BH 1976.1.24 Ha a sérelmet szenvedő fél a szerződést a törvényes határidőben megtámadja és a másik fél az erre irányuló nyilatkozat kézhezvétele után Tárgyalási készségét nyilvánítja, a közlést akkor kell eredménytelennek tekinteni, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a jogvita per nélkül nem rendezhető [Ptk. 236. § (1) bek., (2) bek., c) pont, 201. § (2) bek.].

A felperes megvásárolta az alperes személygépkocsiját 45 000 Ft vételárért, majd ugyanezen a napon eladta azt T. G.-nak 49 000 Ft-ért. T. G. megállapította, hogy a gépkocsi nem 1959. évben, hanem 1950. évben készült, nem 45, hanem csak 24 lóerős és ezért a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére alapított keresetet indított a felperes ellen az általa kifizetett vételár visszafizetése iránt. Ebben a perben az alperes beavatkozóként részt vett. A szakértői vélemény szerint a gépkocsi forgalmi értéke 25 000 Ft volt akkor, amikor azt T. G. megvásárolta. A bíróság ezért arra kötelezte a felperest, hogy a gépkocsi kiadása ellenében a vételárat T. G.-nak fizesse vissza, s viselje a perben felmerült költségeket.

A bíróság ítéletének meghozatala és kikézbesítése után a felperes közölte az alperessel, hogy az őt marasztaló ítélet ellen nem kíván fellebbezni. Egyben jelezte, hogy a T. G. által visszaadandó kocsit a kifizetett vételárnak és járulékainak egyidejű visszafizetése mellett az alperes rendelkezésére bocsátja. A felperes ebben a levélben arra hivatkozott, hogy e jogát a szerződésben foglaltakra és arra alapítja, hogy a T. G.-vel kötött szerződés érvénytelenségét megállapító "ítélet indokolása egyértelműen alkalmazható az alperessel kötött adásvételi szerződésre is".

Az alperes e bejelentésre jogi képviselője útján azzal válaszolt, hogy a fentebb említett s a felperest marasztaló ítélet ellen fellebbezéssel élt, e levélben bejelentett igény tekintetében csak a másodfokú ítélet után tud nyilatkozni, addig türelmet kér.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét - T. G. időközbeni keresetfelemelése folytán - azzal hagyta helyben, hogy a felperes által T. G.-nek visszatérítendő összeget 1500 Ft-tal felemelte, a teljesítési határidőt pedig 45 napban állapította meg.

A felperes az ítélet alapján a perbeli gépkocsit 1973. március 12-én vette vissza T. G-től, majd 1973. április 2-án az első fokú bíróság előtt keresetet indított az alperes ellen a szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt. Az 1973. július 3-án megtartott tárgyaláson a felperes bejelentette, hogy "keresetét az egyszerűség kedvéért az előző perben is megállapított feltűnő aránytalanságra alapítja".

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest a perköltség viselésére kötelezte. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére alapított kereseti kérelem tekintetében a bíróság azt állapította meg, hogy az igény érvényesítésével a felperes elkésett.

Az 1971. március 10-én kötött adásvételi szerződés megtámadását ugyanis nem közölte az alperessel s más jogcímre alapított keresetét is csak 1973. április 2-án terjesztette elő.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott ítéletével az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta és a felperest a fellebbezési eljárási költség megfizetésére is kötelezte. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére alapított megtámadással kapcsolatban azt állapította meg, hogy a felperes a keresetindítással elkésett, mert a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében az egyéves megtámadási határidő a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor, tehát a jelen perbeli esetben a gépkocsi vételárának a felperes részéről az alperes számára történt kifizetésekor kezdődött.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.

A Ptk. 236. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés megtámadását egy éven belül kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetén haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni. A megtámadási határidő a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a felek szolgáltatásainak feltűnő értékaránytalansága esetében a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor kezdődik.