A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30059/2017/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (GYÁMHATÓSÁGI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:179. §, (1) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 28. §, (1) bek., 29/A. §, (1) bek., (5) bek., (5) bek., 30/E. § (1) bek.] Bíró: Nagy Péter

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

30.K.30.059/2017/12.

A bíróság a Grád és Regász Ügyvédi Iroda (cím.) által képviselt felperes neve (cím.) Burkáné dr. Nagy Beáta főosztályvezető-helyettes által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (cím.) alperes ellen gyámügyben hozott közigazgatási határozat (BP/0502/1423-25/2016.) bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, melyben a felperes pernyertessége érdekében Grád és Regász Ügyvédi Iroda (cím.) által képviselt felperesi beavatkozó (cím.), míg az alperes pernyertessége érdekében alperesi beavatkozó (cím.) beavatkozott, meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A bíróság az alperes BP/0502/1423-25/2016. számú határozatát hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárásra kötelezi.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 25.000.- (Huszonötezer) forint perköltséget.

A kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes a Budapest Főváros Kormányhivatala XVIII. Kerületi Hivatalánál (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évei V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:172. § (1) bekezdése, illetve a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Kormány rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 28. § (1) bekezdése alapján nagyszülői kapcsolattartás szabályozása érdekében kérelmet terjesztett elő, amelyben akként kérte rendezni az unokájával való kapcsolattartást, hogy minden hónapban 1 napot, valamint a nyári szünet alatt egy hetet szintén vele tölthessen. Az elsőfokú hatóság az eljárása során a felperest, valamint az alperesi beavatkozót, mint édesanyát meghallgatta, valamint igazságügyi pszichológus szakértőt rendelt ki. A szakértő szakvéleményére mind a felperes, mind az alperesi beavatkozó észrevételt tett. Az elsőfokú hatóság a szakértő személyes meghallgatásának mellőzésével ugyanakkor a felek meghallgatásának, valamint a szakértő szakvéleményének figyelembe vételével a kapcsolattartást úgy határozta meg, hogy a felperes, mint apai nagyszülő január, március, május, szeptember, november és december hónap első naptári páros szombati napján 9-18 óráig jogosult a kapcsolattartásra az elvitel jogával a BP-18/04/60-33/2016. számú elsőfokú határozat alapján. Az elsőfokú hatóság szerint az igazságügyi szakvélemény egyértelműen megállapította, hogy a gyermek mind az édesanyához, mind a nagyszülőhöz biztonságosan kötődik. Nemcsak az anya és a gyermek, hanem a nagyapa és a gyermek kapcsolata is teljes mértékben kiegyensúlyozott, nem terhelt konfliktusokkal. Ugyanakkor a szakértői vizsgálat által feltárt, felperes alperesi beavatkozó irányába fennálló negatív viszonyulása és a túl kontrolláló nagyszülői magatartás miatt nem tartotta indokoltnak és a gyermek érdekében állónak a gyermek lakóhelyén történő kapcsolattartást.

Az alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt alperes a BP/0502/1423-25/2016. számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes, mint apai nagyszülő kérelmét elutasította a szeptember 1. május 31. között a hónap első páros hétvégéjén szombat 10 órától vasárnap 10 óráig, augusztus negyedik hete hétfő 9 órától csütörtök 19.30 óráig terjedő nagyszülői kapcsolattartás vonatkozásában. Indokolásában kiemelte, hogy a felperes a gyámhivatali eljárásban mindvégig azt hangoztatta, hogy az alperesi beavatkozót, mint gondozó szülőt nem tartja alkalmasnak a kiskorú unokája nevelésére, ekképpen kétségbe vonta az alperesi beavatkozó szülői kompetenciáit. A nagyszülői kapcsolattartás rendezésének nem az a célja, hogy a felek a gyermekelhelyezésről rendelkező bírósági határozat rendelkezéseit akár részben is, de megváltoztassák, hanem az, hogy a nagyszülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően segítse. Az a tény, hogy az alperesi beavatkozó és a felperes között a kapcsolat megromlott, nem indokolja a nagyszülői kapcsolattartás rendezése iránti kérelem elutasítását. Az eljárás során beszerzett bizonyítékok egyenkénti és összességében történő mérlegelése alapján ugyanakkor az állapítható meg, hogy a nagyszülő által kért kapcsolattartási rend hatósági úton történő rendezése nem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét, ezért az alperes az elsőfokú döntést a Gyer. 29/A. § (5) bekezdésére való utalással, mérlegelési jogkörben megváltoztatta.

A felperes az alperes határozatával szemben keresetet terjesztett elő, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra történő kötelezését. Kiemelte, hogy a nagyszülői kapcsolattartás önálló jog, az EBH 2007.17.35. számú eseti döntésére hivatkozva utalt arra, hogy a szülőkkel való rossz viszony miatt nem kizárólag a gyermek érdekében korlátozható az, hogy a felperes a gyermeket az alperesi beavatkozó ellen próbálja hangolni. Ilyen bizonyítékot a gyámhivatal felhozni nem tudott, a gyermek veszélyeztetését sem igazolta. Álláspontja szerint az alperes az alperesi beavatkozó gyermeket veszélyeztető magatartását neki tulajdonította, így őt próbálta az unokájától elzárni. Mérlegelési jogkörben hozott döntését jogi alapot nélkülözőnek tartotta, valamint utalt arra, hogy az alperesi beavatkozóról való rossz véleménye az unokájával való kapcsolatát nem érinti. A Kúria eseti döntésére való utalással nem tartotta fogadhatónak azt a gyámhivatali álláspont, hogy az alanyi jogon járó nagyszülői kapcsolattartást az unokát veszélyeztető magatartás hiányában mérlegelési jogkörben megvonja. Mindezek alapján a felperes a Ptk. 4:179. § (1) bekezdés, 180. § (1) bekezdés, Gyer. 28. § (1) bekezdés, 30/E. § (1) bekezdés, 31. § (1) bekezdése, valamint a Ket. 50. § (1) bekezdésének megsértésére utalt. Ez utóbbi körében kifejtette, hogy a közigazgatási eljárásban a szakértő személyes meghallgatása iránti indítványát az elsőfokú hatóság alapos ok nélkül elutasította, valamint terhére rótta, hogy nem indítványozta újabb szakértő kirendelését. Mindezek alapján hivatkozott továbbá a Ket. 5. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettség megsértésére. Az eljárás során a felperes a mérlegelési jogkörben hozott alperesi döntés Ket. 72. § e) pont ec) alpontjába foglaltak megsértésére is utalt. A felperes a szabályozott kapcsolattartási rend érdekében fordult a hatósághoz, ennek keretében az általa meghatározott kérelem keretei között rendezhette volna a kapcsolattartást a felek között. Annak ellenére utasította el az alperes a felperes kérelmét, hogy a másodfokú határozat megállapította azt is, hogy a nagyszülői kapcsolattartás a gyermek érdekében áll, ugyanakkor annak hatósági úton történő szabályozását nem látta az alperes a gyermek érdekében állónak. Felperes szerint a kérelem mértékéig rendezheti a hatóság a nagyszülői kapcsolattartást, azon túl nem terjeszkedhet, ugyanakkor más keretek között is rendezhette volna, mint amit a felperes a kérelmében megjelölt.