32011L0036[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2011/36/EU irányelve ( 2011. április 5. ) az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2011/36/EU IRÁNYELVE

(2011. április 5.)

az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg az emberkereskedelem területén a bűncselekményi tényállások és szankciók meghatározására vonatkozóan. Ezenkívül - a nemi szempontokat is figyelembe véve - közös rendelkezéseket vezet be e bűncselekmény megelőzésének és áldozatai védelmének megerősítése érdekében.

2. cikk

Az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények

(1) A tagállamok meghozzák az alábbi szándékos cselekmények büntetendővé tételéhez szükséges intézkedéseket: Személyek kizsákmányolás céljából való toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása - az adott személyek feletti ellenőrzés megváltoztatását vagy átadását is ideértve - fenyegetéssel, erőszakkal vagy egyéb kényszer alkalmazásával, emberrablással, csalással, megtévesztéssel, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatásnak vagy előnyöknek valamely személy felett ellenőrzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében történő nyújtásával vagy elfogadásával.

(2) A kiszolgáltatott helyzet olyan helyzet, amelyben az adott személy tényleges vagy elfogadható választási lehetőség hiányában kénytelen alávetni magát az adott visszaélésnek.

(3) A kizsákmányolás magában foglalja legalább a prostitúcióhoz kapcsolódó kizsákmányolást vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, a kényszermunkát vagy -szolgáltatásokat - ideértve a koldulást, a rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatokat, a szolgaságot -, vagy a bűncselekményekhez kapcsolódó kizsákmányolást, vagy a szervek kivételét, vagy a béranyasághoz, a kényszerházassághoz vagy a jogellenes örökbefogadáshoz kapcsolódó kizsákmányolást.

(4) Az emberkereskedelem áldozatának a tervezett vagy megvalósított kizsákmányoláshoz adott beleegyezése nem vehető figyelembe, ha az (1) bekezdésben meghatározott elkövetési módok bármelyikét alkalmazták.

(5) Ha az (1) bekezdésben említett magatartás gyermekre irányul, büntetendő emberkereskedelemnek minősül akkor is, ha nem jár az (1) bekezdésben felsorolt elkövetési módok egyikének alkalmazásával sem. Ez a bekezdés nem alkalmazandó a (3) bekezdésben említett, a béranyasághoz kapcsolódó kizsákmányolásra, kivéve, ha a béranya gyermek.

(6) Ezen irányelv alkalmazásában "gyermek" minden 18. életévét be nem töltött személy.

3. cikk

Felbujtás, bűnsegély és kísérlet

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. cikkben említett bűncselekményekre való felbujtás, az azok elkövetéséhez nyújtott bűnsegély vagy azok elkövetésének kísérlete büntetendő legyen.

4. cikk

Szankciók

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. cikkben említett bűncselekmények büntetési tételének felső határa legalább öt év szabadságvesztés legyen.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. cikkben említett bűncselekmények büntetési tételének felső határa legalább tíz év szabadságvesztés legyen, ha a bűncselekményt:

a) különösen kiszolgáltatott személy sérelmére követték el, ami ezen irányelvvel összefüggésben legalább a gyermek áldozatokat magában foglalja;

b) a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi kerethatározat ( 1 ) értelmében vett bűnszervezet keretében követték el;

c) úgy követték el, hogy az szándékosan vagy súlyos gondatlanságból az áldozat életét veszélyeztette; vagy

d) súlyos erőszakot alkalmazva követték el, vagy az áldozatnak különösen súlyos sérelmet okozott, ideértve a fizikai vagy a pszichológiai sérelmet is.

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a következők - amennyiben a 2. cikkben említett valamely bűncselekménnyel kapcsolatosak - a nemzeti jog releváns rendelkezéseivel összhangban súlyosító körülménynek minősüljenek:

a) az, ha a bűncselekményt hivatalos személy követte el feladatának teljesítése során;

b) az, ha az elkövető - információs és kommunikációs technológiák segítségével - elősegítette vagy elkövette az áldozatot érintő szexuális jellegű képek, videók vagy hasonló anyagok terjesztését.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 3. cikkben említett bűncselekményeket olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék, amelyek átadáshoz is vezethetnek.

5. cikk

Jogi személyek felelőssége

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek a 2. és a 3. cikkben, valamint a 18a. cikk (1) bekezdésében említett bűncselekményekért, amelyeket a javukra akár saját nevében, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el, aki a jogi személyen belül a következők egyikén alapuló vezető tisztséget tölt be:

a) a jogi személy képviseletére való jogosultság;

b) a jogi személy nevében történő döntéshozatalra irányuló jogosultság; vagy

c) a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának jogköre.

(2) A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a jogi személy felelősségre vonható legyen, ha az (1) bekezdésben említett valamely személy általi felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé, hogy egy neki alárendelt személy az említett jogi személy javára elkövesse a 2. és a 3. cikkben, valamint a 18a. cikk (1) bekezdésében említett bűncselekményeket.

