BH 2004.12.493 I. Hivatali bűncselekmény megállapításának feltétele, hogy a kötelességszegés vagy a jogosultság önkényes gyakorlása közvetlen hatással legyen a hivatalos személy közfeladatot ellátó tevékenységére; sértse, vagy veszélyeztesse az állami szerv működésének rendjét, illetve a törvényességébe vetett közbizalmat

II. A hivatali helyzettel egyéb módon történő visszaélés körébe olyan magatartások vonhatóak, amelyek a hivatalos minőséghez fűződő jogosítványoknak a társadalmi rendeltetésükkel ellentétes gyakorlásában öltenek testet [Btk. 225. §].

A megyei bíróság a 2004. évi május hó 7. napján kelt ítéletével L. Z. vádlottat hivatali visszaélés bűntette miatt 75 000 forint pénzbüntetésre ítélte, oly módon, hogy annak mértékét 250 napi tételben, az egy napi tétel összegét pedig 300 forintban állapította meg.

A megállapított tényállás szerint:

L. Z. vádlott 2002. október hó 10. napja óta M. község önkormányzati képviselő-testületének tagja és társadalmi megbízatású polgármestere volt. Ez utóbbi tisztségében eljárva kötött 2002. december 4-én határozott idejű, 2003. november 30-áig érvényes munkaszerződést Gy. I. sértettel, irodai jellegű munkakör betöltésére.

Ezt követően a sértett iránti érzéseit és vonzódását többször kifejezésre juttatta; előfordult, hogy a nőiességét dicsérve nemi kapcsolat létesítésére tett ajánlatot. Első alkalommal még 2002 decemberében, egy hivatalos út során, ekkor a személygépkocsiban a sértett combját kezdte simogatni.

Az irodájában - ha erre lehetősége adódott - a sértett lábát, fenekét vagy a hátát érintette meg, egyszer megkísérelte megfogni a mellét is.

Ügyintézés során egy alkalommal azt is felajánlotta, hogy a gépkocsijával mások által nem látogatott, a forgalomtól távol eső helyre menjenek. A hivatal irattárában pedig - 2003 januárjában - a sértettet előbb a polchoz szorította és meg akarta csókolni, majd az átölelésével is próbálkozott.

Végül két hónappal később, 2003 márciusában az önkormányzat által üzemben tartott gépkocsi kölcsönadását egy puszi adásához kívánta kötni.

Mindezek elől a sértett határozottan elzárkózott, a vádlott valamennyi közeledési kísérletét és ajánlatát elutasította. Emiatt L. Z. vádlott - egy idő után - vele lekezelően bánt, a munkavégzésébe indokolatlanul belekötött, a munkakörének betöltésére való alkalmasságát is kétségbe vonta.

Gy. I. sértett 2003. május 22-én tett feljelentést a vádlott ellen a rendőrségen.

Ezután a vádlott a korábbi magatartásával teljesen felhagyott. A sértett 2003. október közepén - terhessége miatt - táppénzes állományba került, majd a munkaviszonya a szerződésben rögzített határozott idő elteltével, 2003. november 30-án megszűnt.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a pénzbüntetés napi tételszámának és az egy napi tétel összegének az emelése érdekében, míg L. Z. vádlott és védője elsődlegesen - megalapozatlanságra hivatkozva - hatályon kívül helyezés, másodlagosan pedig felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal tartotta fenn.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság tényállását a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjában írtak szerint - az iratok tartalma alapján - mindössze az egyik elkövetési cselekmény és a feljelentés megtételének az időpontja tekintetében helyesbítette, azok nyilvánvaló elírás folytán tévesen kerültek rögzítésre.

Az ekként helyesbített tényállás most már mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt hibáktól és hiányosságoktól; az L. Z. vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával, kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le. Az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges részleteket feltárta, ténymegállapításairól meggyőző indokolást adott. Így mindenekelőtt a vádlotti védekezés elvetésének az okairól, arról tehát, hogy a közvetett bizonyítékok alapján miért a következetes, ellentmondásoktól mentes sértetti előadást tekintette hitelesnek.

E ténymegállapításokat az elsőfokú bíróság kellőképpen, a logika szabályainak is megfelelően megindokolta, tényállása tehát megalapozott, így az - a Be. 352. § (2) bekezdése alapján - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Következésképpen a hatályon kívül helyezést célzó fellebbezés nem vezethetett eredményre.