BH 2006.2.40 Az előkészület miatti büntetőjogi felelősség megállapításának akkor van helye, ha az elkövetésre felhívás, illetve közös elkövetésben megállapodás konkrét és közvetlen. Ennek vizsgálata a büntető- eljárásban nem mellőzhető [Btk. 18. § (1)-(3) bek., Btk. 261. § (1) bek. a) pont és (4) bek.].

A P. Megyei Bíróság a 2004. év június hó 29. napján kelt ítéletében C. Gy. I. r. és V. G. II. r. vádlottakat 1-1 rb., a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett lopás bűntettében és 1-1 rb., a Btk. 261. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett terrorcselekmény előkészületének bűntette miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőket, 5-5 évi fegyházra és 5-5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg: C. Gy. I. r. és V. G. II. r. vádlottak 2003. évben jogerős szabadságvesztésüket töltötték a V. Fegyház és Börtönben. Mindketten a 3. körlet emeletén lévő 96-os zárkában voltak elhelyezve, V. G. II. r. vádlott 2002. december hó 28. napjától, míg C. Gy. I. r. vádlott 2003. január hó 9. napjától. A vádlottak 2003. február végén, március elején - közelebbről meg nem határozható időpontban - megállapodtak abban, hogy megpróbálnak megszökni a büntetés-végrehajtási intézetből. Úgy tervezték, hogy az egyik kisebb gyakorlattal rendelkező felügyelőjüket a zárkájukba berántva foglyul ejtik, elengedését szabadon bocsátásuktól teszik függővé, és foglyukat a nyakánál is megvágják, annak alátámasztása végett, hogy ők semmitől sem riadnak vissza, abban az esetben, ha az intézet velük tárgyaló munkatársa nem teljesíti követelésüket.

Tervük megvalósításába más elítélteket is be akartak vonni, arról több, az intézetben fogva tartott személynek beszéltek.

C. Gy. I. r. és V. G. II. r. vádlottak a 3. körlet első emeletén lévő 95-ös számú zárkájából 2003. március 19-én 16 óra 30 perc körüli időpontban saját zárkájukba vitték, az akkor távollévő K. I. elítélt személyes tárgyait tartalmazó és lakattal lezárt szekrényt, az ő tudta és beleegyezése nélkül. A szekrényről a lakatot lefeszítve magukhoz vették az abban lévő és K. I. tulajdonát képező ingóságokat, összesen 43 880 forint értékben.

K. I.-nek a bűncselekménnyel okozott összesen 42 380 forint kára részben megtérült, a nyomozás során 3600 forint értékben.

Az ítélet ellen a vádlottak és védőik jelentettek be fellebbezést felmentésért, illetve enyhítésért.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú nyilvános ülésen C. Gy. I. r. vádlott a terrorcselekményben nem érezte magát bűnösnek. Azt elismerte, hogy társával hamis bejelentést tettek B. S. elítélttel szemben, azonban ezt később visszavonták. A bejelentést követően szigorúbb volt a rend, zárkájukat "széttúrták", késeket kerestek. V. G. II. r. vádlott is tagadta bűnösségét. Arra hivatkozott, hogy a szökésnek nem volt értelme, mert büntetéséből már csak százhúsz nap volt hátra.

Az I. r. vádlott védője elsősorban a terrorcselekmény előkészületének megállapíthatóságát vitatta, hiszen a tanúvallomások csak mint lehetőségről beszéltek a szökésről, konkrétum nem került szóba. A cselekmény - valósága esetén - egyébként is a Btk. 246. § szerint fogolyzendüléshez állt közelebb. Másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.

A II. r. vádlott védője perbeszédében a Btk. 261. § (3) bekezdés a) pontja szerinti önkéntes elállás alkalmazhatóságára hívta fel a figyelmet.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a lefolytatott bizonyítás során eljárási hibát nem vétett, azonban az általa hozott ítélet az indokolási kötelezettség elmulasztásában megnyilvánuló eljárási szabálysértésben szenved, amely lényeges hatással volt a határozat érdemére. Ezenfelül az ítélet a Be. 351. § (2) bekezdés a) és b) pontjának II. fordulata szerint megalapozatlan, mert a tényállás nem kellően felderített és hiányosan került megállapításra.

Az elsőfokú ítélet megalapozatlanságával kapcsolatban szükséges annak áttekintése, hogy milyen történeti tényállás alapján állapította meg az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségét terrorcselekmény előkészületének bűntettében.

A Btk. 261. § (4) bekezdése nem határozza meg, mikor valósul meg az ott írtak szerinti bűncselekmény előkészülete. Erre csak a Btk. 18. §-ban írtak tartalmaznak rendelkezést. Az (1) bekezdés szerinti előkészületet az követ el, aki mást "a bűncselekmény elkövetése céljából... az elkövetésre felhív,... a közös elkövetésben megállapodik". Mind a vádirati, mind az onnan átvett ítéleti tényállásban van utalás ezen fordulatokra, azonban hiányzik annak meg-

állapítása, hogy a vádlottak valóban megállapodtak-e

a túszejtésben, valóban erre hívták-e fel más fogolytár-