3179/2013. (X. 9.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Törvényszék 1.Pkf.20.878/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában a Tatabányai Törvényszék 1.Pkf.20.878/2012/2.számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] 1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló végrehajtási eljárás az indítványozó mint adós ellen van folyamatban. Az eljárás során az indítványozó több végrehajtási kifogást terjesztett elő amiatt, hogy a végrehajtó letéti számlájára az édesapja által befizetett összeget a végrehajtó nem fizeti vissza a letevőnek. Ezeket a végrehajtási kifogásokat a Tatabányai Városi Bíróság érdemi vizsgálat nélkül arra hivatkozással utasította el, hogy az adós a más által letett összeg visszautalásával kapcsolatban nem jogosult végrehajtási kifogás előterjesztésére. A másodfokon eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság az első fokon eljárt bíróság végzésének a befizetett összeg visszafizetésével összefüggő végrehajtási kifogásokat elutasító rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra utasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 217. § (1) bekezdése alapján az adós jogosult végrehajtási kifogás előterjesztésére, ezért a megismételt eljárásban az adós végrehajtási kifogásait érdemben kell vizsgálni. A Tatabányai Városi Bíróság az érdemi vizsgálatot követően is elutasította a végrehajtási kifogásokat. Az adós fellebbezése folytán eljárt Tatabányai Törvényszék az elsőfokú bíróság végzését eltérő indokolással hagyta helyben. Az indítványozó által támadott határozatban a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak a végrehajtási kifogások érdemi vizsgálatát megelőzően abban a kérdésben kellett volna állást foglalnia, hogy az adós a megjelölt tárgyban jogosult volt-e a kifogások előterjesztésére. A másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy mivel a határozattal érintett kifogások kizárólag azt sérelmezik, hogy a végrehajtó nem fizette vissza az adós szülője részére a szülő által befizetett összeget, a végrehajtó adós által sérelmezett mulasztása nem érinti az adós érdekeit, ezért az adós ilyen tárgyban végrehajtási kifogás előterjesztésére nem jogosult.
[3] 2. Az indítványozó a jogerős másodfokú határozattal szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszában sérelmezte, hogy a bíróság a végrehajtási kifogás előterjesztésére jogosultak körét a hatályos jogszabályi rendelkezés tartalmához képest szűkítette, ezáltal sérült az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésében, illetve a XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított joga. Az indítványozó állította, hogy a jogbiztonsághoz, a jogorvoslathoz és a bírósági eljárás alkotmányosságához való joga (28. cikk) is sérült amiatt, hogy egy eljáráson belül ugyanabban a kérdésben a másodfokú bíróság ellentétesen értelmezte az alkalmazott jogszabályi rendelkezést. Hivatkozott az indítványozó arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való joga (XXIV. cikk) sérült amiatt, hogy a bíróság nem döntött ügyében részrehajlás nélkül, nem indokolta meg az alkalmazott jogszabályi rendelkezést szűkítő értelmezését, illetve nem hozott döntést ésszerű határidőn belül. Az indítványozó szerint az Alapjogi Charta 41. cikke a megfelelő ügyintézéshez való jogot alapvető személyiségi jogként biztosítja, ezért az Alaptörvény I. cikk (1)-(2) bekezdéseiben is biztosított alapvető emberi jogainak tiszteletben tartásához fűződő joga is sérült az eljárás során. Az indítványozó állítása szerint sérült az emberi méltósághoz való joga (II. cikk) amiatt, hogy a bíróságok nem tartották be az eljárási szabályokat, átláthatatlan és követhetetlen eljárások folynak ellene párhuzamosan különböző bíróságokon.
II.
[4] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó rendelkezéseinek.
[5] 1. A befogadhatóság formai feltételei között az Abtv. 52. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)-f) pontokba foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezeknek a feltételeknek csak részben tesz eleget.
[6] 1.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panasznak olyan bírói döntéssel szemben van helye, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alaptörvény indítványban meg nem jelölt, csak szövegesen hivatkozott B) cikkének sérelmére csak kivételesen - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya miatt - lehet alkotmányjogi panaszt alapozni. Nem biztosít alapjogot az Alaptörvény 28. cikke, melynek címzettjei a bíróságok. Az Alaptörvény XXIV. cikke a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozóan fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, a bíróság hatáskörébe tartozó jogorvoslati eljárás során ezért ezen alapjoggal összefüggő sérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhetett.
[7] 1.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető okfejtést, indokolást, érvelést [e) pont] arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozó lényegében csak hivatkozik az Alaptörvény egyes rendelkezéseire, azok szövegét csak formálisan köti össze a támadott döntéssel, alkotmányjogi panasza döntően a végrehajtó, illetve a bíróságok eljárásának kritikája. Hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a hatáskörébe.
[8] 2. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételeit is, így különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.
[9] 2.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A szabályból következik, hogy a jogalkotó csak a bírósági határozatok egy részével szemben engedi meg az alkotmányjogi panaszt. A végrehajtási kifogás a végrehajtás foganatosítása során a végrehajtó intézkedésével szemben igénybe vehető jogorvoslat, amelyet nemperes eljárásban bírál el a bíróság. Végrehajtási kifogást törvényben meghatározott határidőn belül lehet csak előterjeszteni [Vht. 217. § (2) bekezdés]. A kifogás tárgyában való döntéssel a bíróság a kifogásolt intézkedést megsemmisítheti és a végrehajtót új intézkedés megtételére kötelezheti [Vht. 217/A. § (4) bekezdés]. A végrehajtási kifogásnak nincs az eljárás folytatására halasztó hatálya [Vht. 222. §]. A végrehajtási kifogásra vonatkozó rendelkezések alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által sérelmezett, a végrehajtási kifogásait elutasító jogerős végzést a bíróság nem az ügy érdemében, de nem is a végrehajtási eljárás befejezése tárgyában, hanem a végrehajtási eljárás során hozta meg, ezért a döntés ellen alkotmányjogi panasznak nincs helye. [10] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek, ezért azt az Alkotmánybíróság ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontjára figyelemmel visszautasította.
Budapest, 2013. szeptember 23.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/877/2013.