BH 1994.2.59 A halált okozó testi sértés bűntettével bűnhalmazatban a személyi szabadság megsértésének vétsége nem állapítható meg, ha a két tényállásszerű magatartás egybeesik, és így a halmazat csupán látszólagos [Btk. 12. § (1) bek., 170. § (1) bek. és (5) bek. 2. ford, 175. §].

A megyei bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.

A tényállás szerint a vádlott 146 cm magas, testsúlya 39 kg. Iskolai végzettsége nincs, analfabéta, rendszeres szociális segélyben részesül.

A 83 éves, 178 cm magas, közepesen fejlett és táplált sértett egyedül lakott. Zárkózott természetű volt, az utóbbi időben már a rokonaival sem tartotta a kapcsolatot. Hétközben általában a szőlőjében dolgozott, hétvégeken szokása volt a kapuba kiülni. A sértett mint termelő, otthon pálinkát tartott, abból iszogatott.

A vádlott és a sértett - mint falubeliek - köszönő viszonyban voltak egymással. 1991. július 19-én a délutáni órákban a vádlott a sértett lakásához közel, a kocsmában egyedül italozott, ahonnan 20 óra 30 perc körül egyedül indult haza. Amikor a vádlott a sértett házához ért, a kapu előtt ülő sértettnek köszönt, aki azt viszonozta, majd a sértett a vádlottat hívta, hogy igyon egy féldecit. Végül is a vádlott a sértettel bement a házba, az utcai szobába, közben a sértett a kutyát meg is fogta, hogy a vádlott be tudjon menni.

Mindketten az ágyra ültek, pálinkát ittak. Közben a sértett az udvari szobában a villanyt felkapcsolta. A sértett énekelni kezdett, a vádlottat is noszogatta, hogy énekeljen vele, de mert a vádlott a nótákat nem ismerte, így csak dudorászott. A sértettnek ez nem tetszett, a vádlottat ezért szidta, nyakon is ütötte, aki ettől leesett az ágyról, majd visszaült a sértett mellé az ágyra.

A vádlott továbbra sem énekelt, ezért a sértett ismét nyakon vágta, mire a vádlott megint leesett az ágyról. A vádlott felkelt, kifogásolta a sértett magatartását, mire a sértett megint töltött pálinkát, amit közösen megittak. A sértett ismét nótázni kezdett, a vádlott megint nem tudott csatlakozni, mire a sértett ismét nyakon vágta a vádlottat. A vádlott ezután erősen arcon ütötte a sértettet, aki az ágyon ülve megtántorodott, majd felállt. Ekkor a vádlott ismét megütötte úgy, hogy a sértett beesett az ágyba, és a vádlottat magával rántotta. Az ágyon dulakodtak, a sértett hanyatt, a vádlott felülre került, ismét ütötte a sértettet, majd a földről felvett inggel a lábait, egy rongydarabbal a kezeit a teste előtt összekötötte, hogy ne tudja őt tovább bántani.

Ezután a vádlott az utcai ablaknál levő ágyra feküdt le, elaludt, majd hajnalban felébredve hazament, összekötözött állapotban hagyva a sértettet.

A szomszédoknak feltűnt, hogy a sértettet nem látták. Így találták meg a negyedik napon összekötözött, eszméletlen állapotban, felső testtel félig az ágyról lecsúszva. Orvost hívtak, kórházba szállították, ahol másnap meghalt. A sértett az ágyra esés, majd a vádlott fölülre kerülése során bal oldali ablakos sorozat-bordatörést szenvedett, törött volt a III-X. borda, a kulcscsont a középső vonalban, valamint a IV-X. borda a hátsó hónaljvonalban kezdődő és a gerinc mellett végződő törésvonal mellett. A sértett halála a bal oldali ablakos sorozat-bordatörést követően kialakult tüdőgyulladás miatt jött létre. A tüdőgyulladás kialakulásához hozzájárult a bordatörések miatti légzési nehezítettség, a következményes szívjobbkamra-túlterhelés, valamint az, hogy a mozgásában jelentősen korlátozva, kényszertartásban, megkötözött állapotban volt. Állapotát tovább súlyosította a folyadék- és élelemfelvevési lehetőség hiánya.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet az ügyész által súlyosításért és a jogi minősítés miatt bejelentett fellebbezése alapján bírálta felül. Az ügyészi álláspont szerint tévedett a megyei bíróság, amikor a vádlott bűnösségét személyi szabadság megsértése bűntettében állapította meg.