(3) A jogi személynek az (1) és (2) bekezdésben meghatározott felelőssége nem zárja ki az azon természetes személyek elleni büntetőeljárást, akik a 2. és a 3. cikkben, valamint a 18a. cikk (1) bekezdésében említett bűncselekményeket tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként követik el.

(4) Ezen irányelv alkalmazásában "jogi személy" az alkalmazandó jog szerint jogi személyiséggel rendelkező bármely jogalany, kivéve az államot vagy az államhatalmat gyakorló egyéb közjogi intézményt és a nemzetközi közjogi szervezeteket.

6. cikk

Jogi személyekkel szemben kiszabható szankciók

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 5. cikk (1) vagy (2) bekezdése alapján felelősségre vont jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi vagy nem büntetőjogi szankciókkal vagy intézkedésekkel legyen sújtható.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 5. cikk (1) vagy (2) bekezdése alapján a 2. és a 3. cikkben, valamint a 18a. cikk (1) bekezdésében említett bűncselekményekért felelősségre vont jogi személyekre vonatkozó szankciók vagy intézkedések magukban foglaljanak büntetőjogi pénzbüntetéseket vagy nem büntetőjogi pénzbírságokat, valamint magukban foglalhassanak más büntetőjogi vagy nem büntetőjogi szankciókat vagy intézkedéseket is, így például a következőket:

a) az állami kedvezményekből vagy támogatásokból való kizárás;

b) a közfinanszírozásból való kizárás, ideértve a közbeszerzési eljárásokat, a vissza nem térítendő támogatásokat, a koncessziókat és a licenceket is;

c) üzleti tevékenységek gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;

d) a releváns bűncselekményt eredményező tevékenységek végzésére vonatkozó engedélyek és felhatalmazások visszavonása;

e) bírósági felügyelet alá helyezés;

f) bíróság által elrendelt felszámolás;

g) a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmények bezárása;

h) közérdek fennállása esetén az elkövetett bűncselekményre és a kiszabott szankciókra vagy intézkedésekre vonatkozó bírósági határozat egészének vagy egy részének közzététele, a magánélet és a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok sérelme nélkül.

8. cikk

Az áldozattal szembeni büntetőeljárás vagy szankciók alkalmazásának mellőzése

A tagállamok - saját jogrendszerük alapelveivel összhangban - meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok jogosultak legyenek az emberkereskedelem áldozatainak a büntetőeljárás vagy a szankciók kiszabása alóli mentesítésére az olyan bűncselekményekben vagy egyéb jogellenes tevékenységekben való részvételük miatt, amelyekre annak közvetlen következményeként kényszerültek, hogy a 2. cikkben felsorolt bármely cselekményt elkövették velük szemben.

9. cikk

Nyomozás és büntetőeljárás

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 2. és a 3. cikkben, valamint a 18a. cikk (1) bekezdésében említett bűncselekmények ügyében folytatott nyomozásra és büntetőeljárásra a sértett bejelentésétől vagy vádemelésétől függetlenül sor kerüljön, továbbá hogy az eljárás abban az esetben is folytatódhasson, ha a sértett visszavonta a vallomását.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy - amennyiben a cselekmény jellege ezt indokolttá teszi - a 2. és 3. cikkben említett valamely bűncselekmény miatt a büntetőeljárást a sértett nagykorúvá válását követően még kellő ideig lefolytathassák.

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. és 3. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott nyomozásért vagy büntetőeljárásért felelős személyek, egységek vagy szolgálatok megfelelő képzésben részesüljenek. A tagállamok biztosítják, hogy a 2. és 3. cikkben említett bűncselekmények ügyében nyomozást és büntetőeljárást folytató személyek, egységek vagy szolgálatok - amennyiben az említett bűncselekményeket információs és kommunikációs technológiák segítségével követik el vagy segítik elő - megfelelő szakértelemmel és technológiai képességekkel rendelkezzenek. A tagállamok ösztönzést kapnak arra, hogy - adott esetben és a nemzeti jogrendszerükkel összhangban - szakosodott egységeket hozzanak létre a bűnüldöző hatóságon és az ügyészségen belül.

(4) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a szervezett bűnözés vagy egyéb súlyos bűncselekmények eseteiben alkalmazottakhoz hasonló hatékony nyomozási eszközök álljanak a 2. és 3. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott nyomozásért vagy büntetőeljárásért felelős személyek, egységek vagy szolgálatok rendelkezésére.

10. cikk

Joghatóság

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. és a 3. cikkben, valamint a 18a. cikk (1) bekezdésében említett bűncselekményekre vonatkozóan megállapítsák joghatóságukat, amennyiben:

a) a bűncselekményt részben vagy egészben a területükön követték el; vagy

b) az elkövető az adott tagállam állampolgára.

