31972L0462[1]

A Tanács irányelve (1972. december 12.) az egészségügyi és állat-egészségügyi ellenőrzések problémáiról szarvasmarhafélék, sertés és a friss hús harmadik országokból történő importja esetén

A Tanács irányelve

(1972. december 12.)

az egészségügyi és állat-egészségügyi ellenőrzések problémáiról szarvasmarhafélék, sertés és a friss hús harmadik országokból történő importja esetén

(72/462/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 43. és 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

mivel a Közösség rendeleteket hozott a szarvasmarhafélék, a sertés és a friss hús Közösségen belüli kereskedelmének egészségügyi követelményeire vonatkozóan;

mivel a fent említett rendeletekben előírtaknak megfelelően az ilyen állatoknak és húsnak harmadik országokból történő importjára alkalmazható közösségi rendelkezéseket szükséges meghatározni;

mivel az ilyen rendelkezések szükségessé teszik egy, a Közösségre, mint egészre érvényes lista összeállítását azon harmadik országokról, vagy harmadik országok részeiről, amelyekből állatok és friss hús importálható, valamint azon létesítményekről, amelyekből friss hús importálható;

mivel ezen országok és létesítmények kiválasztását általános jellegű feltételekre - mint például a szarvasmarha egészségügyi állapota, az állat-egészségügyi szolgálatok szervezete és hatásköre, valamint a hatályban lévő egészségügyi rendeletek - kell alapozni; mivel továbbá elő kell azt írni, hogy a létesítményeknek meg kell felelniük bizonyos számú, annak biztosítására alkotott különleges előírásnak, hogy az onnan származó hús megfeleljen a Közösség által szükségesnek ítélt egészségügyi követelményeknek;

mivel ezen felül sem állatoknak, sem friss húsnak az importja nem engedélyezhető azon országokból, amelyek olyan fertőző állatbetegségekkel fertőzöttek, amelyektől a Közösség mentes, vagy olyan országokból, amelyek az ilyen fertőzéstől túl rövid ideje mentesek és következésképpen súlyos kockázatot jelentenek a közösségi állatállományok számára; mivel e megfontolások érvényesek azon harmadik országokból történő importálásokra is, amelyekben az ilyen betegségek ellen vakcináznak;

mivel az összes harmadik országból történő importra vonatkozó általános feltételeket ki kell egészíteni olyan különleges feltételekkel, amelyeket az egyes országokban tapasztalt egészségügyi helyzet alapján kell összeállítani; mivel azon feltételek technikai természetéből és sokféleségéből adódóan, amelyektől e különleges feltételek függnek, ezek meghatározására egy olyan rugalmas és gyors közösségi eljárást kell alkalmazni, amelyben a Bizottság és a tagállamok szorosan együttműködnek;

mivel egy szabványos formátumú bizonyítványnak az állatok importálásakor történő bemutatása hatékony eszközt jelent a közösségi rendeletek alkalmazásának igazolására; mivel az ilyen rendeletek olyan különleges rendelkezéseket tartalmazhatnak, amelyek az érintett harmadik országtól függően különbözőek lehetnek és mivel ezt figyelembe kell venni a bizonyítványok egységes formáinak kialakításánál;

mivel az importáláskor végrehajtott ellenőrzésnek ki kell terjednie az állatok eredetére és egészségügyi állapotára is;

mivel a tagállamok számára engedélyezni kell, hogy az állatoknak a Közösség területére történő érkezésekor, valamint a rendeltetési helyükre való szállításuk során minden olyan intézkedést, beleértve a levágást és megsemmisítést is, megtehessenek, amelyek a köz- és állategészség megóvása érdekében szükségesek;

mivel meg kell határozni, hogy a friss hús engedélyezett létesítményekből származzon, valamint azon egészségügyi és ellenőrzési követelményekre vonatkozó előírásokat, amelyeknek a húsnak meg kell felelnie, különösen az előállítás, a raktározás és a szállítás során;

mivel a tagállamoknak egységes magatartást kell tanúsítaniuk azon friss húsra vonatkozóan, amelynek a Közösségbe történő bevitele egészségügyi okokból tilos, valamint különösen az olyan hús importjának betiltására vonatkozóan, amely olyan szermaradványokat tartalmaz, amelyek ártalmasak, vagy fogyasztásuk valószínűleg veszélyes és káros az emberi egészségre;

mivel egy közegészségügyi bizonyítvány és egy, az exportáló harmadik ország hatósági állatorvosa által kiállított állat-egészségügyi bizonyítvány bemutatása a legmegfelelőbb módszer annak biztosítására, hogy a frisshús-szállítmány behozatalra alkalmas;

mivel attól függetlenül, hogy milyen vámeljárás alatt jelentették be, a friss húsnak egészségügyi ellenőrzésen kell átmennie a Közösség területének elérésekor, annak érdekében, hogy a megfelelő bizonyítványokkal nem kísért olyan húsok más útvonalra terelése megelőzhető legyen, amelyek olyan harmadik országokból érkeznek, ahonnan a behozatal nem engedélyezett, vagy amelyek nem rendelkeznek helyesen kitöltött közegészségügyi bizonyítvánnyal;

mivel annak ellenőrzésére, hogy ezen irányelv rendelkezéseit betartja az exportáló harmadik ország, valamint az emberi egészségre veszélyes hús importjának megakadályozása érdekében, a tagállamoknak minden importált frisshús-szállítmányt egészségügyi és állat-egészségügyi ellenőrzésnek kell alávetniük, amely ellenőrzést hatósági állatorvosnak kell elvégeznie; mivel az ilyen behozatali ellenőrzés egységesíthetősége érdekében meg kell határozni, annak végrehajtási szabályait egy olyan eljárásnak megfelelően, amelyben a Bizottság és a tagállamok szorosan együttműködnek;

mivel minden frisshús-szállítmányt, amelyet a behozatali ellenőrzés után beengedtek egy tagállamba, egy másik tagállamba átirányított friss hús esetében - kivéve az importálás után egy engedélyezett darabolóüzemben feldarabolt húst -, egy olyan bizonyítványnak kell kísérnie, amely hivatalosan igazolja, hogy az előírt importkövetelményeket teljesítették;

mivel mind az állatok, mind a hús ellenőrzése a Közösség általános érdeke; mivel ezért elő kell írni, hogy az ellenőrzést a közösségi feltételeknek és a közösségi eljárásnak megfelelően engedélyezett létesítményekben végezzék el;

mivel minden tagállamnak rendelkeznie kell a harmadik országokból származó import azonnali betiltásának jogával, amennyiben az ilyen import veszélyes lehet az emberi vagy az állati egészségre; mivel ilyen esetben a tagállamoknak e harmadik országgal kapcsolatos magatartásának összehangolását haladéktalanul biztosítani kell, a Közösségbe történő export tekintetében engedélyezett államok és létesítmények listája esetleges módosításainak sérelme nélkül;

mivel közösségi állatorvos szakértőket kell kiképezni annak ellenőrzésére, hogy különösen a harmadik országokban ezen irányelvet betartják;

mivel mielőtt az így összeállított közösségi rendelkezések hatályba léphetnének, a Közösségnek számos jogszabályt kell kidolgoznia azok működéséhez, valamint a tagállamoknak lényeges változtatásokat kell végrehajtaniuk saját joganyagukban; mivel ezért e rendelkezések végrehajtását fokozatosan kell elvégezni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

ELSŐ FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

(1) Ezen irányelvet a

- tenyésztésre, termelésre, vagy vágásra szánt házi szarvasmarhafélék és sertés,

- a következő háziállatfajok friss húsa: szarvasmarhafélék, sertés, juh és kecske, valamint lófélék harmadik országokból történő behozatalára kell alkalmazni.

(2) Ezen irányelv nem vonatkozik:

a) azon állatokra, amelyeket a Közösség határvidékein, átmeneti időre, kizárólag legeltetésre vagy igavonó munkára szánnak;

b) az utazók személyi poggyászának részét képező húsra, amelyet személyes fogyasztásra szántak, amennyiben a szállított mennyiség nem haladja meg a fejenkénti 1 kilogrammot és feltéve, hogy a hús olyan harmadik országból vagy harmadik ország részéből származik, amely szerepel a 3. cikknek megfelelően összeállított listán, és amelyből a 28. cikknek megfelelően nem tilos az importálás;

c) magánszemélyek számára kisméretű csomagként küldött húsra, feltéve, hogy az ilyen hús nem kereskedelem útján importált, amennyiben a küldött mennyiség nem haladja meg az 1 kilogrammot és feltéve, hogy a hús olyan harmadik országból vagy harmadik ország részéből származik, amely szerepel a 3. cikknek megfelelően összeállított listán, és amelyből a 28. cikknek megfelelően nem tilos az importálás;

d) nemzetközi útvonalakat használó szállítójárművek személyzetének és utasainak fogyasztására szánt húsra.

Az ilyen húst, vagy konyhai hulladékot kirakodáskor meg kell semmisíteni. Nem szükséges azonban megsemmisíteni a húst, ha azt közvetlenül, vagy ideiglenes vámfelügyelet alá helyezés után, az egyik szállítóeszközről a másikra átrakodják.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) "hatósági állatorvos": egy tagállam, vagy egy harmadik ország központi illetékes hatósága által kijelölt állatorvos;

b) "rendeltetési ország": az a tagállam, ahova egy harmadik országból állatokat, vagy friss húst küldenek;

c) "harmadik ország": egy olyan ország, amelyre sem a legutóbb az 1972. február 7-i irányelvvel [1] módosított, a szarvasmarhafélék és sertés Közösségen belüli kereskedelmét érintő állat-egészségügyi problémákról szóló, 1964. június 26-i tanácsi irányelv [2], sem a legutóbb az 1970. október 27-i irányelvvel [3] módosított, a friss hús Közösségen belüli kereskedelmét érintő egészségügyi problémákról szóló 1964. június 26-i tanácsi irányelv [4] nem vonatkozik;

d) "import": állatoknak vagy friss húsnak harmadik országokból a Közösség területére történő behozatala;

e) "gazdaság": olyan, egy harmadik ország területén elhelyezkedő, hivatalosan felügyelt, mezőgazdasági, ipari, vagy kereskedelmi vállalkozás, amelyben tenyésztési, termelési, vagy vágási céllal rendszeresen állatokat tartanak, vagy tenyésztenek;

f) "vágóállatok": a II. fejezet alkalmazásában olyan szarvasmarhafélék vagy sertés, amelyeket a rendeltetési országba érkezésükkor közvetlenül a vágóhídra visznek;

g) "tenyész- vagy termelőállatok": az f) pontban hivatkozottaktól különböző szarvasmarhafélék és sertés, beleértve a tenyésztésre, tej-, vagy hústermelésre, vagy igavonó munkára szánt állatokat;

h) "hivatalosan tuberkulózis-mentes szarvasmarha-állomány": olyan szarvasmarha-állomány, amely kielégíti az A. melléklet I. fejezetében meghatározott feltételeket;

i) "hivatalosan brucellózis-mentes szarvasmarha-állomány": olyan szarvasmarha-állomány, amely kielégíti az A. melléklet II. fejezetének A.1. pontjában meghatározott feltételeket;

j) "brucellózis-mentes szarvasmarha-állomány": olyan szarvasmarha-állomány, amely kielégíti az A. melléklet II. fejezetének A.2. pontjában meghatározott feltételeket;

k) "brucellózis-mentes sertés": olyan sertés, amely kielégíti az A. melléklet II. fejezetének B.1. pontjában meghatározott feltételeket;

l) "hivatalosan brucellózis-mentes sertésállomány": olyan sertésállomány, amely kielégíti az A. melléklet II. fejezetének B.2. pontjában meghatározott feltételeket;

m) "járványmentes terület": olyan terület, ahol a hivatalos ténymegállapításoknak megfelelően az állatok nem szenvedtek a 29. cikkben meghatározott eljárás alapján összeállított listán szereplő fertőző betegségek egyikétől sem, egy, az ugyanazon eljárásnak megfelelően meghatározott időszakon és körzeten belül;

n) "hús": a házi szarvasmarhafélék, sertés, juh és kecske, valamint a lófélék összes, emberi fogyasztásra alkalmas része;

o) "friss hús": olyan hús, amely nem esett át semmilyen tartósítási eljáráson; mindemellett a hűtött és fagyasztott húst frissnek kell tekinteni;

p) "test": a levágott állat teljes teste a kivéreztetés, kizsigerelés és a végtagoknak az elülső és hátulsó lábtőizületnél való eltávolítása, valamint a fej, a farok és a tejmirigy eltávolítása után, ezen felül a szarvasmarhafélék, juh, kecske és lófélék esetében a nyúzás után;

q) "belsőségek": a p) pontban meghatározott testen kívüli friss hús, még akkor is, ha az természetes kapcsolatban marad a hasított testtel;

r) "zsigerek": a mell-, has- és medenceüregi belsőségek, beleértve a légcsövet és a nyelőcsövet is;

s) "szállítóeszközök": a gépjárművek, vasúti járművek és repülőgépek teherszállításra szolgáló részei, és a hajók rakterei, vagy a szárazföldi, tengeri vagy légi szállításra alkalmas konténerek;

t) "szállítmány": az ugyanazon bizonyítvánnyal igazolt húsmennyiség, vagy állatlétszám;

u) "létesítmény": olyan engedélyezett vágóhíd, engedélyezett daraboló üzem vagy az ilyen engedélyezett vágóhidakon és üzemeken kívül elhelyezkedő engedélyezett hűtőraktár, amelyet harmadik ország hagyott jóvá, és amely szerepel a 4. cikknek megfelelően összeállított listán vagy listákon.

