31999R0362[1]

A Bizottság 362/1999/EK rendelete (1999. február 18.) a Kínai Népköztársaságból, Indiából, Mexikóból, Dél-Afrikából és Ukrajnából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről és az egyes magyarországi és lengyelországi exportáló termelők által felajánlott kötelezettségvállalások elfogadásáról

A Bizottság 362/1999/EK rendelete

(1999. február 18.)

a Kínai Népköztársaságból, Indiából, Mexikóból, Dél-Afrikából és Ukrajnából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről és az egyes magyarországi és lengyelországi exportáló termelők által felajánlott kötelezettségvállalások elfogadásáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 905/98/EK rendelettel [1] módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendeletre [2], és különösen annak 7. és 8. cikkére,

a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

A. ELJÁRÁS

(1) 1998. május 20-án a Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában [3] közzétett értesítéssel bejelentette, hogy dömpingellenes vizsgálatot kezdeményez a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK), Indiából, a Koreai Köztársaságból (a továbbiakban: Korea), Dél-Afrikából és Ukrajnából származó acél drótkötelek és kábelek a Közösségbe irányuló behozatala tekintetében.

1998. július 30-án a Bizottság hasonlóképpen bejelentette, hogy dömpingellenes vizsgálatot kezdeményez ugyanezen termék Magyarországról, Mexikóból és Lengyelországból származó behozatala tekintetében [4].

(2) A vizsgálatokat az Európai Unió Drótkötél Iparágainak (EWRIS) összekötő bizottsága által a közösségi drótkötél- és kábelgyártás nagy többségét képviselő közösségi termelők nevében 1998 áprilisában és júniusában benyújtott két kérelem alapján kezdeményezték. A kérelmek az említett termékkel kapcsolatban bizonyították a dömpinget és az ebből eredő súlyos kárt, és a konzultációt követően úgy ítélték meg, hogy megfelelően indokolt a vizsgálat kezdeményezése.

Ezt követően a dömping és az okozott kár elemzése céljából helyénvalónak tartották a két vizsgálat összevonását (lásd a (6) preambulumbekezdést).

(3) A Bizottság hivatalosan értesítette a kérelmező közösségi termelőket, az exportáló termelőket és importőröket, az ismert érintett beszállítókat és felhasználókat, valamint az érintett szövetségeket és az exportáló országok képviselőit. Az érdekelt feleknek a kezdeményezésről szóló értesítésben kitűzött határidőn belül lehetőséget biztosítottak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék és meghallgatást kérjenek. Meghallgatást biztosítottak minden olyan félnek, aki azt igényelte.

(4) A Bizottság kérdőívet küldött valamennyi ismert érintett félnek. Tekintettel a kérelmező közösségi termelők nagy számára és a 384/96/EK rendelet (a továbbiakban: az alaprendelet) 6. cikkének (9) bekezdésében megállapított határidőkre, a Bizottság úgy határozott, hogy a kár kivizsgálását az alaprendelet 17. cikkének megfelelően a kérelmező közösségi termelők mintája alapján végzi el. A Bizottság az érintett országok 21 exportáló termelőjétől, valamint három importőrtől és a beszállítói iparág három beszállítójától kapott választ. A felhasználói iparágtól nem érkezett válasz.

(5) A Bizottság összegyűjtött és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping, a kár és a közösségi érdek előzetes meghatározásához szükségesnek ítélt, és ellenőrző látogatást tett a következő vállalatok telephelyein:

A. Kérelmező közösségi termelők

a) Dánia

Randers Rebslageri

b) Franciaország

Trefileurope

c) Németország

BTS Drahtseile GmbH

d) Olaszország

Redaelli Tecnacordati SpA

e) Spanyolország

Trenzas y Cables SL

f) Egyesült Királyság

Bridon International Limited

B. Exportáló termelők

a) Magyarország

Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Rt, Miskolc

b) India

Usha Martin Industries & Usha Beltron Ltd, Calcutta

Mohatta & Heckel, Mumbai

c) Korea

Kiswire Ltd, Szöul és Pusan

Manho Rope & Wire Ltd, Pusan

Chung Woo Rope Co., Ltd, Pusan

Chun Kee Steel and Wire Rope Co., Ltd, Suncheon

d) Mexikó

Aceros Camesa SA de CV, Mexikó

Cablesa SA de CV, Queretaro

Az utóbbi vállalatnál végzett vizsgálat alapján megállapították, hogy a vizsgálati időszakban nem exportálta az érintett terméket, következésképpen a dömpingellenes eljárásban sem érintett.

e) Lengyelország

Drumet SA, Wloclawek

"Linodrut" csoport [5]

f) Dél-Afrika

Haggie Rand Limited, Cleveland

C. Az érintett exportőrökkel kapcsolatban álló közösségi importőrök

a)India: | Usha Martin Europe Limited (Egyesült Királyság) |

Usha Martin Scandinavia (Dánia) |

b)Korea: | Kiswire Europe BV (Hollandia) |

c)Dél-Afrika | Haggie Rand Europe (Belgium) |

Le Lis (Belgium) |

(6) A dömping vizsgálata mindkét eljárás tekintetében az 1997. január 1-jétől 1998. március 31-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI).

A kár vizsgálata az 1994. január 1-jétől 1998. március 31-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a bázisidőszak).

B. AZ ÉRINTETT TERMÉK ÉS A HASONLÓ TERMÉK

1. Az érintett termék

(7) Az érintett termék a 3 mm-t meghaladó legnagyobb keresztmetszetű acél drótkötelek és kábelek, beleértve a zárt szerkezetű kötelet is, kizárva viszont a rozsdamentes acélból készült köteleket és kábeleket (a továbbiakban az ipari kifejezést használva: acél drótkötelek vagy ADK). Ezek jelenleg a 73121082, 73121084, 73121086, 73121088 és 73121099 KN-kód alá sorolhatók.

Az ADK három alapvető összetevőből áll: a sodratot alkotó acéldrótból, a mag köré tekert sodratból, valamint a magból. Az összetevők kidolgozása az ADK tervezett alkalmazásának fizikai követelményeitől függ. Egyes esetekben egy sodrat is használható ADK-ként.

A drótkötélnek különböző minőségű változatai vannak, változó szakítószilárdsággal, illetve átmérővel. A drótkötél lehet galvanizált (azaz cinkkel bevont) vagy fényes.

A sodratot több drót szoros összetekerésével állítják elő, amelyeket különböző geometriai mintákba vagy alakzatokba ("standard", "seal", "filler" és "warrington") rendezik el. Az ADK egyes típusainak tulajdonságait a drótkötél mennyisége, mérete, minősége és az adott elrendezés határozza meg.

A sodratokat általában egy mag köré tekerik, amely készülhet (természetes vagy szintetikus) rostból, acélból vagy e kettő kombinációjából.

Az ADK-nak más jellemzői is vannak, úgy mint a sodrásirány, az előformázás vagy annak hiánya, valamint más speciális tulajdonságok (pl. kompakt, kábelsodratú, a csavarással szemben ellenálló). Keresztmetszetük általában kör alakú, de négyszögletes is lehet. Az ADK lehet hosszra vágott, szerelvényekkel (kampó , gyűrű) ellátott, illetve műanyag bevonatú.

Az ADK-t számos célra használják fel, például általános célokra, a halászatban, a tengeri/belvízi hajózásban, a kőolaj- és földgázágazatban, a bányászatban, az erdészetben, a légi közlekedésben, a magas- és mélyépítés során, az építőiparban, valamint a felvonók gyártásához. A különböző felhasználások és a fizikai jellemzők terén megfigyelhető kisebb eltérések ellenére ezek a termékek egy terméknek tekinthetők.

2. Hasonló termék

(8) Bár néhány exportáló termelő azt állította, hogy a különböző exportáló országokból érkező érintett termékek nem voltak hasonló termékek, a Bizottság megállapította, hogy az ADK különféle típusainak (lásd a fenti leírást) alapvető fizikai és műszaki jellemzőiben nem mutatkozott jelentős eltérés. Az ADK alkalmazásai és felhasználása tekintetében megállapították, hogy bár a felhasználó iparágak skálája széles, lényegében valamennyi ADK felhasználása megegyezik.

Megállapították, hogy a Magyarországon, Indiában, Koreában, Mexikóban, Lengyelországban és Dél-Afrikában gyártott és a belföldi piacon értékesített ADK, valamint a közösségi iparág által gyártott és értékesített ADK ugyanazokkal a fizikai és műszaki jellemzőkkel, valamint ugyanazzal a felhasználással rendelkezik, mint az érintett országokból a Közösségbe exportált ADK. Ezen túlmenően az egyes terméktípusokkal kapcsolatban megállapították, hogy az érintett országokból a Közösségbe importált ADK felcserélhető a Közösségben gyártottakkal. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében valamennyi ADK hasonló terméknek minősül.

C. DÖMPING

1. Rendes érték

a) Általános módszer (KNK, Magyarország, India, Korea, Mexikó, Lengyelország, Dél-Afrika és Ukrajna)

(9) A rendes érték meghatározása érdekében először a vizsgálatban érintett országok minden egyes exportáló termelője esetében megállapították, hogy az érintett termék belföldi értékesítéseinek összmennyisége az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően reprezentatív volt-e, azaz ezek az értékesítések meghaladták-e az érintett termék a Közösségbe irányuló értékesítési volumenének 5 %-át.

Ezt követően megvizsgálták, hogy az egyes terméktípusok teljes belföldi értékesítésének volumene ugyanazon típus Közösségbe irányuló export értékesítésének legalább 5 %-át tette-e ki.

