a másik jog sikeres vagy sikertelen érvényesítésétől. E jogok gyakorlásának csak a joggal való visszaélés szab korlátot.
A Ptk. 582. §-ának (1) bekezdése szerint a még meglevő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.
E rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban felvetődik az a kérdés, hogy a visszakövetelési igény érvényesítésének előfeltétele-e a Csjt. 60-69. §-aiban biztosított tartási igény érvényesítése, vagyis hogy az ajándékot létfenntartás érdekében csak az követelheti vissza, akinek tartásra kötelezett hozzátartozói nincsenek, vagy azokkal szemben tartási igényét nem sikerült érvényesítenie.
E kérdést nemlegesen kell eldönteni, mert az ajándék visszakövetelésére és a családjogi tartásra vonatkozó jog az ajándékozónak olyan egymástól független személyes joga, amelynek gyakorlása az ő belátásától, választásától függ.
Az ajándékozási ügylettel az ajándékozó saját vagyona rovására juttat vagyoni előnyt a megajándékozottnak, ellenérték nélkül apasztja vagyonát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ajándékozásnak nem lehetnek méltányolható tárgyi okai. Az ajándékozó az ajándékkal kifejezheti háláját a neki nyújtott szolgáltatásokért (pl. életmentésért, vagyonmentésért stb.), különös szeretetét és megbecsülését valamely rokona vagy az ajándékot kiérdemlő más személlyel szemben. E méltánylást érdemlő körülmények mellett igazságtalan eredményre vezethetne az az álláspont, amely szerint nincs tartásra joga annak, aki az ajándék visszakövetelésére vonatkozó igénynek érvényesítésével tartásáról gondoskodni tudna, vagyis, hogy az ajándék visszakövetelési igény mindig megelőzi a tartás iránti igényt. Lehetséges viszont az is, hogy az ajándékozásnak méltányolható okai nem voltak, és az ajándékozó indokoltabbnak tartja az ajándék visszakövetelését létfenntartásának biztosítása végett, mint rokonai megterhelését tartásdíj iránti igényével. Ezért az ajándékozót nem lehet megfosztani attól a személyes jogától, hogy az általa választott módon lépjen fel létfenntartásának biztosítása végett, tehát belátása szerint választhassa az ajándék visszakövetelését vagy a tartásdíj iránti igény érvényesítését.
Választási joga gyakorlásának azonban a joggal való visszaélés gátat szab. Ennélfogva mindig vizsgálni kell az ajándékozás körülményeit, így különösen, hogy az ajándékozás óta mennyi idő telt el, azt, hogy az ajándékozás nem olyan helyzetben történt-e, amikor az ajándékozónak és a megajándékozottnak is okszerűen számolnia kellett azzal, hogy az ajándékozó rövidesen tartásra szorulttá válik; vizsgálni kell az ajándékozás alapjául szolgáló körülményeket továbbá azt, hogy az ajándékozó részéről nem játszott-e szerepet az a törekvés, hogy az ajándékozás által magát a tartásra ráutalttá tegye. Az ajándékozás körülményeinek feltárása, az ajándékozó és a tartásra kötelezettek helyzetének és egymáshoz való viszonyának ismerete mellett lehet meg állapítani, hogy az ajándék visszakövetelési jogát vagy tartás iránti igényét érvényesítő ajándékozó személyes jogának belátásától függő gyakorlásával nem követ-e el joggal való visszaélést.
A létfenntartásra alapított visszakövetelési igény érvényesítése esetén mentesülhet a megajándékozott az ajándék visszaadásának kötelezettsége alól abban az esetben, ha az ajándékozó létfenntartását (járadék vagy természetbeni tartás útján) megfelelően biztosítja.