3. cikk

(1) A Tanács, a Bizottság javaslatára összeállítja azon országok vagy országrészek listáját, ahonnan a tagállamok engedélyezik a szarvasmarhafélék, a sertés és a friss hús, vagy ezen állat- és árukategóriák egyikének, vagy többnek az importját, figyelembe véve az ezen országokban, vagy országrészekben fennálló egészségügyi helyzetet. E lista a 30. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően kiegészíthető vagy módosítható.

(2) Mind a szarvasmarhafélék és a sertés, mind a friss hús esetében, annak eldöntésében, hogy egy ország vagy országrész felkerülhet-e az (1) bekezdésben említett listára, különösen a következőket kell figyelembe venni:

a) a harmadik országban az állatállomány, az egyéb háziállatok és a vadállatok egészségi állapotát, különös figyelmet fordítva a ragályos állatbetegségekre és az ország környezet-egészségügyi helyzetére, amely esetlegesen veszélyeztetheti a tagállamokban a köz- és állategészségügyet;

b) a harmadik ország által, a területén a fertőző állatbetegségek létezésére vonatkozóan adott információ rendszerességét és gyorsaságát, különösen a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal A. és B. listáján felsorolt betegségekre vonatkozóan;

c) ezen országoknak az állatbetegségek megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló rendeleteit;

d) az állat-egészségügyi szolgálatok felépítését és azok hatáskörét ezen országokban;

e) a fertőző állatbetegségek megelőzésére és ellenőrzésére irányuló intézkedések szervezését és végrehajtását.

(3) Az (1) bekezdésben említett listát és annak összes módosítását az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

4. cikk

(1) A 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően egy vagy több lista kerül összeállításra azon létesítményekről, amelyekből a tagállamok engedélyezhetik a friss hús importját. A lista vagy listák a 30. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően módosíthatók vagy kiegészíthetők.

(2) Annak eldöntésében, hogy egy vágóhíd, egy daraboló üzem vagy egy, a vágóhídon vagy üzemen kívül elhelyezkedő hűtőraktár felkerülhet-e az (1) bekezdésben hivatkozott listák egyikére, különösen a következőket kell számításba venni:

a) azon garanciák, amelyeket a harmadik ország tud nyújtani az irányelv rendelkezéseinek való megfelelésre vonatkozóan;

b) a harmadik ország azon rendeletei, amelyek a vágóállatok számára a hús egészségességének befolyásolására alkalmas anyagok adására vonatkoznak;

c) minden egyes konkrét esetben az irányelv rendelkezéseinek való megfelelés;

d) a harmadik ország vagy országrész húsvizsgáló szolgálatainak szervezete, e szolgálatok hatásköre, és a felügyelet, amely alá tartoznak.

(3) Egy vágóhíd, egy darabolóüzem, vagy egy, a vágóhídon vagy darabolóüzemen kívül elhelyezkedő hűtőraktár csak akkor kerülhet fel az (1) bekezdésben előírt listára vagy listákra, ha a 3. cikk (1) bekezdésében említett országok egyikében található, és ezen kívül a harmadik ország illetékes hatóságai számára hivatalosan engedélyezték a Közösségbe történő exportot. Az ilyen engedély a következő követelményeknek való megfeleléstől függ:

a) megfelelés a B. melléklet rendelkezéseinek;

b) a harmadik ország hatósági állatorvosa általi állandó felügyelet.

(4) Az (1) bekezdésben említett listát és annak összes módosítását az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

5. cikk

A tagállamok és a Bizottság állat-egészségügyi szakértői helyszíni ellenőrzéseket végeznek, annak ellenőrzésére, hogy ezen irányelv rendelkezéseit és különösen a 3. cikk (2) bekezdésének valamint a 4. cikk (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit ténylegesen alkalmazzák-e.

A tagállamok szakértőit, a tagállamok javaslatára, a Bizottság nevezi ki.

Az ellenőrzéseket a Közösség nevében végzik, amely vállalja az ezzel kapcsolatban felmerült kiadások költségeit.

Ezen ellenőrzések gyakoriságát és az ezekre vonatkozó eljárásokat a 29. cikkben leírt eljárásnak megfelelően határozzák meg.

MÁSODIK FEJEZET SZARVASMARHAFÉLÉK ÉS SERTÉSEK IMPORTJA

6. cikk

A 3. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek ellenére a tagállamok csak akkor engedélyezhetik az ezen irányelvben említett állatok importját, amennyiben azok olyan, tagsággal nem rendelkező országból érkeznek:

a) amely mentes minden olyan betegségtől, amelyekre az állatok fogékonyak:

- 12 hónapja a marhavész, a száj- és körömfájás, a ragadós tüdőlob, az afrikai sertéspestis és a fertőző sertésbénulás (Teschen betegség) vonatkozásában,

- 6 hónapja a kéknyelv betegség és a fertőző hólyagos szájgyulladás vonatkozásában;

b) amelyben a megelőző 12 hónap során nem vakcináztak azon, az a) pont első francia bekezdése alatt felsorolt betegségek ellen, amelyekre ezen állatok fogékonyak.

7. cikk

A 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően, lehet úgy dönteni, hogy a 6. cikk a) pontjának rendelkezéseit egy tagsággal nem rendelkező ország területének csak egy részére kell alkalmazni.

Ugyanezen eljárásnak megfelelően, eltérve a 6. cikk b) pontjának rendelkezéseitől, az ezen irányelvben említett állatok behozatala bizonyos feltételekkel engedélyezhető olyan, tagsággal nem rendelkező országokból vagy ilyen országok egy részéről, ahol vakcinázásokat hajtottak végre a 6. cikk a) pontjának első francia bekezdésében említett egy, vagy több betegség ellen.

8. cikk

(1) A 6. és 7. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, a tagállamok csak akkor engedélyezik az ezen irányelvben említett állatoknak egy tagsággal nem rendelkező országból történő behozatalát, ha azok megfelelnek, a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően, a tagsággal nem rendelkező ezen országból történő behozatal tekintetében elfogadott egészségügyi feltételeknek, összhangban az állatok fajaival és rendeltetésével.

(2) A 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően lehet úgy dönteni, hogy az engedélyeket korlátozzák bizonyos fajokra, vágóállatokra, tenyész- vagy termelési állatokra, vagy bizonyos célokra szánt állatokra, valamint, hogy az összes szükséges egészségügyi intézkedést alkalmazzák importálás után.

(3) A 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően lehet úgy dönteni, hogy az A. melléklet II. fejezetének A. pontja rendelkezéseiről lemondjanak a következőkre vonatkozóan:

- egy brucellózis-mentes állomány számára a hivatalosan brucellózis-mentes minősítés megszerzése,

- szarvasmarhafélék bevitele brucellózis-mentes állományokból hivatalosan brucellózis-mentes állományokba,

- a "hivatalosan brucellózis-mentes állomány" minősítés visszavonása.

9. cikk

Abban az esetben, ha egy tagállam úgy gondolja, hogy a száj- és körömfájás vírus A, O és C szerotípusai ellen egy tagsággal nem rendelkező országban használt vakcinák bizonyos hiányosságokkal bírnak, akkor megtiltja a tagsággal nem rendelkező érintett országból származó szarvasmarhaféléknek és sertéseknek a területére való bevitelét. Döntéséről a lehető leghamarabb tájékoztatja a többi tagállamot, valamint a Bizottságot, és megindokolja a döntését. Az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság az értesítés után a lehető leghamarabb összeül. A 30. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően döntést hoz.

10. cikk

A tagállamok engedélyezik a szarvasmarhafélék és sertések importját, ha ezen állatoknak a rendeltetési országba történő szállításra való berakodás napját megelőzően a 3. cikk (1) bekezdése szerint létrehozott listán szereplő, tagsággal nem rendelkező ország területén, vagy területének egy részén tartózkodtak:

a) tenyésztésre vagy termelésre szánt állatok esetében legalább 6 hónapig;

b) vágóállatok esetében legalább 3 hónapig.

A 6 vagy 3 hónapnál fiatalabb állatok esetében ezen időszakot értelemszerűen a születéstől kell számítani.

11. cikk

(1) A tagállamok csak a tagsággal nem rendelkező exportáló ország hatósági állatorvosa által kiállított bizonyítvány felmutatásával engedélyezik a szarvasmarhafélék és sertések importját.

A bizonyítványnak meg kell felelnie a következőknek:

a) a bizonyítványt a rendeltetési országba küldött állatszállítmány berakodásának napján állították ki;

b) a rendeltetési ország hivatalos nyelveinek legalább egyikén, valamint a 12. cikkben előírt behozatali ellenőrzést elvégző ország hivatalos nyelveinek egyikén van kitöltve;

c) a bizonyítvány eredeti példánya kíséri az állatokat;

d) bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a szarvasmarhafélék és sertések megfelelnek az ezen irányelvben, valamint az ennek alapján a harmadik országokból történő importokra vonatkozóan meghatározott feltételeknek;

e) egy lapból áll;

f) egy címzett nevére állították ki.

(2) E bizonyítványnak meg kell felelnie a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően meghatározott mintának.

12. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szarvasmarhafélék és sertések a Közösség területére történő érkezésükkor egy, hatósági állatorvos által végzett egészségügyi ellenőrzésen (behozatali ellenőrzés) mennek keresztül.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy tilos a szarvasmarhaféléknek és sertéseknek a Közösségen belüli mozgása, ha az (1) bekezdésben leírt ellenőrzés során azt találják, hogy:

- az állatok nem egy olyan harmadik ország területéről vagy területének egy részéről érkeznek, amely szerepel a 3. cikk (1) bekezdésének megfelelően összeállított listán,

- az állatok fertőző betegséggel fertőzöttek, vagy a betegség, illetve a fertőzöttség gyanúja áll fenn,

- a tagsággal nem rendelkező exportáló ország nem felelt meg az ezen irányelvben és mellékleteiben meghatározott feltételeknek,

- az állatokat kísérő bizonyítvány nincs összhangban a 11. cikkben meghatározott feltételekkel.

(3) Az a tagállam, amely elvégezte az (1) bekezdésben említett ellenőrzést, megteszi az összes, általa szükségesnek tartott intézkedést.

Ezen intézkedések, többek között, magukban foglalhatják:

a) - azon állatok karanténba helyezését, amelyek fertőző betegségben való megbetegedettség vagy fertőzöttség gyanúját keltik,

- a (2) bekezdés negyedik francia bekezdésében meghatározott esetben az exportőr kérésére az importőr vagy képviselője a bizonyítvány elfogadásáig ellenőrzés alatt tartja az állatokat;

b) azon állatok visszaküldését, amelyek a (2) bekezdésnek megfelelően nem engedhetők be továbbszállításra, ha ez ellen állat-egészségügyi alapon nem merül fel kifogás.

Amennyiben nincs lehetőség az állatok visszaküldésére, akkor az illetékes hatóság elrendeli levágásukat, és kijelöli az e célra használni rendelt létesítményt;

c) a kérdéses szállítmány állatainak levágását és megsemmisítését, ha a fent említett vizsgálat eredménye, a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően összeállított listán szereplő járványos betegségek valamelyike fennállásának bizonyossága vagy gyanúja.

(4) A szarvasmarhaféléket és sertéseket az importáláskor kísérő bizonyítványnak az állategészségügyi ellenőrzés után (behozatali vizsgálat) egyértelműen jeleznie kell, hogy az állatok bebocsátását engedélyezték-e vagy visszautasították.

(5) Ha az állatok fertőző betegségben szenvednek vagy fertőzöttség, illetve a fertőzöttség gyanúja áll fenn, akkor a rendeltetési tagállam eléréséhez a Közösség területén való áthaladáskor a tagállamok megteszik a (3) bekezdés a) pontja első francia bekezdésében és a 3. cikk c) pontjában említett egészségügyi intézkedéseket.

(6) Azon állatokat, amelyek importengedélyt kaptak, és amelyeknek rendeltetési helye nem az a tagállam, amelyik az (1) bekezdésben meghatározott behozatali ellenőrzést elvégezte, lerakodás nélkül, vámfelügyelet alatt a rendeltetési országba kell irányítani.

(7) Az (1) bekezdésben meghatározott behozatali ellenőrzés során megfelelt állatok a rendeltetési országban bármely további szükséges ellenőrzésnek alávethetők, annak ellenőrzésére, hogy megfelelnek-e az irányelv rendelkezéseinek, beleértve a 3. cikk alapján a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően előírt különleges feltételeket.

Ezen ellenőrzéseket akár a határnál, akár a rendeltetési ország illetékes hatósága által kijelölt bármely más ponton, illetve mindkét helyen el lehet végezni.

(8) Az exportőr, az importőr vagy a képviselőjük felelős, állami kártalanítás nélkül, az e cikk alapján felmerült összes kiadásért, beleértve az állatok levágását és megsemmisítését.

13. cikk

A rendeltetési országba való megérkezésükkor a vágóállatokat közvetlenül a vágóhídra viszik és, az állat-egészségügyi követelményeknek megfelelően, legkésőbb a vágóhídra való bevitelüktől számított három munkanapon belül levágják azokat.

A 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően meghatározott bármely különleges feltétel sérelme nélkül, a rendeltetési ország illetékes hatósága, egészségügyi alapokon, kijelölheti azt a vágóhidat, ahova ezen állatokat vinni kell.

HARMADIK FEJEZET A FRISS HÚS IMPORTJA

14. cikk

(1) A friss húsnak olyan állatokból kell származnia, amelyek a 3. cikk (1) bekezdésének alkalmazásával létrehozott listán szereplő ország területén, vagy területének részén tartózkodtak legalább a vágást megelőző három hónapon át, vagy a születésük óta, ha a kérdéses állatok három hónaposnál fiatalabbak.

