PK 9. szám

[Eladásra kerülő tulajdoni illetőség vételi ajánlatának közlése]

[1]I. Ha a tulajdonostárs a tulajdoni illetőségét el kívánja adni, a kívülálló személytől eredő vételi ajánlatot köteles közölni minden egyes tulajdonostársával, kivéve ha a közlés az elővásárlásra jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna. Ilyen - a közlési kötelezettség alól mentesítő - kivételnek számíthat a tulajdonostársak viszonylag nagy száma is.

II. A tulajdonostársak az elővásárlási jogot az eladásra kerülő tulajdoni illetőségre (illetőségrészre) közösen, egymás között egyenlő arányban gyakorolhatják.

Ha ilyen értelemben közöttük megegyezés nem jön létre, de van olyan tulajdonostárs, aki - akár másik tulajdonostárssal közösen - az eladásra kerülő egész tulajdoni illetőségre (illetőségrészre) a vételi ajánlatot magáévá teszi, az elővásárlási jog egyedül őt, illetőleg őket illeti meg.

Ha több ilyen - egyedül fellépő - tulajdonostárs van, közülük az eladó választ, s ez esetben az elővásárlási jog a választott tulajdonostársat illeti meg.

III. A tulajdonostárs és a vele együttélő nem tulajdonos házastársa az elővásárlási jogot együtt is gyakorolhatják. A résztulajdonosnak olyan házastársát, aki nem tulajdonos, elővásárlási jog egyedül nem illeti meg.

IV. Ha a kiskorú résztulajdonos adott esetben az elővásárlási jogát gyakorolni nem kívánja, ehhez gyámhatósági hozzájárulás sem szükséges.

V. Ha az eladó előtt nyilvánvaló, hogy az ingatlannak ingatlannyilvántartáson (telekkönyvön) kívüli résztulajdonosai is vannak, részéről az ajánlat közlésének kötelezettsége azokkal szemben is fennáll, hacsak a közlésnek nincs rendkívüli nehézsége.

Ingatlannyilvántartáson (telekkönyvön) kívüli résztulajdonosok esetében a közlési kötelezettség elmulasztásából folyó jogkövetkezmények nem alkalmazhatók azzal a vevővel szemben, aki a szerződés megkötésénél jóhiszeműen járt el.

VI. Végrehajtási árverés esetén a tulajdonostársakat elővásárlási jog nem illeti meg.

VII. Ha a résztulajdonos az illetőségét tartási szerződéssel ruházza át, tulajdonostársait elővásárlási jog nem illeti meg.

[2]VIII. Ha az elővásárlásra jogosult keresetében annak megállapítását kéri, hogy a sérelmére megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, tartozik egyúttal a vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozatot is tenni. A bíróság e nyilatkozatnak a komolyságát, valamint a teljesítőkészségnek és képességnek a valóságos voltát ellenőrzi. Az elfogadó nyilatkozat folytán az elővásárlásra jogosult és tulajdonostársa között az adásvételi szerződés létrejön, s az ebből származó mindennemű igény ugyanebben a perben érvényesíthető.

IX. A vételi ajánlatot egész terjedelmében kell közölni az elővásárlásra jogosult tulajdonostárssal.

X. A vételi ajánlat közlésekor annak elfogadására a körülmények által indokolt határidőt kell szabni.

I. A Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése szerint a tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási, elővételi, illetőleg előhaszonbérleti jog illeti meg. Ezt az elővásárlási jogát tehát a tulajdonostárs akkor gyakorolhatja, ha a vételi ajánlat a tulajdonostársak körén kívül álló személytől ered.

Az eladó tulajdonostárs - a Ptk. 373. §-ának (1) és (5) bekezdésére figyelemmel - a kívülről jövő vételi ajánlatot mindegyik tulajdonostársával közölni köteles. Nem terheli e kötelezettség a Ptk. 373. §-ának (1) bekezdésénél fogva azokkal a tulajdonostársaival szemben, akiknek tartózkodási helye (például ismeretlen vagy külföldi), illetőleg más körülmények miatt a közlés teljesítése rendkívüli nehézségekkel, vagy számottevő késedelemmel járna. Adott esetben a közlési kötelezettséget rendkívül nehezítő s így ez alól mentesítő körülménynek számíthat az, ha a tulajdonostársak száma viszonylag nagy (és főként, ha különböző helyeken is laknak). Természetesen azokkal, akikkel szemben a közlés nehézségbe nem ütközik, az ajánlatot közölni kell, még ha nagy is a tulajdonostársak száma. Különösen fennáll a közlési kötelezettség azzal a tulajdonostárssal szemben, aki jelentősebb hányadban tulajdonos, feltéve természetesen, ha a közlés egyébként nem ütközik nehézségbe.