Az 5 %-os követelményt teljesítő termékek esetében megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően megfelelő mennyiségű értékesítést bonyolítottak-e le rendes kereskedelmi forgalomban.

Amennyiben az egységköltség feletti áron lebonyolított belföldi értékesítés volumene terméktípusonként legalább az értékesítés 80 %-át tette ki, a rendes értéket az összes belföldi értékesítés ténylegesen kifizetett súlyozott átlagára alapján állapították meg. Ahol a nyereséges tranzakciók aránya nem érte el a 80 %-ot, de meghaladta az értékesítések 10 %-át, a rendes értéket a fennmaradó nyereséges értékesítések során ténylegesen kifizetett súlyozott átlagárak alapján számították ki.

(10) Azoknál a terméktípusoknál, ahol a belföldi értékesítések volumene nem érte el a Közösségbe exportált volumen 5 %-át, vagy ahol a nyereséges belföldi értékesítések volumene 10 %-nál kevesebb volt, a szóban forgó terméktípus belföldi értékesítéseit az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének 4. pontja értelmében elégtelennek tekintették, és így figyelmen kívül hagyták. Ebben az esetben a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően az érintett ország más termelői által a megfelelő terméktípus rendes kereskedelmi forgalomban lebonyolított reprezentatív belföldi értékesítése során felszámított árak súlyozott átlaga alapján számították ki.

(11) Ahol a terméktípusonkénti értékesítés elégtelen volt, illetve az érintett ország más termelői nem reprezentatív mennyiségben értékesítették a típust a hazai piacon, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban az érintett exportáló termelőnek a szóban forgó exportált terméktípussal kapcsolatos költségei plusz az ésszerű értékesítési, általános és igazgatási költségek (SGA-költségek) és nyereség alapján határozták meg. Az SGA-költségeket a reprezentatív belföldi értékesítések, a haszonkulcsot pedig a rendes kereskedelmi forgalomban lebonyolított reprezentatív értékesítések alapján határozták meg.

b) A rendelkezésre álló információk felhasználása (India és Lengyelország)

(12) Egy indiai és egy lengyelországi exportáló termelő nem adott megfelelő információkat a rendes értékről; különösen a termelési költségre vonatkozó adatok voltak hiányosak. E körülményekre tekintettel az alaprendelet 18. cikkének (1) és (5) bekezdése alapján az e vállalatokkal kapcsolatos rendes értéket a rendelkezésre álló információk alapján kellett megállapítani. Ideiglenesen úgy határoztak, hogy ehhez az érintett ország más exportáló termelőire vonatkozó rendes értékkel kapcsolatos információk biztosítják a legmegfelelőbb alapot.

c) Analóg ország a nem piacgazdasági alapon működő országok esetében (KNK és Ukrajna)

(13) Mivel a KNK-t és Ukrajnát nem tekintették piacgazdasági alapon működő országnak, az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban a rendes értéket egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország adatai alapján kellett megállapítani. A kérelmező Norvégiát javasolta, és a vizsgálat kezdeményezéséről szóló értesítés is ezt az országot említette. Az értesítésben kitűzött határidőn belül egy kínai exportáló termelő kifogásolta a javaslatot, és alternatív megoldásként Indiát javasolta. Egy ukrán termelő is kifogást emelt, és Törökországot javasolta.

A javaslatok vizsgálata során megállapították, hogy Norvégia nem felel meg analóg országként, mivel csak egy termelővel és korlátozott mennyiségű behozatallal rendelkezik, így a verseny erősen korlátozott ezen a piacon; ráadásul maga a hazai piac is nagyon kicsinek bizonyult.

Vizsgálatot végeztek annak megállapítására, hogy mennyiben van lehetőség az Egyesült Államokra vonatkozó rendes érték felhasználására, mivel ott széles termékskálát kínálnak a versengő piacon. Az Egyesült Államokban megkeresett vállalatok közül csak egy egyezett bele az együttműködésbe. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy az együttműködés foka e termelő esetében sem volt elegendő ahhoz, hogy a Bizottság minden egyes terméktípus tekintetében kielégítően ellenőrizhesse az Egyesült Államok piacán fizetett árakat, valamint a termelési költségeket.

Ezzel egyidejűleg a Bizottság megvizsgálta, hogy Thaiföld vagy Törökország megfelelő analóg országnak tekinthető-e. Számos vállalattal felvették a kapcsolatot, azonban a Bizottság erőfeszítései ellenére a vállalatok elutasították az együttműködést.

E körülményekre tekintettel úgy határoztak, hogy az eljárásban érintett, piacgazdasággal rendelkező országok egyikének adatait kell felhasználni. A legalkalmasabb analóg országnak az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének megfelelően Indiát találták. Méretét tekintve az indiai hazai piac a legnagyobb, amelyen jelentős számú helyi termelő versenyez; másrészt a Közösségbe irányuló kínai és ukrán kivitelhez viszonyítva az érintett termék indiai belföldi értékesítése a leginkább reprezentatív.

A fentiek alapján a Közösségbe irányuló kínai és ukrán kivitel rendes értékét az indiai piacon a független fogyasztók által fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg.

2. Exportár

a) Általános módszer

(14) Amennyiben a Közösségbe irányuló kivitelt közvetlenül a független fogyasztóknak értékesítették, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően az e fogyasztók által ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg.

(15) Indiában, Koreában és Dél-Afrikában az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően azon árak alapján számították ki, amelyen az importált termék első független közösségi vásárlónak történő viszonteladását lebonyolították. A behozatal és az viszonteladás között felmerülő valamennyi költség tekintetében elvégezték a kiigazítást, beleértve az SGA-költségekre és a nyereségre vonatkozó ésszerű összeget is. A nyereség szintjét az érintett termék együttműködő független közösségi importőrei által benyújtott adatok alapján határozták meg, amennyiben ezeket az információt megbízhatónak és reprezentatívnak tekintették.

b) Egyéni elbánás (KNK)

(16) Négy együttműködő kínai termelő egyéni elbánást kérelmezett, azaz külön exportár megállapítását, és annak alapján az egyedi dömpingkülönbözet kiszámítását kérte.

A Bizottság ellenőrizte, hogy ezek a vállalatok jogilag és ténylegesen is olyan mértékben függetlenek-e a kínai államtól, mint egy piacgazdasággal rendelkező ország vállalatai. E célból a tulajdonviszonyokra, a vállalatirányításra, a felügyeletre és a kereskedelmi és üzletpolitika meghatározására vonatkozó kérdéseket intéztek a vállalatokhoz.

Az érintett négy vállalat nem tudta elfogadható módon igazolni a Bizottságnak, hogy megfelelő mértékben függetlenek a kínai hatóságoktól. Mindenekelőtt a vállalati tőke és a termelőberendezések vannak állami tulajdonban.

Egy vállalat kivételével - ahol viszont a vállalati alapszabály alapján egyértelműen kiderült, hogy a lényeges kérdésekben az állam gyakorolja a döntéshozatali jogkört - a vállalatok nem mutatták be az "alapító okirat" másolatát.

Ezért nem lehetett megállapítani, hogy ezek a vállalatok függetlenül működtek-e a kínai hatóságoktól, szabadon határoztak-e a bérekről, a termelésről és az árpolitikáról, és különösen a hazai vagy exportpiacokon értékesített mennyiségekről.

Ezért úgy határoztak, hogy e négy vállalat esetében adható az egyéni elbánás.

3. Összehasonlítás

(17) A korrekt összehasonlítás érdekében megfelelően kiigazították az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése alapján megállapított különbségeket: a közvetett adókat, a szállítási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási, járulékos, csomagolási és hitelköltségeket, valamint az ügyfélszolgálattal kapcsolatos költségeket és a jutalékokat.

(18) Három koreai vállalat, a magyar vállalat és egy indiai vállalat az importterhek tekintetében kiigazítást kért. Ezt a magyar vállalat és a koreai vállalatok esetében elfogadták, kivéve azt a vállalatot, amelyik nem tudta bizonyítani, hogy közvetlen összefüggés áll fenn a belföldi piacon értékesített érintett termék gyártásához felhasznált, importált nyersanyagok és az importterhek tekintetében kért kiigazítás között. Az indiai vállalat kérését elutasították, mivel nem tudta bizonyítani, hogy egyes nyersanyagok - főként a cink - behozatalakor vámot fizetett, és ezeket a nyersanyagokat ténylegesen feldolgozta a hazai piacon értékesített érintett termékbe.

(19) A dél-afrikai vállalat és egy lengyel vállalat a kereskedelem szintjei közötti különbségek tekintetében kért kiigazítást. A dél-afrikai vállalat arra alapozta kérelmét, hogy a belföldi értékesítései közvetlenül a független fogyasztók számára történtek, illetve leányvállalatokon keresztül bonyolította le azokat, szemben az export értékesítésekkel, ahol nagykereskedőknek adták el az érintett terméket, amelyek tovább értékesítették azt. A leányvállalatokon keresztül lebonyolított értékesítéssel kapcsolatban azt állították, hogy azok átfogóbb funkciót töltöttek be, a felszámított árak pedig magasabbak voltak, mint a közvetlenül a gyártelepi paritáson lebonyolított értékesítés árai. Ezt a kérelmet nem hagyták jóvá, mivel a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy a hazai piacon következetesen árkülönbség mutatkozna a független fogyasztóknak történő, illetve a leányvállalatokon keresztül lebonyolított értékesítések között.

