A TANÁCS 2002/90/EK IRÁNYELVE

a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról

(2002. november 28.)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 61. cikke a) pontjára és 63. cikke 3.b) pontjára,

tekintettel a Francia Köztársaság kezdeményezésére (1)[1]

tekintettel az Európai Parlament véleményére (2),[2]

mivel:

(1) Az Európai Unió egyik célkitűzése a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek a fokozatos megteremtése, amely többek között azt jelenti, hogy küzdeni kell az illegális bevándorlás ellen.

(2) Következésképpen az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtás leküzdéséhez intézkedéseket kell hozni nemcsak a szigorú értelemben vett jogellenes határátlépéssel összefüggésben, hanem akkor is, ha ennek célja az emberek kizsákmányolására szolgáló hálózatok fenntartása.

(3)[3] Ebből a célból feltétlenül közelíteni kell a meglévő jogszabályi rendelkezéseket, különösen egyrészt a szóban forgó bűncselekmény és a kivételek eseteinek pontos meghatározását, amely ennek az irányelvnek a tárgyát képezi, másrészt pedig a szankciókra, a jogi személyek felelősségére és a joghatóságra vonatkozó minimális szabályokat, amelyek a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló, 2002. november 28-i 2002/946/IB tanácsi kerethatározat (3) tárgyát képezik.

(4) Ennek az irányelvnek az a célja, hogy definiálja az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtást, és következésképpen eredményesebbé tegye a 2002/946/IB kerethatározat végrehajtását az említett bűncselekmény megelőzése érdekében.

(5) Ez az irányelv kiegészíti azokat az egyéb jogi eszközöket, amelyeket az illegális bevándorlás, az illegális foglalkoztatás, az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása leküzdésének céljából fogadtak el.

(6)[4] Izlandot és Norvégiát illetően ez az irányelv a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás (4) értelmében, amely rendelkezések az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (5) 1. cikkének E) pontjában említett területhez tartoznak.

(7) Az Egyesült Királyság és Írország a szerződések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően vesznek részt ennek az irányelvnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(8) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia álláspontjáról szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia ezen irányelv elfogadásában nem vesz részt, ez Dániát nem kötelezi és rá nem alkalmazható. Tekintettel arra, hogy ez az irányelv az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címének rendelkezései értelmében a schengeni vívmányokat fejleszti tovább, Dánia az említett jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően az ezen irányelv Tanács általi elfogadását követő hat hónapos határidőn belül határoz arról, hogy ezen irányelvet nemzeti jogába átülteti-e,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Általános bűncselekményi tényállás

(1) Minden tagállam megfelelő szankciókat állapít meg az alábbiakkal szemben:

a) bárki, aki szándékosan segítséget nyújt olyan személynek, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, abban, hogy az érintett állam külföldiek be-, illetve átutazásáról szóló jogszabályainak megsértésével egy tagállam területére beutazzon, illetve azon átutazzon;

b) bárki, aki anyagi haszonszerzés céljából szándékosan segítséget nyújt olyan személynek, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, abban, hogy az érintett állam külföldiek tartózkodásáról szóló jogszabályainak megsértésével egy tagállam területén tartózkodjon.

(2) Bármely tagállam határozhat úgy, hogy az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott magatartást nem szankcionálja, hanem saját nemzeti jogszabályait és gyakorlatát alkalmazza azokban az esetekben, amelyekben e magatartás célja az érintett személy számára történő humanitárius segítségnyújtás.

2. cikk

Felbujtás, bűnsegély és kísérlet

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az 1. cikkben említett szankciók olyan személyekkel szemben is alkalmazhatók legyenek, akik az 1. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett bűncselekmény:

a) felbujtói, vagy

b) bűnsegédei, illetve

c) megkísérlik egy ilyen bűncselekmény elkövetését.

3. cikk

Szankciók

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az 1. és 2. cikkben említett bűncselekmények elkövetőit hatásos, arányos és visszatartó erejű szankciókkal sújtsák.

4. cikk

Végrehajtás

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2004. december 5. előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el, valamint a Bizottság számára megküldenek egy táblázatot ennek az irányelvnek a rendelkezései és az általuk kibocsátott nemzeti rendelkezések közötti megfelelésről. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

5. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az 1990. évi Schengeni Egyezmény 27. cikkének (1) bekezdését 2004. december 5-től hatályon kívül helyezik. Amennyiben egy tagállam ezt az irányelvet a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően az említett időpont előtt hajtja végre, az említett rendelkezés az adott tagállam esetében a végrehajtás napjától kezdődően hatályát veszti.

6. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

7. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek megfelelően.

Kelt Brüsszelben, 2002. november 28-án.

a Tanács részéről

az elnök

B. HAARDER