(2) A 3. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek ellenére, a tagállamok csak akkor engedélyezik a friss hús behozatalát, amennyiben azok olyan, tagsággal nem rendelkező országokból érkeznek:

a) amelyek az elmúlt 12 hónapban mentesek voltak a következőkben felsorolt olyan betegségektől, amelyekre fogékonyak azon állatok, amelyekből a hús származik: a marhavész, a ragadós száj- és körömfájás, az afrikai sertéspestis és a fertőző sertésbénulás (Teschen betegség);

b) amelyekben az előző 12 hónap során nem vakcináztak az a) pontban megemlített olyan betegségek ellen, amelyekre fogékonyak azon állatok, amelyekből a hús származik.

15. cikk

A 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően, lehet úgy dönteni, hogy a 14. cikk a) pontjának rendelkezéseit egy tagsággal nem rendelkező ország területének csak egy részére kell alkalmazni.

Ugyanezen eljárásnak megfelelően, és a 14. cikk (2) bekezdése b) pontja rendelkezései ellenére, a friss hús importja bizonyos feltételekkel engedélyezhető olyan tagsággal nem rendelkező országokból vagy egy ilyen ország területének egy részéről, ahol vakcináztak a 14. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett egy vagy több betegség ellen.

16. cikk

A 14. és 15. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, a tagállamok csak akkor engedélyezik a friss húsnak egy tagsággal nem rendelkező országból történő importját, ha a hús megfelel a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően a tagsággal nem rendelkező országokból történő friss hús importjára elfogadott egészségügyi követelményeknek, az állatok fajának megfelelően.

17. cikk

(1) A tagállamok csak akkor engedélyezik a friss hús importját test formájában, sertéseknél esetleg félbe hasítva, szarvasmarhaféléknél és lóféléknél felekbe vagy negyedekbe vágva, ha lehetséges minden állat teljes testének újbóli összeállítása.

(2) Az ilyen import feltétele az, hogy a friss hús:

a) a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően létrehozott listán említett vágóhídról származik;

b) olyan vágóállatból származik, amely a B. melléklet V. fejezetének megfelelően egy állatorvos által elvégzett, levágást követő húsvizsgálaton esett át és az ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelően vágásra alkalmasnak ítélték, a Közösségbe történő exportra való tekintettel;

c) a B. melléklet VI. fejezetével összhangban álló higiéniai feltételeknek megfelelő kezelésen esett át;

d) a B. melléklet VII. fejezetének megfelelően egy hatósági állatorvos által elvégzett, levágást követő húsvizsgálaton esett át, és nem mutatott elváltozást, kivéve a röviddel vágás előtt keletkezett traumás elváltozásokat vagy a helyi deformációkat, illetve a kimutatott változásokról, megállapítást nyert - ha szükséges, megfelelő laboratóriumi vizsgálatok által -, hogy ezek nem teszik a testet és a belsőségeket emberi fogyasztásra alkalmatlanná, vagy az emberi egészségre veszélyessé;

e) a friss húst a B. melléklet X. fejezetének megfelelően közegészségügyi bizonyítvány kíséri;

f) a levágást követő húsvizsgálat után a friss húst megfelelő higiéniai körülmények között, valamint a B. melléklet XII. fejezetének megfelelően tárolták tároló létesítményekben;

g) a friss húst kielégítő higiéniai körülmények között szállították a rendeltetési országba.

(3) A friss hús tintával való lepecsételésére csak metilibolya használható.

Ettől eltérő színezőanyagok a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően használhatók.

(4) A (2) bekezdés d) pontjában említett, levágást követő húsvizsgálat elvégzésekor a hatósági állatorvost a felügyelete alá tartozó asszisztensek segíthetik.

Ezen asszisztensekre a következők vonatkoznak:

a) az exportáló ország központi illetékes hatóságának kell kineveznie őket, a hatályban lévő rendelkezéseknek alapján;

b) megfelelően képzetteknek kell lenniük;

c) olyan helyzetben kell lenniük, amely garantálja a létesítmények üzemeltetőivel szembeni pártatlanságukat;

d) a közegészségügyi vizsgálat végső eredményére vonatkozóan nem lehet döntéshozatali hatáskörük.

18. cikk

(1) A 17. cikk (1) bekezdésének ellenére a tagállamok a következők behozatalát engedélyezik:

a) azon féltesteknek, külön negyedeknek vagy belsőségeknek az importját, amelyek megfelelnek a 17. cikk (2) és (3) bekezdése feltételeinek, valamint a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően e célra kijelölt vágóhidakról származnak;

b) olyan, negyedeknél kisebb daraboknak, vagy csontozott húsnak az importját, amelyek a 4. cikknek megfelelően ellenőrzött és a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően e célra engedélyezett daraboló üzemekből származnak. A 17. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételeken felül az ilyen hús, megfelel a következő feltételeknek:

i. a B. melléklet VIII. fejezete előírásainak megfelelően darabolták és állították elő;

ii. a B. melléklet IX. fejezete rendelkezéseinek megfelelően hatósági állatorvos ellenőrizte;

iii. a csomagolás tekintetében megfelel a B. melléklet XI. fejezete előírásainak;

iv. átesik minden olyan, közösségi állatorvosok által elvégzett ellenőrzésen, amely annak biztosítására szükséges, hogy a fent említett rendelkezéseket teljesítették;

v. a lófélék friss húsa átesik a rendeltetési ország által, a felhasználására vonatkozó esetleges korlátozások meghatározása céljából végzett ellenőrzésen, tekintettel a visszaélések megelőzésére.

(2) A 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően, és a B. melléklet 32. pontja ellenére a hús darabolható melegen, amely esetben a következő alapfeltételeket kell teljesíteni:

a) a friss húst a vágóhelyiségből közvetlenül a daraboló helyiségbe kell szállítani, amelyeknek ugyanabban az épületcsoportban kell elhelyezkedniük, és megfelelő közelségben kell lenniük egymáshoz, mivel a darabolandó húst, a vágóhelyiségből a felső szállító rendszer meghosszabbításaként, egy műveletben kell egyik helyiségből a másikba átszállítani, és a darabolást azonnal végre kell hajtani;

b) amint az előírt darabolás és csomagolás befejeződött, a húst a B. melléklet II. fejezetének 2a. pontjában leírt hűtőhelységbe kell szállítani.

19. cikk

A 17. és 18. cikket nem kell alkalmazni:

a) a rendeltetési ország engedélyével emberi fogyasztástól eltérő célokra importált friss húsra;

b) a kiállítási célra vagy különleges tanulmányokra, illetve elemzésekre szánt friss húsra, amennyiben az adminisztratív ellenőrzés lehetővé teszi annak biztosítását, hogy ezen húst nem használják emberi fogyasztásra és, hogy a kiállítás bezárásakor, illetve amikor a különleges tanulmányokat vagy elemzéseket elvégezték, akkor ezt a húst, az elemzés során felhasználtak kivételével, elszállítják a Közösség területéről, illetve megsemmisítik.

Ez esetben, valamint az a) pontban említett esetben a rendeltetési ország biztosítja, hogy a szóban forgó húst ne lehessen attól eltérő célra használni, mint amilyen célra azt beengedték a területére;

c) a kizárólag nemzetközi szervezetek ellátására szánt friss húsra, a 29. cikkben meghatározott eljárás szerinti engedélyezés alapján, és amennyiben e hús a 3. cikk (1) bekezdésének megfelelően létrehozott listán szereplő országból származik, valamint a hús az állategészségügyi követelményeknek megfelel. Azon tagállamok, amelyeknek a területén a kérdéses nemzetközi szervezetek találhatók, biztosítják, hogy e hús nem kerül szabad forgalomba.

20. cikk

A tagállamok megtiltják a következők importját:

a) a kan, vagy rejtett heréjű sertésekből származó friss hús;

b) az ösztrogén vagy tirosztatikus anyagok, antibiotikumok, antimon, arzén, peszticidek vagy egyéb olyan anyagok maradványait tartalmazó friss hús, amelyek károsak az emberi egészségre, illetve a friss hús fogyasztását valószínűleg veszélyessé vagy károssá teszik az emberi egészségre, amennyiben e maradványok meghaladják az engedélyezett szintet.

Az engedélyezett szinteket, a Bizottság javaslatára, a Tanács rögzíti, és azt követően a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően módosíthatók;

c) az ionizáló vagy ultraibolya sugarakkal kezelt friss hús, valamint az olyan állatokból származó friss hús is, amelyeket állományjavítókkal, illetve egyéb olyan szerekkel kezeltek, amelyek, a hús érzékszervekkel felmérhető összetételét vagy jellegét megváltoztathatják;

d) olyan friss hús, amelyhez a közegészségügyi pecsételés céljára szolgáló, a 17. cikk (3) bekezdésében meghatározott anyagokon kívül más anyagokat adtak;

e) olyan állatokból származó friss hús, amelyekben a tuberkulózis bármely formáját megtalálták, valamint amelyeket pozitív tuberkulin reakciót követően tuberkulózisosnak minősítettek;

f) olyan állatokból származó hús, amelyekben a vágás után a tuberkulózis bármely formáját megtalálták, vagy amelyek számos élő vagy elpusztult cysticercust hordanak, illetve sertések esetében, amelyek fonalférgesek;

g) a túl fiatalon levágott állatokból származó friss hús;

h) a testnek vagy a belsőségeknek a röviddel vágás előtt kialakult traumás elváltozásokat, illetve a 17. cikk (2) bekezdése d) pontjában említett deformálódásokat vagy változásokat tartalmazó részeit;

i) vér;

j) a darált, vagy hasonló módon kezelt friss hús;

k) a hús darabolásából és csontozásából származó, vagy a csonthoz tapadó apróbb izom- vagy zsírszövet és más szövetek darabjai, valamint a fej izom és egyéb szöveteinek darabjai, kivéve a nyelv.

21. cikk

A fonalférgeknek a friss sertéshúsban való kimutatására szükséges módszert és eljárásokat a Bizottság javaslatára a Tanács határozza meg.

22. cikk

(1) A tagállamok a friss hús importját csak az exportáló harmadik ország hatósági állatorvosa által kiállított állat-egészségügyi bizonyítvány, valamint közegészségügyi bizonyítvány bemutatásával engedélyezik.

E bizonyítványokra a következő előírásokat kell alkalmazni:

a) a rendeltetési ország legalább egy hivatalos nyelvén, valamint azon ország egyik hivatalos nyelvén állítják ki őket, amelyben 23. és 24. cikkben előírt behozatali ellenőrzéseket végzik;

b) az eredeti példányok kísérik a friss húst;

c) a bizonyítvány egy papírlapból áll;

d) egy átvevő számára állítják ki őket.

Az állat-egészségügyi bizonyítványnak igazolnia kell, hogy a friss hús eleget tesz az ezen irányelvben meghatározott állat-egészségügyi követelményeknek, valamint azoknak, amelyeket ennek megfelelően határoztak meg a tagsággal nem rendelkező országokból történő friss hús importjára vonatkozóan.

(2) A bizonyítványnak összhangban kell lennie a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően kialakított mintával.

(3) A közegészségügyi bizonyítványnak megjelenésében és tartalmában meg kell felelnie a C. mellékletben bemutatott mintának, továbbá azt a friss húsnak a rendeltetési országba való szállítása céljából történő berakodása napján kell kiállítani.

23. cikk

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a friss húst késedelem nélkül, a Közösség területére történő érkezésekor azonnal, a bejelentett vámeljárástól függetlenül, az illetékes hatóság által elvégzett állat-egészségügyi ellenőrzésnek vetik alá.

(2) A 3. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják az import betiltását, amennyiben az ellenőrzés feltárja, hogy:

- a hús nem a 3. cikk (1) bekezdésének megfelelően összeállított listán szereplő, tagsággal nem rendelkező ország területéről, illetve területének egy részéről származik,

- a hús olyan, tagsággal nem rendelkező ország területéről, illetve területének egy részéről származik, ahonnan a 14. és 27. cikknek megfelelően tilos a behozatal,

- a húst kísérő állat-egészségügyi bizonyítvány nem felel meg a 22. cikk alapján meghatározott feltételeknek.

(3) A tagállamok engedélyezik a friss húsnak egy tagsággal nem rendelkező országból egy másik, tagsággal nem rendelkező országba történő szállítását, feltéve, hogy:

a) az érintett fél bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az első tagsággal nem rendelkező ország amelynek irányába a húst küldik, vállalja, hogy a Közösség területén történő átszállítás után semmilyen körülmények között sem utasítja, illetve nem küldi vissza az utóbbihoz azt a húst, amelynek az importját, illetve átszállítását az engedélyezte;

b) e szállítást előzetesen engedélyezték azon tagállamok illetékes hatóságai, amelyeknek a területén a behozatali egészségügyi ellenőrzést végzik;

c) e szállítást a Közösség területén történő újrarakodás nélkül, az illetékes hatóságok felügyelete alatt, az illetékes hatóságok által leplombált járműveken vagy konténerekben hajtják végre; e szállítás során az egyetlen engedélyezett rakodás a Közösség területére történő belépési pontnál, vagy a Közösség területének elhagyási pontjánál végrehajtott, hajóról vagy repülőgépről bármely más szállítójárműre vagy viszont történő közvetlen átrakodás.

(4) Az e cikk alapján felmerült összes költséget, állami visszatérítés nélkül, a feladóra, a címzettre vagy azok képviselőire kell terhelni.

24. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy importáláskor minden frisshús-tételt hatósági állatorvos által végzett közegészségügyi ellenőrzésnek és állat-egészségügyi ellenőrzésnek vetnek alá.

