GK 47. szám
I. A gazdálkodó szervezetek közötti vállalkozási szerződések hibás teljesítése esetén az árleszállítás alapja a szolgáltatás ellenértéke, ha azonban a hiba a szolgáltatás egészének rendeltetésszerű használatát nem akadályozza, a hibás rész értéke. Az árleszállítás megállapításánál a bíróságnak arra kell törekednie, hogy a megbomlott értékegyensúly az ellenszolgáltatás csökkentésével helyreálljon.
II. Ha a kötelezett a hiba kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosulta hiba kijavításának várható költségét akkor is követelheti, ha a kijavítás még nem történt meg. Ilyen esetben a kötelezettet a kijavítás előrelátható indokolt költségeiben kell marasztalni. Az összeg meghatározásánál az az irányadó, hogy a kijavítás a jogosultnak milyen indokolt költséget okoz.
A bíróság a kötelezett kérelme alapján a jogosult hozzájárulása hiányában javítás helyett nem hozhat a kötelezettet árleszállítás, illetve javítási költség megfizetésére marasztaló határozatot.
A tapasztalatok szerint a gazdálkodó szervezetek a hibás teljesítést gyakran nem ismerik el, szavatossági kötelezettségüket vitatják és emiatt a bíróságok elé nagy számban kerülnek javítás elrendelésére, illetve árleszállítás megfizetésére kötelezés iránti perek. Az árleszállítás alapjának, a hibával érintett résznek elbírálása a gyakorlatban sok vitát vet fel. Jelentős azoknak a pereknek a száma, amelyekben a jogosultak a vállalkozónak a szavatossági igényt elutasító nyilatkozata miatt árleszállítás címén a hiba kijavításával kapcsolatban felmerülő költségeket kívánják érvényesíteni. Erre a megoldásra nemcsak a jogosultak, de gyakran a szállítók, illetve a vállalkozók is törekszenek, sőt nem ritkán a jogosultak kijavítási igényével szemben is azt kérik a bíróságtól, hogy a felperes kérelmétől eltérően ne kijavítást, hanem árleszállítást rendeljen el.
Az árleszállítás mértéke tekintetében jogosult és kötelezett álláspontja eltér. A vállalkozóknak az az álláspontja, hogy az árleszállítás csak a vállalkozói díj hibás részre (a költségvetés szerint) eső hányadának bizonyos százaléka, ám rendszerint csekély összeg. A jogosultak abból indulnak ki, hogy a hibás szolgáltatás kijavítása mennyibe kerül, illetőleg a dolog (rendszerint lakás) használati, esztétikai és egyéb okokból milyen mértékben csökkent értékű.
Előfordul olyan eset, hogy a jogosult a vállalkozó által megtagadott kijavítást nem végzi vagy nem végezteti el azonnal, hanem csak későbbi időpontban kívánja elvégezni. (Pl. a hibás tapétát csak egy év múlva kívánja kijavíttatni oly módon, hogy az egész helyiséget újra tapétáztatja. Más esetben hasonló elgondolásból indul ki a jogosult burkolatcserénél, festés, mázolás stb. javítással kapcsolatban).
Sok esetben a jogosult nem rendelkezik megfelelő fedezettel arra, hogy a kijavítást mással elvégeztesse. Ilyenkor a kötelezettek a kijavíttatás költségét követelő jogosulttal szemben arra hivatkoznak, hogy a kijavítás, illetve kijavíttatás elvégzése hiányában a követelés még nem vált esedékessé és a jogosult csak árleszállítási igényt érvényesíthet, de nincs lehetősége arra, hogy a javítás költségét követelje.
A fentiekben leírt és ahhoz hasonló vitás esetekben a következőket kell figyelembe venni.
Az árleszállítás alapja a szolgáltatás ellenértéke, kivéve azt az esetet, ha a szolgáltatás osztható, vagy a hiba a szolgáltatás egészének rendeltetésszerű használatát nem akadályozza. Például lakóépület esetében ha egy lakás hibás, úgy csak ennek értéke, az épület vagy a lakás egy részének használhatatlansága esetében, a rész értékét lehet a díjleszállítás alapjaként figyelembe venni.
Az árleszállítás alapjának megállapításánál nem az igény érvényesítésekor hatályos árakból vagy forgalmi értékből, hanem a felek által a szerződésben meghatározott ellenszolgáltatásból kell kiindulni, azt kell vizsgálni, hogy a kikötött díjhoz viszonyítva a hiba milyen értékcsökkenést okozott.
Ha azonban a teljesítés után a hiba felismerhetőségéig hosszabb idő telik el és ezáltal árváltozás következik be, az ár(díj)-leszállítás összegének meghatározásánál ezt is figyelembe kell venni.
