672/B/1990. AB határozat
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 80. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítvány vizsgálatáról
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 80. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 80. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és e rendelkezés megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 80. § (1) bekezdése szerint, "ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell elmarasztalni". Indítványozó szerint a Pp.-nek ez a rendelkezése esetenként azt eredményezi, hogy a per keletkezésében vétlen - de pervesztes - alperes akkor mentesülhet a perköltség terhe alól, ha - akár meggyőződése ellenére vagy bizonyítékok hiányában is - a felperesi követelést azonnal elismeri.
Az indítvány szerint a Pp. 80. § (1) bekezdésének alkalmazása "azon perekben, melyek eredménye, kimenetele nem a pervesztes fél magatartásától, hanem objektív körülmények bírói megítélésétől függ", alkotmányellenes, mert az alperestől - a perköltségfizetéssel való fenyegetettség miatt azt kívánja, hogy - akár az Alkotmányban biztosított - jogáról bizonyítékok és a döntését megalapozható tények ismerete nélkül mondjon le. Indítványozó hivatkozott a Pp. 80. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás merevségét oldó bírósági gyakorlatra, amikoris a bíróság az azonnali, első tárgyaláson történő jogelismerés nélkül mentesítette a vétlen alperest a perköltség megfizetése alól. Indítványozó szerint azonban nem lehet abban teljesen bízni, hogy a bíróság helyes jogértelmezéssel kiküszöböli a jogszabályi ellentmondásokat, ezért a rendelkezés megsemmisítését kérte. További érvként arra hivatkozott, hogy a "magával szemben igényes jogrendszer nem engedheti meg, hogy állampolgárát akadályozza alkotmányos joga érvényesítésében". Az indítványozó végül javasolta "hogy az alkotmányos alapjogok feltétlen érvényesíthetősége érdekében... a hivatalból történő eljárás szabálya és ebből következően az állami költségviselés érvényesüljön".
Az Alkotmánybíróság az ügyben álláspontja kifejtésére kérte az igazságügyminisztert és szakértőt rendelt ki.
Az Igazságügyi Minisztérium álláspontja szerint a Pp. 80. § (1) bekezdése elsősorban a pervesztes alperes jogait védi abban az esetben, ha vele szemben indokolatlanul indítottak pert, hiszen a felperes jogos igényeinek kielégítésétől peren kívül sem zárkózott el. A Pp. 80. § (1) bekezdés önmagában egyébként senkit nem kényszerít jogelismerésre, vagy jogról való lemondásra. Az indítványtevő problémáját nem az általa kifogásolt rendelkezés okozta. Számára az lett volna a kedvező, ha a bíróság a Pp. 290. § (2) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan, a perköltség viseléséről az ilyen ügyekben is pernyertességtől függetlenül az összes körülmény mérlegelése után határozna.
Dr. Németh János tanszékvezető egyetemi docens szakértői véleménye hangsúlyozza, hogy: "A perköltségviselés általános szabálya Pp. 78. § (1) bekezdés szerint a perköltséget a pervesztes fél viseli. A 80. § (1) bekezdése ez alól kivételt tesz a pervesztes alperes javára azzal, hogy ha az alperes a perre okot nem adott és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell elmarasztalni.
A Pp. 80. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés tehát azon alperes érdekeit védi, aki köteles a felperes jogos igényének kielégítésére (ebből a szempontból tehát nem "vétlen"), de a bíróság igénybevétele, vagyis polgári per nélkül is teljesítette volna a felperesi követelést. (Lásd: ugyan így a 75.480/1990. IM XI. számú igazságügyi minisztériumi állásfoglalást.) Ez utóbbi körülmény külső megnyilvánulási formája, a pernyertes felperes perköltségben való marasztalásának másik feltétele, az első tárgyaláson történő azonnali elismerés. Az "azonnaliság" azt a követelményt jelenti, hogy az elismerésnek minden más alperesi nyilatkozatot megelőzően kell megtörténnie.