(2) A tagállam tájékoztatja a Bizottságot, ha úgy határoz, hogy a 2. és a 3. cikkben, valamint 18a. cikk (1) bekezdésében említett, a területén kívül elkövetett bűncselekményekre vonatkozóan további joghatóságot állapít meg, többek között, amennyiben:

a) a bűncselekményt az adott tagállam állampolgára vagy olyan személy sérelmére követték el, akinek a szokásos tartózkodási helye a területén van;

b) a bűncselekményt a területén letelepedett jogi személy javára követték el; vagy

c) az elkövető szokásos tartózkodási helye a területén van.

(3) A 2. és 3. cikkben említett, az érintett tagállam területén kívül elkövetett bűncselekmények ügyében folytatott büntetőeljárás esetében az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben minden tagállam meghozza, a (2) bekezdésben említett esetekben pedig meghozhatja a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy joghatósága ne függjön a következő két feltételek egyikétől sem:

a) a cselekmények az elkövetésük helyén bűncselekménynek minősülnek; vagy

b) a büntetőeljárás kizárólag a sértett által a bűncselekmény elkövetésének helyén tett bejelentést vagy a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti államtól érkezett feljelentést követően indítható meg.

11. cikk

Az emberkereskedelem áldozatainak nyújtott segítség és támogatás

(1) A tagállamok megteszik az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az áldozatoknak - a büntetőeljárást megelőzően, annak folyamán és annak lezárultát követően megfelelő ideig - áldozatközpontú, a nemek közötti egyenlőség, a fogyatékosság és a gyermek szempontjait figyelembe vevő megközelítésen alapuló specializált segítséget és támogatást nyújtsanak annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számukra a 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 2 ) és az ezen irányelvben meghatározott jogaik gyakorlását.

(2) A tagállamok meghozzák az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy valamely személy segítségben és támogatásban részesüljön attól fogva, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok megalapozottan következtethetnek arra, hogy e személy sérelmére a 2. és 3. cikkben említett valamely bűncselekményt követhették el.

(3) A tagállamok megteszik az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az áldozatoknak nyújtott segítség és támogatás a 2004/81/EK irányelv vagy a hasonló nemzeti szabályok sérelme nélkül ne legyen ahhoz a feltételhez kötve, hogy az áldozat kész-e együttműködni a nyomozás, a büntetőeljárás vagy a tárgyalás során.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy létrehozzanak törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésekkel egy vagy több olyan mechanizmust, amelyek célja az azonosított és feltételezett áldozatok korai felderítése és azonosítása, segítése és támogatása a releváns támogató szervezetekkel együttműködésben, valamint, hogy kijelöljenek egy kapcsolattartó pontot az áldozatok határokon átnyúló átirányítása tekintetében.

Az e bekezdéssel összhangban működő átirányítási mechanizmusok feladatainak legalább a következőket kell magukban foglalniuk:

(a) az áldozatok felderítésére és korai azonosítására vonatkozó minimumszabályok megállapítása, és az ilyen felderítésre és azonosításra vonatkozó eljárások hozzáigazítása az ezen irányelv hatálya alá tartozó különböző kizsákmányolási formákhoz;

b) az áldozatnak a legmegfelelőbb támogatáshoz és segítséghez való irányítása;

c) együttműködési megállapodások vagy jegyzőkönyvek létrehozása a menekültügyi hatóságokkal annak biztosítására, hogy segítséget, támogatást és védelmet nyújtsanak az emberkereskedelem azon áldozatainak, akik egyúttal nemzetközi védelemre szorulnak, vagy akik ilyen védelmet kívánnak kérelmezni, figyelembe véve az áldozat egyéni körülményeit.

(5) Az (1) és (2) bekezdésben említett segítségnyújtási és támogatási intézkedéseket az áldozat beleegyezésével és megfelelő tájékoztatás után kell biztosítani, és azoknak ki kell terjedniük legalább az áldozat megélhetését biztosító életszínvonal lehetővé tételére olyan intézkedések révén, mint a megfelelő és biztonságos szálláshely - beleértve a menedékhelyeket és egyéb megfelelő átmeneti szálláshelyeket is - biztosítása, az anyagi támogatás, a szükséges orvosi ellátás - beleértve a pszichológiai segítségnyújtást is -, a tanácsadás és tájékoztatás, valamint szükség esetén a fordítói és tolmácsolási szolgáltatások.

(5a) Az (5) bekezdésben említett menedékhelyeket és egyéb megfelelő átmeneti szálláshelyeket elegendő számban és az emberkereskedelem feltételezett és azonosított áldozatai számára könnyen hozzáférhető módon kell biztosítani. A menedékhelyeknek és egyéb megfelelő átmeneti szálláshelyeknek segíteniük kell őket a felépülésükben, azáltal, hogy kielégítő és megfelelő életkörülményeket biztosítanak az önálló élethez való visszatérés céljából. Úgy kell felszerelni azokat, hogy megfeleljenek a gyermekek - köztük a gyermek áldozatok - sajátos szükségleteinek is.

