PK 37. szám

[1]Az egyetemleges felelősség megállapításának mellőzése esetében a közrehatás arányának meghatározásánál a magatartás felróhatóságát megfelelően értékelni kell.

A Ptk. 344. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását, és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja, ha.

a) ez a kár megtérítését nem veszélyezteti és tetemesen nem is késlelteti, vagy

b) ha a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedett.

A törvény tehát meghatározott feltételek megléte esetén (ha a károsult érdekeinek védelme az egyetemleges felelősség megállapítása nélkül is biztosítható, illetőleg ha a károsult nem érdemes az egyetemlegesség kedvezményére) lehetővé teszi, hogy a bíróság mellőzze az egyetemleges felelősség megállapítását és a károkozókat a károkozásban való közrehatásuk (részvételük) arányában marasztalja el. Nem határozza meg azonban, hogy mit kell "közrehatás"-on érteni, illetőleg milyen szempontok figyelembevételével kell a közrehatás arányát megállapítani. Ezért ezt a kérdést a Ptk. 344. §-a (3) bekezdésének a kártérítési felelősségre vonatkozó egyéb rendelkezésekkel, így különösen a Ptk. 339. §-ával és 344. §-ának (1) bekezdésével összefüggésben való értelmezése útján, valamint a kártérítési felelősség körében érvényesülő elvek szem előtt tartásával kell megoldani.

A "közrehatás" tehát a kár okozásában való részvétel arányának megállapításánál azt kell vizsgálni, hogy az egyes károkozók magatartása (tevékenysége vagy mulasztása) milyen mértékben hatott közre a kár bekövetkeztében, milyen szerepe volt a kár előidézésében.

A kártérítési felelősség körében elsősorban a károkozásban való közrehatás felróhatóságának van jelentősége, s ezért a Ptk. 344. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásánál is ezt kell szem előtt tartani. Ha pl. a Ptk. 339. §-a alapján felelős egyik károkozó magatartásának felróhatósága nagyobb, mint az ugyancsak az említett rendelkezés alapján felelős másik károkozó magatartásáé; az előbbinek a "közrehatása" rendszerint a nagyobb mértékű, s ezért a marasztalásnak is ennek megfelelően kell történnie. A nagyobb mértékben felróható magatartás a károkozásban való nagyobb mértékű "közrehatás"-t is jelent; tehát éppen a felróhatóság nagyobb súlya emeli meg a károkozásban való "közrehatás" mértékét.

Mindebből következően tehát közös károkozás esetén a károkozó magatartásoknak a "közrehatás aránya" szempontjából való értékelésénél a magatartások felróhatósága mértékének, tehát a közrehatás felróhatóságának van elsősorban jelentősége.

Ha a közös károkozók között olyan is van, aki nem az általános érvényű felelősségi szabály (Ptk. 339. §) alapján, hanem a Ptk. 345. §-a - tehát fokozott felelősséget megállapító rendelkezés - alapján felel, a közrehatás arányának megállapításánál a tevékenység fokozott veszélyességét, illetőleg az ilyen tevékenységgel okozott károkért való fokozott felelősséget is megfelelően figyelembe kell venni.