31976L0135[1]

A Tanács irányelve (1976. január 20.) a belvízi hajókra vonatkozó hajóbizonyítványok kölcsönös elismeréséről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1976. január 20.)

a belvízi hajókra vonatkozó hajóbizonyítványok kölcsönös elismeréséről

(76/135/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 75. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

mivel a Közösségen belüli belvízi hajózás biztonsága javításának első lépése a belvízi hajókra vonatkozó hajóbizonyítványok kölcsönös elismerése;

mivel szükséges meghatározni, hogy egy tagállam milyen körülmények között és milyen feltételekkel szakíthatja meg egy hajó áthaladását;

mivel határidőt szükséges megállapítani a közös műszaki követelmények elfogadására, és mivel ez az irányelv csupán addig lesz hatályban, amíg a fenti közös rendelkezések hatályba lépnek,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelvet a következőkre kell alkalmazni:

a) árufuvarozásra szolgáló hajók, amelyek bruttó hordképessége 20 metrikus tonna, vagy ezt meghaladó, beleértve a vontató- és a tolóhajókat is;

b) a több mint 12 utas szállítására szolgáló hajók

a belvizeken. Ez az irányelv nem érinti a rajnai hajózás felügyeletéről szóló rendeletet és a veszélyes anyagok rajnai szállításával kapcsolatos megállapodást (ADNR).

2. cikk

(1) A tagállamok a kívánt mértékig szabályozzák a hajóbizonyítványok kiadásához szükséges eljárást.

Ugyanakkor a tagállam kivonhatja az irányelv alkalmazási köréből mindazokat a hajókat, amelyek nem hagyják el területének belvizeit.

(2) A hajóbizonyítványt az a tagállam adja ki, amelyben az érintett hajót lajstromozták vagy ahol anyakikötője található, ennek hiányában az a tagállam, amelyben a hajó tulajdonosa lakóhellyel rendelkezik. Bármely tagállam felkérhet egy másik tagállamot hajóbizonyítvány kiadására olyan hajók számára, amelyeket az előbbi tagállam állampolgára üzemeltet. A tagállamok átruházhatják e hatáskörüket elismert szervek javára.

(3) A hajóbizonyítványokat egy közösségi nyelven kell kiállítani, és ezeknek legalább a mellékletben meghatározott információkat és számozást kell tartalmazniuk.

3. cikk

(1) A (3)-(6) bekezdésre is figyelemmel, valamennyi tagállam elfogadja a másik tagállam által a 2. cikknek megfelelően kiállított hajóbizonyítványt a felségvizein való hajózásra, mintha saját maga állította volna ki azt.

(2) Az (1) bekezdés csak akkor alkalmazható, ha a hajóbizonyítványt legfeljebb öt éve adták ki vagy hosszabbították meg, és az még nem járt le.

A rajnai hajózás felügyeletéről szóló rendelet alapján kiadott hajóbizonyítványt érvényességének teljes időtartama alatt el kell fogadni bizonyítékként a (3) és (5) bekezdés értelmében.

(3) A tagállamok megkövetelhetik a rajnai hajózás felügyeletéről szóló rendeletben megállapított műszaki előírások teljesítését. Ennek bizonyítására megkövetelhetik a (2) bekezdés 2. pontjában említett hajóbizonyítvány bemutatását.

(4) A tagállamok megkövetelhetik, hogy azok a hajók, amelyek az ADNR-ben meghatározott veszélyes árut szállítanak, feleljenek meg az ebben a megállapodásban megállapított követelményeknek. Ennek bizonyítására megkövetelhetik az egyezményben előírt jóváhagyási bizonyítvány bemutatását.

(5) Azok a hajók, amelyek megfelelnek a rajnai hajózás felügyeletéről szóló rendelet követelményeinek, a Közösség minden belvízi útján szabadon hajózhatnak. A követelményeknek való megfelelés bizonyítékául a (2) bekezdés 2. pontjában említett hajóbizonyítványt lehet bemutatni.