(20) Az egyik lengyel vállalat azt állította, hogy a Közösségbe irányuló kivitelt forgalmazó vállalatoknak és nagykereskedőknek értékesítette, akik nagy tételben vásároltak, míg a hazai piacon olyan forgalmazó vállalatoknak és végfelhasználóknak értékesítette az érintett terméket, akik viszont kis mennyiségben vásároltak. A vállalat azonban nem bizonyította az állítólag különböző fogyasztói csoportok funkciói között, és azt sem, hogy az exportáló ország hazai piacán a különböző kereskedelmi szinteken alkalmazott árak között következetes és határozott különbség lenne. Következésképpen a kiigazítást nem tekintették indokoltnak.

(21) Az egyik indiai vállalat azt állította, hogy a hitelköltségek kiszámításakor a Bizottságnak inkább a tényleges fizetési időpontot kellet volna figyelembe vennie, nem pedig a számlán szereplő fizetési határidőt és feltételeket. Ezt az állítást elutasították, mivel úgy ítélték meg, hogy a tényleges fizetési időpontot nem kell figyelembe venni a felszámított árak meghatározásakor, szemben a számlán megadott fizetési határidővel és feltételekkel.

(22) A dél-afrikai vállalat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja alapján a valutaátváltás tekintetében kiigazítást kért azzal az indokkal, hogy a dél-afrikai rand felértékelése miatt az európai valutákhoz viszonyítva ki kellett igazítani az exportárakat a VI alatt. Ezt az állítást elutasították, mivel a valutaárfolyamok ingadozása nem volt állandó.

(23) A fent említett lengyel vállalat a rendes érték kiigazítását kérte azon az alapon, hogy belföldi értékesítései elsősorban készletekből származtak, és ezért költségek jelentkeztek e készlet finanszírozásában, míg az exportpiac részére rendelésre gyártott. Ezt a kiigazítást az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján kérelmezték. Mivel a vállalat nem mutatta be, hogy a finanszírozási költségek különbségei hogyan érintették az árak összehasonlíthatóságát, és azt sem bizonyította, hogy a fogyasztók emiatt következetesen eltérő árakat fizettek volna a hazai piacon, a kérelmet nem lehetett elfogadni.

4. Dömpingkülönbözetek

a) Módszer

(24) Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően a rendes érték súlyozott átlagát terméktípusonként összehasonlították a súlyozott átlag exportárral gyártelepi paritáson, a kereskedelem azonos szintjén. Ez az összehasonlítás Korea kivételével valamennyi érintett ország tekintetében kimutatta a dömpinget.

(25) Azoknak a vizsgálatban érintett nem együttműködő vállalatoknak az esetében, akik nem válaszoltak a Bizottság kérdőívére, nem jelentkeztek a vizsgálat során, illetve nem nyújtották be a szükséges információkat, az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozták meg a dömpingkülönbözetet.

Annak érdekében, hogy a jelenlegi vizsgálat keretében meghatározzák az együttműködés mértékét, összehasonlították a Közösségbe irányuló kivitel volumenére vonatkozó Eurostat-adatokat az együttműködő exportáló termelők által benyújtott adatokkal. Ennek eredményeként a vizsgálatban érintett valamennyi országgal kapcsolatban megállapították, hogy azok együttműködési készsége általában magas volt. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a nem együttműködő vállalatok tekintetében a legmagasabb, illetve az érintett ország együttműködő exportáló termelőire megállapított dömpingkülönbözetet kell rögzíteni, mivel semmi sem engedett arra következtetni, hogy egy nem együttműködő termelő dömpingje alacsonyabb a megállapított legmagasabb szintnél.

A fenti megközelítést azért is szükséges, hogy elkerüljék az együttműködés elmaradásának jutalmazását, és hogy ne adjanak lehetőséget az intézkedések kijátszására.

b) A dömpingkülönbözetek szintje

(26) A közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet ideiglenesen megállapított mértéke a következő:

KNK: | 74,8 %. |

(27) Magyarország:

Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Rt: | 33,9 %, |

Nem együttműködő exportáló termelők: | 33,9 %. |

(28) India:

Usha Martin Industries & Usha Beltron Ltd: | 39,8 %, |

Mohatta & Heckel: | 40,2 %, |

Nem együttműködő exportáló termelők: | 40,2 %. |

(29) Korea:

Kiswire Ltd: | 1,2 %, |

Manho Rope & Wire Ltd: | 0,1 %, |

Chung Woo Rope Co., Ltd: | 0,2 %, |

Chung Kee Steel and Wire Rope Co., Ltd: | 0,4 %. |

Ezek a különbözetek elhanyagolhatók.

(30) Mexikó:

Camesa SA de CV: | 95,6 %, |

Nem együttműködő exportáló termelők: | 95,6 %. |

(31) Lengyelország:

Drumet SA: | 35,0 %, |

"Linodrut" csoport: | 56,1 %, |

Nem együttműködő exportáló termelők: | 56,1 %. |

(32) Dél-Afrika

Haggie Rand Limited: | 132 %, |

Nem együttműködő exportáló termelők: | 132 %. |

Ukrajna: | 54,8 %. |

(33) D. KÖZÖSSÉGI IPARÁG

1. Közösségi termelés

(34) Az exportáló termelők közül többen állították, hogy az egyik kérelmező közösségi termelőt az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése alapján ki kellene zárni a közösségi iparág meghatározásából, mert üzleti kapcsolatban áll az egyik importőrrel és az egyik forgalmazó/kereskedelmi vállalatlánccal, amely a bázisidőszak alatt a vizsgálatban érintett országokból importálta az érintett terméket a Közösségbe.

Meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó kérelmező közösségi termelő a bázisidőszak során a maga részéről egyáltalán nem importálta az érintett terméket.

A csoport kereskedelmi vállalatainak behozatalai tekintetében a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó kérelmező közösségi termelő valóban része volt annak a vállalatcsoportnak, amely forgalmazó vállalatokat és egy importőrt is magában foglalt, és ezek a vizsgálati időszak során importáltak ADK-t az érintett országokból. Azt is megállapították, hogy a csoport szerkezete megváltozott 1994 és a VI között. Azonban a szóban forgó kérelmező közösségi termelő, az importőr és a forgalmazó vállalatok az egész bázisidőszak alatt ugyanahhoz a holdinghoz tartoztak, ezért üzleti kapcsolatban álló vállalatoknak tekintendők.

A Bizottság megvizsgálta a csoport szerkezetét, és nem találta kizártnak, hogy a kapcsolatban álló vállalatok között közvetlenül vagy a közös részvénytársaság révén fennállhatott egy bizonyos fokú ellenőrzés. A Bizottság megállapította, hogy a VI során a kapcsolatban álló vállalatok által végzett dömpingelt behozatalok volumene a közösségi fogyasztás 2 %-át, a harmadik országokból származó teljes behozatal 6 %-át és a kérelmező közösségi termelő termelési volumenének mindössze 11 %-át tette ki. Ebből következik, hogy a kérelmező közösségi termelő fő tevékenysége az ADK termelése.

Az érintett kérelmező közösségi termelő közösségi piaci magatartása tekintetében a Bizottság azt állapította meg, hogy a szóban forgó kérelmező közösségi termelőt, annak ellenére, hogy valószínűleg ellenőrizték, a dömpingelt behozatalok következtében ugyanazok a káros hatások érték, mint a jelenlegi vizsgálat során vizsgált többi kérelmező közösségi termelőt. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy az érintett vállalat közösségi piaci kereskedelmi magatartása a szóban forgó behozatalok tekintetében nem különbözött jelentős mértékben a többi kérelmező közösségi termelőétől. Megállapították, hogy a szóban forgó kérelmező közösségi termelő árainak az érintett országokból származó behozatalok a VI során következetesen és jelentős mértékben alákínáltak (a feltárt áralákínálás súlyozott átlaga 75,8 % volt). Ezért úgy ítélték meg, hogy a szóban forgó kérelmező közösségi termelő nem részesült jogtalanul az érintett behozatalok előnyeiből, és nem volt védve a dömping káros hatásaitól sem.

A fentiek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy semmi nem indokolja a szóban forgó kérelmező közösségi termelő kizárását a teljes közösségi termelésből.

(35) A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak során egyes kérelmező közösségi termelők különféle, Közösségen kívüli forrásokból is vásároltak ADK-t, többek között az érintett országokból. E behozatalok azonban a teljes termelésnek csak elhanyagolható hányadát képviselték (a kérelmező közösségi termelők teljes ADK-termelésének kevesebb mint 1 %-át). A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy ezek a beszerzések összhangban voltak azoknak a termelőknek a szokásos kereskedelmi gyakorlatával, akiknek kis részben behozatalból kellett kiegészíteniük termékskálájukat. Ezekre a behozatalokra azért volt szükség, hogy a termékek teljes skáláját kínálva versenyképesek maradhassanak a közösségi piacon.

(36) A fentiek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a közösségi termelést azok a vállalatok alkotják, amelyek a vizsgálat idején ADK-t termelt a Közösségben. E vállalatokat a továbbiakban a közösségi termelőkként említik.

2. A közösségi iparág

(37) A kérelmet támogató kistermelők egy része nem válaszolt a Bizottság kérdőívére. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban a közösségi iparágat úgy határozták meg, hogy az a többi együttműködő termelőt foglalja magában.

(38) Ennek alapján a közösségi iparág a következő 20 kérelmező közösségi termelőt foglalja magában: Bremer Drahtseilerei Lüling GmbH (Németország), Bridon International Limited (Egyesült Királyság), BTS Drahtseile GmbH (Németország), Cables Y Alambres Especiales Sa. (Spanyolország), Casar Drahtseilwerk Saar GmbH (Németország), Cordoaria Oliveira SA (Portugália), Drahtseilerei Gustav Kocks GmbH (Németország), Holding Ficadi (Franciaország), Iscar Funi Metalliche (Olaszország), D. Koronakis SA (Görögország), Metalcalvi Wire Ropes (Olaszország), Midland Wire Cordage Co., Ltd (Egyesült Királyság), Randers Rebslageri (Dánia), Redaelli Tecnacordati SpA (Olaszország), Trefileurope (Franciaország), Trenzas y Cables SL (Spanyolország), Vereinigte Drahtseilwerke GmbH (Németország), Voest-Alpina Austria Draht GmbH (Ausztria), Vornbäumen-Stahlseile GmbH és Wadra GmbH (mindkét esetben Németország).