(6) Az (5) bekezdésben említett tájékoztatásnak adott esetben ki kell terjednie a 2004/81/EK irányelv szerinti gondolkodási és felépülési időre vonatkozó tájékoztatásra, továbbá a nemzetközi védelemnek az (EU) 2024/1347 rendelet ( 3 ) és az (EU) 2024/1348 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) alapján, vagy egyéb nemzetközi eszközök vagy egyéb hasonló nemzeti szabályok alapján történő biztosításának lehetőségéről való tájékoztatásra.

(7) A tagállamok figyelmet fordítanak a különleges szükségletekkel rendelkező áldozatokra, ha az ilyen szükségletek különösen terhességből, az egészségi állapotukból, fogyatékosságból, szellemi vagy lelki zavarukból, illetve súlyos lelki, fizikai vagy nemi erőszak elszenvedéséből erednek.

11a. cikk

Az emberkereskedelem olyan áldozatai, akik nemzetközi védelemre szorulhatnak

(1) A tagállamok biztosítják az emberkereskedelem elleni tevékenységekben részt vevő hatóságok és a menekültügyi hatóságok közötti kiegészítő jelleget és koordinációt.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az emberkereskedelem áldozatai gyakorolhassák a nemzetközi védelem vagy azzal egyenértékű nemzeti jogállás kérelmezéséhez való jogukat, ideértve azt is, amikor az áldozat az emberkereskedelem feltételezett vagy azonosított áldozataként kap segítséget, támogatást és védelmet.

12. cikk

Az emberkereskedelem áldozatainak védelme a nyomozás és a büntetőeljárás során

(1) Az e cikkben említett védelmi intézkedések kiegészítik a 2012/29/EU irányelvben megállapított jogokat.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az emberkereskedelem áldozatai haladéktalanul jogi tanácsadást, valamint az adott igazságszolgáltatási rendszerben a sértett jogállásával összhangban lévő jogi képviseletet vehessenek igénybe, többek között kártérítés igénylése céljából is. A jogi tanácsadás és a jogi képviselet ingyenes azokban az esetekben, amikor az áldozat nem rendelkezik elegendő anyagi fedezettel.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az emberkereskedelem áldozatai egyedi kockázatértékelés alapján megfelelő védelemben részesüljenek, többek között - szükség esetén, valamint a nemzeti jogban vagy eljárásokban meghatározott indokok alapján - részt vehessenek a tanúvédelmi programokban vagy más hasonló intézkedésekben.

(4) A védelemhez való jog sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az áldozat személyes körülményeinek a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi egyedi vizsgálata alapján az emberkereskedelem áldozatai különleges bánásmódban részesüljenek annak érdekében, hogy megakadályozzák másodlagos viktimizációjukat, mégpedig - lehetőség szerint, valamint a nemzeti jogban meghatározott indokoknak és az igazságszolgáltatási mérlegelési jogkörnek, gyakorlatnak és iránymutatásoknak megfelelően - az alábbiak elkerülése révén:

a) a nyomozás, a büntetőeljárás, valamint a tárgyalás során a kihallgatás szükségtelen ismétlése;

b) a tanúvallomás - például a kihallgatás és a szembesítés - során az áldozatok és a vádlottak közötti vizuális kapcsolat, megfelelő módszerek alkalmazásával, beleértve a megfelelő kommunikációs technológiák alkalmazását;

c) tanúvallomás tétele nyilvános bírósági tárgyaláson; és

d) a magánéletre vonatkozó szükségtelen kérdések.

13. cikk

Az emberkereskedelem gyermek áldozataira irányuló segítségnyújtási, támogatási és védelmi intézkedésekre vonatkozó általános rendelkezések

(1) Az emberkereskedelem gyermek áldozatai segítségben és támogatásban részesülnek, valamint védelmi intézkedéseket hoznak érdekükben. Ezen irányelv alkalmazása során elsődlegesen a gyermekek legfőbb érdekeit kell figyelembe venni.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az emberkereskedelem áldozatainak életkora bizonytalan, és okkal feltételezhető, hogy az említett személy gyermek, akkor gyermeknek kell tekinteni annak érdekében, hogy a 14. és 15. cikkel összhangban haladéktalanul segítségben, támogatásban és védelemben részesülhessen.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy a valamely bűncselekmény bejelentésére irányuló, ezen irányelv szerinti eljárások biztonságosak legyenek, azokat a nemzeti joggal összhangban bizalmas módon folytassák le, gyermekbarát módon alakítsák ki és tegyék hozzáférhetővé, valamint azok során a gyermek áldozatok életkorának és érettségének megfelelő nyelvezetet használjanak.

