A Nyíregyházi Törvényszék Bf.573/2013/6. számú határozata magánlaksértés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 176. §, 271. §, 316. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 348. §, 351. §, 352. §, 381. §, 386. §] Bírók: Fázsi László, Fekete Magdolna, Murvayné dr. Márkus Katalin

NYÍREGYHÁZI TÖRVÉNYSZÉK

Határozat szám: 3.Bf.573/2013/6.

A Nyíregyházi Törvényszék a 2014. évi február hó 18. napján Nyíregyházán tartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kisvárdai Járásbíróság 2013. év május hó 15. napján kihirdetett 10.B.517/2011/50. számú ítéletét vádlottal szemben annyiban változtatja meg, hogy a magánlaksértés vétsége miatt emelt vád alól felmenti.

Megállapítja, hogy a járásbíróság által tartott tárgyalás első napjának időpontja helyesen: 2012. év március hó 21. nap.

Vádlottat kötelezi 5.080 [ötezernyolcvan] forint másodfokú bűnügyi költség viselésére.

Az ítélet ellen fellebbezni lehet a Debreceni Ítélőtáblához. A fellebbezést a védő az ítélet kihirdetését követően szóban -, az ügyész és vádlott a kézbesítésétől számított 8 napon belül írásban jelentheti be a törvényszéknél. A fellebbezést az ügyésznek és a védőnek írásban indokolnia kell. Az indokolást az ítélet közlésétől számított 8 napon belül a törvényszéken kell előterjeszteni.

I n d o k o l á s

A Kisvárdai Járásbíróság a felülbírálat alapját képező ítéletében I. r. vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság vétsége [Btk.271. § (1) bekezdés], magánlaksértés vétsége [Btk. 176. § (1) bekezdés] és 2 rendbeli lopás vétsége [Btk. 316. § (1)-(2) bekezdés II. fordulat f) pont] miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 1 év börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Az ellene további lopás vétsége [Btk.316. § (1) bekezdés (2) bekezdés I. fordulat] miatt emelt vád alól felmentette, megállapította, hogy elkövette a tulajdon elleni szabálysértést, ami miatt 20.000 forint pénzbírsággal sújtotta. Kimondta, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az általa előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról. II. r. vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság vétsége [Btk.271. § (1) bekezdés] miatt 1 évre próbára bocsátotta. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt dolog sorsáról és a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen I. r. vádlott és védője felmentés végett jelentettek be fellebbezést. A vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában valamennyi terhére rótt bűncselekménnyel kapcsolatban ártatlanságát hangsúlyozta. A garázdaságnak minősített cselekménnyel kapcsolatban előadta, hogy jogos önvédelmet alkalmazott B.T.-vel szemben. Az édesanyja sérelmére elkövetett, lopásnak minősített cselekmény kapcsán sérelmezte a szerinte "szavahihetetlen, betegelméjű, alkoholista" sértett vallomásának elfogadását, továbbá hangsúlyozta, hogy a faluban nem tudta volna eladni sértettől eltulajdonított dolgot, hiszen ott mindenki ismeri egymást. A sértett sérelmére elkövetett bicikli lopással kapcsolatban pedig arra hivatkozott, hogy ő nem lop elszakadt láncú biciklit, illetve semmilyen biciklit, 2009. március 25-e óta törvénytisztelő életmódot folytat. Beadványában emellett lényegében az elsőfokon eljárt bíró elfogultságára vonatkozó állításokat is megfogalmazott.

A védő a nyilvános ülésen I.r vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését indítványozta a magánlaksértés vétségének minősített cselekmény kivételével, mellyel kapcsolatban - osztva a főügyészségi átiratban írtakat - a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését kérte.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség képviselője Bf.425/2013/2. számú átiratában a II. tényállási pont tekintetében a tényállás helyesbítését és kiegészítését indítványozta - x. allomása alapján - akként, hogy a vádbeli időpontban, 2011. szeptember 1-én I. r. vádlott a sértett engedélyével a sértett tulajdonában álló, X., X. sz. alatti házban lakott. I. r. vádlottnak tulajdonjoga nem volt a X. u. XX. szám alatti házban, de azt jogszerűen használta, mivel őt oda a sértett 2011. szeptember 2. napját megelőzően befogadta és az ő engedélyével lakott ott. Ebből következően a házi jog I. r. vádlottat is megillette, az általa is használt lakás a magánlaksértés megállapíthatósága szempontjából nem tekinthető más lakásának. Mivel a magánlaksértés vétségének törvényi tényállási elemei maradéktalanul nem valósultak meg, ezen bűncselekmény vádja alól I. r. vádlott felmentésének van helye. Mindezekre tekintettel az ítélet megváltoztatását, a tényállás kiegészítése és helyesbítése mellett I. r. vádlottnak a magánlaksértés vádja alóli felmentését, míg egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény [Be.] 348. §-ának (1) bekezdése alapján bírálta felül az azt megelőző eljárással együtt, kizárólag a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott vonatkozásában, a Be. 348. §-ának (2) bekezdésére tekintettel a felmentő rendelkezés kivételével.

A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást.

Minden alapot nélkülöznek I. r. vádlottnak fellebbezése írásbeli indokolásában az elsőfokon eljárt bíróval kapcsolatos elfogultságra való hivatkozásai. Az esetleges elfogultság megítélésénél az eljáró bíró által folytatott konkrét eljárásnak van jelentősége. Ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy az elsőfokon eljáró bíró a bizonyítási eljárást - a tárgyalási jegyzőkönyvek tartalmából megállapíthatóan -, az eljárási szabályok betartásával folytatta le, nem lelhető fel olyan adat, körülmény, amely pártatlanságának hiányára engedne következtetni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az elsőfokú eljárás során a vádlott nem jelentett be elfogultságra alapított kizárási indítványt az eljáró bíróval szemben.

Az elsőfokú bíróság az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítást lefolytatta, és a beszerzett bizonyítékok helyes értékelésével - a II. tényállási pont kivételével - megalapozott tényállást állapított meg. A II. pontban írt, magánlaksértés vétségének minősített cselekmény vonatkozásában viszont a tényállás a Be. 351.§ (2) bekezdés c.) pontja alapján részben megalapozatlan, mivel ellentétes az iratok tartalmával.

A megalapozatlanságot a törvényszék úgy küszöbölte ki, hogy az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján, a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított jogkörénél fogva az alábbiakkal egészítette ki, illetve pontosította a tényállást a II. pont tekintetében és az I.r. vádlott előző elítélései körében:

I. r. vádlott előző elítéléseit illetően:

- A 4. pont alatt írt ítélettel I. r. vádlott a 2009. július 5. napján elkövetett bűncselekmények miatt, az 5. pont alatt írt ítélettel pedig a 2010. június 3. napján elkövetett bűncselekmény miatt került elítélésre.

A történeti tényállás II. pontját érintően:

- Mellőzi az ítélet 7. oldala 2. és 3. bekezdésében írtakat. Ehelyett rögzíti, hogy I. r. vádlottat az édesanyja, X. sértett 2011. júliusában befogadta a tulajdonát képező X., X. u. X. . szám alatti ingatlanba. Ezt követően I. r. vádlott a sértett lakásában lakott, bár folyamatosan nem tartózkodott ott, időnként néhány napot máshol töltött. 2011 augusztusától I.r. vádlott és a sértett között többször alakult ki konfliktus I.r. vádlott agresszív viselkedése miatt, melyek során alkalmanként tettlegességre is sor került a vádlott részéről.