(39) A közösségi iparág a teljes becsült közösségi termelés 97 %-át állította elő, így az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése alapján a közösségi termelés túlnyomó többségét képviseli.

E. KÁR

1. Előzetes megjegyzések

(40) A fent megadottak szerint a Bizottság a jelenlegi vizsgálatban a kár megállapítása céljából a bázisidőszakra vonatkozó adatokat elemezte. Annak érdekében, hogy megállapítsa a kármutatók bázisidőszak alatti alakulását, a Bizottság az évenkénti összehasonlítás céljából a vizsgálati időszak teljes 15 hónapjára vonatkozó adatokat használta (1997 és 1998 első három hónapja) az adatoknak a 12 hónapos VI-re való kivetítése érdekében.

2. A kárra vonatkozó adatok összegyűjtése

(41) A Bizottság információt kért és kapott a közösségi iparágtól a termelésről, a kapacitásról, a kapacitáskihasználásról, az értékesítésről, a készletekről és a foglalkoztatásról (a továbbiakban: átfogó információk). Tekintettel a közösségi iparág termelőinek nagy számára, az alaprendelet 17. cikkének megfelelően a Bizottság a többi kármutatóra - azaz az árakra, a nyereségességre, a termelési költségre és a beruházásokra - vonatkozó megállapításait a közösségi iparág vállalataiból vett mintára alapozta (a továbbiakban: mintavétellel nyert információ).

(42) A mintát a vállalatok földrajzi elhelyezkedése és a termelésben kifejezett mérete alapján hozták létre. Ebben a tekintetben a minta kis- és nagyvállalatokat egyaránt tartalmaz. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a Bizottság hat tagállam hat vállalatát vette fel a mintába.

A mintában szereplő vállalatok a közösségi iparág által a VI során gyártott érintett termék mennyiségének 61 %-át gyártották.

3. Közösségi fogyasztás

(43) A közösségi fogyasztást a kérdőívekre adott válaszok (a közösségi iparág értékesítési volumene), az Eurostat adatai (a behozatalok volumene) és a kérelem (a kérelemben nem szereplő közösségi termelők értékesítési volumene) alapján határozták meg.

A fentiek alapján a közösségi fogyasztás kismértékben, az 1994-es 141000 tonnáról a VI alatti 147500 tonnára növekedett, ami összességében 5 %-os emelkedést jelent. Meg kell jegyezni, hogy a fogyasztás 1994 és 1995 között növekedett (7 %), majd 1995 és 1996 között csökkent (7 %). 1996-hoz képest a fogyasztás 1997-ben mérsékelten nőtt.

4. Az érintett országokból a Közösségbe irányuló behozatal

a) A koreai behozatal

(44) Mivel a Koreából érkező ADK-behozatalra vonatkozó dömpingkülönbözetet elhanyagolhatónak találták, a kár alábbi elemzése nem tartalmazza a Koreából érkező behozatalok hatásának értékelését.

b) A mexikói behozatal

(45) A kérelmezők azt állították, hogy a Mexikóból érkező behozatalokra vonatkozó Eurostat-adatok jelentősen alacsonyabbak voltak a behozatalok bázisidőszak alatti tényleges szintjénél. Ennek az volt az oka, hogy az ADK-behozatalt acéldrótként, két téves KN-kód alatt jelentették be.

A Bizottság kapcsolatba lépett az érintett tagállam vámtisztviselőivel, akik az eset vizsgálatát követően megerősítették, hogy az ADK-t valóban a kérelmezők állításában szereplő KN-kódok alatt importálták. A fenti eredmények alapján a Bizottság úgy határozott, hogy az ADK Mexikóból történő behozatalához felhasznált KN-kódokkal kapcsolatban rendelkezésre álló Eurostat-statisztikákat is bevonja a vizsgálatba.

c) Összesített értékelés

(46) A Bizottság megvizsgálta, hogy az ADK a KNK-ból, Magyarországról, Indiából, Mexikóból, Lengyelországból, Dél-Afrikából és Ukrajnából származó behozatalait az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése szerint összesítve kell-e értékelni.

(47) E tekintetben az exportáló termelők egyike kifogásolta a Magyarországról származó behozatalok összesített értékelését, azzal érvelve, hogy a Magyarországról származó behozatalok alakulását a mennyiség tekintetében nem lehet összehasonlítani a többi érintett országból származó behozatalok alakulásával.

A Bizottság megvizsgálta ezt az érvelést, és úgy ítélte meg, hogy a magyarországi behozatalok volumene mindenkor jelentős volt, és az 1994-es 1407 tonnáról a VI alatti 2121 tonnára nőtt. Meg kell jegyezni, hogy az egyes országokból érkező behozatalok alakulása önmagában még nem indokolja az összesített értékelés mellőzését. A magyarországi behozatalok alakulását mindenesetre a többi érintett országból érkező behozatalra vonatkozó összesített tendenciával megegyezőnek találták. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a Magyarországról érkező behozatalt is fel kell venni az összesítésbe.

(48) Egy másik exportáló termelő azt állította, hogy a Mexikóból érkező behozatal elhanyagolható volt, ezért a vizsgálatnak nem kellene kiterjednie arra, és a Mexikóból származó behozatalt semmi esetre sem szabad összesíteni a többi érintett ország behozatalával.

A mexikói behozatalt illetően a Bizottság megállapította, hogy az meghaladta minimális százaléklábat (lásd fent: a mexikói behozatal), mivel a közösségi fogyasztás 3 %-át tette ki a VI során.

(49) A fent megállapítottaknak megfelelően az érintett országok dömpingkülönbözete 34 %-132 % között mozgott, tehát meghaladta az elhanyagolható szintet. Az érintett országokból érkező behozatal volumene abszolút és relatív értékben egyaránt összehasonlítható. A hét érintett országból érkező behozatal volumene pedig semmiképpen nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(50) A versenyfeltételek tekintetében a vizsgálat azt mutatta ki, hogy az érintett országokból importált ADK-k típusonként vizsgálva valamennyi alapvető fizikai és műszaki jellemző terén megegyeztek egymással. Továbbá az említett ADK-típusok felcserélhetőek voltak az érintett országokból behozott más típusokkal és a Közösségben gyártottakkal, a Közösségben pedig ugyanabban az időszakban, összehasonlítható értékesítési csatornákon keresztül, hasonló kereskedelmi feltételekkel kerültek forgalomba. A behozott ADK ezért egymással és a Közösségben előállított ADK-val versengő terméknek minősül.

(51) A fentiek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kritériumok mindegyike teljesült, azaz az egyes exportáló országokból érkező dömping meghaladta az elhanyagolható mértéket, az egyes országok behozatalainak volumene nem volt jelentéktelen és az importált termékek közötti, illetve az importált termékek és a hasonló közösségi termékek közötti verseny feltételei összehasonlíthatóak voltak. A hét érintett ország behozatalait ezért összesítve vizsgálták.

d) A dömpingelt behozatalok volumene és piaci részesedése

(52) A Közösségbe irányuló, az érintett országokból származó dömpingelt behozatal volumene az 1994-es 17429 tonnáról a VI-re 33668 tonnára nőtt, ami 93 %-os átfogó növekedést jelent.

(53) Az említett országok piaci részesedése az 1994-es 12 %-ról a VI-ben 23 %-ra nőtt, ami a bázisidőszak során 11 százalékpontos növekedést jelent. A vizsgálati időszakban az egyes érintett országok piaci részesedése 1,4-7,8 % között volt.

e) A dömpingelt behozatalok árai

(54) Az áralákínálás tekintetében az ADK minden típusát elemezték. E típusok mindegyikénél a Bizottság az exportáló termelők és a kérelmező közösségi termelők az első független vásárló felé történő értékesítés alapján számított súlyozott átlag értékesítési árait hasonlította össze, mindenfajta engedménytől és adótól mentesen. A kérelmező közösségi termelők átlagos értékesítési árait az egyes ADK-típusok értékesítési volumene arányában súlyozták. Ezt az értéket hasonlították össze azután az egyes érintett exportáló termelők esetében kiszámított értékekkel, az értékesítési volumennek megfelelően súlyozott közösségi értékesítési áraik alapján.

(55) Annak érdekében, hogy a kérelmező közösségi termelők értékesítéseivel összehasonlítható kereskedelmi szintre hozzák, az érintett országok importárait kiigazították az anyagmozgatási költségek és a fizetendő vám tekintetében. A kiigazítások az importőröktől kapott információkon alapultak.

(56) Az összehasonlítás eredményeképpen a közösségi termelők árainak százalékában kifejezve a következő súlyozott átlag áralákínálást állapították meg:

- KNK: 60,1 %,

- Magyarország: 47,3 %,

- India: 40,1-41,2 %,

- Mexikó: 31,9 %,

- Lengyelország: 38,7-43,7 %,

- Dél-Afrika: 21,6 %,

- Ukrajna: 54,0 %.

(57) Meg kell jegyezni, hogy az érintett országokból érkező behozatalok árai az 1994-től a VI-ig tartó időszak során mindvégig következetesen és jelentősen alacsonyabbak voltak a közösségi iparág árainál.