14. cikk

A gyermek áldozatoknak nyújtott segítség és támogatás

(1) A tagállamok megteszik az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az emberkereskedelem gyermek áldozatainak védelmére és támogatására, fizikai és pszichoszociális felépülésük érdekében hozott konkrét rövid és hosszú távú intézkedéseket minden egyes gyermek áldozat sajátos körülményeinek egyedi értékelését követően, a gyermek véleményének, szükségleteinek és aggodalmainak kellő figyelembevételével hajtsák végre annak érdekében, hogy a gyermek számára hosszú távú megoldást találjanak - ideértve az emancipálódását és a felnőtté válását támogató programokat is -, hogy ne váljon újból emberkereskedelem áldozatává. A tagállamok saját joguknak megfelelően, észszerű időn belül biztosítják az oktatáshoz való hozzáférést azon gyermek áldozatoknak és áldozatok azon gyermekeinek, akik a 11. cikkel összhangban segítségnyújtásban és támogatásban részesülnek.

(2) A tagállamok gyámot vagy képviselőt jelölnek ki az emberkereskedelem gyermek áldozata számára, mihelyt a hatóságok azonosítják a gyermeket, amennyiben a nemzeti jog szerint a szülői felelősséget gyakorló személyek a közöttük és a gyermek áldozat között fennálló érdekellentét miatt nem biztosíthatják a gyermek mindenek felett álló érdekét, és/vagy nem képviselhetik a gyermeket. A tagállamok biztosítják, hogy a gyám vagy a képviselő és a gyermek áldozat közötti érdekellentét fennállása esetén egy másik gyámot vagy képviselőt jelöljenek ki.

(3) A tagállamok - adott esetben és lehetőség szerint - intézkednek arról, hogy az emberkereskedelem gyermek áldozatának családja segítséget és támogatást kapjon, amennyiben a család a tagállam területén tartózkodik. Így különösen, a tagállamok - adott esetben és lehetőség szerint - alkalmazzák a 2012/29/EU irányelv 4. cikkét a családra.

(4) E cikket a 11. cikk sérelme nélkül kell alkalmazni.

15. cikk

Az emberkereskedelem gyermek áldozatainak védelme a nyomozás és a büntetőeljárás során

(1) A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a nyomozások és büntetőeljárások során a hatáskörrel rendelkező hatóságok - az adott igazságszolgáltatási rendszerben az áldozat szerepével összhangban - képviselőt jelöljenek ki az emberkereskedelem gyermek áldozata számára, amennyiben a nemzeti jog szerint a szülői felelősséget gyakorló személyek a közöttük és a gyermek áldozat között fennálló érdekellentét miatt nem képviselhetik a gyermeket.

(2) A tagállamok - az adott igazságszolgáltatási rendszerben a sértett jogállásával összhangban - biztosítják, hogy a gyermek áldozatok haladéktalanul ingyenes jogi tanácsadást és ingyenes jogi képviseletet vehessenek igénybe, többek között kártérítés igénylése céljából is, feltéve, hogy nem rendelkeznek megfelelő anyagi forrásokkal.

(3) A védelemhez való jog sérelme nélkül a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. és a 3. cikkben említett bármely bűncselekmény ügyében folytatott nyomozás és a büntetőeljárás során:

a) a gyermek áldozat kihallgatására a tényeknek a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára történő bejelentését követően indokolatlan késedelem nélkül sor kerüljön;

b) a gyermek áldozat kihallgatására - szükség esetén - az e célra kialakított vagy alkalmassá tett helyiségben kerüljön sor;

c) a gyermek áldozat kihallgatását - szükség esetén - erre kiképzett szakemberek végezzék vagy a kihallgatásra azok közreműködésével kerüljön sor;

d) a gyermek áldozat kihallgatását lehetőség szerint és adott esetben minden alkalommal ugyanazok a személyek végezzék;

e) lehetőség szerint korlátozzák a kihallgatások számát, és ezeket kizárólag akkor folytassák le, ha a bűnügyi nyomozás és a büntetőeljárás céljából feltétlenül szükséges;

f) a gyermek áldozatot elkísérhesse jogi képviselője, vagy - indokolt esetben - a választása szerinti nagykorú személy, kivéve, ha az adott személy tekintetében ezzel ellentétes, indokolással ellátott határozatot hoztak.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. és a 3. cikkben említett bármely bűncselekmény ügyében folytatott bűnügyi nyomozás során a gyermek áldozat vagy - adott esetben - a gyermek tanú valamennyi kihallgatását videofilmre rögzítsék, és a videofilmre rögzített kihallgatásokat a nemzeti jognak megfelelően bizonyítékként fel lehessen használni a büntetőeljárás során.

(5) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. és 3. cikkben említett bármely bűncselekmény ügyében folytatott büntetőeljárás során a bíróság elrendelhesse, hogy

a) a tárgyalásra a nyilvánosság kizárásával kerüljön sor; és

b) a gyermek áldozatot a megfelelő kommunikációs technológiák felhasználása útján hallgathassák meg anélkül, hogy jelen lenne a tárgyalóteremben.

