A Kúria Köf.5032/2018/4. számú precedensképes határozata önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 155/C. § (1) bek.] Bírók: Balogh Zsolt, Dobó Viola, Patyi András

A határozat elvi tartalma:

A konkrét adókötelezettség megállapításakor és így az adómértéket rögzítő szabály törvényességének megítélésekor ugyanis nemcsak az adó alapjáról és mértékéről rendelkező, hanem az adókedvezményekről és mentességekről szóló szabályokat is értékelés körébe kell vonni. E szabályok együttese alapján határozható meg ugyanis a fizetendő adó adóalanykénti összege, ez vethető össze a teherviselőképesség alapjával is, vagy éppen ez alapján dönthető el, hogy az egyes adóalanyok között a fizetendő adó tekintetében áll-e fenn, és ha igen, milyen különbség.

***********

A KÚRIA

Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5032/2018/4.

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Patyi András előadó bíró,

Dr. Dobó Viola bíró

Az indítványozó: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az érintett önkormányzat: Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzat

(1211 Budapest, Szent Imre tér 10.)

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzatának a helyi adókról szóló 34/2012. (XI. 29.) számú önkormányzati rendelete 5. § (2) bekezdés jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;

- elrendeli, hogy határozatának közzétételére - a kézbesítést követő nyolc napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő 37.K.32855/2017/18. számú per tárgya a felperes 2012-2016. évi telekadó fizetési-kötelezettsége. A felperes 2012. december 27. napjától 70/240 tulajdoni hányadban tulajdonosa Budapest, XXI. kerület belterületen található, 200110 hrsz.-ú, 3403 m2 területű, "kivett beépítetlen terület" elnevezésű ingatlannak. Telekadó bevallási kötelezettségét a felperes 2013. január 9-én bevallás benyújtásával teljesítette, melyben tulajdoni hányadát nem tüntette fel, és 1000 m2-re vonatkozóan adómentességet vallott, melynek következtében 0 Ft adókötelezettsége keletkezett.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél telekadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2017. április 24. napján kelt IV-412-6/2017. számú határozatában a 2013-2015. évekre vonatkozóan összesen 240.401 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 120.201 Ft adóbírságot szabott ki és 19.5288 Ft késedelmi pótlékot számított fel.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. augusztus 14. napján kelt BP/1008/07168-2/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A közigazgatási hatóságok a telekadó mértékét Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzatának a helyi adókról szóló 34/2012. (XI. 29.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § (1)-(2) bekezdéseire és a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjára alapították.

[3] A felperes az alperesi határozattal szemben kerestet nyújtott be, melyben - többek között - arra hivatkozott, hogy az Ör. magasabb szintű jogszabályba, a helyi adóktól szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjába ütközik. Véleménye szerint az adómérték megállapítása során az önkormányzat nem volt figyelemmel a helyi sajátosságokra, mivel minden telekre egységesen azonos adómértéket határozott meg.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[4] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: bíróság) 2018. szeptember 12. napján kelt, 37.K.32855/2017/18 számú végzésében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/C. § (1) bekezdése alapján indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. 5. § (2) bekezdésének törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárást. Egyidejűleg az előtte folyó per tárgyalását a nemperes eljárás befejezéséig felfüggesztette.

[5] Az indítványozó bíróság meggyőződése szerint az Ör. 5. § (2) bekezdése, mely az adó mértékét 2013-2015. években minden telekre egységesen, differenciálás nélkül határozta meg, ellentétes volt a vizsgált időszakban hatályos Htv. 6. § c) pontjával és ennek következtében az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdésének a) és h) pontjával, valamint (2) és (3) bekezdésével.

[6] A bíróság álláspontja szerint a Htv. 6. § c) pontja arra jogosította és egyúttal kötelezte az önkormányzatokat, hogy a helyi adófizetési kötelezettségeket az adózók egyéni teherbíró képességére és az egyéni sajátosságokra figyelemmel, diszkrimináció mentesen, valamint a helyi sajátosságok körében a telek elhelyezkedésére, rendeltetésére, megközelíthetőségére, közművesítettségére és forgalmi értékére figyelemmel szabályozzák. A bíróság megítélése szerint az Ör.-ben meghatározott mentességi szabályok sem tükrözik a telkek közötti eltéréseket, sajátosságokat és értékkülönbözetet, azaz a szabályozás nem differenciál kellő mértékben a telkek egyedi sajátosságaihoz igazodóan.

[7] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján a 42.§ (1) bekezdése értelmében hívta fel az érintett önkormányzatot az indítványra vonatkozó nyilatkozata előterjesztésére.

[8] Az önkormányzat védiratában előadta, hogy az indítványozó bíróság a Htv. értelmezésével összefüggésben nem vizsgálta a - bírósági gyakorlat szerint is domináló - Htv. 7. § g) pontja szerinti követelményeknek való megfelelést. E rendelkezés értelmében a helyi önkormányzatok az adóalap fajtáit, azok mértékét a rendeleti menetességeket és az adókedvezményeket csak úgy határozhatják meg, hogy azok mind együtt olyan rendszert alkossanak, amely összességében megfelel a helyi sajátosságoknak, és az alanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Az önkormányzat hivatkozott a Kúria Köf. 5.021/2015/7. számú határozatára, mely szerint az arányos mértékű, a hasonló helyzetben lévő - homogén csoportba tartozó - adózókat egyenlően terhelő adó nem minősíthető az adózó tevékenységét közvetetten és nem adóztatási jelleggel befolyásoló gazdasági szabályozó eszköznek. Az önkormányzat előadta továbbá, hogy az Ör. - összhangban a Htv. 3. § (1) bekezdésével és a Kúria Köf. 5.001/2013/6. számú határozatában foglaltakkal - az adóalanyokat a gazdaságban való részvételük szerint differenciálta (magánszemély, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyesülés között különböztet) és ennek megfelelően szabályozta a mentesség eseteit.