A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20451/2008/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.451/2008/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Győző Gábor ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (tartózkodási helye) felperesnek, ... jogtanácsos által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, dr. Madej Ferenc ügyvéd (címe) által képviselt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2008. január 22. napján meghozott, 19.P.20.103/2007/9. számú ítélete ellen a felperes részéről 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét a per főtárgya és a perköltségviselés tekintetében helybenhagyja.

Az illetékre vonatkozó rendelkezést megváltoztatja, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 10.500 (tízezer-ötszáz) forint kereseti illetéket, a fennmaradó 10.500 (tízezer-ötszáz) forint kereseti illetéket pedig a Magyar Állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek azzal, hogy előzetes letartóztatása során nem biztosították számára a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. §-ában előírt 6 köbméter légteret és 3 négyzetméter mozgásteret, továbbá az elkülönített WC-t, megsértették emberi méltóságát és személyes szabadsághoz való jogát. A jogsértés miatt kérte az alperesek további jogsértéstől való eltiltását és arra kötelezését, hogy elégtételadásként levélben fejezzék ki sajnálkozásukat a jogsértésért.

Az I. rendű alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte, érdemi ellenkérelmében pedig arra hivatkozott, hogy a II. rendű alperes kijelölése a 21/1994. (XII. 30.) IM rendelet alapján történt. Elismerte a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságát, azonban álláspontja szerint ebben a körben felróhatóság nem terheli.

A II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jobb elhelyezést objektív pénzügyi helyzet gátolja.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a II. rendű alperes azzal, hogy a felperes előzetes letartóztatásának foganatosítása során nem biztosította a jogszabályban rögzített elhelyezési körülményeket, megsértette a felperes emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A költségekről úgy rendelkezett, hogy azt a peres felek maguk viselik. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 21.000 Ft illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes rendelkezik perbeli jogképességgel, ezért a per nem szüntethető meg az I. rendű alperes vonatkozásában, azonban a vele szemben előterjesztett kereset nem alapos. Az I. rendű alperes jogszabályi felhatalmazással rendelkezett a végrehajtó intézet kijelölésére, az arra vonatkozó utasítás jogellenessége pedig nem nyert igazolást.

A II. rendű alperes tekintetében megállapította, hogy nem tudta biztosítani a jogszabályban előírt mozgásteret és légteret. A zárkákban nem vitásan nem volt elkülönített WC-helyiség sem. Mivel az így kialakult helyzet sérti az emberi méltóságot, az elsőfokú bíróság a Ptk. 84. § (1) bekezdésének a) pontja alapján ebben a körben a jogsértést megállapította. Ugyanakkor a személyes szabadság megsértését nem ítélte megállapíthatónak, mivel az emberi méltóság megsértése alapvetően a mozgástér hiánya miatt került megállapításra, a büntetések végrehajtása pedig együtt jár a személyes szabadság szükségszerű korlátozásával.

A további jogsértéstől való eltiltást arra tekintettel mellőzte, hogy a jogsértő helyzet már nem áll fenn, a felperest más intézményben helyezték el.

Az elégtételadás iránti keresetnek pedig amiatt nem adott helyt, mert a II. rendű alperes az objektív tényeket nem vitatta, és ebben a körben felróhatóság nem terheli.

A perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése szerint határozott, figyelemmel az Itv. 57. § (2) bekezdés o) pontjára.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, és az alperesek kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a perben objektív szankciók alkalmazását kérte az alperesekkel szemben, ezért a felperesnek csak azt kellett igazolnia, hogy az alperesek cselekménye jogellenes volt, továbbá a jogsértő cselekmény és a személyhez fűződő jogsérelem bekövetkezte között okozati összefüggés áll fenn. Az eljárás során bizonyítást nyert, hogy nem biztosították a megfelelő elhelyezési körülményeket és emiatt a felperest személyiségi jogsérelem érte. A költségvetési problémák és a bővítési lehetőségek hiányának értékelése az I. rendű alperes magatartásának felróhatóságával, és nem az okozati összefüggéssel kapcsolatos kérdés. A felelősség megállapításához nem szükséges a közvetlen okozati összefüggés, elegendő, ha az I. rendű alperes magatartásával csupán közrehatott a jogsértő állapot kialakulásában, fenntartásában. Hivatkozott a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 5. § b) és c) pontjára, a büntetés-végrehajtási intézetek kijelöléséről szóló 21/1994. (XII. 30.) IM rendelet 1. § (1) bekezdésére valamint a szabadságvesztés és előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 31. § (1) bekezdésére. Az I. rendű alperes nem biztosította a II. rendű alperes számára a feladatainak ellátásához szükséges feltételeket, hogy a jogszabály szerinti elhelyezési körülmények álljanak fenn. Ezen túlmenően az I. rendű alperes a II. rendű alperesi intézet kijelölésekor tudomással bírt arról, hogy a felperes számára nem biztosíthatóak a jogszabályban meghatározott elhelyezési körülmények. Az okozati összefüggés fennállását az alapozza meg, hogy a felperes az I. rendű alperes jogellenes magatartása miatt került a II. rendű alperesi intézetbe, amely alárendelt szervként nem tagadhatta meg a felperes befogadását. Az a körülmény, hogy nem az I. rendű alperes helyezte el a felperest a zárkákban, nem jelenti azt, hogy nem hatott közre a sérelmes helyzet kialakulásában.

A felperes álláspontja szerint az elhelyezési körülmények biztosításának elmaradása sértette a felperes személyi szabadsághoz, ezen belül a mozgásszabadsághoz való alkotmányos jogát is. Az egyén személyi szabadsága csak a törvény által előírt szükséges és arányos mértékben korlátozható. A felperes nem jogszabály szerinti nagyságú mozgástérrel rendelkező zárkákban történt elhelyezése indokolatlanul súlyosította a felperes fogva tartása vonatkozásában a jogszabályban meghatározott személyi szabadság korlátozásának mértékét. Ugyanis a fogva tartási körülmények között is létezik bizonyos mértékű mozgásszabadság.