BH 1990.6.203 Gondatlanságból okozott súlyos testi sértés, közúti baleset okozása és segítségnyújtás elmulasztása megállapításánál irányadó szempontok [Btk. 170. § (6) bek., 187. § (1) bek., 172. §].

A városi bíróság a terheltet életveszélyt okozó gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek, ezért 8 hónapi fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az 55 éves, büntetlen előéletű, rokkant nyugdíjas terhelt a vádbeli napon késő este a tulajdonában levő és általa vezetett UAZ típusú kis tehergépkocsival régebbi ismerőse, a sértett társaságában vadászni ment. A sértett a mellette levő ülésen foglalt helyet. 23 óra tájban felhőszakadás kezdődött, ekkor elhatározták, hogy az esőtől védett egyik magaslathoz mennek az erdei úton. A patak hídján a vizes úton a gépkocsi megcsúszott, és mintegy 70 fokos szögben jobb oldalára dőlve az árokba borult. A terhelt kiszállt a gépkocsiból, és miután eredménytelenül próbálta meg helyrebillenteni azt, visszaszállt, nem győződött meg arról, hogy a sértett a borulás következtében valamilyen sérülést szenvedett-e, vagy hogy a gépkocsiban hosszabb időt el lehet-e tölteni. Miután a közelben nem volt lakott település, a nagy eső miatt elhatározta, hogy nem indul el segítséget kérni. A terhelt és a sértett az éjszakát a gépkocsiban töltötte.

Másnap hajnalban a terhelt a termelőszövetkezet telepére ment, és megkért egy traktorost, hogy a felborult gépkocsiját húzza ki az árokból. Ennek megtörténte után a traktoros visszaindult, amikor a vádlott utána szólt, kérve, hogy hívja a mentőket, mert "valami baj van a Jancsival". Ekkor állapította meg azt is, hogy a vadászkutyája megdöglött. A terhelt a mentőket be sem várva, a sértettet - aki úgy nézett ki, hogy nincs magánál - először a körzeti orvoshoz vitte, ahonnan a kórház intenzív osztályára szállították.

A sértett a baleset során jobb felső végtagjának jobb oldali, mellkasának és mindkét far tájának és comb tájának érintkezéses hólyagos bőrgyulladását szenvedte el. Benzingáz belégzésére utaló tünetek és a szervezet lehűlése miatt a sértett életveszélyes állapotba került. A bőrgyulladás gyógytartama mintegy négy hét volt. Az orvosi vizsgálatkor agyrázkódás gyanúja is felmerült.

A megyei bíróság a vádlott bűnösségét a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében is megállapította, ezért a büntetést halmazati büntetésként tekintette.

A megyei bíróság a városi bíróság ítéletének tényállását annyiban egészítette ki, hogy a sértett élete, testi épsége közvetlen veszélybe került annak folytán, hogy a gépkocsi 70 fokos szögben a jobb oldalára dőlve az árokba borult, illetve a sértett meg is sérült, agyrázkódása keletkezett. A gépkocsi felborulása után a sértett nem tudott értelmesen beszélni, és semmit sem tett annak az érdekében, hogy kiszabadítsa magát az oldalára dőlt gépkocsiból. Mintegy hat órán át a vádlott mulasztása miatt segítség nélkül maradt, és ennek következtében a balesettől sérült tankból kiszivárgó benzingőztől szenvedte el a súlyos, életveszélyes sérüléseket.

Az eljárt bíróságok határozatai ellen, azok megalapozatlansága miatt emelt törvényességi óvás alapos.

Az első- és másodfokú bíróság ítélete a megállapított tényállás tekintetében megalapozatlan, felderítetlen. Az ítéletek úgy foglaltak állást, hogy a gépkocsi mintegy 70 fokos szögben az árokba borult, illetve felborult.

A bíróság nem vonta értékelési körébe az eljárás ezzel ellentétes adatait, így az ügyben keletkezett rendőri jelentéseket, amelyek szerint a gépkocsi nem ütközött semminek, és nem borult fel, mintegy 45 fokos szögbe megdőlve, jobb oldalával a sárba ragadt. A gépkocsit traktorral kivontató tanú ellentétes vallomást tett. Ezek az ellentétes adatok tisztázást és értékelést tettek volna szükségessé. Tisztázatlan az "árokba borult" megfogalmazás ténybeli alapja és esetleges összefüggése a benne ülő személy, illetve a gépkocsi tényleges sérüléseivel.

Sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem tette vizsgálat tárgyává, hogy a gépkocsinak ténylegesen milyen sérülése keletkezett, és hogy honnan történt és minek a következménye volt a benzin szivárgása, ami a sértett sérüléseit okozta. Ezzel kapcsolatban műszaki szakértő bevonása lett volna szükséges. Azt is tisztázni kellett volna, hogy a benzin szivárgás okát a balesettel kapcsolatban a vádlott a baleset elszenvedése után közvetlenül vagy mely időpontban észlelte vagy észlelhette volna és milyen körülményekből. Azt is tisztázni kellett volna, hogy - amennyiben a sértett mozgásképes volt -, volt-e akadálya annak, hogy a kocsiból kiszálljon.

A sértett sérüléseivel kapcsolatban az elsőfokú bíróság eljárási jogszabály megsértésével alapított az orvosszakértő véleményére, akit a tárgyalásról nem értesített, ennek ellenére a szakértői véleményt ismertette és figyelembe vette. A szakértő meghallgatásának az elmulasztása az ügy érdemére is kihatott, az ítéletet megalapozatlanná tette.

Tisztázni kellett volna ugyanis a szakértővel, hogy az agyrázkódás gyanújának a rögzítése a sértett kórházba történt felvételekor hogyan hozható összefüggésbe az iratok között elfekvő zárójelentéssel, amely sem agyrázkódás gyanújáról, sem agyrázkódásról nem tett említést.