Minden olyan esetben azonban, amikor az alperes nem tudja vagy nem akarja tudni, hogy valóban köteles-e a felperes igényének - amely szintén lehet jogos vagy jogtalan - kielégítésére, akkor az esetleges jogról való lemondás a perköltség megfizetésére való kötelezés miatt nem a Pp. 80. § (1) bekezdésében található rendelkezésből, hanem a perköltségviselés általános, a Pp. 78. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás miatt történik. A szakértő véleménye szerint nem hiányzik a Pp. szabályaiból olyan rendelkezés sem, amely a Pp. 80. § (1) bekezdésében foglaltakhoz kapcsolódva lehetővé tenné az első tárgyaláson történő azonnali jogelismerés nélkül is a pervesztes alperesnek a perköltség viselése alóli mentesítését.
Az Alkotmánybíróság az indítványnak elsőként azt a megállapítását vizsgálta, amely szerint a Pp. 80. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás eljárási kényszerítő erőt jelent és gátolja az Alkotmányban foglalt alapvető jogok érvényesítését. Az Alkotmánybíróság ezt az állítást nem találta megalapozottnak.
A Pp. 80. § (1) bekezdésében foglalt szabályozást a perköltségviselés általános szabályát megállapító 78. § (1) bekezdéséhez viszonyítva kivételnek kell tekinteni. A Pp. 80. § (1) bekezdése akkor kerülhet alkalmazásra, ha az alperes nem adott okot a perre és a felperes követelését az első tárgyaláson azonnal elismeri. A Pp. 80. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás célja tehát az, hogy a jogosult által perindítás előtt felszólított kötelezett - aki nem vitatja a vele szemben támasztott követelést - önként teljesítsen, illetőleg semmi olyat ne tegyen, aminek nyomán a perindítás szükségessé váljon. A polgári perrendtartás "magyarázata" rámutat arra is, hogy az előzőekkel összhangban az alperesnek meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy a felek közötti jogvita a polgári per igénybevétele nélkül elintézhetővé váljék. Azt, hogy az alperes mikor szolgáltatott okot a perre és mikor nem, az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével a bíróság hivatott megállapítani. Ettől eltérő az az eset, ha valaki vélt vagy valódi jogainak érvényesítése érdekében vállalja a peres eljárást, vagy nem vállalja azt, ilyenkor ugyanis elsősorban nem a Pp. 80. § (1) bekezdése, hanem a 78. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás érvényesül. A Pp. 80. § (1) bekezdése tehát nem jelent "fenyegetettséget" az alperesre általában, csak arra a pervesztes alperesre, akivel szemben a felperes igényét jogosan érvényesítette.
A Pp. 80. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás nem ismeretlen a különböző eljárásjogok rendszerében. A magyar jogrendszerben már régóta megtalálható, az 1911:I. tc. 427. §-a is tartalmazott ilyen rendelkezést, mint ahogy hasonló rendelkezést tartalmaz a német és az osztrák polgári perrendtartás is. Az ilyen tartalmú szabályozás a hatályos magyar jogban nem tekinthető alkotmányellenesnek.
Az Alkotmánybíróság az indítvány által hivatkozott alapvető jogok érvényesülése szempontjából vizsgálta az Alkotmány 14. §-ában biztosított öröklési jog és a Pp. 80. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés összefüggéseit.
Az Alkotmány 14. §-a az öröklés jogának biztosításával arra ad lehetőséget, hogy a jogszabályban meghatározott feltételek esetén az örökhagyó vagyonát halála esetén más személy megszerezhesse. Az az örökös, akinek igényét a közjegyző nem vette figyelembe, meghatározott eljárási szabályok megtartásával azt perrel érvényesítheti. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az Alkotmány 14. §-ában és a Pp. 80. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések között közvetlen kapcsolat nem áll fenn, a Pp. 80. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem gátolja az alapvető jogok, így az öröklés jogának érvényesülését.
Budapest, 1991. január 29.
Dr. Sólyom László s. k.
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.
alkotmánybíró