A tagállamok biztosítják, hogy az importőrök kötelesek legalább két munkanappal előre értesíteni a behozatali ellenőrzésért azon a területen felelős helyi hatóságot, ahol a friss húst e célból bemutatják, pontosan meghatározva a mennyiséget, a hús jellegét, és azon időpontot, amikortól az ellenőrzés elvégezhető.

(2) Az (1) bekezdésben előírt közegészségügyi ellenőrzést minden egyes testen, féltesten és negyeden elvégzik, amennyiben az import a 17. cikk (1) bekezdésének megfelelően történik, valamint véletlenszerű mintavétellel, ha más darabokat importálnak. Az ellenőrzés célja különösen az, hogy a (3) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően, ellenőrizzék a következőket:

a) a közegészségügyi bizonyítvány, a friss húsnak a bizonyítványon szereplő adatokkal való összhangja, a bélyegzés;

b) az eltarthatósági állapot, a szennyeződés és a kórokozók jelenléte;

c) a 20. cikkben említett szermaradványok jelenléte;

d) a vágást és a darabolást az e célra engedélyezett létesítményekben végezték-e el;

e) a szállítás feltételei.

(3) A 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően el kell fogadni az (1) bekezdésben említett ellenőrzések egységes módon történő elvégzéséhez szükséges végrehajtási szabályokat, különös tekintettel a 20. cikk rendelkezéseinek alkalmazására, és fokozott figyelemmel az analitikai módszerekre, valamint a mintavétel gyakoriságára és szabványaira.

(4) A tagállamok megtiltják a friss hús forgalmazását, amennyiben az (1) bekezdésben előírt ellenőrzések során megbizonyosodnak arról, hogy:

- a friss hús emberi fogyasztásra alkalmatlan,

- az ezen irányelvben és ennek mellékleteiben meghatározott feltételek nem teljesültek,

- a minden egyes tételt kísérő, a 22. cikkben hivatkozott bizonyítványok egyike nem felel meg az említett cikkben meghatározott feltételeknek.

(5) Ha a friss hús nem importálható, akkor annak beléptetését vissza kell utasítani, kivéve, ha állat-egészségügyi ellenőrzési vagy közegészségügyi okok ennek ellentmondanak.

Ha nem lehet visszautasítani a belépést, akkor a húst meg kell semmisíteni azon tagállam területén, ahol a vizsgálatot végzik.

E rendelkezés alóli eltéréssel, és az importőr, illetve annak ügynöke kérésére az állat-egészségügyi és közegészségügyi vizsgálatot elvégző tagállam engedélyezheti a hús belépését emberi fogyasztástól eltérő célra történő felhasználásra, amennyiben ez nem jelent veszélyt emberekre vagy állatokra, valamint a hús olyan országból származik, amely szerepel a 3. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően összeállított listán, és a 28. cikknek megfelelően nem tiltott az import. E hús nem hagyhatja el a fent említett tagállam területét, amelynek ellenőriznie kell a hús rendeltetését.

(6) Az (1) bekezdésben hivatkozott ellenőrzések után a bizonyítványoknak minden esetben egyértelműen jelezniük kell a hús rendeltetését.

25. cikk

(1) Mielőtt a rendeltetési országba küldenék, az egy tagállam által, a 24. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések alapján a Közösségen belüli mozgásra engedélyezett friss hús minden tételét egy, megjelenésében és tartalmában a D. mellékletben megadott mintának megfelelő bizonyítvánnyal kell ellátni.

A bizonyítványnak meg kell felelnie a következőknek:

a) a hatósági állatorvosnak kell kiállítania a vizsgáló állomáson, vagy a raktározás helyszínén;

b) a friss húsnak a rendeltetési országba való szállítása céljából történő berakodásának napján kell kiállítani;

c) legalább az utóbbi ország nyelvén kell kiállítani;

d) a frisshús-tételt az eredeti példánynak kell kísérnie.

26. cikk

A 24. és 25. cikk alkalmazása következtében felmerült összes költség és különösen a friss hús ellenőrzésének költségei, a raktározási költségek, valamint a hús esetleges megsemmisítésének a költségeit a feladóra, a címzettre vagy azok képviselőire kell terhelni, állami visszatérítés nélkül.

NEGYEDIK FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

27. cikk

(1) A tagállamok összeállítják és közlik a Bizottsággal a következő listákat:

a) a szarvasmarhafélék és sertések importjára szolgáló határállomásokat;

b) a friss hús importjának vizsgáló állomásait.

E határállomásokat és vizsgáló állomásokat a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően jóvá kell hagyni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett határállomások engedélyezéséhez azok dolgozói számára rendelkezésre kell állnia a különösen a 12. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzések végrehajtásához szükséges felszerelésnek, valamint a fertőtlenítéshez, a hulladékélelmiszer és a szemét, a trágya, a vizelet és az egyéb hulladék megsemmisítéséhez szükséges felszerelésnek.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett vizsgáló állomások engedélyezéséhez azok dolgozói számára legalább a következők kell, hogy rendelkezésre álljanak:

a) az ellenőrzések rendeltetésszerű végrehajtásához szükséges megfelelő nagyságú vizsgálóhelyiségek;

b) megfelelő hűtő és fagyasztó helyiségek;

c) egy megfelelő kiolvasztó helyiség;

d) egy laboratórium.

(4) Az ellenőrzésekért a hatósági állatorvos vállalja a felelősséget. A hatósági állatorvost a tisztán rutinfeladatok elvégzésében az e célra kiképzett asszisztensek segíthetik.

A segédletet szabályozó részletes szabályokat a 29. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően fogadják el.

(5) Állat-egészségügyi szakértők ellenőrzik, hogy az engedélyezett határállomások és vizsgáló állomások felszerelései megfelelnek-e az e cikkben leírt feltételeknek, valamint azt, hogy az ellenőrzéseket ezen irányelvnek megfelelően hajtják-e végre.

E szakértőknek attól a tagállamtól eltérő tagállam állampolgárainak kell lenniük, amelyben az ellenőrzött határállomás vagy vizsgáló állomás található.

E bekezdés alkalmazásának feltételeit és különösen az állategészségügyi szakértők kinevezését, valamint az ellenőrzési eljárásokat a 29. cikkben leírt eljárásnak megfelelően határozzák meg.

(6) Az (5) bekezdés első albekezdésének alkalmazása során felmerült összes költséget a Közösség viseli.

28. cikk

(1) A 6. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, ha egy tagsággal nem rendelkező országban egy tagállam állatállománya egészségének veszélyeztetésére alkalmas fertőző állatbetegség tör ki, vagy terjed el, vagy ha az állat-egészségügyi ellenőrzéshez kapcsolódóan bármely más okból ez indokolt, akkor az érintett tagállam megtiltja az ezen irányelv tárgyát képező fajok állatainak importját, akár közvetlenül, akár más tagállamon keresztül, akár az egész tagsággal nem rendelkező országból, akár annak területe egy részéről importálták.

(2) A 14. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, ha egy, a 3. cikk (1) bekezdésének megfelelően összeállított listán szereplő, tagsággal nem rendelkező országban egy olyan fertőző állatbetegség tör ki vagy terjed el, amely friss hússal terjeszthető és veszélyezteti egy tagállam közegészségét vagy állatállományának egészségét, vagy ha az állat-egészségügyi ellenőrzéshez kapcsolódóan bármely más okból ez indokolt, akkor az érintett tagállam megtiltja azon hús importját, akár közvetlenül, akár más tagállamon keresztül, akár az egész tagsággal nem rendelkező országból, akár pedig annak területe egy részéről importálták.

(3) A tagállamok által az (1) és (2) bekezdés alapján hozott intézkedéseket, valamint az ilyen intézkedések visszavonását azonnal közölni kell a többi tagállammal és a Bizottsággal, azok indokolásával együtt.

Az Állategészségügyi Állandó Bizottság a közlés után a lehető leghamarabb összeül, és a 30. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően dönt arról, hogy ezen intézkedéseket kell-e módosítani, különösen a többi tagállam által elfogadott intézkedésekkel való összehangolás érdekében, vagy hatályon kívül kell-e helyezni őket.

Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott helyzet felmerül, és ha szükségesnek tűnik, hogy más tagállamok is alkalmazzák az e bekezdések alapján hozott intézkedéseket, ahol szükséges módosítva, az előző albekezdésnek megfelelően, akkor a szükséges intézkedéseket a 30. cikkben meghatározott eljárás szerint fogadják el.

(4) A tagsággal nem rendelkező érintett országból történő import újraindítását ugyanezen eljárásnak megfelelően engedélyezik.

29. cikk

(1) Amennyiben az e cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni, akkor az ügyeket az elnök saját kezdeményezésére, vagy egy tagállam kérésére, haladéktalanul az 1968. október 15-i tanácsi határozattal felállított Állat-egészségügyi Állandó Bizottság (a továbbiakban "bizottság") elé terjeszti.

(2) A bizottságon belül a tagállamok szavazatait a Szerződés 148. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően súlyozzák. Az elnök nem szavaz.

(3) A Bizottság képviselője benyújtja az elfogadásra javasolt intézkedések tervezetét. A bizottság két napon belül véleményt nyilvánít az ilyen intézkedésekről. A véleményeket tizenkét szavazatos többséggel kell elfogadni.

(4) A Bizottság elfogadja az intézkedéseket és azonnal alkalmazza azokat, amennyiben azok összhangban vannak a bizottság véleményével. Ha azok nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy nem nyilvánítottak véleményt, akkor a Bizottság haladéktalanul javaslatot nyújt be a Tanácsnak az elfogadásra javasolt intézkedésekről.

A Tanács minősített többséggel fogadja el az intézkedéseket.

Ha a javaslat benyújtásának napját követő három hónapon belül a Tanács nem fogad el semmilyen intézkedést, akkor a Bizottság fogadja el a javasolt intézkedéseket, és azonnal alkalmazza őket, kivéve, amennyiben a Tanács egyszerű többséggel az intézkedések ellen döntött.

30. cikk

(1) Amennyiben az e cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni, akkor az ügyeket az elnök, saját kezdeményezésére, vagy egy tagállam kérésére, haladéktalanul az 1968. október 15-i tanácsi határozattal felállított Állat-egészségügyi Állandó Bizottság (a továbbiakban "bizottság") elé terjeszti.

(2) A bizottságon belül a tagállamok szavazatait a Szerződés 148. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően súlyozzák. Az elnök nem szavaz.

(3) A Bizottság képviselője benyújtja az elfogadásra javasolt intézkedések tervezetét. A bizottság két napon belül véleményt nyilvánít az ilyen intézkedésekről. A véleményeket tizenkét szavazatos többséggel kell elfogadni.

(4) A Bizottság elfogadja az intézkedéseket és azonnal alkalmazza azokat, amennyiben azok összhangban vannak a bizottság véleményével. Ha azok nincsenek összhangban a bizottság véleményével, vagy nem nyilvánítottak véleményt, akkor a Bizottság haladéktalanul javaslatot nyújt be a Tanácsnak az elfogadásra javasolt intézkedésekről. A Tanács minősített többséggel fogadja el az intézkedéseket.

Ha a javaslat benyújtásának napját követő tizenöt napon belül a Tanács nem fogad el semmilyen intézkedést, akkor a Bizottság fogadja el a javasolt intézkedéseket, és azonnal alkalmazza őket, kivéve, amennyiben a Tanács egyszerű többséggel az intézkedések ellen döntött.

31. cikk

A 29. és 30. cikk rendelkezéseit tizennyolc hónapig kell alkalmazni, attól a naptól számítva, amikor az üggyel először fordultak a bizottsághoz akár a 29. cikk (1) bekezdése vagy a 30. cikk (1) bekezdése alapján, akár más vonatkozó szabályok szerint.

32. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek és mellékleteinek megfeleljenek:

a) legkésőbb 1973. október 1-ig a 23. cikk (1) bekezdése és a (3) bekezdés a), b) és c) pontjának rendelkezéseire vonatkozóan;

b) legkésőbb 1976. január 1-ig az összes többi rendelkezésre vonatkozóan, kivéve azokat, amelyek a közösségi eljárásról rendelkeznek.

(2) Az ezen irányelv által meghatározott, közösségi eljárást magukban foglaló rendelkezéseknek legkésőbb 1977. január 1-jéig felelnek meg.

Legalább két évnek kell eltelnie azonban az ilyen rendelkezések szerint elfogadott intézkedések alkalmazása és a fent említett időpont között.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott napon, a szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állat-egészségügyi problémákról szóló 1964. június 26-i tanácsi irányelv 4. és 11. cikke, valamint a friss hús Közösségen belüli kereskedelmét érintő egészségügyi problémákról szóló 1964. június 26-i tanácsi irányelv 9. cikke hatályukat veszítik.

33. cikk

(1) Az új tagállamok számára engedélyezik, hogy az EGK-t létrehozó szerződés általános rendelkezéseinek tiszteletben tartásával 1977. december 31-ig fenntartsák a harmadik országokból származó behozatalt szabályozó nemzeti előírásaikat a következőkre vonatkozóan:

a) tenyésztésre, termelésre, vagy vágásra szánt házi szarvasmarhafélék és sertés;

b) a következő háziállatfajok friss húsa: szarvasmarhafélék, sertés, juh és kecske, valamint lófélék.

E szabályok összefüggésein belül kiigazításokat dolgoznak ki az ilyen importokat szabályozó előírások egész Közösségben való alkalmazására irányuló felkészülés során; e célból az Állategészségügyi Állandó Bizottság megvizsgálja e szabályokat.

(2) A Bizottság legkésőbb 1976. július 1-ig jelentést nyújt be a Tanácsnak, valamint a szükséges mértékig, megfelelő javaslatokat nyújt be, figyelembe véve a kérdéses termékek Közösségen belüli kereskedelmét szabályozó előírásoknak az egész Közösségre történő kiterjesztése által okozott problémákra talált megoldásokat.

