A Szegedi Ítélőtábla Bf.371/2012/5. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 225. §, 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. §, 3. §, 5. §, 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 77. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §] Bírók: Halász Edina, Harangozó Attila, Hegedűs István

Szegedi Ítélőtábla

Bf.III.371/2012/5.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2012. szeptember 25. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

V É G Z É S T :

A hivatali visszaélés bűntette miatt I. r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék 2012. június 14. napján kihirdetett 6.B.66/2012/15. számú ítéletének az I. r. vádlottra vonatkozó részét

h e l y b e n h a g y j a.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság I. r. vádlottat hivatali visszaélés bűntette [Btk. 225. § 3. fordulat] miatt 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egy napi tétel összegét 1.200.- forintban állapította meg. Úgy rendelkezett, hogy a kiszabott összesen 216.000.- forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni akként, hogy egy napi tétel összegének helyébe egy napi szabadságvesztés lép. Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült 70.147.- forint bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére.

Az első fokú ítélet ellen I. r. vádlott felmentésért,

a védő, elsődlegesen felmentés másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.353/2012/1/II. számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a bűncselekmény a Btk. 255. § 1. fordulata szerint minősül.

Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak találta, az ügyészi észrevételt osztotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálva az ítélőtábla az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, az iratok egybehangzó adataira figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetve helyesbítette:

A vádlott a Btk. 137. § 1/l. pontja alapján minősül hivatalos személynek.

Az ítélet 3. oldal 7. bekezdés első sorában vádlott neve - helyesen - I. r. vádlott tette a II. r. vádlott előtt ismertté a tudomására jutott adatokat.

A vádlott a személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. 2. § 8. pontja szerint adatkezelőnek minősül, a 3. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint személyi adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli, míg az 5. § (1) bekezdése szabályozza a személyes adatok kezelésének célhoz kötöttségét.

A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. 77. § (1) a), b) és c) pontja és (2) bekezdése tartalmazza a rendőrségi adatkezelés és adatfeldolgozás azon általános szabályait, melyek szerint a rendőrség az adatokat csak feladatai ellátása során kezeli, melynek célja többek között a bűnüldözés és a bűnmegelőzés.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása hiánytalan, a fenti kiegészítésekkel és helyesbítéssel a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az I. r. vádlott felmentését célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott védekezésével szemben, az azt cáfoló bizonyítékokat fogadta el, és azt állapította meg, hogy az I. r. vádlott a tudomására jutott adatokat ismertté tette a II. r. vádlott előtt azért, hogy ezzel a II. r. vádlottnak jogtalan előnyt biztosítson.

Az elsőfokú bíróság a szükséges körben lefolytatta a bizonyítást, külön részletezte az egyes vallomásokat, majd ezt követően külön-külön és egymással összevetve értékelte a bizonyítékokat. Értékelte a vádlottak kapcsolatát és azt, hogy évek óta jó ismeretségi viszonyban vannak, illetve mérlegelési körébe vonta (tanú neve) tanú azon vallomását is, hogy miért nem rögtön tett feljelentést.