A Fővárosi Ítélőtábla Bf.161/2017/6. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 92. §, 176. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 75. §, 78. §, 299. §, 301. §, 348. §, 361. §, 372. §] Bírók: Feledi Tamás, Nehrer Péter, Szalai Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.161/2017 /6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2017. év október hó 18. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A kábítószer kereskedelem bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2017. év május hó 17. napján kelt 28.B.434/2017/10. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét a Btk. 176. § (1) bekezdés IV. fordulatába ütköző és aszerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének minősíti.

A szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 5 (öt) - 5 (öt) évre enyhíti.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg.

A vagyonelkobzással érintett 55 EUR-t a Magyar Államkincstár a Bü. 92.354. számú letétben kezeli.

A BRFK Gazdasági Igazgatóság Műszaki Osztályán BJ-107/2016. számon bevételezett bűnjelek lefoglalásának megszüntetésével, valamint elkobzásával kapcsolatos rendelkezéseket mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Törvényszék a 2017. év május 17. napján kelt 28.B.434/2017/10. számú ítéletében bűnösnek mondta ki a vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntettében (Btk. 176.§ (1) és (3) bekezdés), ezért őt 9 év szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az eljárás során a lefoglalt és a Magyar Államkincstárnál 2354 kincstári ügyszámon kezelt 55 euróra és a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Nemzetközi Bűnözés Elleni Főosztály Kábítószer Bűnözés Elleni Osztálya által 29022/98-69/2016.bü. számon lefoglalt és P-27/2016. szám alatt bevételezett 214.000,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása, a kiszabott szabadságvesztés tartamának felemelése, míg a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2017. június 12. napján kelt és a Fővárosi Ítélőtáblára 2017. június 13. napján érkezett BF.381/2017/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a Fővárosi Törvényszék a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A bizonyítási eljárás során a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat beszerezte és értékelési körébe vonta. A bizonyítékok gondos, okszerű mérlegelésével valamennyi releváns körülményre kiterjedően állapította meg a tényállást, az mindössze a vádlott előélete vonatkozásában szorul kiegészítésre azzal, hogy az 1./ szám alatt jelezett elítélés alapját képező bűncselekmény elkövetésének ideje 2014. március 25. napja. Indokolásában a bizonyítékokat részletesen elemezve, tartalmilag hűen foglalta össze a vádlott tárgyalási szakban előadott védekezését, majd azokat az eljárás egyéb adataival - a titkos adatszerzés eredményével, a szakértői véleményekkel tárgyi és okirati bizonyítékokkal - összevetve, a logika és ésszerűség szempontjait szem előtt tartva racionális indokát adta, hogy a vádlott alapvetően beismerő, de bizonyos kérdésekben életszerűtlen nyilatkozatokat tartalmazó vallomásából mit és mennyiben fogadott el. Az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a bűnösségre és törvényes a cselekmény jogi minősítése is. A bűnösségi körülményeket körültekintően vette számba, azonban további súlyosító körülmény, hogy a vádlott korábban háromszor is kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt volt büntetve, míg enyhítő tényező, hogy a kábítószer mennyisége a jelentős mennyiség alsó határát kevéssel haladta meg. A büntetés kiszabása körében helytállóan utalt a büntetés középmértékének irányadó voltára, annak mértékét azonban számítási hiba folytán 12 év helyett 10 évben határozta meg. A vádlott előélete az enyhítő körülmények ellenére a középmértéknél jelentősen rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabását nem indokolja. Miután a büntetés meghatározásánál téves kiinduló pontot alkalmazott, az egyébként helyes büntetés kiszabási elvek téves, a büntetési céloknak meg nem felelő, aránytalanul enyhe büntetés kiszabásához vezettek A vádlott estében a középmértékhez közelítő büntetés alkalmazása szükséges. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 361.§ (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen - melyen az ügyész részt venni nem kíván - a Be. 372.§-a alapján változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát emelje fel, egyebekben az ítéletet hagyja helyben.

A védő a másodfokú nyilvános ülésen előadott perbeszédében az enyhítésért bejelentett fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelve helyes tényállást állapított meg és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. A megállapított tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó, azt a védelem támadni nem kívánja. A büntetés súlyosítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés nem alapos, az sem a speciális, sem pedig a generális prevenciós célokat nem szolgálná. A büntetés kiszabása során értékelt enyhítő körülmények kiegészítésre szorulnak. Nem maradhat figyelmen kívül, hogy a kábítószer mennyisége a jelentős mennyiség alsó határát alig haladta meg, annak mintegy 107,6%-a volt, továbbá az sem, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez a vádlott családjában bekövetkezett tragédiák, a hozzá közel álló nagyszülő halála, majd édesanyja egészségi állapotának jelentős megromlása, folyamatos gondozásának terhe is közrehatott. Az időmúlás is értékelendő, a vádlott az eljárás során végig kényszerintézkedés hatálya alatt állt. A bűncselekmény elkövetésének beismerésén túl felhívta a figyelmet annak látható megbánására is. Védence büntetett előéletével kapcsolatban rámutatott, hogy a korábbi elítélései - bár kábítószerrel kapcsolatosak - valójában csekély súlyú bűncselekmények miatt történtek, így alappal feltehető, hogy a jelen ügyben a büntetési célok rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabásával is elérhetők.

A vádlott a másodfokú nyilvános ülésen a személyi körülményei kapcsán előadta, hogy azokban az elsőfokú ítéletben írtakhoz képest változás nem következett be. Nagymamája halála után édesanyja állapota is gyorsan leromlott, ezután maga ápolta őt. A kezeléséhez szükséges gyógyszerek, a nagy lakás fenntartása jelentős pénzösszegeket emésztett fel. Családja széthullása, szülei válása, majd édesanyja állapota nagyon megviselte, körülményei elől a kábítószerhez menekült. Heroint fogyasztott és árult. A kábítószerrel többször is próbált szakítani, több elvonón is volt. Cselekményét megbánta, testvére három hónappal ezelőtt bekövetkezett halálát követően édesapjával a kapcsolatát rendezte. Az utolsó szó jogán felszólalni nem kívánt.