ÍH 2018.8 A LŐFEGYVERREL ÉS LŐSZERREL VISSZAÉLÉS BŰNCSELEKMÉNYÉNEK RENDBELISÉGE

A lőfegyverre és lőszerre egyidejűleg elkövetett tényállásszerű elkövetési magatartások esetén az azonos jogtárgysértésre figyelemmel valódi alaki (eszmei) bűnhalmazat nem állapítható meg. A lőfegyver, illetve a lőszer engedély nélküli megszerzését követő engedély nélküli tartása a természetes bűncselekményegység körében értékelendő [2004. évi XXIV. törvény 2. § 16. és 22. pontja; Btk. 325. § (1), (2) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság ítéletével H. J. Cs. vádlottat kábítószer birtoklásának bűntette, lőfegyverrel visszaélés bűntette és lőszerrel visszaélés bűntette miatt, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 12 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben - a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés után - alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.

H. J. Cs. vádlott lakásában névtelen bejelentést követően a rendőrkapitányság nyomozói 2016. május 2-án házkutatást tartottak. Ennek során a hűtőszekrényből üvegben, illetve műanyag flakonban tartott, amfetamint tartalmazó pasztát és folyadékot foglaltak le. Az üvegben és a műanyag flakonban lévő anyagok amfetaminbázisa összesen 605 ± 48 gramm volt, amely több mint ötszörösen meghaladta a különösen jelentős mennyiség alsó határát.

A vádlott a kábítószert ismeretlen időpontban, ismeretlen helyen és személytől szerezte be.

A vádlott szervezetéből kábítószert, pszichotróp hatású anyagot nem mutattak ki.

A fentieken túl a házkutatás során a szobában egy papírdobozból lefoglalásra került egy 7,65 mm Browning kaliberű jugoszláv gyártmányú maroklőfegyver, a hozzávaló 25 darab 7,65 mm Browning kaliberű tölténnyel.

A lefoglalt maroklőfegyver a 2004. évi XXIV. törvény 2. § 16. pontja értelmében lőfegyvernek, míg a lefoglalt töltények a 2. § 22. pontja alapján lőszernek minősülnek.

A vádlott a lőfegyverhez és a lőszerekhez ismeretlen módon és időpontban jutott, azok tartására engedéllyel nem rendelkezett.

Az elsőfokú ítélet ellen a védő enyhítés, a vádlott hatályon kívül helyezés végett jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség a tényállás kisebb pontosítása mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlott közbiztonság elleni cselekményének minősítését változtassa meg.

A vádlott javára bejelentett fellebbezések alapján eljárva a másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság határozatát az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le az eljárást, a tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján a Be. 352. § (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel akként egészítette ki, hogy a vádlottól lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag tartalma összesen 555,7 gramm volt.

A tényállás kiegészítése azért vált szükségessé, mert az elsőfokú bíróság a tényállásban ugyan a szakértői véleményben írtaknak megfelelően tüntette fel a lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag tartalmát, azonban az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a vádlottra nézve kedvezőbb mennyiséget lehet a minősítés során figyelembe venni. Ez pedig a szakértői véleményben feltüntetett tiszta hatóanyag tartalom alsó határa.

A kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentessé vált a Be. 351. § (2) bekezdésében meghatározott megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul, így irányadó volt a másodfokú eljárásban is.