A Győri Ítélőtábla Bf.33/2008/3. számú határozata lopás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY ÉRTÉKRE elkövetett lopás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 85. §, 260. §, 316. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 371. §] Bírók: Csák Csilla, Nagy Zoltán, Takácsné dr. Helyes Klára

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék B.211/2006/24., *Győri Ítélőtábla Bf.33/2008/3.*

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.33/2008/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2008. szeptember 2. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

A különösen nagy értékre elkövetett lopás bűntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2008. február 20. napján kihirdetett 6.B.211/2006/24. számú ítéletét VI.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

I n d o k o l á s :

A Komárom-Esztergom-Megyei Bíróság a 6.B.211/2006/24.szám alatti ítéletével hét vádlott büntetőjogi felelősségéréről határozott. Az első fokú ítélet hat vádlott esetében a kihirdetést követően jogerőre emelkedett, így e vonatkozásban nem képezte felülbírálat tárgyát. A megyei bíróság VI.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. a Btk. 316.§ /1/ bekezdésébe ütköző és a /6/ bekezdés b/ pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében, mint bűnsegéd és 1 rb., a Btk. 260.§ /1/ bekezdésébe ütköző közérdekű üzem működésének megzavarása bűntettében, mint bűnsegéd, ezért halmazati büntetésül 5 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melybe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, megállapítva ezáltal, hogy a kiszabott büntetés kitöltöttnek tekinthető.

A megyei bíróság a MOL Nyrt. polgárjogi igényét egyéb törvényes útra utasította, rendelkezett még a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében, melyet a másodfokú nyilvános ülésen is változatlan tartalommal fenntartottak. A védő perbeszédében az első fokú ítélet megalapozatlanságára hivatkozott. Álláspontja szerint ugyanis a tényállás részben iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve téves logikai következtetésekre épül. E körben utalt T.5. tanú tárgyaláson tett tanúvallomására, mely szerint a kérdéses mobiltelefonjához bárki hozzáférhetett, azt használhatta. Ez a vallomás ellentétben áll a megyei bíróság által megállapított azon tényállási résszel, miszerint a telefon használatában volt a vádbeli időszakban. Hivatkozása szerint a megyei bíróság a konkrét tényekből is helytelen következtetés útján jutott arra az álláspontra, hogy az adott bűncselekményt védence elkövette. A többi lopási cselekmény során közvetlenül a diszpécser központból tájékoztatták a helyszínen lévő vádlott-társakat a nyomás csökkenés észleléséről, a többi vádlott az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy nem is ismerik VI.r. vádlottat, maga a telefonon történő értesítés is értelmetlen volt, hiszen a biztonsági szolgálat csak a lopásokat követő napon tartott vizsgálatot a helyszínen. VI.r. vádlott a vádbeli időben szemműtéten esett át, hosszasan betegállományban volt, így sem módja, sem indítéka nem lehetett a bűncselekmény elkövetésére. Ezen körülmények helyes értékelésével a védő álláspontja szerint csak az a következtetés vonható le, miszerint nem bizonyítható VI.r. vádlott részvétele az adott bűncselekményben. Ezzel a megállapítással állna összhangban a vádlott vonatkozásában hozott, a további bűncselekmények alóli felmentő rendelkezés is.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában és képviselője a nyilvános ülésen a megyei bíróság ítéletének helybenhagyása mellett a büntetés kiszabási körülmények kisebb korrekcióját indítványozta. A kétszeres halmazat miatt a súlyosító körülmények köréből mellőzni kérte a halmazatra utalást, ehelyett a többes elkövetést találta a vádlott terhére értékelendőnek. Utalt arra is, hogy a kiszabott büntetés megfelelően tükrözi a vádlott javára írható enyhítő körülményeket, annak kiszabására kétszeres enyhítés révén kerülhetett csak sor, így a felmentésre irányuló fellebbezés keretén belül a büntetés enyhítésére sem látott lehetőséget.

A nyilvános ülésen jelen lévő VI.r. vádlott továbbra is hangsúlyozta ártatlanságát, és T.5. tanú tárgyaláson tett vallomására alapítva kérte felmentését.