5. A közösségi iparág helyzete

a) Termelés, termelőkapacitás és kapacitáskihasználás

(58) A közösségi iparág által előállított érintett termék termelési volumene a bázisidőszakban állandó szinten maradt, az 1994-es 144484 tonnáról 145192 tonnára nőtt, ami összességében 1 %-nál kisebb növekedést jelent.

(59) A közösségi iparág kapacitása 11 %-kal nőtt. A kapacitásbővülést illetően meg kell jegyezni, hogy a kötélgyártó gépek hatékony élettartama hosszú (egyes esetekben 20 évnél is több), ebből következően azt állapították meg, hogy a régi berendezések cseréje elkerülhetetlen kapacitásbővítéshez vezetett a korszerű gépek jobb teljesítményének köszönhetően. Az 1995. évi jelentős beruházások legnagyobb része egy közösségi termelőnek tulajdonítható, aki lecserélte elavult berendezéseit. Ugyanebben az időszakban a kapacitáskihasználás visszaesett, az 1994-es 64 %-ról 58 %-ra a VI-ben.

b) Készletek

(60) A közösségi iparág készletei az időszak során jelentős mértékben növekedtek, az 1994-es 30607 tonnáról 39780 tonnára a VI-ben, ami 30 %-os növekedésnek felel meg. A készletek növekedése különösen 1994 és 1995 között volt számottevő (24 %).

c) Értékesítési volumen és piaci részesedés

(61) A közösségi iparág értékesítése a közösségi piacon az 1994-es 106042 tonnáról a VI-re 96776 tonnára esett vissza, ami 9266 tonnás (9 %-os) csökkenést jelent.

(62) Az értékesítési volumen alakulása a fogyasztással összehasonlítva azt mutatja, hogy a közösségi iparág piaci részesedése a bázisidőszak során csökkent. Az 1994-es 75 %-ról a VI-ben 66 %-ra esett vissza a közösségi iparág piaci részesedése, ami 9 százalékpontos veszteségnek felel meg a bázisidőszak során.

d) Árak

(63) A közösségi iparág által a közösségi piacon értékesített ADK súlyozott átlag értékesítési árai 1994 és a VI között kismértékű átfogó emelkedést mutattak (kilogrammonként 1,34 ECU-ről 1,46 ECU-re).

Meg kell jegyezni, hogy az érintett behozatalok árai mindvégig jelentős mértékben elmaradtak a közösségi iparág áraitól.

e) Nyereségesség

(64) Meg kell jegyezni, hogy a mintában szereplő vállalatoknál nem minden esetben állt rendelkezésre adat az ADK nyereségességéről (egyes vállalatok elszámolási rendszerében nem lehetett elkülöníteni az ADK-t). Következésképpen, az alaprendelet 3. cikke (8) bekezdésének megfelelően a Bizottság a rendelkezésre álló legközelebbi ágazat nyereségességét vette alapul a közösségi iparág helyzetének bemutatásához. A teljes vállalati szintű nyereségességet reprezentatívnak tekintették az ADK-ra nézve, mivel valamennyi érintett vállalatnál a teljes vállalati forgalom jelentős részét az ADK képviselte.

A mintában szereplő kérelmező közösségi termelők átlagos nyereségessége az 1994-es +1,3 %-ról 1997-re -0,6 %-ra csökkent. A vizsgálat kimutatta, hogy az átlagos értékesítési árak és a termelési volumen mérsékelt emelkedése ellenére a közösségi iparág értékesítései visszaestek, és ennek megfelelően piaci részesedése is (9 %-kal, illetve 9 százalékponttal).

f) Beruházások

(65) A beruházások összességében 24 %-kal emelkedtek, az 1994-es 7094000 ECU-ről 8826000 ECU-re a VI-ben. A beruházások általában a berendezések cseréjét jelentették.

g) Foglalkoztatás

(66) A közösségi iparág által foglalkoztatott személyzet létszáma csökkent a bázisidőszak során, az 1994-ben foglalkoztatott 2710 főről a VI alatti 2559 főre (ami 6 %-os csökkenésnek felel meg).

h) Termelékenység

(67) A közösségi iparág termelékenysége (az előállított mennyiség alkalmazottanként) nőtt a bázisidőszak során (1994 és a VI között 6 %-os növekedést állapítottak meg).

6. A károkozásról szóló következtetés

(68) A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a bázisidőszak során a közösségi iparágra jelentős nyomást gyakoroltak az érintett országokból származó, a közösségi piacra egyre növekvő mennyiségben belépő behozatalok árai, amelyek a közösségi iparág árainak a vizsgálati időszakban jelentős mértékben alákínáltak. A közösségi iparág jelentősen vesztett piaci részesedéséből egy olyan időszakban, amikor a piaci fogyasztás enyhén nőtt (5 %-os növekedés). Azt is meg kell jegyezni, hogy bár a termelés szintje állandó volt, az értékesítés az időszak során mindvégig csökkent, a készletek pedig folyamatosan és jelentős mértékben nőttek.

Ezen túlmenően a közösségi iparág pénzügyi helyzete is romlott az időszak során, az 1994-es 1,3 %-os nyereségtől az 1997-es veszteségekig (-0,6 %).

A fenti információk alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a közösségi iparágat az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében súlyos kár érte.

F. OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS

(69) A Bizottság megvizsgálta, hogy a közösségi iparágnak súlyos kárát a KNK-ból, Magyarországról, Indiából, Mexikóból, Lengyelországból, Dél-Afrikából és Ukrajnából érkező dömpingelt behozatalok okozták-e, és az alaprendelet 3. cikke (7) bekezdésének megfelelően más tényezőket is megvizsgált annak biztosítása érdekében, hogy az egyéb tényezők okozta kárt ne tulajdonítsák tévesen a dömpingelt behozataloknak.

a) A dömpingelt behozatal hatásai

(70) Egyértelműen látszik, hogy egybeesik egyrészről a jelentős áralákínálás és a behozatali mennyiség, illetve a dömpingelt behozatalok piaci részesedésének a bázisidőszakban megállapított növekedése, másrészről a közösségi iparág helyzetének romlása. Ezt különösen a közösségi iparág piaci részesedésének csökkenése és a nyereségesség a vizsgálati időszakban tapasztalt romlása bizonyítja.

A piaci részesedések tekintetében meg kell jegyezni, hogy 1994 és a VI között az érintett országokból érkező behozatalok nagyobb arányban nőttek, mint a fogyasztás (összességében 93 %-kal). Ez piaci részesedésüket tekintve 11 százalékpontos növekedést jelent, szembeállítva a közösségi termelők piaci részesedésének 9 százalékpontos csökkenésével. Különösen a behozatalok 1994 és 1995 közötti rohamos növekedése (73 %-os növekedés) esett egybe a közösségi iparág piaci részesedés vesztésével (10 százalékpont) az említett időszakban.

A Bizottság ezért arra a következtésre jutott, hogy a közösségi iparág piaci részesedés vesztése egybeesett az érintett országok piaci részesedés szerzésével.

(71) A Közösségi iparág pénzügyi helyzete továbbá jelentősen romlott a bázisidőszakban, és a kezdeti nyereségességből veszteségessé vált egy olyan piacon, ahol a kereslet a bázisidőszak során mindvégig növekedett. A közösségi iparág pénzügyi helyzete különösen 1994 és 1995 között romlott (+1,3 %-ról -0,3 %-ra), abban az időszakban, amikor jelentősen csökkent a piaci részesedése (10 százalékpont).

(72) Végezetül az értékesítési árak tekintetében meg kell jegyezni, hogy a közösségi iparág az 1994-től 1995-ig tartó időszakban emelte árait. Ez az emelés egybeesett a nyersanyagköltségek emelkedésével. A közösségi iparág árainak jelentősen alákínáló, alacsony áron érkező behozatalok 1995-ben tapasztalt rohamos növekedése (+73 %) miatt azonban a közösségi iparág az áremelés ellenére sem tudta fedezni költségeit.

1996-ban a közösségi iparág megkísérelte piaci pozícióinak visszaszerzését, és árainak csökkentésével az elvesztett piaci részesedés egy részét sikerült is visszanyernie. Nyereségessége azonban ezzel csak tovább romlott. 1997-ben a közösségi iparág a termelékenység növelésével és az árak emelésével meg tudta tartani piaci pozícióját, pénzügyi helyzete viszont negatív maradt (-0,6 %).

b) Más tényezők hatása

(73) A Bizottság megvizsgálta, hogy a közösségi iparág kárát okozhatták-e a dömpingelt behozatalokon kívüli tényezők. A Bizottság különösen megvizsgálta a fogyasztás fejlődését, a más harmadik országokból érkező behozatalok alakulását és hatásait, a nyersanyagköltségek növekedésének hatását, illetve azt, hogy az elszenvedett kár következhetett-e a közösségi iparág behozatalaiból.

i. Fogyasztás

(74) A Bizottság mérlegelte, hogy a fogyasztás fejlődése befolyásolhatta-e a közösségi iparág helyzetét. Meg kell jegyezni, hogy bár a fogyasztás 1995 és 1996 között visszaesett (8 %-kal), a bázisidőszak során összességében 5 %-kal nőtt a fogyasztás. Ezért nem valószínű, hogy a kárt a fogyasztás alakulásának lehetne tulajdonítani.

ii. Harmadik országokból érkező behozatal

(75) Az ebben a vizsgálatban nem érintett harmadik országokból érkező behozatalok tekintetében a Bizottság azt állapította meg, hogy bár ezek a behozatalok tekintélyes részesedéssel rendelkeztek a közösségi piacon (a vizsgálati időszakban 9 %), a bázisidőszak során csökkentek, az 1994-es 10 %-ról a VI alatti 9 %-ra.

