A Debreceni Ítélőtábla Bf.411/2009/7. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 13. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 101. §, 112. §, 258. §, 348. §, 352. §, 361. §, 371. §] Bírók: Diószegi Attila, Elek Margit, Ficsór Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék B.280/2007/30., *Debreceni Ítélőtábla Bf.411/2009/7.*

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.411/2009/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2009. november 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

végzést:

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2009. június 3. napján kihirdetett 13.B.280/2007/30. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a bűncselekmény helyes megnevezése emberölés bűntette [Btk. 166. § (1) bekezdés és (2) bekezdés i/ pontja].

A vádlott személyi igazolványának száma: ....

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést, kifejtve, hogy álláspontja szerint vádlott a cselekménye elkövetését nem eshetőleges szándékkal - ahogy az elsőfokú bíróság azt rögzítette - hanem a Btk. 13. §-ának I. fordulata szerinti egyenes szándékkal valósította meg.

A vádlott és a védő is jogorvoslattal élt, amelyet a védő írásban igen részletesen indokolt. Jogi véleményét részben az interneten elérhető, részben az orvosi szakirodalom alapján kívánta igazolni, vitatva az igazságügyi orvosszakértők és az Egészségügyi Tudományos Tanács szakvéleményét a halál okával kapcsolatban. Erre figyelemmel fellebbezése a vádlott felmentését célozza, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozatlannak tartva, annak hatályon kívül helyezését indítványozta.

Sérelmezte továbbá, hogy a megyei bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács szakvéleményének kiegészítésére tett bizonyítási indítványát elutasította és "az ítélet ennek indokát nem adja.".

A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ítéleti tényállás kismértékű kiegészítését, a bűncselekmény helyes megnevezésének rögzítését indítványozta. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője a perbeszédében kifejtette, hogy helyes a megyei bíróság következtetése a vádlott eshetőleges ölési szándékára, majd a főbüntetés súlyosítására irányuló ügyészi indítványt a bírói gyakorlattal ellentétesnek ítélve az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az ítélőtábla a fellebbezésekre tekintettel a megyei bíróság határozatát a Be. 348. §-ának (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében - nyilvános ülésen - bírálta felül, alkalmazva a Be. 361. §-ának (1) bekezdésében rögzítetteket. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság lényeges perjogi hibáktól mentes bizonyítást folytatott le. Beszerezte a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálásához szükséges bizonyítékokat, amelyeket hibátlan logika mentén mérlegelési körébe vont. Részletesen és a logika szabályait is szem előtt tartva megindokolta, hogy a sértett halála miért a vádlott tevőleges közreműködésével és nem a védő által következetesen hangoztatott biológiai folyamat (meconium aspiráció) miatt következett be. Az elsőfokú bíróság a bizonyítás során a halál okának tisztázása érdekében a vádlott érdekét maximálisan szem előtt tartva járt el. Itt szükséges utalni arra, hogy a megyei bíróság a védelem által felkért és véleményt adó szakértőt - aki szülész-nőgyógyász és igazságügyi orvosszakértő is - a büntetőeljárásban szakértőként kezelte, bár a Be. 112. §-ának (2) bekezdése alapján őt a büntetőeljárásba végzéssel nem vonta be. szakértő "igazságügyi orvosszakértői véleményében" a halál okával, körülményeivel kapcsolatban is állást foglalt, holott erről a Be. 101. §-ának (2) bekezdése értelmében két szakértő nyilatkozhat. Mindezek alapján e véleményt csak mint okirati bizonyítékot vehette volna figyelembe a megyei bíróság. Ezen relatív eljárási szabályszegések azonban az ítélet megalapozottságát nem érintik, mindössze az rögzítendő, hogy nem álltak rendelkezésre - eljárásjogilag értékelhetően - ellentétes szakvélemények, így az Egészségügyi Tudományos Tanács bevonásának sem volt eljárásjogi alapja. Ez azonban nem kérdőjelezi meg az Egészségügyi Tudományos Tanács által adott szakvélemény felhasználhatóságát, s olyanként értékelendő, amely a védelem által felhozott szakmai érveket volt hivatott ellenőrizni, megvizsgálni.

Az Egészségügyi Tudományos Tanács véleménye teljes egészében alátámasztotta 1.sz. és 2.sz. igazságügyi orvosszakértőknek a halál okával és mechanizmusával kapcsolatban előterjesztett szakvéleményét, rámutatva arra, hogy a szakértőpáros által adott szakvélemény, illetve szakértő véleménye közötti ellentét "... arra vezethető vissza, hogy a boncolást végző szakértők az általuk észlelt bonclelet és elvégzett vizsgálatok alapján objektív tényekre alapozták véleményüket, míg szakértő az egymásnak is ellentmondó vallomásokat is tényként fogadta el és nem értékelte megfelelő súllyal a boncolás során észlelt elváltozásokat.".

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességében is értékelte. Ezen értékelő tevékenységéről indokolási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget téve adott számot.

A másodfokú bíróság - egyetértve a fellebbviteli főügyészség képviselőjének a nyilvános ülésen kifejtett álláspontjával - mellőzi az ítélet indokolásából ... rendőr-őrnagy - mint a hatóság tagja - tanúvallomásának azon részeire történt hivatkozásokat, amelyek a vádlottal és édesanyjával való beszélgetésből származó információkat tartalmaznak. Ekkor ugyanis nem került sor a vádlottnak a hallgatás jogára, illetőleg a közvetlen hozzátartozóját megillető mentességi jogra történő figyelmeztetésre, ezért a cselekménnyel összefüggésben így nyert információk a Be. 78. §-ának (4) bekezdése értelmében bizonyítékként nem értékelhetők (ítélet 6. oldal 2. bekezdés és 8. oldal 4. bekezdés).

Ezen bizonyítékok mellőzése ugyanakkor a megyei bíróság által megállapított tényállást semmilyen formában nem érintik.

Az iratok tartalmára figyelemmel - a Be. 352. §-a (1) bekezdésének a/ pontja értelmében - a tényállás pontosítása, kiegészítése szükséges a következők szerint:

A vádlott büntetve nem volt.