Ha a hiba nem javítható (pl. a tartófal ferdén van építve és ez a lakószoba esztétikai megjelenését, valamint bútorozhatóságát hátrányosan érinti), nemcsak a csökkent használati értéket, de az esztétikai hatásokat is értékelni kell.
Az árleszállítás megállapításánál tehát az adott eset összes körülményeit mérlegelni kell és arra kell törekedni, hogy a hibás teljesítéssel megbomlott értékegyensúly az ellenszolgáltatás csökkentésével helyreálljon.
Az árleszállítás nem szünteti meg a jogosultnak az igényét arra, hogy a később felismert más hiba miatt újabb kellékszavatossági igényt érvényesítsen, kijavítást követeljen, vagy a szerződéstől akár el is állhasson.
Olyan esetekben, amikor a kötelezett helyett a javítást a jogosult végzi vagy végezteti el, a javítás költségeinek megítélésénél az alábbi szempontok figyelembevétele indokolt.
A Ptk. 307. §-ának (1) bekezdésében a jogosult részére biztosított lehetőség azt a célt szolgálja, hogy a jogosult a vállalkozó által elutasított vagy elodázott kijavítást maga végezze vagy végeztesse el. Ezzel kapcsolatban az a kérdés merül fel, hogy a kijavítás, kijavíttatás (a továbbiakban kijavítás) költsége mikor érvényesíthető. A törvény nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy ezt a költséget a jogosult csak akkor követelheti, ha a kijavítás már megtörtént, nem tiltja, hogy azt már a kijavítás előtt is kérhesse. A törvénynek abból a szövegéből, mely szerint a kijavítást "a kötelezett költségére" végezheti (végeztetheti) el, az következik, hogy a költségek megfizetése akkor is követelhető, ha a jogosult a javítást még nem végezte (végeztette) el. Ezt támasztja alá a Ptk. 306. §-ának (5) bekezdésében biztosított, a jogosultat megillető visszatartási jog is.
A kötelezettnek a javítás elől való elzárkózása a jogosultat nem hozhatja hátrányosabb helyzetbe, mintha a kötelezett a javításra megfelelő határidőt vállalna. Az ellenkező álláspont a szerződésszegő kötelezettet juttatná indokolatlanul előnyös helyzetbe. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetet a törvényalkotó nem kívánt előidézni.
Ezért abban az esetben, ha a kötelezett a hiba kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosult a kijavítás költségeit akkor is követelheti, ha a kijavítás még nem történt meg. Természetesen nincs akadálya annak sem, hogy a jogosult a kijavítás költségét a munka elvégzése után érvényesítse.
Miután a Ptk. 307. § (1) bekezdése szerinti kijavítás vagy kijavíttatás a Ptk. 306. § (1) bekezdése szerinti, a kötelezett által végzendő javítás helyettesítése, ezért a szavatossági jogok közé tartozik, de nem azonos az árleszállítással. Ezért nem is az árleszállítás szempontjai szerint kell elbírálni, hanem azt kell megállapítani, hogy a kötelezett helyett való javítás a jogosultnak milyen költséget okoz. Ebből következik, hogy a javítás költségének meghatározásánál nem a kötelezett által számlázott árakat, hanem a mással való javíttatás árait kell alkalmazni. Ha pedig a jogosult a kijavítást maga végzi el, a kötelezett nemcsak a jogosult készkiadásait, (a felhasznált anyag árát) köteles megtéríteni, hanem azt a javítási díjat is, amelyet a javító üzem vagy iparos felszámíthatott volna. Meg kell jegyezni, hogy a jogosult csak a kijavításhoz feltétlenül szükséges mértékű munkát végeztetheti a kötelezett terhére, s túlzott árat sem érvényesíthet. A felesleges javítás költségeinek, valamint túlzott árnak megfizetésére a hibásan teljesítő nem kötelezhető.
Előfordul, hogy a vállalkozó a hiba fennállását nem vitatja, azonban kijavítás helyett a javítási költségek megtérítését ajánlja fel. A Ptk. 307. § (1) bekezdése szerinti kijavítás vagy javíttatás a jogosultnak joga, de nem kötelessége. A jogosult tehát nem köteles a hibásan teljesítő kötelezettnek azt az ajánlatát elfogadni, hogy a dolog kijavítása helyett a javítás költségeit a kötelezett megfizeti. Minthogy a bíróság kötve van a jogosult által választott szavatossági igényhez, következésképpen a jogosult hozzájárulása nélkül - a kötelezett ilyen értelmű elismerő nyilatkozata alapján - a bíróság sem hozhat a javítási költség megfizetésére kötelező határozatot. Ilyen határozat csak a jogosult ezirányú kereseti kérelme (keresetmódosítása) alapján hozható.