II. A Ptk. 336. §-ának rendelkezéséhez képest a tulajdonostársakat az elővásárlási jog egymás között egyenlő arányban - megosztva - illeti meg. Ha ennek ellenére közöttük ilyen értelemben megegyezés nem jön létre, arra kell figyelemmel lenni, hogy az elővásárlási jognak jogszabályon alapuló intézménye az eladóval szemben a tulajdonjogból folyó rendelkezési jog (Ptk. 112. §) korlátozása, amelynek viszont határt szab az eladó jogos érdekeinek érvényesülése. Az eladó jogos érdekéhez tartozik az, hogy a tulajdonostársak közötti esetleges ilyen tárgyú vita a vagyontárgy feletti rendelkezési jogának gyakorlását számottevően ne nehezítse meg. Ebből következik, hogy abban az esetben, ha a többi tulajdonostárs között a fenti értelemben megegyezés nem létesül, de van olyan tulajdonostárs, aki az eladásra kerülő egész tulajdoni illetőségre (illetőségrészre) nézve a vételi ajánlatot magáévá teszi, az elővásárlási jog egyedül őt illeti meg.

Ha több ilyen - egyedül fellépő - tulajdonostárs van, a késedelem elhárítása érdekében közülük az eladó tulajdonostárs választ.

III. A házastársak az elővásárlási jogot együttesen is gyakorolhatják, még ha egyikük nem is tulajdonos.

A nem tulajdonos házastárs azonban egymagában - tehát ha a házastársának konkrét jogosultságához nem kapcsolódik - tulajdonostársak körén kívül esik, ennélfogva őt egyedül elővásárlási jog nem illeti meg.

Nem vonatkozik ez arra az esetre, ha a házastársat a Csjt. 27. §-a alapján a telekkönyvi bejegyzéstől függetlenül tulajdonostársnak kell tekinteni.

Az együttélő házastársak vagyonjogi egységét jogszabály biztosítja, egyéb hozzátartozók között a törvény erejénél fogva ilyen egység nincs. Ennélfogva a tulajdonostárs szülő a gyermeke nevében és részére vagy vele együttesen elővásárlási jogot nem gyakorolhat. Természetesen a szülő saját nevében elővásárlási jogot gyakorolhat, s a tulajdonjog megszerzése után azt adásvételi szerződésen kívül korlátozás nélkül a gyermekére ruházhatja át.

IV. Az a körülmény, hogy a kiskorú tulajdonostárs az elővásárlási jogát nem kívánja gyakorolni, nem jelent ellenérték nélküli joglemondást, hanem csupán azt, hogy éppen anyagi kiadással járó és pozitív joglépést (a vételi ajánlat elfogadását) szükségessé tevő jogosultsággal nem kíván élni. Ennélfogva ehhez gyámhatósági jóváhagyásra nincs szükség. Egyébként ha az ellenérték nélküli joglemondást jelentene, akkor - a Ptk. 20. §-ának (1) bekezdése értelmében - még gyámhatósági jóváhagyással sem lenne érvényes.

V. A Ptk. 117. §-a (3) bekezdésének rendelkezése szerint ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) való bejegyzése is szükséges ugyan. jogrendszerünk azonban bizonyos esetekben elismeri az ingatlannyilvántartásba telekkönyvbe) való bejegyzés nélkül szerzett tulajdont is. Így például az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) való bejegyzéstől függetlenül a Ptk. 673. §-ának (2) bekezdése értelmében az örökös minden további joglépés nélkül, a Csjt. 27. §-a értelmében pedig az együttélés alatt az egyik házastárs által különvagyoni ráfordítás nélkül visszterhesen szerzett vagyontárgy felett - házassági vagyonjogi szerződésbe foglalt eltérő megállapodás hiányában - a másik házastárs is tulajdonjogot szerez.

A jogszabály az elővásárlási jog tekintetében nem tesz különbséget az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) bejegyzett és az ilyen teljes jogú, de az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) be nem jegyzett résztulajdonos között. Ezért, ha az eladó előtt nyilvánvaló, hogy az ingatlannak ilyen ingatlannyilvántartáson (telekkönyvön kívüli résztulajdonosa is van, részéről az ajánlat közlésének kötelezettsége azzal szemben is fennáll, hacsak a közlésnek nincs rendkívüli nehézsége.

