BH 1998.10.482 Volt házastársak között a közös tulajdonnak megváltás útján történő megszüntetése esetén az elszámolás körébe vonható kérdések [Ptk. 296. § (1) bek.].

A felperes és az I. r. alperes 1973. június 30-án megkötött házasságát a bíróság az 1993. december 6-án jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta.

Az 1996. szeptember 12-én jogerőre emelkedett ítéletével a házastársi vagyonközösséghez tartozó ingóságokat természetben megosztotta, és rendelkezett az így jelentkező értékkülönbözet kiegyenlítéséről. A felperes és az I. r. alperes egyenlő arányú közös tulajdonában álló, az utolsó közös lakást is magában foglaló, kétszobás összkomfortos szövetkezeti öröklakáson fennállott közös tulajdont megszüntette és a felperest jogosította fel az I. r. alperes tulajdoni illetőségének beköltözhető állapotban történő magához váltására.

A megváltási árat igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapulvételével úgy határozta meg, hogy a beköltözhető 1.450.000 forint forgalmi értéket csökkentette az ingatlant még terhelő 130.476 forint hiteltartozással, valamint az életközösség megszűnése után a felperes által egyedül törlesztett 210.163 forint közös kölcsöntartozással, és az így kapott 1.109.361 forint tiszta értéket felezte meg a felperes és az I. r. alperes között. A közös tulajdon fennállása alatt az I. r. alperest terhelő, de a felperes által kifizetett 5.423 forint biztosítási díjat és 10.511 forint felújítási költséget a megváltási árból levonta, és így állapította meg azt az összeget, amelyet a felperes az ingatlan magához váltása folytán az alperesnek téríteni tartozik.

Ezt meghaladóan kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1993. december 1. napjától 1996. szeptember 30. napjáig 84 125 forint lejárt lakás-többlethasználati díjat. Elutasította a felperesnek azt a kérelmét, hogy a bíróság a megváltási ár, az értékkiegyenlítés és a lakás-többlethasználati díj összegébe az I. r. alperes terhén felmerült hátralékos gyermektartásdíjat számítsa be, és ezzel a felperes által fizetendő marasztalási összeget csökkentse. Mindezek eredményeként kötelezte a felperest, hogy a fenti jogcímeken fizessen meg az alperesnek 637.394 forintot.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a marasztalási összeg 276.297 forintra való mérséklését kérte. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a bíróság a megváltási ár meghatározásánál figyelmen kívül hagyta azt a szempontot, hogy az 1975-ben és az 1978. szeptember 24-én született közös gyermekeik lakhatását a közös lakásban ő biztosítja, így az elszámolás alapjául a részben lakott értéket kellett volna figyelembe venni. Sérelmezte a többlethasználati díjban történt marasztalását azért, mert az I. r. alperes a lakásból önként távozott, és a vele való együttlakás elviselhetetlen volt, végül kifogásolta, hogy a bíróság az I. r. alperest terhelő gyermektartásdíj-hátralék beszámításával az általa fizetendő térítést nem csökkentette.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem a gyermektartásdíj elszámolásával kapcsolatban alapos, a megváltási ár és a többlethasználati díj vonatkozásában azonban alaptalan.

I. A felperes keresetében az életközösség megszűnését követően 1991. december 1-jétől követelt tartásdíjat a gondozásában élő gyermekek után, az elsőfokú bíróság az 1993. május 12-én kelt - és fellebbezéssel nem támadott - ideiglenes intézkedésével kötelezte az alperest, hogy 1993. május 1. napjától fizessen meg Gábor és Szabolcs után a jövedelme 20-20%-át kitevő, gyermekenként havi 1.550 forint alapösszegű tartásdíjat, melynek végrehajtását közvetlen bírói felhívással az alperes munkáltatójánál elrendelte. Gábor nagykorúvá válása után az 1993. november 20-án kelt végzésével a Gábor után fizetendő tartási kötelezettséget megszüntette azzal, hogy a munkáltató a Szabolcs javára a korábban megállapított tartásdíjat továbbra is vonja le, és azt a felperesnek fizesse ki. Az alperes munkáltatója által csatolt kimutatás szerint az alperes munkabéréből 1995. márciusáig különböző összegeket vontak le gyermektartásdíj címén, ebből az okiratból azonban nem állapítható meg, hogy az átutalt tartásdíjak kiszámítása milyen módon, folyósítása pedig melyik gyermek részére történt. A felperes határozott fellebbezési kérelemmel élt, melyben bejelentette, hogy 1996. májusától az alperes tartásdíjat egyáltalán nem fizet, ezért az így felmerült hátralékot az általa fizetendő megváltási árban kívánja elszámolni (Pfv. 3.).