34. cikk

Ez az irányelv nem érinti azon jogokat és kötelezettségeket, amelyek egy vagy több tagállam és egy vagy több tagsággal nem rendelkező ország között, az irányelv elfogadása előtt megkötött állat-egészségügyi megállapodásokból származnak.

Amennyiben e megállapodások nem összeegyeztethetők ezen irányelvvel, a tagállam vagy tagállamok élni fognak az összes szükséges eszközzel az észlelt összeférhetetlenség kiküszöbölésére.

35. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1972. december 12-én.

a Tanács részéről

az elnök

P. Lardinois

[1] HL L 38., 1972.2.12., 95. o.

[2] HL 121., 1964.7.29., 1977/64. o.

[3] HL L 239., 1970.10.30., 42.o.

[4] HL 121., 1964.7.29., 2012/64. o.

--------------------------------------------------

A. MELLÉKLET

I. FEJEZET TUBERKULÓZIS-MENTES SZARVASMARHA-ÁLLOMÁNY

Egy szarvasmarha-állomány hivatalosan tuberkulózis-mentesnek minősül, ha:

a) egy állat sem mutatja a tuberkulózis klinikai tüneteit;

b) minden hat hétnél idősebb állat negatívan reagált legalább két hivatalos tuberkulin bőrpróbára, amelyek közül az elsőt az állomány fertőtlenítésének befejezését követően hat hónappal, a másodikat hat hónappal később, a többit pedig egyéves időközönként végezték el. Amennyiben egy tagsággal nem rendelkező országban, amelynek minden szarvasmarha-állománya a tuberkulózis elleni hivatalos intézkedések tárgyát képezi, a tuberkulózissal fertőzött szarvasmarha-állományok aránya nem haladja meg az 1 %-ot két egymást követő, egyéves intervallumú ellenőrzési időszak alatt; a fenti intervallum két évre növelhető. Ha a kétéves intervallumú két egymást követő ellenőrzési időszak során a fertőzött szarvasmarha-állományok aránya nem haladja meg a 0,2 %-ot; akkor az intervallum három évre növelhető;

c) nem került be szarvasmarhaféle az állományba olyan hatósági állatorvosi bizonyítvány nélkül, amely igazolja, hogy az állat egy hivatalosan tuberkulózis-mentes szarvasmarha-állományból származik, valamint a hat hétnél idősebb állatok esetében azt, hogy az állat negatívan reagált egy hivatalos, tuberkulinos bőrpróbára;

i. Nem szükséges azonban tuberkulinos bőrpróba azon harmadik országok esetében, amelyekben a tuberkulózissal fertőzött szarvasmarhaféléket tartó gazdaságok aránya kevesebb, mint 0,2 %, és ahol egy hatósági állatorvosi bizonyítvány igazolja, hogy az állat:

1. megfelelően azonosított;

2. az tagsággal nem rendelkező adott országon belüli, hivatalosan tuberkulózis-mentes állományból származik;

3. a szállítás során nem érintkezett olyan szarvasmarhafélékkel, amelyek nem hivatalosan tuberkulózis-mentes szarvasmarha-állományokból származnak;

ii. Az i. pontban előírt bizonyítványt nem kell megkövetelni a tagsággal nem rendelkező azon országban, ahol legalább négy évre vonatkozóan:

- a szarvasmarha-állományok legalább 99,80 %-át hivatalosan tuberkulózis-mentesnek ismerték el, és ahol

- azon állományok, amelyek hivatalosan nem tuberkulózis-mentesek, hivatalos ellenőrzés alatt állnak, és az ilyen állományokból tilos a szarvasmarhafélék átszállítása, kivéve a hatósági felügyelet alatti, vágásra történő szállításukat.

II. FEJEZET BRUCELLÓZIS-MENTES SERTÉS, VALAMINT BRUCELLÓZIS-MENTES SZARVASMARHA- ÉS SERTÉSÁLLOMÁNYOK

A. Szarvasmarha-állományok

1. Egy szarvasmarha-állomány hivatalosan brucellózis-mentesnek minősül, ha:

a) nincs benne olyan szarvasmarhaféle, amelyet brucellózis ellen vakcináztak, kivéve az olyan nőivarú egyedeket, amelyeket legalább három évvel korábban vakcináztak;

b) legalább hat hónapon át egy szarvasmarhaféle sem mutatja a brucellózis klinikai tüneteit;

c) az összes tizenkét hónapnál idősebb szarvasmarhaféle:

i. a legalább három hónapos és legfeljebb tizenkét hónapos időközönként elvégzett két hivatalos szérum-agglutinációspróba esetén milliliterenként 30 NE agglutinációnál alacsonyabb brucella számot mutat; az első szérum-agglutinációs próba három, három hónapos időközönként elvégzett gyűrűpróbával helyettesíthető, feltéve azonban, hogy a második szérum-agglutinációs próbára a harmadik gyűrűpróbát legalább hat héttel követően kerül sor;

ii. annak megállapítására, hogy a brucellózis az állományban nincs jelen, évenként három, legalább három hónapos időközönként elvégzett gyűrűpróba, és egy, a második gyűrűpróba után legalább hat héttel elvégzett szérum-agglutinációs próba útján ellenőrzésre kerül. Ha a gyűrűpróbák nem végezhetők el, akkor minden évben két szérum-agglutinációs próbát kell végrehajtani legalább három hónapos, de hat hónapot nem meghaladó időközzel. Amennyiben egy tagsággal nem rendelkező olyan országban, amelynek minden szarvasmarha-állománya a brucellózis elleni hivatalos intézkedések tárgyát képezi, a fertőzött szarvasmarha-állományok aránya nem haladja meg az 1 %-ot, akkor évente elegendő legalább három hónapos időközönként két gyűrűpróbát elvégezni, vagy amennyiben ez nem lehetséges, akkor elegendő egy szérum-agglutinációs próba elvégzése;

d) nem került be szarvasmarhaféle az állományba olyan hatósági állatorvosi bizonyítvány nélkül, amely igazolja, hogy az állat egy hivatalosan brucellózis-mentes szarvasmarha-állományból származik, valamint a tizenkét hónaposnál idősebb állatoknál azt, hogy hivatalos szérum-agglutinációs próba esetén milliliterenként 30 NE agglutinációnál alacsonyabb brucella számmal rendelkeznek;

i. szérum-agglutinációs próbát nem követelnek meg azon tagállamok esetében, amelyekben a brucellózissal fertőzött szarvasmarha-állományok aránya legalább két éve kevesebb, mint 0,2 %, és ahol egy hatósági állatorvosi bizonyítvány igazolja, hogy az állat:

1. megfelelően azonosított;

2. egy tagsággal nem rendelkező adott országon belüli, hivatalosan bruellózis-mentes állományból származik;

3. a szállítás során nem érintkezett olyan szarvasmarhafélékkel, amelyek nem hivatalosan brucellózis-mentes szarvasmarha-állományokból származnak;

ii. Az i. pontban előírt bizonyítványt nem kell megkövetelni a tagsággal nem rendelkező azon országban, ahol legalább négy évre vonatkozóan:

- a szarvasmarha-állományok legalább 99,80 %-át hivatalosan brucellózis-mentesnek ismerték el, és ahol

- azon állományok, amelyek hivatalosan nem brucellózis-mentesek, hivatalos ellenőrzés alatt állnak, és az ilyen állományokból tilos a szarvasmarhafélék átszállítása, kivéve a hatósági felügyelet alatti, vágásra történő szállításukat.

2. Egy szarvasmarha-állomány brucellózis-mentesnek minősül, ha:

a) nem tartalmaz olyan hímivarú szarvasmarhafélét, amelyet brucellózis ellen vakcináztak;

b) a nőivarú szarvasmarhafélék mindegyikét, vagy egy részüket, legfeljebb hat hónapos korukban Buck 19 élő vakcinával, vagy más, a 29. cikknek megfelelően engedélyezett vakcinákkal oltottak be;

c) az összes szarvasmarhaféle teljesíti a (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott feltételeket, vagyis, hogy a harminc hónapnál fiatalabb szarvasmarhafélék milliliterenként 30 NE agglutinációval azonos vagy annál magasabb, de milliliterenként 80 NE agglutinációnál nem magasabb brucella számmal rendelkezhetnek, feltéve, hogy a komplement fixációs reakció ellenőrzésekor:

- a kevesebb mint tizenkét hónappal korábban vakcinázott nőivarúak esetében 30 EGK egységnél alacsonyabb számot mutatnak,

- az összes többi esetben 20 EGK egységnél alacsonyabb számot mutatnak;

d) nem került be szarvasmarhaféle az állományba olyan hatósági állatorvosi bizonyítvány nélkül, amely vagy igazolja, hogy az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott feltételeket alkalmazzák rá, vagy azt, hogy az állat egy hivatalosan brucellózis-mentesnek elismert szarvasmarha-állományból származik, és ez esetben, ha az állat tizenkét hónapnál idősebb, akkor az állományba való bekerülése előtt harminc nappal milliliterenként 30 NE agglutinációnál alacsonyabb számot és negatív komplement fixációs reakciót mutatott. Az összes ilyen vizsgálatot hatósági felügyelet alatt kell végrehajtani.

Ha azonban az érintett szarvasmarhafélét vakcinázták, és az harminc hónapnál fiatalabb, akkor milliliterenként 30 NE agglutinációval azonos vagy annál magasabb, de milliliterenként 80 NE agglutinációnál nem magasabb brucella számot mutathat, feltéve, hogy a komplement fixációs reakció ellenőrzésekor:

- a kevesebb mint tizenkét hónappal korábban vakcinázott nőivarúak esetében 30 EGK egységnél alacsonyabb számot mutatnak,

- a vakcinázást követő tizenkettedik hónap után 20 EGK egységnél alacsonyabb számot mutatnak.

B. Sertések és sertésállományok

1. Egy sertés brucellózis-mentesnek minősül, ha:

a) a betegség klinikai tüneteit nem mutatja;

b) 25 kg feletti testtömeg esetén a párhuzamosan elvégzett szerológiai vizsgálatok során:

i. szérum-agglutinációs próba esetén milliliterenként 30 NE agglutinációnál alacsonyabb brucella számot mutat;

ii. a komplement fixációs reakció próbája esetén negatív eredményt mutat.

2. Egy sertésállomány brucellózis-mentesnek minősül, ha:

a) legalább egy éve egy állat sem mutatta a betegség klinikai tüneteit;

b) a gazdaságban egyidejűleg tartott szarvasmarhafélék hivatalosan brucellózis-mentes, vagy brucellózis-mentes állományhoz tartoznak.

--------------------------------------------------

B. MELLÉKLET

I. FEJEZET A VÁGÓHIDAK ENGEDÉLYEZÉSÉNEK FELTÉTELEI

1. A vágóhidaknak legalább a következőkkel kell rendelkezniük:

a) megfelelő istálló, vagy ha az éghajlat megengedi, váróketrec az állatok elhelyezésére; ezeket a ketreceket kemény, át nem eresztő padozaton kell felépíteni, és fel kell szerelni az állatok fertőtlenítésére, etetésére és itatására szolgáló berendezéssel, valamint megfelelő csatornázással kell rendelkezniük a folyadékoknak ráccsal és bűzelzáróval felszerelt csatornákba történő elvezetésére;

b) a megfelelő munkavégzéshez elegendő nagyságú vágóhelyiségek; ha ugyanazon vágóhelyiségben sertéseket és más állatokat is vágnak, külön helyet kell biztosítani a sertések levágására; az ilyen külön helyek nem kötelezők azonban, ha a sertések és a többi állat vágása nem egy időben történik, ilyen esetekben azonban a forrázást, szőrtelenítést, lekaparást és perzselést olyan különleges helyeken kell elvégezni, amelyeket egy legalább 5 méteres nyitott területtel, vagy egy legalább 3 méter magas válaszfallal határozottan elkülönítettek a vágósortól;

c) a gyomrok és belek kiürítésére és kitisztítására szolgáló helyiség;

d) a belek és a pacal előkészítésére szolgáló helyiség, amennyiben ezt a vágóhídon végzik;

e) külön helyiségek a zsír tárolására, valamint a nyúzott bőrök, szarvak, paták és disznósörték tárolására, abban az esetben ha ezeket nem távolítják el a vágóhídról a sertések vágásának napján;

f) zárt helyiségek, vagy ha az éghajlat megengedi, ketrecek a beteg vagy feltehetően beteg állatok elhelyezésére; az ilyen állatok levágására, a visszatartott hús és a lefoglalt hús tárolására fenntartott zárt helyiségek.