(6) E cikket a 12. cikk sérelme nélkül kell alkalmazni.

16. cikk

Az emberkereskedelem kísérő nélküli gyermek áldozatainak nyújtott segítség, támogatás és védelem

(1) A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az emberkereskedelem gyermek áldozatainak védelmére és támogatására hozott intézkedések a 14. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban kellőképpen figyelembe vegyék a kísérő nélküli gyermek áldozat személyes és egyedi körülményeit.

(2) A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a gyermek legfőbb érdekeinek egyéni értékelésére támaszkodva tartós megoldást találjanak.

(3) A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy szükség esetén gyámot jelöljenek ki az emberkereskedelem kísérő nélküli gyermek áldozatai számára.

(4) A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a nyomozás és a büntetőeljárás során az érintett hatóságok - az adott igazságszolgáltatási rendszerben a sértett szerepével összhangban - képviselőt jelöljenek ki, amennyiben a gyermek kísérő nélkül maradt vagy elszakadt családjától.

(5) E cikket a 14. és 15. cikk sérelme nélkül kell alkalmazni.

17. cikk

Az áldozatok részére nyújtott kártérítés

A tagállamok biztosítják, hogy az emberkereskedelem áldozatai hozzáférjenek a szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatainak rendelkezésére álló, meglévő kártérítési rendszerekhez. A tagállamok a nemzeti jogszabályaikkal összhangban létrehozhatnak egy áldozatok számára elkülönített nemzeti alapot vagy egy hasonló eszközt annak érdekében, hogy kártérítést fizessenek az áldozatoknak.

18. cikk

Megelőzés

(1) A tagállamok - figyelembe véve a különböző kizsákmányolási formák sajátosságait - olyan megfelelő intézkedéseket hoznak, mint például az oktatás, a képzés és a kampányok, adott esetben különös figyelmet fordítva az online dimenzióra, az emberkereskedelemhez kapcsolódó kizsákmányolás valamennyi formáját ösztönző kereslet visszaszorítása és csökkentése érdekében.

(2) A tagállamok a nemek közötti egyenlőség szempontjait figyelembe vevő és gyermekbarát módon, többek között az interneten keresztül olyan megfelelő intézkedéseket tesznek - mint például a tájékoztató és felvilágosító kampányok, a kutatási és oktatási programok, ideértve a digitális jártasság és készségek előmozdítását is, és adott esetben a releváns civil társadalmi szervezetekkel és más érintett érdekelt felekkel, például a magánszektorral együttműködésben -, amelyek célja a felvilágosítás és azon kockázat csökkentése, hogy személyek - különösen gyermekek és fogyatékossággal élő személyek - az emberkereskedelem áldozataivá váljanak.

18a. cikk

Az emberkereskedelem áldozata által nyújtott szolgáltatások igénybevételére vonatkozó bűncselekmények

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. cikkben említett valamely bűncselekmény áldozata által nyújtott szolgáltatások igénybevétele - ha szándékos cselekmény - bűncselekménynek minősüljön, amennyiben az áldozatot kizsákmányolják azért, hogy ilyen szolgáltatásokat nyújtson, és a szolgáltatás igénybe vevője tudja, hogy a szolgáltatást nyújtó személy a 2. cikkben említett valamely bűncselekmény áldozata.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményeket hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék.

18b. cikk

Képzés

(1) A tagállamok előmozdítják vagy biztosítják a rendszeres és specializált képzést az emberkereskedelem áldozataival és potenciális áldozataival valószínűleg kapcsolatba kerülő szakemberek - többek között a készenléti rendőrök, a bírósági személyzet, a segítő és támogató szolgálatok, a munkaügyi felügyelők, a szociális szolgálatok és az egészségügyi dolgozók - számára azzal a céllal, hogy képessé váljanak az emberkereskedelem megelőzésére és az ellene való küzdelemre, és a másodlagos áldozattáválás megakadályozására, valamint az áldozatok felderítésére, azonosítására, segítésére, támogatására és védelmére. Az ilyen képzésnek emberi jogokon alapulónak és áldozatközpontúnak kell lennie, valamint figyelembe kell vennie a nemek közötti egyenlőség, a fogyatékosság és a gyermek szempontjait.

(2) Az igazságszolgáltatás függetlensége és az igazságszolgáltatás szervezeti felépítésében Unió-szerte fennálló különbségek sérelme nélkül a tagállamok ösztönzik mind az általános, mind a specializált képzést a büntetőeljárásokban részt vevő bírák és ügyészek számára azzal a céllal, hogy képessé váljanak az emberkereskedelem megelőzésére és az ellene való küzdelemre, és a másodlagos áldozattáválás megakadályozására, valamint az áldozatok felderítésére, azonosítására, segítésére, támogatására és védelmére. Az ilyen képzésnek emberi jogokon alapulónak és áldozatközpontúnak kell lennie, valamint figyelembe kell vennie a nemek közötti egyenlőség, a fogyatékosság és a gyermek szempontjait.