Az ingatlannyilvántartás (telekkönyv) közhitelességének elvéből folyóan azonban ingatlannyilvántartáson (telekkönyvön) kívüli résztulajdonos esetében a közlési kötelezettség elmulasztásából folyó jogkövetkezmények nem alkalmazhatók azzal a vevővel szemben, aki a szerződés megkötésénél jóhiszeműen jár el.

VI. Végrehajtási árverés esetében az adós tulajdonostárs nem eladó, hanem az elidegenítés az ő akaratától függetlenül, a végrehajtást kérő érdekében történik. Ennélfogva ilyen esetben az adós tulajdonostársait elővásárlási jog nem illeti meg.

Elkülönül ettől az az eset, amikor a közös tulajdon megszüntetése történik árverés útján, mert az ennek során gyakorolható elővásárlási jogot a tulajdonostársak részére a Ptk. 148. §-ának (3) bekezdése biztosítja.

VII. A Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése határozza meg azokat a jogügyleteket, amelyekkel kapcsolatban a tulajdonostársaknak előjogosultságuk van.

Nem illeti meg a tulajdonostársakat elővásárlási jog akkor, ha a résztulajdonos az illetőségét tartási szerződéssel ruházza át.

Ez egyébként a tartási szerződés alapjául szolgáló bizalmi jellegű jogviszonyból is következik.

VIII. Az elővásárlásra jogosult által annak megállapítása iránt indított per, hogy a sérelmére megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, értelemszerűen azt is jelenti, hogy az elővásárlási jogával élni kíván. Ennélfogva tartozik egyúttal a vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozatot is tenni. Ezáltal - a Ptk. 373. §-ának (2) bekezdése értelmében - közte és az eladó tulajdonostársa között az adásvételi szerződés az ajánlatnak megfelelő tartalommal létrejön.

Ahhoz azonban, hogy ezt a joghatást eredményezze, az elfogadó nyilatkozatnak komolynak, a teljesítőkészségnek és képességnek pedig valóságosnak kell lennie. Az eladó és a vevő érdekeinek kellő védelme érdekében az említett feltételek meglétét a bíróság ellenőrzi. Ezért a bíróság az ellenérdekű fél kérelmére az érdemi döntés előtt felhívhatja az elővásárlásra jogosultat arra, hogy az ajánlat szerint esetleg már esedékessé vált vételárat vagy vételárrészt megfelelő határidő alatt - az eladó, illetőleg annyiban, amennyiben teljesítés történt, az ő jogán a vevő javára - helyezze bírósági letétbe. Ennek megtörténtét vagy elmaradását a bíróság az érdemi döntés meghozatalánál értékeli.

Minthogy ezek szerint a komolysága tekintetében így ellenőrzött elfogadó nyilatkozat folytán az elővásárlásra jogosult és tulajdonostársa között az adásvételi szerződés létrejön, az előbbi az ebből folyó mindennemű jogát ugyanebben a perben érvényesítheti (tehát sikerrel kérheti például a már birtokba lépett vevőt arra kötelezni, hogy az ingatlant bocsássa az ő birtokába).

IX. Az elővásárlásra jogosult csak akkor kerülhet abba a helyzetbe, hogy a vételi ajánlat elfogadásáról nyilatkozzék, ha ismeri az ajánlatnak a kölcsönös teljesíthető összes feltételeit. Ennélfogva vele a vételi ajánlatot teljes terjedelmében közölni kell.

A Ptk. 365. §-ának (3) bekezdése értelmében ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. Ebből következik, hogy az elővásárlásra jogosulttal az ingatlanra vonatkozó vételi ajánlatot, az eladóval pedig az elfogadó nyilatkozatot - ahhoz, hogy joghatályos legyen - írásban kell közölni.

X. Az ügyleti tárgyalásokban általában részt nem vevő elővásárlási jogosultnak ebből a sajátos helyzetéből folyik, hogy vele szemben a Ptk. 211. §-a (2) bekezdésének az ajánlat elfogadásának határidejére vonatkozó rendelkezését nem lehet mereven alkalmazni. Ezért a nyilatkozat összes körülményeire tekintettel, főként a szerződéses feltételek teljesítésének megfontolása mellett a válaszadás általában elvárható.

[A PK 272. számú állásfoglalással módosított szöveg.]