Azon létesítményekben, ahol a tagsággal nem rendelkező ország szabályai megtiltják az ilyen állatok leölését, ott a beteg vagy feltehetően beteg állatok elhelyezésére fenntartott helyiségek és ketrecek, valamint az ilyen állatok leölésére fenntartott helyek kialakítása nem kötelező;

g) megfelelően nagy méretű hűtő- és fagyasztó helyiségek;

h) megfelelően felszerelt, zárható helyiség az állat-egészségügyi szolgálat kizárólagos használatára; a trichinoszkópos vizsgálat elvégzésére megfelelően felszerelt helyiség, amennyiben az ilyen vizsgálat kötelező;

i) öltözők, mosdók, zuhanyozók és vízöblítéses illemhelyek; az utóbbiak nem nyílhatnak közvetlenül a munkahelyiségekbe; a mosdóknál hideg és meleg folyóvizet kell biztosítani, a kéztisztításhoz tisztító és fertőtlenítőszereket, valamint eldobható kéztörlőket; a mosdóknak az illemhelyek közelében kell elhelyezkedniük;

j) megfelelő felszerelések, amelyek mindenkor lehetővé teszik az irányelvben előírt állat-egészségügyi vizsgálatok hatékony végrehajtását;

k) a vágóhídra történő bejutás és az onnan való távozás ellenőrzésének eszközei;

l) megfelelő elkülönítés az épület szennyezett és tiszta részei között, az utóbbinak az összes szennyeződéstől, különösen a szagoktól és portól való védelmére;

m) a b), c), d), e), f), g) és i) pontban említett helyiségekben:

- olyan vízálló padlóburkolat, amely könnyen tisztítható és fertőtleníthető, rothadásmentes és oly módon van kialakítva, hogy könnyítse a víz elfolyását; a víznek a ráccsal és bűzelzáróval ellátott csatornákba való elvezetését fedetten kell megoldani,

- sima falak, legalább 3 méter magasságig világos színű lemosható burkolattal vagy festéssel, lekerekített sarkokkal és szögletekkel;

n) megfelelő szellőzés és páraelszívás azon helyiségekben, ahol hússal dolgoznak;

o) ugyanezen helyiségekben megfelelő természetes vagy mesterséges megvilágítás, amely nem torzítja a színeket;

p) kizárólag ivóvíz minőségű, nyomás alatt lévő vízzel való megfelelő ellátás; kivételes esetekben azonban, gőzfejlesztés céljára használható nem ivóvíz minőségű víz, feltéve, hogy az e célra kialakított vezetékek nem teszik lehetővé ezen víznek más célokra történő felhasználását; ezenfelül a nem ivóvíz minőségű víz felhasználása kivételes esetekben engedélyezhető hűtőberendezés hűtésére. Ilyen esetekben a nem ivóvizet szállító vezetékeket egyértelműen meg kell különböztetni az ivóvizet szállító vezetékektől, és nem mehetnek keresztül friss húst tartalmazó helyiségeken;

q) megfelelő, ivóvíz minőségű melegvízellátás;

r) a higiéniai követelményeket kielégítő szennyvízelvezetési rendszer;

s) a munkahelyiségekben megfelelő felszerelés a kéz és a szerszámok tisztítására és fertőtlenítésére; az ilyen felszerelésnek a lehető legközelebb kell lennie a munkahelyekhez; a csapok nem lehetnek kézi működtetésűek; e berendezéseknek hideg és meleg folyóvízellátással kell rendelkezniük, valamint tisztító- és fertőtlenítőszereket és eldobható kéztörlőket kell biztosítani; az eszközök tisztítására a víz hőmérsékletének legalább + 82 °C fokosnak kell lennie;

t) olyan berendezés, amellyel kábítás után a lehetőségek szerint elő lehet készíteni a felfüggesztett állatot; amennyiben a nyúzást fémkereten végzik, akkor ezeknek nem korrodálódó anyagokból kell lenniük, valamint elég magasnak ahhoz, hogy a test ne érintse a padlót;

u) egy felső sínrendszer a hús későbbi mozgatásához;

v) megfelelő felszerelés a kártevők, például rovarok, rágcsálók stb. elleni védelemre;

w) könnyen tisztítható és fertőtleníthető, nem korrodálódó anyagból készült berendezések és munkaeszközök, különösen béltartályok;

x) egy speciálisan felszerelt hely a trágyának;

y) hely és megfelelő felszerelés a járművek tisztítására és fertőtlenítésére; ezek nem kötelezők, ha léteznek olyan rendelkezések, amelyek a járműveknek közforgalmú létesítményekben történő tisztítását és fertőtlenítését írják elő; amennyiben közúti járműveket használnak, akkor e létesítményeknek a vágóhíd közelében kell elhelyezkedniük.

II. FEJEZET A DARABOLÓ ÜZEMEK ENGEDÉLYEZÉSÉNEK FELTÉTELEI

2. A daraboló üzemeknek legalább a következőkkel kell rendelkezniük:

a) egy megfelelő nagyságú hűtőhelyiség a friss hús tárolásához;

b) egy helyiség a daraboláshoz és csontozáshoz, valamint a 46. pontban előírt csomagolási tevékenységekhez;

c) egy helyiség a 45. pontban előírt csomagolási tevékenységekhez, valamint a hússzállítmányok indítása számára;

d) megfelelően felszerelt, zárható helyiség az állat-egészségügyi szolgálat kizárólagos használatára;

e) a trichinoszkópos vizsgálat elvégzésére megfelelően felszerelt helység, amennyiben az ilyen vizsgálatot a daraboló üzemben végzik el;

f) öltözők, mosdók, zuhanyozók és vízöblítéses illemhelyek; az utóbbiak nem nyílhatnak közvetlenül a munkahelyiségekbe; a mosdóknál hideg és meleg folyóvizet kell biztosítani, a kéztisztításhoz tisztító és fertőtlenítőszereket, valamint eldobható kéztörlőket; a mosdóknak az illemhelyek közelében kell elhelyezkedniük;

g) különleges légmentes és vízhatlan, nem korrodálódó konténerek a darabolásból származó, nem emberi fogyasztásra szánt hús és belsőségek számára fedéllel és zárakkal ellátva, annak megakadályozására, hogy illetéktelen személyek tartalmukból kivehessenek, vagy az ilyen hús és belsőségek számára egy zárható helység, amennyiben azok mennyisége szükségessé teszi ezt, illetve ha nem távolítják el, vagy nem semmisítik meg azokat minden munkanap végén;

h) az a) és b) pontokban előírt helyiségekben:

- olyan vízálló padlóburkolat, amely könnyen tisztítható és fertőtleníthető, rothadásmentes és oly módon van kialakítva, hogy könnyítse a víz elfolyását; a víznek a ráccsal és bűzelzáróval ellátott csatornákba való elvezetését fedetten kell megoldani,

- sima falak, legalább 2 méter magasságig világos színű lemosható burkolattal vagy festéssel, lekerekített sarkokkal és szögletekkel;

i) hűtőberendezés az a) és b) pontok szerint előírt helyiségekben, a húsnak + 7 °C-ot meg nem haladó belső hőmérsékleten történő tartására;

j) regisztrálós hőmérő, vagy távhőmérő a daraboló helyiségben;

k) felszerelések, amelyek minden időben lehetővé teszik az ezen irányelvben leírt vizsgálatok és állat-egészségügyi ellenőrzési tevékenységek hatékony végrehajtását;

l) megfelelő szellőzés azon helyiségekben, ahol hússal dolgoznak;

m) azokban a helyiségekben, ahol hússal dolgoznak, megfelelő természetes vagy mesterséges megvilágítás, amely nem torzítja a színeket;

n) kizárólag ivóvíz minőségű, nyomás alatt lévő vízzel való megfelelő ellátás; kivételes esetekben azonban, gőzfejlesztés céljára használható nem ivóvíz minőségű víz, feltéve, hogy az e célra kialakított vezetékek nem teszik lehetővé ezen víznek más célokra történő felhasználását; ezenfelül a nem ivóvíz minőségű víz felhasználása kivételes esetekben engedélyezhető hűtőberendezés hűtésére. A nem ivóvizet szállító vezetékeket egyértelműen meg kell különböztetni az ivóvizet szállító vezetékektől, és azok nem mehetnek keresztül friss húst tartalmazó helyiségeken;

o) megfelelő, ivóvíz minőségű melegvízellátás;

p) a higiéniai követelményeket kielégítő szennyvízelvezetési rendszer;

q) azokban a helyiségekben, ahol hússal dolgoznak; megfelelő felszerelés a kéz és az eszközök tisztítására és fertőtlenítésére, amelyeknek a lehető legközelebb kell lenniük a munkahelyekhez. A csapok nem lehetnek kézi működtetésűek. Ezen berendezéseknek meleg és hideg folyóvízellátással kell rendelkezniük; tisztító és fertőtlenítőszereket és eldobható kéztörlőket kell biztosítani. Az eszközök tisztítására a víz hőmérsékletének legalább 82 °C-osnak kell lennie;

r) a friss hús kezelésének és a húskonténerek raktározásának higiéniai követelményeit kielégítő felszerelés, mégpedig úgy, hogy sem a hús, sem pedig a konténerek ne kerüljenek közvetlen kapcsolatba a talajjal;

s) megfelelő felszerelés a kártevők, például rovarok, rágcsálók stb. elleni védelemre;

t) a húst nem szennyező, nem korrodálódó anyagból készült, könnyen tisztítható és fertőtleníthető felszerelések és munkaeszközök, mint például vágóasztalok, levehető vágófelülettel ellátott asztalok, konténerek, szállítószalagok és fűrészek. A faanyag használata tilos.

III. FEJEZET A VÁGÓHIDAKON ÉS A DARABOLÓÜZEMEKEN KÍVÜL ELHELYEZKEDŐ HŰTŐRAKTÁRAK ENGEDÉLYEZÉSÉNEK FELTÉTELEI

3. A vágóhidakon és a daraboló üzemeken kívül elhelyezkedő hűtőraktáraknak legalább az alábbiakkal kell rendelkezniük:

a) megfelelő nagyságú, könnyen tisztítható és fertőtleníthető hűtőhelyiségek, amelyekben a friss hús tárolható a 48. pont szerint előírt hőmérséklet fenntartásával.

E helyiségek nem lehetnek semmilyen kapcsolatban olyan helységekkel, ahol a friss hústól eltérő élelmiszereket tárolnak.

A mennyezetre szerelt hűtőberendezésnek magában kell foglalnia egy jól szigetelt, közvetlenül a szennyvízvezetékekhez csatlakoztatott elfolyó-rendszert.

A padozatba szerelt hűtőberendezést egy független szennyvízrendszerre, vagy az üzem saját rendszeréhez kapcsolt elfolyókra kell helyezni;

b) különleges, zárható helyiségek a lefoglalt, vagy szállítmányban lévő friss hús tárolására;

c) megfelelően felszerelt, zárható helyiség az állat-egészségügyi szolgálat kizárólagos használatára;

d) hely és megfelelő eszközök a járművek tisztítására és fertőtlenítésére. Ez a hely és ezen eszközök nem kötelezők, ha léteznek olyan rendelkezések, amelyek előírják a járműveknek közforgalmú létesítményekben történő tisztítását és fertőtlenítését. Ha közúti járműveket használnak, akkor e létesítményeknek a hűtőraktár közelében kell elhelyezkedniük;

e) az a) és b) pontokban hivatkozott helyiségekben:

- olyan vízálló padlóburkolat, amely könnyen tisztítható és fertőtleníthető, rothadásmentes, enyhén lejt, és amely a folyadékoknak a ráccsal és bűzelzáróval ellátott, a levegőtől elzárt csatornákba való elvezetésére alkalmas lefolyórendszerrel rendelkezik,

- sima falak, legalább 3 méter magasságig vagy a mennyezetig világos színű lemosható burkolattal vagy festéssel, lekerekített sarkokkal és szögletekkel,

- tartós anyagból készült ajtók, faajtók esetén mindkét oldalukon burkolattal, vagy lefestve. Az ajtók elemeinek ütésállóknak kell lenniük, úgy megépítve, hogy a húsra ne közvetítsenek semmilyen káros anyagot; teljesen repedésmenteseknek kell lenniük,

- rothadásnak ellenálló, vízhatlan, szagtalan szigeteléssel ellátott padozatok, falak, mennyezetek és vezetékek;

f) a 48. pont szerint meghatározott hőmérsékletek elérésére és fenntartására alkalmas berendezés;

g) a hűtőhelyiségekben olyan rozsdaálló szerelvények, amelyeket úgy terveztek, hogy a friss hús szállítása vagy raktározása során elkerüljék annak a padozattal vagy a falakkal való érintkezését;

h) kizárólag ivóvíz minőségű, nyomás alatt lévő vízzel való megfelelő ellátás; kivételes esetekben azonban, gőzfejlesztés céljára használható nem ivóvíz minőségű víz, feltéve, hogy az e célra kialakított vezetékek nem teszik lehetővé ezen víznek más célokra történő felhasználását; ezenfelül a nem ivóvíz minőségű víz felhasználása kivételes esetekben engedélyezhető hűtőberendezés hűtésére. Ebben az esetben a nem ivóvizet szállító vezetékeket egyértelműen meg kell különböztetni az ivóvizet szállító vezetékektől, és azok nem mehetnek keresztül friss húst tartalmazó helyiségeken;

i) a higiéniai követelményeket kielégítő szennyvízelvezetési rendszer;

j) megfelelő felszerelés a kártevők, például rovarok, rágcsálók stb. elleni védelemre;

k) megfelelő természetes vagy mesterséges megvilágítás, amely nem torzítja a színeket;

l) megfelelő szellőztetés;

m) megfelelő felszerelés a kéz és eszközök tisztítására és fertőtlenítésére, amelyeknek a lehető legközelebb kell lenniük a tárolóhelyiségekhez; a csapok nem lehetnek kézi működtetésűek; e berendezéseknek hideg és meleg folyóvízellátással kell rendelkezniük, tisztító és fertőtlenítőszereket és eldobható kéztörlőket kell biztosítani. Az eszközök tisztítására a víz hőmérsékletének legalább 82 °C-osnak kell lennie;

n) öltözők, kézmosók, zuhanyozók és vízöblítéses illemhelyek; a kézmosóknál hideg és meleg folyóvizet, a kéztisztításhoz pedig tisztító és fertőtlenítő szereket és eldobható kéztörlőket kell biztosítani; a kézmosóknak a mellékhelyiségek közelében kell elhelyezkedniük;

o) regisztrálós hőmérő, vagy távhőmérő minden raktárhelyiségben.