Ebben az összefüggésben a Bizottság az Eurostat statisztikai adatai alapján különösen a Koreából érkező behozatal volumenét és árait, valamint a Cseh Köztársaságból, Romániából, Oroszországból és Törökországból érkező behozatalok alakulását vizsgálta meg.

Korea

(76) A Koreából érkező behozatalokat megvizsgálták a jelenlegi vizsgálat keretében, és elhanyagolható mértékű dömpingkülönbözetet állapítottak meg. A Bizottság megvizsgálta a bázisidőszaki behozatal volumenét, és úgy találta, hogy az állandó maradt. A koreai behozatalok árai a közösségi iparág áraival összehasonlíthatónak bizonyultak, így a közösségi iparág által elszenvedett kárt nem lehet a Koreából származó behozataloknak tulajdonítani.

Cseh Köztársaság

(77) A Cseh Köztársaságból érkező behozatalok esetében az egységár ugyan elmaradt a közösségi iparágétól a VI során, a behozatal mennyisége azonban csökkent az adott időszakban.

Románia

(78) Bár a Romániából érkező behozatalok jelentősen növekedtek, a bázisidőszak kezdetén rendkívül alacsony szinten álltak (1994-ben mindössze 217 tonna), és e behozatalok szintje az időszak végén is igen alacsony maradt (0,9 % a VI-ben).

Oroszország

(79) Az Oroszországból érkező behozatalokat illetően megállapították, hogy a bázisidőszakban tapasztalt ingadozások ellenére Oroszország piaci részesedése a VI-ben mindössze 0,3 %-ot tett ki.

Törökország

(80) A Törökországból érkező behozatalok tekintetében a vizsgálat azt állapította meg, hogy bár a Törökországból érkező behozatal - következésképpen a piaci részesedés is - nőtt az időszak során (1,7 % a VI-ben), az egységárak lényegesen magasabbak voltak a jelenlegi vizsgálatban érintett országok árainál, amelyek esetében dömping- és kárkülönbözetet állapítottak meg.

Következtetés

(81) A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fent említett, ebben a vizsgálatban nem érintett harmadik országok behozatalai hozzájárulhattak az okozott kárhoz, különösen ami a Cseh Köztársaságból és Törökországból érkező behozatalokat illeti. Ez azonban önmagában még nem cáfolta a dömpingelt behozatalok és a közösségi iparágnak okozott súlyos kár között megállapított okozati összefüggést, figyelembe véve különösen e harmadik országok piaci részesedését és annak alakulását a bázisidőszak során (az 1994-es 5,9 %-ról a VI-ben 6,7 %-ra nőtt).

Más harmadik országok

(82) A Bizottság megállapította, hogy a többi harmadik ország piaci részesedése a bázisidőszak során csökkent (az 1994-es 4 %-ról a VI-ben 2,7 %-ra), és e behozatalok árait is határozottan magasabbnak találták a dömpingelt behozatalokénál.

iii. Nyersanyagok

(83) A Bizottság azt is mérlegelte, hogy a közösségi iparág kárát okozhatta-e a nyersanyagköltségek bázisidőszak alatti növekedése.

Ebben a tekintetben a Bizottság úgy vélte, hogy az ADK korlátozott helyettesíthetősége miatt a közösségi iparág át tudta volna hárítani a nyersanyagköltségek emelkedését. Ezzel kapcsolatban a Bizottság úgy találta, hogy a közösségi iparág 1994/1995-ös áremelései az alacsony árú behozatalok növekedésével szembeállítva nem voltak elégségesek ahhoz, hogy fedezzék a nyersanyagköltségek emelkedését.

iv. A közösségi iparág saját behozatalai által okozott kár

(84) Több exportőr állította, hogy a közösségi iparág saját maga okozta a kárt az érintett terméknek a vizsgált időszak során a vizsgálatban érintett országokból történő behozatalaival.

Ebben a tekintetben - amint a közösségi termelés meghatározásáról szóló szakasz rámutat - a Bizottság megállapította, hogy ezek a vásárlások általában véve megfeleltek azon termelők szokásos kereskedelmi gyakorlatának, akiknek a saját gyártású termékeik körét kismértékben behozatalból kell kiegészíteniük. Ezekre a behozatalokra azért volt szükség, hogy teljes termékkört tudjanak kínálni, és ezáltal versenyképesek maradjanak a közösségi piacon. Külön megvizsgálták az egyik kérelmező közösségi termelőnek egy importőrrel és egyes elosztókkal fennálló kapcsolatát, és arra a következtetésre jutottak, hogy ez a vállalat nem járt el másként, mint a többi vizsgált közösségi termelő. Következésképpen az e vállalatok által végzett behozatalok hatásai nem tulajdoníthatók a közösségi termelőnek.

A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a közösségi iparág saját ADK-behozatalaival nem okozott kárt.

c) Következtetés az okozati összefüggésről

(85) Bár nem kizárt, hogy a más harmadik országokból érkező behozatalok részben hozzájárultak a közösségi iparágnak okozott kárhoz, a vizsgálat kimutatta, hogy ezek a tényezők önmagukban nem voltak olyan nagyságrendűek, hogy cáfolják a vizsgált behozatalok és a közösségi iparág által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

A fentiek alapján a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a hét érintett országból érkező behozatalok együttesen súlyos kárt okoztak a közösségi iparágnak.

E. KÖZÖSSÉGI ÉRDEK

1. Előzetes megjegyzések

(86) A benyújtott információk alapján a Bizottság előzetesen megvizsgálta, hogy a dömpingre és a kárra vonatkozó megállapítások ellenére létezik-e olyan kényszerítő ok, amely ahhoz a következtetéshez vezetne, hogy az adott esetben a Közösségnek nem áll érdekében az intézkedések bevezetése.

E célból a Bizottság mérlegelte az intézkedések bevezetésének, illetve elmaradásának hatásait az eljárásban érintett valamennyi fél szempontjából.

2. A közösségi érdekre vonatkozó adatok gyűjtése

(87) Ahhoz, hogy értékelni tudja az intézkedések bevezetésének hatásait, a Bizottság adatokat kért minden ismert érintett féltől, beleértve a beszállító iparágat, a kérelmező közösségi termelőket, az importőröket/nagykereskedőket és a felhasználókat. Meg kell jegyezni, hogy a felhasználói iparágtól nem érkezett válasz. Az együttműködő felektől kapott információk alapján a Bizottság a következő megállapításokat tette.

2. A beszállító iparra gyakorolt hatás

(88) Az ADK-gyártás elsőszámú nyersanyaga az ipari acéldrót, különösen a nagy széntartalmú acéldrót, amely galvanizálható vagy más módon bevonható. Meg kell jegyezni, hogy az ADK-gyártásban más fontos nyersanyagokat is felhasználnak, például szintetikus rostot, kenőanyagot és csomagolóanyagokat (különös tekintettel a dobokra/orsókra). A közösségi iparág által felhasznált acéldrótot elsősorban a nagyobb európai acélgyártók állítják elő. A termelés e típusához számos különböző minőségű és átmérőjű acéldrót felhasználható, a közösségi acéldrótgyártók azonban az ADK termeléséhez szükséges teljes termékskálával rendelkeznek.

(89) A Bizottság vizsgálatában a nyersanyagot gyártó vállalatok közül kettő működött együtt. Ez a két vállalat 1997-ben együttesen körülbelül 1417 főt foglalkoztatott. Teljes forgalmuk 1997-ben 312 millió ECU volt, amelyből 54 millió ECU tulajdonítható az érintett nyersanyagoknak (azaz a teljes forgalom nagyjából 17 %-a). Az érintett vállalatok nyereségessége 1997-ben megközelítőleg 5 % volt.

4. A közösségi iparágra gyakorolt hatás

a) A közösségi iparág jellege és szerkezete

(90) A közösségi iparág kilenc tagállamban (Ausztria, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és az Egyesült Királyság) található kis- és középvállalkozásokból tevődik össze. Meg kell jegyezni, hogy az ADK gyártása tőkeigényes, és jelentős kutatásra és fejlesztésre van szükség a termékskála további bővítéséhez, különösen a bizonyos projektekhez használt különleges ADK esetében (lásd alább). Az ADK-t a közösségi iparág és/vagy a vele kapcsolatban álló vállalatok tovább alakítják (például vágják, toldják, szerelékekkel látják el vagy más cikkekké - mint például hurokká -alakítják át). Egyértelmű, hogy ADK-t érő bármilyen negatív hatás ezt a tevékenységet is jelentősen károsítaná.

(91) A teljes közösségi termelésben körülbelül 2600 főt foglalkoztatnak (VI).

(92) A standard ADK gyártása mellett a közösségi iparág különleges ADK-k széles körét is gyártja projektenkénti alapon; ilyen például a függőhíd vagy függő boltozat építéséhez felhasznált ADK. A projektenkénti gyártás általában megadott mennyiségre és rögzített határidőre vonatkozik (azaz a projekthez szükséges mennyiségre és a projekt időtartamára). Meg kell említeni, hogy az évek során a projektenkénti gyártás a közösségi iparág fontos bevételi forrásává vált. Mivel a projektek megrendelései általában megkövetelik a szoros műszaki együttműködést a vásárlóval (ami gyakran fejlett technológiát és berendezéseket igényel) és a további kiegészítő szolgáltatásokat (nemcsak az ADK elhelyezésében, hanem a hosszú távú javítási és karbantartási munkákban is), ki kell emelni, hogy a projektekre készülő ADK terén a közösségi piacon a közösségi iparág az elsőszámú beszállító.