19. cikk

Az emberkereskedelem elleni küzdelem nemzeti koordinátorai vagy azzal egyenértékű mechanizmusok, valamint független szervek

(1) A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem nemzeti koordinátorának tisztségét vagy azzal egyenértékű mechanizmusokat hozzanak létre, és biztosítsák számukra a feladataik eredményes ellátásához szükséges megfelelő forrásokat. Az emberkereskedelem elleni küzdelem nemzeti koordinátorának vagy az azzal egyenértékű mechanizmusnak együtt kell működnie a releváns nemzeti, regionális és helyi szervekkel és ügynökségekkel, különösen a bűnüldöző hatóságokkal, a nemzeti átirányítási mechanizmusokkal és az e területen tevékenykedő releváns civil társadalmi szervezetekkel.

(2) Az emberkereskedelem elleni küzdelem nemzeti koordinátorainak vagy az azzal egyenértékű mechanizmusoknak a feladatai közé tartozik az emberkereskedelem tendenciáinak vizsgálata, az ellene hozott intézkedések eredményeinek értékelése - ideértve a statisztikai adatoknak az e területen tevékenykedő releváns civil társadalmi szervezetekkel folytatott szoros együttműködésben való gyűjtését - és a jelentéstétel.

Az emberkereskedelem elleni küzdelem nemzeti koordinátorainak vagy az azzal egyenértékű mechanizmusoknak a feladatai közé tartozhatnak a következők is:

a) szükséghelyzeti reagálási tervek kidolgozása annak érdekében, hogy jelentős szükséghelyzetek esetén megelőzzék az emberkereskedelem veszélyét;

b) az emberkereskedelem elleni programok előmozdítása, koordinálása és adott esetben finanszírozása.

(3) A tagállamok független szerveket is létrehozhatnak, amelyek feladatai közé tartozhatnak a következők: az emberkereskedelem elleni intézkedések végrehajtásának és hatásának nyomon követése, jelentések benyújtása olyan ügyekről, amelyek a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok részéről különös figyelmet igényelnek, valamint az emberkereskedelem kiváltó okainak és tendenciáinak értékelése. Amennyiben a tagállamok ilyen független szervet hoznak létre, megbízhatják egy vagy több, a (2) bekezdésben említett feladattal.

19a. cikk

Adatgyűjtés és statisztika

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvben említett bűncselekmények elleni küzdelmet szolgáló rendszereik hatékonyságának nyomon követése érdekében rendelkezésre álljon egy olyan rendszer, amely anonimizált statisztikai adatokat rögzít, állít elő és szolgáltat.

(2) Az (1) bekezdésben említett statisztikai adatoknak ki kell terjedniük legalább a központi szinten rendelkezésre álló, következőkre vonatkozó adatokra:

a) a 2. cikkben említett bűncselekmények nyilvántartásba vett azonosított és feltételezett áldozatainak száma nyilvántartásba vevő szervezet, nem, korcsoport (gyermek/felnőtt), állampolgárság és kizsákmányolási forma szerinti bontásban, a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően;

b) a 2. cikkben említett bűncselekményekkel gyanúsított személyek száma nem, korcsoport (gyermek/felnőtt), állampolgárság és kizsákmányolási forma szerinti bontásban;

c) a 2. cikkben említett bűncselekmények miatt büntetőeljárás alá vont személyek száma nem, korcsoport (gyermek/felnőtt), állampolgárság, kizsákmányolási forma, valamint a büntetőeljárást elrendelő jogerős határozat jellege szerinti bontásban;

d) a vádhatósági határozatok (azaz a 2. cikkben említett bűncselekmények miatti vádemelés, egyéb bűncselekmények miatti vádemelés, a vádemelés mellőzéséről szóló határozat, egyéb) száma;

e) a 2. cikkben említett bűncselekményekért elítélt személyek száma nem, korcsoport (gyermek/felnőtt) és állampolgárság szerinti bontásban;

f) a 2. cikkben említett bűncselekményekre vonatkozó bírósági ítéletek (azaz felmentő ítéletek, bűnösséget megállapító ítéletek, egyéb) száma;

g) a 18a. cikk (1) bekezdésében említett bűncselekmények tekintetében gyanúsított személyek, büntetőeljárás alá vont személyek és elítélt személyek száma nem és korcsoport (gyermek/felnőtt) szerinti bontásban.

(3) A tagállamok évente, elvben minden év szeptember 30-ig - és amennyiben ez nem lehetséges, legkésőbb december 31-ig - továbbítják a Bizottságnak a (2) bekezdésben említett, az előző évre vonatkozó statisztikai adatokat.