IV. FEJEZET A LÉTESÍTMÉNYEK SZEMÉLYZETÉNEK, HELYISÉGEINEK ÉS BERENDEZÉSEINEK HIGIÉNIÁJA

4. Teljes tisztaságot kell megkövetelni a személyzettől, valamint a helyiségekre és berendezésekre vonatkozóan:

a) A személyzetnek különösen tiszta munkaruhát és fejfedőt kell viselnie, szükség esetén nyakvédővel. Az állatok levágásával foglalkozó, illetve a hússal dolgozó vagy azt kezelő személyzetnek a munkanap során többször, valamint a munka újrakezdésekor minden esetben meg kell mosniuk, és fertőtleníteniük kell a kezüket. Azon személyeknek, akik érintkezésbe kerültek beteg állattal vagy fertőzött hússal, ezt követően azonnal meleg vízzel gondosan meg kell mosniuk, majd fertőtleníteniük kell a kezüket és karjukat. A munkahelyiségekben és a raktárhelyiségekben dohányozni tilos;

b) Semmilyen állat nem mehet be a létesítményekbe, kivéve a vágóhidak esetében a vágóállatokat, és a vágóhidak közvetlen környékére vonatkozóan, az azok működéséhez szükséges állatokat. A rágcsálókat, rovarokat és más élősködőket rendszeresen irtani kell;

c) A friss hús feldolgozásához használt berendezéseket és szerszámokat tisztán és jó műszaki állapotban kell tartani. Ezeket a munkanap folyamán többször gondosan meg kell tisztítani és fertőtleníteni, valamint a napi munka végén és az újbóli használat előtt, ha szennyeződtek, különösen, ha kórokozó baktériumokkal fertőződtek.

5. A helyiségeket, szerszámokat és munkaeszközöket nem szabad a friss hússal való munkavégzésen kívül más célokra használni. A friss hús darabolására szolgáló szerszámokat kizárólag csak e célra szabad használni.

6. A friss hús és a húskonténerek nem kerülhetnek közvetlen érintkezésbe a talajjal.

7. A mosószerek, fertőtlenítőszerek és rovarirtók használata nem lehet hatással a friss hús egészségi állapotára.

8. Minden célra ivóvíz minőségű vizet kell használni; kivételes esetekben azonban, gőzfejlesztés céljára használható nem ivóvíz minőségű víz, feltéve, hogy az erre a célra felszerelt vezetékek kizárják e víznek más célokra történő felhasználását. Ezen felül, a nem ivóvíz minőségű víz felhasználása kivételes esetekben engedélyezhető hűtőberendezés hűtésére. A nem ivóvizet szállító vezetékeket egyértelműen meg kell különböztetni az ivóvizet szállító vezetékektől, és azok nem mehetnek keresztül munkahelyiségeken vagy friss hús tárolására használt helyiségeken.

9. Tilos fűrészport vagy bármely más hasonló anyagot a friss hússal érintkező munkahelyiségek és raktárhelyiségek padozatára szórni.

10. A darabolást oly módon kell elvégezni, hogy a friss hús bármilyen módon történő fertőződése elkerülhető legyen.

11. A csontszilánkokat és vércsomókat el kell távolítani. A darabolás során nyert, nem emberi fogyasztásra szánt friss húst, daraboláskor a 2. g) pontban említett konténerekben kell összegyűjteni.

11. A vágás, darabolás, feldolgozás és a friss hús egyéb kezelési folyamatai során meg kell tiltani olyan személyek bejutását, akik valószínűleg megfertőzhetik a húst, különösen azok a személyek, akik:

a) tífusz, paratífusz A és B, fertőző bélgyulladás (szalmonella fertőzés), vérhas, fertőző májgyulladás, skarlát megbetegedésben szenvednek, vagy ennek gyanúja áll fenn, illetve az ilyen betegségek kórokozóinak hordozói;

b) fertőző tuberkulózisban szenvednek, vagy ennek gyanúja áll fenn;

c) ragályos vagy fertőző bőrbetegségben szenvednek, vagy ennek gyanúja áll fenn;

d) ugyanabban az időben olyan tevékenységet folytatnak, ami baktériumoknak a húsra történő átvitelével járhat;

e) kötést viselnek a kezükön, kivéve a nem fertőzött ujjseb védelmét szolgáló ragtapaszt.

12. Minden, friss hússal dolgozó személytől orvosi bizonyítványt kell megkövetelni. A bizonyítványnak azt kell igazolnia, hogy nincs akadálya az ilyen munkavégzésnek; ezt évente, valamint a hatósági állatorvos kérésére minden esetben meg kell újítani; a bizonyítványt a hatósági állatorvos rendelkezésére kell bocsátani.

V. FEJEZET LEVÁGÁST MEGELŐZŐ VÁGÓHÍDI ÉLŐÁLLAT-VIZSGÁLAT

13. Az állatokat a vágóhidra való érkezésük napján levágást megelőző vágóhídi élőállat-vizsgálatnak kell alávetni. Ha az állatok több mint huszonnégy órát töltöttek el a várakozó istállóban, akkor a vizsgálatot közvetlenül vágás előtt meg kell ismételni.

14. A hatósági állatorvosnak a levágást megelőző vágóhídi élőállat-vizsgálatot a szakmai szabályokkal összhangban és megfelelő világítás mellett kell elvégeznie.

15. A vizsgálatnak meg kell határoznia, hogy:

a) az állatok szenvednek-e olyan betegségben, amely emberekre és állatokra átvihető, vagy mutatnak-e olyan tüneteket vagy olyan általános állapotban vannak-e, amely arra utal, hogy ilyen betegség előfordulhat;

b) mutatnak-e betegségre utaló tüneteket, vagy az általános állapotukra vonatkozó rendellenességeket;

c) fáradtak vagy izgatottak-e.

16. Azon állatok nem vághatók le a Közösségbe történő friss hús behozatala céljából:

a) amelyek a 15. pont a) és b) pontjaiban felsorolt feltételek közül bármelyiket mutatják;

b) amelyek nem pihentek elegendő ideig, ami fáradt vagy izgatott állatok esetében nem lehet kevesebb huszonnégy óránál;

c) amelyekben a tuberkulózis bármely formáját felfedezték, vagy amelyek pozitívan reagáltak a tuberkulinra, és így őket tuberkulózissal fertőzöttnek találták.

VI. FEJEZET A VÁGÁS ÉS DARABOLÁS HIGIÉNIÁJA

17. A vágóhídra bevitt vágóállatokat haladéktalanul le kell vágni.

18. A kivéreztetésnek teljesnek kell lennie; az emberi fogyasztásra szánt vért teljesen tiszta tartályokban kell összegyűjteni. A vért nem szabad kézzel keverni, csak olyan eszközökkel, amelyek megfelelnek a higiéniai követelményeknek.

19. A sertések kivételével kötelező az azonnali és teljes nyúzás. Ha nem nyúzzák a sertéseket, akkor a sörtéiket azonnal el kell távolítani.

20. A kizsigerelést azonnal el kell végezni és a kivéreztetéstől számított legfeljebb fél órán belül be kell fejezni. A tüdőt, szívet, májat, lépet és a mediastinumot le lehet választani, vagy rajta lehet hagyni a testen, azok természetes kapcsolódásaival. Leválasztás esetén meg kell őket számozni, vagy valamilyen módon azonosítóval ellátni, hogy felismerhető legyen, hogy az adott testhez tartoznak; ez vonatkozik a fejre, nyelvre, emésztőrendszerre és az állat bármely más olyan részére, amelyet vizsgálni kell. A fent említett részeknek a test közelében kell maradniuk a vizsgálat befejezéséig. A veséket azok természetes kapcsolódásaival minden fajnál rajta kell hagyni a testen, de el kell távolítani az azokat körülvevő zsírburkot.

21. Tilos a hús tisztítása ruhával való törléssel és fújással. Egy szerv felfújása azonban engedélyezhető, ha ezt egy vallási rítus követeli meg, feltéve, hogy a szervet nem a Közösségbe exportálják.

22. A négy hetesnél idősebb lófélék és sertések, valamint a három hónapnál idősebb szarvasmarhafélék testét a gerincoszlop mentén hosszában kétfelé hasítva kell a vizsgálatra átadni. Sertések és lófélék esetében a fejet szintén hosszában ketté kell hasítani. Ha a vizsgálat szükségessé teszi, a hatósági állatorvos kérheti bármely test hosszában való kettéhasítását.

23. A vizsgálat befejezése előtt a test darabolása, illetve a levágott állat bármely részének eltávolítása, vagy kezelése tilos.

24. A visszatartott vagy lefoglalt húst, gyomrot, beleket, irhákat, bőröket, szarvakat, patákat, sörtéket a lehető leghamarabb külön helységbe kell elszállítani.

VII. FEJEZET LEVÁGÁST KÖVETŐ HÚSVIZSGÁLAT

25. Levágás után az állat minden részét, beleértve a vért is, azonnal meg kell vizsgálni.

26. A levágást követő húsvizsgálatnak ki kell terjednie a következőkre:

a) a levágott állat megtekintése;

b) bizonyos szervek, különösen a tüdő, máj, lép, méh, tőgy és nyelv tapintásos vizsgálata;

c) a szervek és nyirokcsomók bemetszése,

Ha bizonyos szervek szemrevételezése és tapintása azt mutatja, hogy az állatnak olyan elváltozásai vannak, amelyek megfertőzhetik a testeket, a berendezést, a személyzetet vagy az üzemi helyiségeket, akkor e szerveket nem szabad a vágóhíd helyiségeiben bemetszeni;

d) az állomány, a szín, a szag, és ahol szükséges az íz rendellenességeinek vizsgálata;

e) ahol szükséges, laboratóriumi vizsgálatok, beleértve különösen a 20. cikk b), c) és d) pontjaiban felsorolt anyagok keresését.

27. A hatósági állatorvosnak különösen a következőket kell megvizsgálnia:

a) a vér színe, annak alvadási tulajdonságai, valamint idegen testek lehetséges jelenléte a vérben;

b) a fej, a torok, a hátsógarati, állkapocs alatti és fültőnél lévő nyirokcsomók (Lnn. retropharyngiales, mandibulares és parotidei) és a mandulák, a nyelv kiszabadítása által lehetővé váló száj és toroknyílás részletes vizsgálata. Vizsgálat után a mandulákat el kell távolítani;

c) a tüdő, a légcső, a nyelőcső, a hörgői és a mediastinális nyirokcsomók (Lnn. bifurcationes, eparteriales és mediastinales), a légcső és a fő hörgőágak hosszirányú felnyitásával, és a tüdőlebenyek alsó harmadukban, a főtengelyükre merőleges felvágásával;

d) a szívburok és a szív, az utóbbinak hosszában való felmetszésével, oly módon, hogy a kamrák feltáruljanak, és a kamrák közötti válaszfal átvágásával;

e) a rekeszizom;

f) a máj, az epehólyag és epevezetékek, valamint a májhoz és a hasnyálmirigyhez tartozó nyirokcsomók (Lnn. portales);

g) a gyomor-bél rendszer, a bélfodor, a gyomorhoz és a bélfodorhoz tartozó nyirokcsomók (Lnn. gastrici mesenterici, craniales és caudales);

h) a lép;

i) a vesék és azok nyirokcsomói (Lnn. renales), valamint a húgyhólyag;

j) a mellhártya és a hashártya;

k) a nemi szervek; teheneknél a méhet hosszirányú metszéssel fel kell nyitni;

l) a tőgy és nyirokcsomói (Lnn. supramammarii); teheneknél a tőgyet egy hosszú mély metszéssel fel kell nyitni egészen a tejelválasztó üregekig;

m) a fiatal állatok köldöktájéka és izületei; kétség esetén a köldök tájékát fel kell metszeni, az izületeket fel kell nyitni.

A fentiekben hivatkozott nyirokcsomókat módszeresen fel kell tárni, és a főtengelyeik mentén a lehető legvékonyabban fel kell őket szeletelni.

Kétség esetén a következő nyirokcsomókat kell szintén ugyanazon a módon felmetszeni: felsőnyaki, lapocka előtti (Lnn. cervales superficiales), hónalji (Lnn. axillares proprii et primae costae), szegycsont alatti (Lnn. sternales craniales), nyakalji (Lnn. cervicales profundi), nyakoldali (Lnn. costocervicales), térdhajlati (Lnn. poplitei), comb előtti (Lnn. subiliaci), csípői (Lnn. ischiatici), lágyéki és ágyéki (Lnn. iliaci et lumbales).

Juhnál és kecskénél a szív felnyitását és a fej nyirokcsomóinak a felvágását csak kétség esetén kell végrehajtani.

28. Ezen felül, a hatósági állatorvosnak módszeresen el kell végeznie a következőket:

A. Cysticercosis vizsgálat:

a) hat hétnél idősebb szarvasmarhaféléknél a következők szintjén:

- a nyelv, amelynek az alsó felületén az izomzatot a szerv túlzott károsítása nélkül hosszában fel kell metszeni,

- a nyelőcső, amelyet el kell választani a légcsőtől,

- a szív, amelyet a 27. d) pontban előírt metszésen kívül két szemközti pontból, a fülecskéktől a külső és belső szívizmok csúcsáig ketté kell vágni, amelyeket két, a maniblára párhuzamos sík mentén, az alsó élétől a felső izomtapadási helyig be kell metszeni,

- a rekeszizom, amelynek izmos részét meg kell szabadítani a savós résztől,

- a test közvetlenül látható izomzati felszínei;

b) sertéseknél a közvetlenül látható izomzati felszínek szintje, különösen combizmoknál, a hasfalnál és a horpaszizmoknál, elválasztva ezeket a zsírszövettől, a rekeszizom oszlopainál, a bordaközi izmoknál, a szívnél, a nyelvnél és a gégefőnél.

B. Szarvasmarhaféléknél, juhnál és kecskénél disztomatózis vizsgálat, a máj gyomor felőli felszínének bemetszésével az epevezetékek vizsgálatára, valamint a Spiegel lebeny alapjánál történő mély bemetszéssel.