(93) Megállapították, hogy a projektekre készülő ADK ugyanazzal a berendezéssel és munkaerővel állítható elő, mint az azonos átmérőjű standard ADK, így tehát a projektekre készülő ADK termelése erősen függ a standard ADK termelésétől, például az általános költségek megosztása érdekében.

b) A közösségi iparág életképessége

(94) Meg kell jegyezni, hogy a közösségi ADK-gyártó iparág helyzete az elmúlt évtizedben romlott, elsősorban a felhasználói iparágakban - például a bányászatban - történt üzembezárások, illetve a kvóták bevezetését követően a halászflották csökkentése eredményeképpen. Ennek következtében az iparágnak nagyarányú szerkezetváltásra és konszolidációra volt szüksége. A jelenlegi vizsgálat bázisidőszaka során az iparág megszilárdult és növekvő kereslettel találta szemben magát, amint azt a (43) preambulumbekezdés is bemutatja.

(95) Ennek ellenére a közösségi iparág kezdetben nyereséges helyzete a vizsgált időszakban veszteségessé vált; legjelentősebb veszteségeit 1995-ben szenvedte el, amikor az érintett országokból érkező behozatalok nagy mennyiségben kezdtek tért hódítani a közösségi piacon. E dömpingelt behozatalok alacsony árai miatt a közösségi iparág nem tudta költségei növekedésével összhangban emelni az árait, így mind a behozatalok mennyiségétől, mind azok alacsony értékétől hátrányt szenvedett.

(96) A Bizottság úgy ítélte, hogy a korábbi szerkezetváltást és a termelékenység javítását figyelembe véve a közösségi iparág szerkezetileg életképes lenne, amennyiben helyreállítanák a közösségi piacon a tisztességes versenyfeltételeket.

e) Az intézkedések bevezetésének vagy elmaradásának hatása

(97) Az intézkedések bevezetését követően az ADK ára a közösségi piacon várhatóan emelkedni fog. Ez az áremelkedés lehetővé tenné a közösségi iparág számára, hogy visszanyerje nyereségességét és bizonyos mértékig növelje értékesítési volumenét.

(98) Amennyiben az intézkedéseket nem vezetik be, a közösségi iparág negatív fejlődése valószínűleg folytatódni fog, és hosszú távon vállalatok bezárásához vezet. Megállapították, hogy a közösségi iparág számos termelőüzeme majdnem veszteségesen működik. Ezek az üzemek minden valószínűség szerint rövid időn belül bezárnának, ami azonnali elbocsátásokkal járna. A közösségi iparág várhatóan tovább veszítene piaci részesedéséből, és pénzügyi helyzete is egyre romlana. A fent leírtaknak megfelelően a negatív tendencia folytatódása nemcsak a standard ADK gyártását érintené, hanem a projektekre készülőkét is, amelyet az érintett országok jelentős mennyiségben nem exportálnak.

(99) Következésképpen az intézkedések várhatóan lehetővé teszik, hogy a közösségi iparág az okozott kár után talpra álljon. Ezért úgy ítélik meg, hogy az intézkedések bevezetése a közösségi iparág érdekében áll.

5. Az importőrök/nagykereskedők érdeke

(100) Az eljárásban négy, az exportőröktől független közösségi importőr/nagykereskedő működött együtt. Beadványukban azt állították, hogy az intézkedések bevezetésének a jelenlegi vizsgálatban hátrányos hatásai lennének az érintett termék közösségi importőreire/ nagykereskedőire.

(101) A vizsgálat kimutatta, hogy a független importőrök közül kettő esetében az ADK-üzletág tevékenységük jelentős részét képezte, mind a forgalom (40-80 %), mind a nyereséghez való hozzájárulás (a teljes nyereség 3-18 % között mozgott) szempontjából. Meg kell jegyezni azonban, hogy az importőrök/nagykereskedők - egy kivétellel - más termékkörök kereskedőiként is tevékenykednek, például a rostkötél, huzal, kábel, lánc, szerelvény és szerelék forgalmazásában. Az üzletág fontos része az ADK alakítása (például vágás, toldás, szerelvények felerősítése vagy átalakítás más cikkekké, mint például hurokká). Azt is megállapították, hogy az importőrök/nagykereskedők a Közösségben előállított ADK kereskedőiként is tevékenykedtek.

(102) Bár az intézkedések bevezetése valószínűleg hatással lenne az importőrökre/nagykereskedőkre, figyelembe véve az ADK-átalakító üzletágat, a más termékekkel folytatott kereskedelmi tevékenységek körét, illetve azt a tényt, hogy közösségi gyártású árukkal szintén kereskednek, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi vizsgálat keretében az intézkedések bevezetéséből eredő hatás nem lenne jelentős.

6. A felhasználók érdeke

(103) Az ADK-t alkalmazások széles körében használják fel, ezért ez a vizsgálat számos felhasználói iparágat érint. A Bizottság megállapítása szerint az ADK fogyasztói főként a következő felhasználói iparágak (a felsorolás nem teljes): általános célok, halászat, tengeri/belvízi hajózás, kőolaj- és földgázipar, bányászat (mélyfúrás és külszíni fejtés), erdészet, légi közlekedés (beleértve a sílifteket és siklókat), magas- és mélyépítő iparágak (függőhidak, tornyok, kikötött tornyok, fedett tetőszerkezetek), építkezések (daruk), felvonók.

(104) A Bizottság elemzése tükrözi az érintett felhasználói iparágak nagy számát és az alkalmazások széles körét az egyes ágazatokon belül. A rendelkezésre álló információ alapján a Bizottság azt állapította meg, hogy a felhasználói iparágak teljes költségei 50000 ECU-től 18 millió ECU-ig terjedtek, ami jól tükrözi az érintett vállalatok közötti nagyarányú méretkülönbségeket. Az érintett termékhez kapcsolódó költségek aránya a 0,01-3 % tartományban maradt, ami azt jelzi, hogy az ADK messze nem a legjelentősebb tétel e vállalatok számára.

(105) Az intézkedések bevezetésének a felhasználókra gyakorolt lehetséges hatása vizsgálatában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy - tekintve az ADK költségének elhanyagolható arányát a felhasználói iparágak szempontjából - a költségek emelkedése valószínűleg nem járna jelentős hatással. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az ADK beszerzéséhez az érintett felhasználói iparágak számára számos más hozzáférhető forrás is marad, amelyekre nem vonatkoznak dömpingellenes intézkedések.

7. A közösségi érdekre vonatkozó következtetés

(106) Tekintettel az érintett országokból érkező behozatalok növekedésének ütemére a bázisidőszak során, és az exportőrök azon magatartására a közösségi piacon, hogy a közösségi iparág árainak folyamatosan, jelentős mértékben alákínáltak, fennáll annak a valószínűsége, hogy intézkedések hiányában ez a tendencia folytatódni fog, és tovább fokozza a kérelmező közösségi termelőknek okozott kárt.

(107) Az intézkedések bevezetésének hatásai várhatóan segítik majd a közösségi iparágat nyereségességének javításában, ami következésképpen előnyösen hat a közösségi iparág versenyképességére, és csökkenti az üzembezárások és az ebből eredő elbocsátások veszélyét. A Bizottság külön figyelmet fordított arra a tényre, hogy a közösségi iparág számos termelőüzem bezárására kényszerülhet, ha az exportáló termelők tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatát nem orvosolják, és ezáltal a felhasználói iparágnak az alacsonyabb áron folytatott beszerzésből eredő középtávú előnyei is eltűnhetnek.

(108) A felhasználói iparágak tekintetében bármely várható áremelkedés csak elhanyagolható hatással járna.

(109) A Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a fennálló körülmények között nincs olyan kényszerítő ok, amely az intézkedések bevezetése ellen szólna.

H. IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

1. A kár megszüntetéséhez szükséges szint

(110) Miután megállapították, hogy a vizsgált dömpingelt behozatalok súlyos kárt okoztak a közösségi iparágnak, és nem szólnak kényszerítő okok az intézkedések bevezetése ellen, a tervezett intézkedéseket egy olyan szinten kell bevezetni, amely a megállapított dömpingkülönbözetek túllépése nélkül elegendő az említett behozatalok által okozott kár megszüntetéséhez.

A közösségi iparágnak okozott kár megszüntetéséhez az szükséges, hogy az érintett országokból származó érintett termék behozatalainak árát olyan szintre emeljék, amely nem okoz kárt.

A szükséges áremelés - azaz a kárkülönbözet - kiszámítása céljából a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a dömpingelt behozatalok árait össze kell hasonlítani a közösségi iparág értékesítési áraival, amelyhez hozzáadják azt a nyereséget, amelyet a vizsgált országokból érkező dömpingelt behozatalok hiányában a közösségi iparág várhatóan elérne.

Ennek alapján az áralákínálás meghatározásához felhasznált terméktípusok CIF közösségi határparitáson számított, a fizetett vámok és az anyagmozgatási költségek tekintetében kiigazított, VI alatti súlyozott átlag exportárait összehasonlították a mintában szereplő kérelmező közösségi termelők által felszámított tényleges súlyozott átlag értékesítési árakkal, megnövelve a hiányzó nyereséggel és az 5 %-os haszonkulccsal. Az előzetes meghatározás céljából ezt a haszonkulcsot tekintették az iparág életképességének megtartásához szükséges legalacsonyabb haszonkulcsnak.

2. Ideiglenes vámok

(111) Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az ideiglenes dömpingellenes vámnak meg kell egyeznie a megállapított dömpingkülönbözettel vagy a kár megszüntetéséhez szükséges összeggel, attól függően, hogy melyik érték az alacsonyabb.