19b. cikk

Az emberkereskedelem elleni nemzeti cselekvési terv

(1) A tagállamok 2028. július 15-ig elfogadják az emberkereskedelem elleni nemzeti cselekvési terveiket, amelyeket a 19. cikkben említett, az emberkereskedelem elleni küzdelem nemzeti koordinátoraival vagy azzal egyenértékű mechanizmusokkal, a független szervekkel, valamint az emberkereskedelem megelőzése és az ellene való küzdelem területén tevékenykedő releváns érdekelt felekkel konzultálva dolgoznak ki és hajtanak végre. A tagállamok biztosítják, hogy az emberkereskedelem elleni nemzeti cselekvési terveket rendszeres időközönként, de legfeljebb ötévente felülvizsgálják és aktualizálják.

(2) Az emberkereskedelem elleni nemzeti cselekvési tervek a következő elemeket foglalhatják magukban:

a) az emberkereskedelem kezelésére vonatkozó célkitűzések, prioritások és intézkedések, ideértve a gyermek áldozatokra vonatkozó különös intézkedéseket is, a kizsákmányolás valamennyi formája tekintetében;

b) megelőző intézkedések, így például oktatás, felvilágosító kampány és képzés, valamint adott esetben megelőző intézkedések a humanitárius válságok okozta emberkereskedelem kockázataira adott szükséghelyzeti reagálás részeként;

c) az emberkereskedelem elleni küzdelem megerősítését célzó intézkedések, ideértve az emberkereskedelemhez kapcsolódó ügyekben folytatott nyomozások és büntetőeljárások javítását, valamint a határokon átnyúló együttműködés javítását;

d) az emberkereskedelem áldozatainak korai azonosítását és segítését, támogatását és védelmét erősítő intézkedések;

e) az emberkereskedelem elleni nemzeti cselekvési tervek végrehajtásának rendszeres nyomon követésére és értékelésére szolgáló eljárások.

(3) A tagállamok az emberkereskedelem elleni nemzeti cselekvési tervüket és annak minden aktualizált változatát az elfogadásuktól számított három hónapon belül megküldik a Bizottságnak.

(4) Az emberkereskedelem elleni nemzeti cselekvési terveket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

20. cikk

Az emberkereskedelem elleni uniós stratégia koordinálása

(1) A tagállamok annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az emberkereskedelem elleni, koordinált és megerősített uniós stratégiához, megkönnyítik az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának (a továbbiakban: az európai uniós koordinátor) munkáját. Így különösen, a tagállamok továbbítják az európai uniós koordinátornak legalább a 19. cikkben említett információkat.

(2) A koherens és átfogó megközelítés biztosítása érdekében az európai uniós koordinátornak biztosítania kell a koordinációt az emberkereskedelem elleni küzdelem nemzeti koordinátoraival és az azzal egyenértékű mechanizmusokkal, a független szervekkel, az uniós ügynökségekkel és az e területen tevékenykedő releváns civil társadalmi szervezetekkel, többek között az európai uniós koordinátornak a Bizottság által az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért eredményekről kétévente elvégzett jelentéstételhez való hozzájárulása céljából is.

21. cikk

A 2002/629/IB kerethatározat felváltása

Az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló 2002/629/IB kerethatározatot az ezen irányelv elfogadásában részt vevő tagállamok tekintetében fel kell váltani az említett kerethatározatnak a nemzeti jogba történő átültetésre vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

Az ezen irányelv elfogadásában részt vevő tagállamok tekintetében a 2002/629/IB kerethatározatra való hivatkozásokat az ezen irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.

22. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2013. április 6-ig megfeleljenek.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal az ezen irányelvből fakadó kötelezettségeket a nemzeti jogukba átültető rendelkezések szövegét.

(3) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

23. cikk

Jelentéstétel

(1) 2015. április 6-ig a Bizottság - adott esetben a szükséges jogalkotási javaslatokkal együtt - jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, beleértve a 18. cikk (4) bekezdésében foglaltak szerint meghozott intézkedés ismertetését.

(2) 2016. április 6-ig a Bizottság - adott esetben megfelelő javaslatokkal együtt - jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az emberkereskedelem általi kizsákmányolás tárgyát képező szolgáltatások igénybevételét bűncselekménynek nyilvánító hatályos nemzeti jogszabályok által az emberkereskedelem megakadályozására gyakorolt hatást.

(3) A Bizottság 2030. július 15-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben hozták meg az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, és értékeli az ilyen intézkedések hatását.

24. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

25. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) HL L 300., 2008.11.11., 42. o.

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 315., 2012.11.14., 57. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1347 rendelete (2024. május 14.) a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemben részesülő személyként való elismerésére, a menekültek vagy a kiegészítő védelemre jogosult személyek egységes jogállására, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról, a 2003/109/EK tanácsi irányelv módosításáról és a 2011/95/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1347, 2024.5.22., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1347/oj).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1348 rendelete (2024. május 14.) az Unión belüli nemzetközi védelemre vonatkozó közös eljárás létrehozásáról és a 2013/32/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1348, 2024.5.22., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1348/oj).