C. A takonykór vizsgálata a lóféléknél a légcső, a gégefő, az orrüregek, a homlok- és orrmelléküregek és azok leágazásai nyálkahártyáinak gondos vizsgálatával, a fejnek középsíkban való kettéhasítása és az orrsövény kimetszése után.

VIII. FEJEZET A DARABOLÁSRA SZÁNT FRISS HÚSSAL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEK

29. A féltesteknél és negyedeknél kisebb darabokra történő darabolás és a kicsontozás csak darabolóüzemekben engedélyezett.

30. Az üzem tulajdonosa vagy megbízottja segíti az üzem felügyeletét, különösen a szükségesnek ítélt tevékenységeknél, valamint az ellenőrző szolgálat rendelkezésére bocsátja az összes szükséges felszerelést; különösen fontos, hogy képes legyen arra, hogy kérésre a felülvizsgálatért felelős hatósági állatorvost tájékoztatni tudja a darabolóüzemébe bevitt friss hús eredetéről.

31. Az ezen irányelv feltételeit nem teljesítő friss húst csak azzal a feltétellel lehet engedélyezett darabolóüzemekbe bevinni, hogy azt ott külön helyeken tárolják; ezt a húst más helyen és más időpontban kell feldarabolni, mint a feltételeket teljesítő friss húst. A hatósági állatorvos mindenkor szabadon bejárhat hűtőraktárakba és minden munkahelyiségbe annak biztosítására, hogy a fent említett rendelkezéseket szigorúan betartsák.

32. A darabolásra szánt friss húst bevitele után azonnal a daraboló üzemnek a 2. a) pontban előírt helyiségében kell elhelyezni annak felhasználásáig; a testek és azok darabjainak elhelyezésére szolgáló helyiségben + 7 °C-ot meg nem haladó állandó hőmérsékletet kell biztosítani.

33. A friss húst a 2. b) pontban hivatkozott helyiségekbe folyamatosan, szükség szerint kell bevinni. Amint az előírt darabolást és csomagolást elvégezték, a húst a 2. a) pontban előírt hűtőhelyiségbe kell szállítani.

34. A darabolás alatt az épület hőmérséklete nem haladhatja meg a + 10 °C-ot.

35. A 45. és 46. pontban említettek szerinti darabolás, csontozás és csomagolás alatt a friss húst + 7 °C-ot meg nem haladó belső hőmérsékleten kell tartani. A darabolás időpontjában a hús pH-ja nem haladhatja meg a 6,1-es értéket; ezt a vizsgálatot a nagy hátizmon kell elvégezni a tizenharmadik bordánál.

36. Tilos a hús tisztítása ruhával való törléssel és fújással. Egy szerv felfújása azonban engedélyezhető, ha ezt egy vallási rítus követeli meg, feltéve, hogy a felfújt szerv emberi fogyasztásra nem kerül.

IX. FEJEZET A FRISS, DARABOLT HÚS EGÉSZSÉGÜGYI ELLENŐRZÉSE

37. A darabolóüzemeket hatósági állatorvos felügyeli. A hatósági állatorvost a Közösségen belüli kereskedelemre szánt friss hús darabolása előtt megfelelő időben értesíteni kell.

38. A hatósági állatorvos által végzett ellenőrzés a következő feladatokat foglalja magában:

- a friss hús belépési nyilvántartásának, valamint a darabolt hús kilépési nyilvántartásának felülvizsgálata,

- a darabolóüzemben tartott és Közösségen belüli kereskedelemre szánt friss hús egészségügyi vizsgálata,

- a Közösségen belüli kereskedelemre szánt friss hús darabolás előtti, valamint a darabolóüzem elhagyásakor történő egészségügyi vizsgálata,

- azon dokumentumok kitöltése és kiadása, amelyek igazolják, hogy a darabolt húsnak a 44. pontban és a 22. cikkben előírtak szerinti ellenőrzése megtörtént,

- az épületek, berendezések és eszközök tisztaságának, a IV. fejezetben előírtak szerinti ellenőrzése, valamint a személyzet higiéniájának ellenőrzése,

- az összes olyan laboratóriumi vizsgálathoz szükséges mintavételezés elvégzése, amelyek például a káros kórokozók, adalékanyagok és egyéb nem engedélyezett kémiai anyagok jelenlétének kimutatására szolgálnak. E vizsgálatok eredményeit regisztrálni kell a nyilvántartásban,

- minden egyéb vizsgálat, amelyet a hatósági állatorvos szükségesnek tart ezen irányelv rendelkezései betartásának biztosítására.

X. FEJEZET ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI JELÖLÉS

39. Az állat-egészségügyi jelölés végrehajtása a hatósági állatorvos felelőssége. E célból ő tartja magánál és kezeli a következőket:

a) a hús jelölésére szolgáló eszközöket, amelyeket csak a jelöléskor adhat át a kisegítő személyzetnek és csak annyi időre, amennyi e célra szükséges;

b) a 44. pontban említett címkéket, amennyiben ezeket már lebélyegezték az e fejezetben előírt bélyegzővel. Ezeket akkor, és a szükséges mennyiségben kell a kisegítő személyzetnek átadni, amikor fel kell őket helyezni.

40. Az állat-egészségügyi jelölés egy 6,5 cm széles és 4,5 cm magas ovális jel. A jelölésen a következő információkat kell feltüntetni tökéletesen olvasható betűkkel:

- a felső részen, nyomtatott nagy betűkkel az exportáló ország nevét, vagy ha szükséges, az adott országra a Nemzetközi Gépjármű-nyilvántartási Egyezmény alapján jóváhagyott kezdőbetűket,

- a középső részen a vágóhíd állat-egészségügyi engedélyezési számát.

A betűknek 0,8 cm magasnak, a számoknak 1 cm magasnak kell lenniük.

A pecsét tartalmazhatja a friss hús állat-egészségügyi vizsgálatát elvégző hatósági állatorvos megjelölését.

41. A testeket tintával, vagy bélyeg beleégetésével kell megjelölni, a 40. pontnak megfelelően:

- a 60 kg-nál nagyobb tömegűeket mindegyik féltesten meg kell jelölni, legalább a következő helyeken: a combok, a lágyék, a hát, a mell, a lapocka, a mellhártya külső felszínén,

- a többi testet legalább négy helyen kell megjelölni, a lapockákon és a combok külső felületein.

42. A májakat, a 40. pontnak megfelelően, bélyeg beégetésével kell jelölni.

A fejeket, nyelveket, szíveket és tüdőket, a 40. pontnak megfelelően, tintával, vagy bélyeg beégetésével kell megjelölni.

A három hónapnál fiatalabb sertések, juhok és kecskék esetében azonban a nyelvek és szívek jelölése nem kötelező.

43. A zsíron, a bőr alatti zsíron, a farkakon, füleken és lábakon kívüli, megfelelően jelölt testekből a darabolóüzemben nyert darabokat, amennyiben nincs rajtuk bélyeg, a 40. pont követelményeinek megfelelően, tintával vagy bélyeg beégetésével kell megjelölni, beleértve a darabolóüzem állat-egészségügyi ellenőrzési számának feltüntetését a vágóhíd állat-egészségügyi ellenőrzési száma helyett.

A szilárd külső sertésháj és a has bőrnélküli darabjai legfeljebb öt darabot tartalmazó tételekbe csoportosíthatók, minden tételt és minden darabot, amennyiben ezek különállóak, hatósági felügyelet alatt le kell bélyegezni, és el kell látni a 44. pont követelményeinek megfelelő címkével.

A jelölést egy ovális pecsétbélyeggel is el lehet végezni. A minden darabra felrögzítendő pecsétbélyeg nem lehet újrahasznosítható, erős anyagból kell készülnie, és meg kell felelnie minden higiéniai követelménynek. A pecsétbélyegen a következőket kell feltüntetni tökéletesen olvasható betűkkel:

- a felső részen, nyomtatott nagy betűkkel az exportáló harmadik ország nevét, vagy az exportáló harmadik országnak a Nemzetközi Gépjárműnyilvántartási Egyezmény alapján jóváhagyott kezdőbetűit,

- a középső részen a vágóhíd állat-egészségügyi engedélyezési számát.

A betűknek és számoknak 0,2 cm magasnak kell lenniük.

A pecsétbélyeg szintén tartalmazhatja a friss hús állat-egészségügyi vizsgálatát elvégző hatósági állatorvos megjelölését.

44. A csomagolásokat tisztán látható címkével kell ellátni, amelyen egy tisztán olvasható jelölésnek kell lennie, megismételve a 40. és 43. pontban előírt jelölések egyikét. E címkét oly módon kell rögzíteni, hogy a csomag kinyitásakor elszakadjon. A címkén sorszámot is fel kell tüntetni.

XI. FEJEZET A FRISS, DARABOLT HÚS CSOMAGOLÁSA

45. a) A csomagolásnak (például csomagolóládák, kartonpapír-dobozok) a higiénia minden szabályát teljesítenie kell, különösképpen:

- nem változtathatja meg a friss hús érzékszervi tulajdonságait,

- az emberi egészségre ártalmas anyagot nem szabad a friss hús felé közvetítenie,

- elég szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy hatékonyan megvédje a friss húst a szállítás és mozgatás során.

b) A csomagolást nem szabad újra friss húshoz felhasználni, kivéve, ha az nem korrodálódó anyagból készült, könnyen tisztítható, és előzőleg megtisztították és fertőtlenítették.

46. Amennyiben szükséges, ha a csomagolás során a friss darabolt húst vagy belsőségeket olyan védőcsomagolással, például műanyag fóliával látják el, ami azzal közvetlen érintkezésbe kerül, akkor ezt a tevékenységet rögtön a darabolás után és a higiéniai követelményeknek megfelelően kell elvégezni.

A szilárd, külső sertésháj és a has darabjainak kivételével a friss darabolt húst minden esetben védőcsomagolással kell ellátni, kivéve, ha felfüggesztve szállítják.

Az ilyen csomagolásoknak átlátszónak és színtelennek kell lenniük, valamint a 45. a) pont feltételeinek is meg kell felelniük; friss hús védőcsomagolására nem lehet őket másodszor is felhasználni.

47. A 45. és 46. pontban leírt csomagolások csak ugyanazon állatfajhoz tartozó friss darabolt húst tartalmazhatnak.

XII. FEJEZET TÁROLÁS

48. A Közösségen belüli kereskedelemre szánt friss húst a levágást követő húsvizsgálat után azonnal le kell hűteni, és a testek,valamint a darabok esetében + 7 °C-ot, míg a belsőségek esetében + 3 °C-ot meg nem haladó állandó hőmérsékleten kell tartani.

XIII. FEJEZET SZÁLLÍTÁS

49. A friss húst olyan szállítóeszközzel kell szállítani, amelyet úgy terveztek és szereltek fel, hogy a 48. pontban meghatározott hőmérsékletek és a hús azonosíthatósága a szállítás végéig fenntartható legyen.

50. Az ilyen hús szállítására szánt járműveknek és konténereknek a következő követelményeknek kell megfelelniük:

a) belső felületeiknek vagy bármely más részüknek, amelyek érintkezésbe kerülhetnek a friss hússal, nem korrodálódó anyagból kell lenniük, amely nem befolyásolhatja a friss hús érzékszervi tulajdonságait, illetve nem teheti a húst az emberi egészségre ártalmassá; e felületeknek simának, könnyen tisztíthatónak és fertőtleníthetőnek kell lenniük;

b) hatékony eszközökkel kell rendelkezniük a friss húsnak a rovaroktól és a portól való megvédésére, valamint vízhatlannak kell lenniük a folyadékszivárgás megakadályozására;

c) a testek, féltestek vagy negyedek szállítására olyan nem korrodálódó szerelvényekkel kell felszerelni őket, amelyek a friss hús felfüggesztéséhez olyan magasságban vannak rögzítve, hogy a hús ne érinthesse a padlót; e rendelkezés nem vonatkozik a higiénikusan csomagolt fagyasztott húsra.

51. A friss hús szállítására szánt járművek vagy konténerek semmilyen esetben sem használhatók élő állatok vagy bármely olyan termék szállítására, amelyek valószínűleg hatással lehetnek a friss húsra, vagy megfertőzhetik azt.

52. A friss hús szállításával egy időben, ugyanazon járműben vagy konténerben más termék nem szállítható. Ezenkívül, ugyanott gyomrok sem szállíthatók, csak ha leforrázottak, valamint fejek és lábak sem, csak ha megnyúzottak vagy leforrázottak és szőrtelenítettek.

53. Friss hús nem szállítható olyan járműben vagy konténerben, amely nem tiszta vagy nem volt fertőtlenítve.

54. A testeket, féltesteket vagy negyedeket, kivéve a higiéniai követelményeknek megfelelően csomagolt fagyasztott húst, mindig fel kell függeszteni a szállításhoz. Az egyéb darabokat és a belsőségeket fel kell függeszteni, vagy tartókra kell helyezni, amennyiben nincsenek becsomagolva, vagy nem korrodálódó tartályba rakva. Az ilyen tartóknak, csomagolásoknak vagy konténereknek meg kell felelniük a higiéniai követelményeknek és az ezen irányelvben foglalt követelményeinek. A zsigereket mindig erős, vízhatlan és zsírálló csomagolásban kell szállítani, amelyet csak tisztítás és fertőtlenítés után szabad újra használni.

55. A berakodás előtt a hatósági állatorvos megbizonyosodik arról, hogy a szállítójárművek, illetve a konténerek, valamint a rakodási feltételek megfelelnek az e fejezet higiéniai követelményeinek.

--------------------------------------------------

C. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

D. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------