A KNK, Magyarország, India, Lengyelország és Ukrajna valamennyi vállalatánál a kárkülönbözet minden esetben meghaladta a dömpingkülönbözetet. Következésképpen a fent említett országok vállalataira vonatkozó ideiglenes vámokat a megállapított dömpingkülönbözet alapján határozzák meg.

A mexikói és dél-afrikai vállalatok esetében a kárkülönbözet alacsonyabb volt a dömpingkülönbözetnél. Ezért az e két ország vállalataira vonatkozó ideiglenes vámokat a kárkülönbözet szerint rögzítették.

3. Kötelezettségvállalások

(112) A magyarországi és lengyelországi exportáló termelők az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlottak fel. A Bizottság úgy ítélte, hogy az érintett exportáló termelők által felajánlott kötelezettségvállalások elfogadhatók.

Az árra vonatkozó kötelezettségvállalások elfogadásának feltétele, hogy egy érvényes kötelezettségvállalási számlát mutassanak be a tagállam vámszerveinek, amely egyértelműen azonosítja a termelőt és tartalmazza a mellékletben felsorolt információkat. Amennyiben nem mutatják be ezt a számlát, be kell fizetni a megfelelő dömpingellenes vámot.

(113) Meg kell jegyezni, hogy a kötelezettségvállalás megszegése vagy visszavonása esetén az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése és 10. cikke alapján dömpingellenes vám vethető ki.

(114) Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 8. cikke (6) bekezdésének megfelelően a kár, a dömping és a közösségi érdek vizsgálatát be fogják fejezni, függetlenül attól, hogy a vizsgálat során kötelezettségvállalásokat fogadtak el.

I. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

(115) A gördülékeny igazgatás érdekében ki kell jelölni egy olyan időszakot, amelynek során az érintett felek írásban ismertethetik álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. Ki kell jelenteni továbbá, hogy az e rendelet alkalmazásában tett megállapítások ideiglenes jellegűek, és a Bizottság által adott esetben javasolt végleges intézkedések céljából felülvizsgálhatóak,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Ideiglenes dömpingellenes vámot vetnek ki a Kínai Népköztársaságból, Magyarországról, Indiából, Mexikóból, Lengyelországból, Dél-Afrikából és Ukrajnából származó, ráerősített szerelvényekkel ellátott vagy nem felszerelt, 3 mm-t meghaladó legnagyobb keresztmetszettel rendelkező acél drótkötelek és kábelek behozatalára, a zárt szerkezetű kötelet is beleértve, de a rozsdamentes acél drótkötél és kábel kivételével, amelyek a következő KN-kódok alá sorolhatók: ex73121082 (73121082*10 TARIC-kód), ex73121084 (73121084*10 TARIC-kód), ex73121086 (73121086*10 TARIC-kód), ex73121088 (73121088*10 TARIC-kód) és ex73121099 (73121099*10 TARIC-kód).

(2) Az alább felsorolt vállalatok által gyártott érintett termék behozatalainak közösségi határparitáson számított, vámkezelés előtti nettó árára a következő ideiglenes vámtételeket kell alkalmazni:

Ország | Vállalat | Vámtétel ( %) | Kiegészítő TARIC-kód |

KNK | Az összes vállalat | 74,8 | - |

Magyarország | Az összes vállalat | 33,9 | 8900 |

India | Usha Martin Industries & Usha Beltron Ltd | 39,8 | 8613 |

Az összes többi vállalat | 40,2 | 8900 |

Mexikó | Az összes vállalat | 56,4 | - |

Lengyelország | Drumet | 35,0 | 8614 |

Az összes többi vállalat | 56,1 | 8900 |

Dél-Afrika | Az összes vállalat | 33,9 | - |

Ukrajna | Az összes vállalat | 54,8 | - |

(3) Az (1) bekezdés ellenére az ideiglenes vámot nem kell alkalmazni az érintett terméknek a 2. cikk (3) bekezdésében felsorolt vállalatok által gyártott, és a 2. cikk (2) bekezdésével összhangban egy közösségi importáló vállalatnak közvetlenül exportált és számlázott behozatalaira.

(4) Eltérő rendelkezés hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

(5) Az (1) bekezdésben említett termék közösségi szabad forgalomba bocsátása az ideiglenes vám összegével egyenértékű biztosíték letétbe helyezéséhez kötött.

2. cikk

(1) A Kínai Népköztársaságból, Magyarországról, Indiából, Mexikóból, Lengyelországból, Dél-Afrikából és Ukrajnából származó, ráerősített szerelvényekkel ellátott vagy nem felszerelt, 3 mm-t meghaladó legnagyobb keresztmetszettel rendelkező, az ex73121082 (73121082*10 TARIC-kód), ex73121084 (73121084*10 TARIC-kód), ex73121086 (73121086*10 TARIC-kód), ex73121088 (73121088*10 TARIC-kód) és az ex73121099 (73121099*10 TARIC-kód) KN-kód alá sorolt acél drótkötelekre és kábelekre - a zárt szerkezetű kötelet is beleértve, de a rozsdamentes acél drótkötél és kábel kivételével - vonatkozó dömpingellenes eljárás keretében a (3) bekezdésben felsorolt vállalatok által felajánlott kötelezettségvállalásokat elfogadják.

(2) A kötelezettségvállalás alapján történő szabad forgalomba bocsátás iránti kérelem bemutatásakor a vámmentesség feltétele, hogy a (3) bekezdésben felsorolt vállalatok egyike által kiállított érvényes kötelezettségvállalási számlát mutassanak be az érintett tagállam vámszerveinek. A kötelezettségvállalási számla fő tételeit a melléklet tartalmazza.

(3) A kötelezettségvállalási számlával kísért behozatalokat a következő kiegészítő TARIC-kódok alatt jelentik be:

Ország | Vállalat | Kiegészítő TARIC-kód |

Magyarország | Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Rt | 8616 |

Lengyelország | Drumet SA | 8617 |

Slaskie Zaklady Lin i Drutu "Linodrut" Spólka Akcyjna | 8619 |

Fabryka Lin i Drutów "Linodrut" Zabrze Spólka z organiczona odpowiedzialnoscia |

Fabryka Lin i Drutów "Falind" Spólka z organiczona odpowiedzialnoscia |

Górnoslaska Fabryka Lin i Drutu "Linodrut" Bytom Spólka z organiczona odpowiedzialnoscia |

Dolnoslaska Fabryka Lin i Drutu "Linodrut Linmet" spólka z organiczona odpowiedzialnoscia |

3. cikk

(1) A 384/96/EK rendelet 20. cikkének (1) bekezdése alapján és az említett rendelet 20. cikke (2) és (3) bekezdésének sérelme nélkül az érdekelt felek e rendelet hatálybalépésétől számított egy hónapon belül írásban ismertethetik álláspontjukat, illetve szóbeli meghallgatást kérhetnek a Bizottság előtt.

(2) A 384/96/EK rendelet 21. cikkének (4) bekezdése alapján a vizsgálat kezdeményezéséről szóló értesítésben kitűzött határidőn belül jelentkező felek a hatálybalépéstől számított egy hónapon belül észrevételeket tehetnek e rendelet alkalmazásával kapcsolatban.

4. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

E rendelet 1. cikkét egy hat hónapos időszakra kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 1999. február 18-án.

a Bizottság részéről

Leon Brittan

alelnök

[1] HL L 128., 1998.4.30., 18. o.

[2] HL L 56., 1996.3.6., 1. o.

[3] HL C 155., 1998.5.20., 11. o.

[4] HL C 239., 1998.7.30., 3. o.

[5] A dömpingellenes eljárás a csoport következő vállalatait érinti:

- Slaskie Zaklady Lin i Drutu "Linodrut" Spólka Akcyjna,

- Fabryka Lin i Drutów "Linodrut" Zabrze Spólka z organiczona odpowiedzialnoscia,

- Fabryka Lin i Drutów "Falind" Spólka z organiczona odpowiedzialnoscia,

- Górnoslaska Fabryka Lin i Drutu "Linodrut" Bytom Spólka z organiczona odpowiedzialnoscia,

- Dolnoslaska Fabryka Lin i Drutu "Linodrut Linmet" spólka z organiczona odpowiedzialnoscia.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A 2. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségvállalási számlán feltüntetendő tételek

1. A terméket jelző kódszám (KNK) (a szóban forgó exportáló termelő által felajánlott kötelezettségvállalásban megállapítottak szerint), amely tartalmazza a típust, a sodratok számát, a huzalok számát sodratonként és a KN-kódot.

2. Az áruk pontos leírása, beleértve a következőket:

- a vállalat termékkódja (VTK),

- KN-kód,

- (a rendeletben meghatározott) kiegészítő TARIC-kód, amely alapján vámkezelhetik a számlán szereplő árukat a közösségi határokon,

- mennyiség (kilogrammban megadva),

- az alkalmazandó minimálár.

3. Az értékesítési feltételek leírása, beleértve a következőket:

- kilogrammonkénti ár,

- az alkalmazandó fizetési feltételek,

- az alkalmazandó szállítási feltételek,

- összes engedmény és kedvezmény.

4. Az importőr neve, akinek a vállalat közvetlenül kiállítja a számlát.

5. A vállalat részéről a kötelezettségvállalási számlát kiállító tisztviselő neve, és a következő, aláírással ellátott nyilatkozat:

"Alulírott igazolom, hogy az ezen az igazoláson szereplő áruknak az Európai Közösségbe irányuló közvetlen kivitel keretében történő értékesítése a ... vállalat) által felajánlott és az Európai Bizottság által a 362/1999/EK határozattal elfogadott kötelezettségvállalás hatályán belül és annak feltételei szerint történik. Kijelentem, hogy az ezen a számlán megadott információk teljes körűek és megfelelnek a valóságnak."

--------------------------------------------------