A Fővárosi Ítélőtábla Bf.332/2012/14. számú határozata pénzmosás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 244. §, 274. §, 276. §, 318. §, 326. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 268. §, 270. §, 321. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Mató Ágnes, Rédei Géza, Vincze Piroska

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.282/2012/21., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.332/2012/14.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíórság

1.Bf.332/2012/14. szám

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. év március hó 5. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t

A pénzmosás bűntette és más bűncselekmények miatt I. rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2.B.282/2012/21. számú ítéletét I. rendű és II. rendű vádlottal szemben megváltoztatja.

A vádlottak orgazdaság bűntetteként és bűnpártolás bűntetteként értékelt cselekményeit egységesen 45 rb. csalás bűntetteként minősíti - amelyből 2 rb. a Btk. 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont és (6) bekezdés b) pont szerint; 43 rb. a Btk. 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont és (5) bekezdés b) pont szerint minősül -, melyeket I. rendű vádlott felbujtóként követett el.

A I. rendű vádlott terhére megállapított, 3 rb. folytatólagosan, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettéből 2 rendbelit a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősít, míg a helyesen minősített Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekménynél a folytatólagos elkövetésre utalást mellőzi.

A II. rendű vádlott terhére megállapított 1 rb., a Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontja szerinti közokirat-hamisítás esetében a folytatólagos elkövetésre utalást mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. rendű és II. rendű vádlottakkal szemben helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során felmerült 32.140,- (harminckétezer-száznegyven) forint bűnügyi költségből az I. rendű vádlott 16.900,- (tizenhatezer-kilencszáz) forintot, a II. rendű vádlott 15.240,- (tizenötezer-kettőszáznegyven) forintot köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék 2012. július 6. napján kihirdetett 2.B.282/2012/21. számú ítéletével I. r. vádlott bűnösségét 1 rb. folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében, mint felbujtó [Btk. 326. § (1) (5) bekezdés b) pontja], 1 rb. bűnpártolás bűntettében, mint, felbujtó [Btk. 244. § (1) bekezdés c) pontja (2) bekezdés] 1 rb. csalás bűntettének kísérletében, mint felbujtó [Btk. 318. § (1) (2) bekezdés c) pontja (6) bekezdés b) pontja] 3 rb. folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, mint felbujtó [Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontja] és 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségében, mint felbujtó (Btk. 276. §) állapította meg. Ezért I. r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 6 évi fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra, valamint 150.000 forint vagyonelkobzásra ítélte, azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

A II. r. vádlott bűnösségét 1 rb. folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 326. § (1) (5) bekezdés b) pontja], 1 rb. bűnpártolás bűntettében [Btk. 244. § (1) bekezdés c) pontja (2) bekezdés] 1 rb. csalás bűntettének kísérletében [Btk. 318. § (1) (2) bekezdés c) pontja (6) bekezdés b) pontja] 3 rb. folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1 rb. Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontja, 2 rb. Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontja] és 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §) állapította meg, ezért őt - halmazati büntetésül - 4 évi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra, valamint 150.000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Az elsőfokú bíróság rendelkezett II. r. vádlott tekintetében az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról.

Az elsőfokú bíróság rendelkezett továbbá a lefoglalt iratok és adathordozók tekintetében, továbbá a bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg I. r. vádlott és védője felmentés végett, II. r. vádlott és védője pedig a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.958/2012/1-I. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárásban ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve folytatta le a bizonyítási eljárást és állapított meg mérlegeléssel I. r. vádlott tagadásával szemben a tényállást. Az eljáró tanács indokolási kötelezettségének is eleget tett, a rögzített tényállás alapján okszerűen következetett mindkét vádlott szándékára, bűnösségére, és törvényesen minősítette mind a vádlottak vagyon elleni, mind közbizalom és igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeit. Az eljáró tanács helyesen rögzítette, hogy I. r. vádlott többszörös visszaeső. A tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság joga és kötelezettsége, a bizonyítékok újraértékelése útján a tényállást és azon keresztül a jogi minősítést támadó, felmentést célzó I. r. vádlotti és védői fellebbezés a másodfokú eljárásban nem foghat helyt. Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba és értékelte mindkét vádlott esetében a bűnösségi körülményeket, helyesen állapította meg a velük szemben alkalmazott joghátrányt és helyesen alkalmazta a büntetés kiszabása során az elkövetéskori szabályokat. A törvény kötelező rendelkezése folytán vagyonelkobzást is alkalmazott, és kötelezte a vádlottakat a bűnügyi költség viselésére. Mindezek alapján az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A II. r. vádlott írásbeli beadványában előadta, hogy az elsőfokú bíróság esetében megsértette a büntető eljárási szabályokat, illetőleg helytelenül alkalmazta a Btk. rendelkezéseit. A nyomozás során a nyomozóhatóság nem rendelte el egyetlenegy sértettel való szembesítését sem, és ezt a hiányosságot a bíróság sem pótolta, ezzel gátolva őt a védekezésében. A nyomozás során az iratismertetésről értesítést nem kapott, így akadályozták az ezen való részvételét. Nem volt emiatt tájékoztatva arról, hogy milyen tényállásra hivatkozva akarja az ügyészség elmarasztaltatni őt. Sérelmezte továbbá, hogy beismerő vallomását nem vette kellő súllyal figyelembe az elsőfokú bíróság, nem választotta szét az általa elkövetett bűncselekményt az I. r. vádlott által elkövetettől, a vele szemben kiszabott négy évi börtönbüntetést eltúlzottnak találta, csak rossz anyagi körülményei miatt követte el a bűncselekményt, amelyet a bank felhívását követően már nem kívánt folytatni. Az I. r. vádlott is szorult anyagi helyzetét használta fel, stróman volt az ügyben, mindent I. r. vádlott iránymutatása alapján végzett. Mindezek alapján a vele szemben kiszabott börtönbüntetés enyhítését kérte.

Az I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság maga is úgy foglalt állást, hogy a nyomozás hiányosságait nem sikerült kiküszöbölnie, ennek pedig egyenes következménye, hogy megalapozatlan tényállást állapított meg. Különösen aggályos, hogy I. r. vádlott bűnösségét kizárólag II. r. vádlott terhelő vallomására alapította, ezen túlmenően egyéb bizonyíték I. r. vádlott tekintetében nem volt megállapítható. Aggályosnak tartotta I. r. vádlott esetében az orgazdaság és a bűnpártolás esetében is a részesi cselekvőség megállapítását, annak hiányában, hogy e bűncselekmények alapcselekményeinek elkövetője (tettese) nincs felderítve. Mindezek alapján I. r. vádlott felmentését, másodlagosan a vele szemben kiszabott büntetés lényeges enyhítését kérte.