Amennyiben a hajók megfelelnek az ADNR követelményeinek, a veszélyes áru fuvarozására vonatkozó különleges feltételeket teljesítettnek kell tekinteni a Közösség összes vízi útján. Megfelelő bizonyítékként elfogadható a (4) bekezdésben említett jóváhagyási bizonyítvány.

(6) A tengeri hajózási útvonalakon a tagállamok további feltételek teljesítését követelhetik meg, amelyek megegyeznek azokkal, amelyeket saját hajóiktól is megkövetelnek. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot tengeri hajózási útvonalaikról, amelyek jegyzékét a Bizottság állítja össze az irányelv hatálybalépésétől számított három hónapon belül, a tagállamok által átadott információk alapján.

4. cikk

(1) Bármely tagállam visszavonhatja az általa kiállított hajóbizonyítványt.

(2) Ha a felülvizsgálat során a hajót olyan állapotban találják, amely egyértelműen veszélyt jelent környezetére, bármely tagállam megszakíthatja a hajó áthaladását mindaddig, amíg a hibákat nem orvosolják. Ezt a tagállam akkor is megteheti, ha a hajó vagy annak berendezése a felülvizsgálat során nem elégíti ki a hajóbizonyítványban vagy adott esetben a 3. cikkben említett más dokumentumban megszabott követelményeket.

(3) Az a tagállam, amely megszakította egy hajó áthaladását, vagy ilyen irányú szándékát jelezte arra az esetre, ha a hibákat nem orvosolják, tájékoztatja a megtett, vagy megtenni szándékozott döntés okairól azt a tagállamot, ahol a hajóbizonyítványt vagy a 3. cikkben említett más dokumentumot kiállították.

(4) Az ezen irányelv végrehajtása során elfogadott intézkedések értelmében, egy hajó áthaladásának megszakításáról szóló határozat részleteiben adja meg az alapjául szolgáló okokat. A határozatot közlik az érintett féllel, akit egyidejűleg tájékoztatnak a tagállamokban hatályos jogszabályok alapján rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekről és azok érvényesítésének határidejéről.

5. cikk

A Bizottság javaslatára a Tanács, amint lehetséges, de legkésőbb 1980. január 1-jéig elfogadja azokat a közös rendelkezéseket, amelyek meghatározzák a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelményeket.

6. cikk

A tagállamok kellő időben és az irányelv Tanács által történő elfogadását követő egy éven belül, a Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadják azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek.

7. cikk

Ez az irányelv az 5. cikkben említett előírások tényleges hatálybalépéséig marad hatályban.

8. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

MELLÉKLET

A hajóbizonyítványokon feltüntetendő minimális információ

Az információkat három kategóriára kell osztani:

1. Az okmányt kiállító hatóság vagy elismert szerv neve

a) Az okmány címe

b) (+) Az okmány száma

3. Kiállító állam

4. A hajó tulajdonosának neve és lakóhelye

5. A hajó neve

6. (×) A lajstrom helye és száma

7. (×) Anyakikötő

8. (+) A szerkezet típusa

9. (+) Használat

11. (×) Bruttó hordképesség metrikus tonnában, vagy vízkiszorítás köbméterben maximális merülésnél

12. (×) A merülés jelölésének leírása

13. (×) A szállítható utasok maximális száma

14. (×) A hajtómotorok összteljesítménye LE-ben vagy KW-ban

15. Minimális szabadoldal-magasság centiméterben

a) Nyilatkozat: A fent jelzett hajó igazoltan hajózásra alkalmas

b) (×) A következő feltételekkel

c) (×) Hajózási korlátozások jelzése

a) A lejárat dátuma

b) A kiállítás dátuma

18. A hajóbizonyítványt kiállító hatóság vagy elismert szerv pecsétje és aláírása.

( 1 ) HL C 280., 1975.12.8., 71. o.

( 2 ) 1975. november 27-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).