6/1991. (II. 28.) AB határozat
az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. tv. egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság Hanó Géza tatai lakosnak az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. tv. 40. § (3) bekezdésében foglaltak alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítványa tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. tv. 40. § (3) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
Az indítványozó szerint az 1989. évi XXXIV.tv. 40. § (3) bekezdése alkotmányellenes, mert az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. tv. 70. § (1) bekezdése kimondja, hogy minden nagykorú állampolgárnak joga van ahhoz, hogy a választásokon választó és választható legyen. "Szó sincs tehát arról, hogy aki állandó lakóhelyén kívül szavaz, csak 50%-os állampolgár és a két - egyébként megillető - szavazatából csak az egyiket adhatja le."
Az indítvány megalapozott.
Az Alkotmány XII. fejezetében "Az alapvető jogok és kötelezettségek" között kinyilvánítja, hogy minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy választó és választható legyen. [70. § (1) bek.] E fejezet 70/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság a területén tartózkodó minden személy számára biztosítja az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés és különbségtétel nélkül. Ezen garanciális elvekkel összhangban az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. tv. 1. §-a deklarálja az általános és egyenlő választójogot. A tv. 2. §-a - az idézett alkotmányi rendelkezésekre támaszkodva - megerősíti, hogy "A Magyar Köztársaságban az országgyűlési képviselők választásán választójoga van - a (2) bekezdésben említettek kivételével - minden nagykorú magyar állampolgárnak." A tv. 2. § (4) bekezdése szól a szavazásban akadályozottakról. E rendelkezés arra vonatkozik, "aki a szavazás napján külföldön tartózkodik, továbbá akinek nincs állandó vagy ideiglenes lakóhelye Magyarországon."Végül a tv. 3. §-a rögzíti, hogy a választójog gyakorlása a választópolgár szabad elhatározásán alapul.
Az idézett alkotmányi és törvényi rendelkezések érvényesülését sérti, esetenként kizárja az a választók nyilvántartásával összefüggő szabály, amelyet az indítvány megalapozottan nevez alkotmányellenesnek.
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. tv. 40. § (3) bekezdése az állandó lakóhelyen történő szavazásra korlátozza azok jogait, akik az Alkotmányban és az 1989. évi XXXIV. tv. 1-3. §-aiban foglalt jogaikkal maradéktalanul élni kívánnak. A törvény 40. § (3) bekezdése értelmében ugyanis az állandó lakóhelyétől a szavazás napján távol levő választó igazolással csak "a területi választókerület jelöltjeire szavazhat." Az egyéni választókerület jelöltjeire csak akkor "ha ideiglenes lakóhelye (tartózkodási helye) és az állandó lakása ugyanabban az egyéni választókerületben van."
Az Alkotmánybíróság a választópolgároknak az Alkotmány 71. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogát kiemelkedően fontos politikai jognak tekinti, amelynek jelentősége tovább növekedett azáltal, hogy választójogi szabályaink a visszahívás intézményét megszüntették. Ennek folytán ugyanis a választópolgárok kizárólag az aktív választójog négyévenkénti gyakorlása révén tudnak befolyást gyakorolni a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerv összetételére.
Az Alkotmánybíróság sem a választójog általánosságát, sem annak egyenlőségét nem kezeli abszolút érvényűként, azaz minden korlátozástól mentesként. A testület álláspontja szerint azonban - éppen azért, mert különösen fontos állampolgári jogról van szó - akár az egyenlőség, akár az általánosság bármiféle korlátozása csak igen jelentős elvi indokból fogadható el és egyeztethető össze az Alkotmánnyal. Sem kényelmi szempontok, sem áthidalható technikai nehézségekre való hivatkozás, sem a választási eredmény minél rövidebb idő alatt történő nyilvánosságra hozatalára irányuló célkitűzés nem szolgálhat alapul az említett korlátozáshoz. Az Alkotmánybíróságnak ez a következetes elvi álláspontja jutott kifejezésre már a 3/1990. (III. 4.) AB határozat meghozatalánál is, amely alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező, de a választás napján külföldön tartózkodó választópolgárokat a választójog gyakorlásából kirekesztő rendelkezést.
A kifejtettek miatt az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy a magyarországi állandó lakással rendelkező, de a választás napján lakóhelyétől távol levő választópolgárt - a Magyar Köztársaság felségterületén belül bárhol is gyakorolja szavazójogát - az országgyűlési képviselők általános választásánál olyan helyzetbe kell hozni, mintha állandó lakóhelyén adná le szavazatát, azaz nem fosztható meg attól a jogtól, hogy az állandó lakóhelye szerinti területi választókerület, valamint egyéni választókerület jelöltjére egyaránt szavazhasson. Ennek - mint azt a Belügyminisztérium Választási Irodája is megerősítette - technikai akadálya nincs. A szóba jöhető technikai megoldások közül annak a kiválasztása, amely a legnagyobb garanciát nyújtja a választások tisztaságára nézve, egyszersmind biztosítja a szavazás titkosságát is, a törvényalkotóra tartozik, ezért e kérdéssel - mint hatáskörén kívül esővel - az Alkotmánybíróság nem foglalkozott.
Budapest, 1991.01.14
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
Dr. Szabó András
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró