A Pécsi Ítélőtábla Bf.25/2009/15. számú határozata zsarolás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 12. §, 20. §, 77. §, 85. §, 321. §, 323. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Halász Etelka, Krémer László, Túri Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Paksi Járásbíróság Bny.4/2006., Szekszárdi Törvényszék B.147/2007/58., *Pécsi Ítélőtábla Bf.25/2009/15.*

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.25/2009/15. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2009. évi május hó 8. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság a zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt ifj.I.rendű vádlott és 5 társa ellen indult büntetőügyben a Tolna Megyei Bíróság 8.B.147/2007/58. számú ítéletének ifj.I.rendű és III.rendű vádlottakra vonatkozó részét megváltoztatja és a tényállás II/1. pontjában leírt cselekményeiket társtettesként elkövetett, a Btk.321.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés c) pontjának II. fordulata szerint minősülő rablás bűntettének, valamint társtettesként és folytatólagosan elkövetett, a Btk.323.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő zsarolás bűntettének minősíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi ifj.I.rendű vádlottat, hogy fizesse meg az államnak a másodfokú eljárásban felmerült 1.800 (egyezernyolcszáz) forint bűnügyi költséget.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen ifj.I.rendű vádlott a büntetőjogi felelősségének megállapítása miatt, felmentés érdekében, míg III.rendű vádlott védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan pedig enyhítés céljából jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a tényállás II/1. pontjában írt cselekmények eltérő minősítésére, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése alapján - a Be.348.§ (2) bekezdésében és a Be.349.§ (1) bekezdésében írt korlátok között - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Nem volt tehát annak tárgya az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem érintett vádlottakra, illetve a felmentő rendelkezésre vonatkozó része.

A felülbírálat során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - nyilvánvaló elírási hiba folytán - figyelemmel a Be.352.§ (1) bekezdés a) pontjára, az iratok tartalma alapján mindössze a III.rendű vádlott korábbi büntetéseire vonatkozóan kellett helyesbíteni; így annyiban, hogy a Veszprémi Városi Bíróság 6. oldal 6. bekezdésében feltüntetett határozatának száma helyesen 12.B.2525/1999/13.

Az ekként helyesbített tényállás most más mentes a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az hiánytalan és egyben kellő mértékben felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz.

A bizonyítási eljárás lefolytatására a perrendi szabályok megtartásával került sor, az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges adatokat az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta.

A tényállás II/1. pontjával összefüggésben helyesen ismerte fel a feljelentésben foglaltak tartalmi hitelességét, azt a körülményt, hogy annak lényeges mozzanatait a rendelkezésre álló bizonyítékok mindenben megerősítették. Annak ellenére, hogy a sértett az eljárási későbbi szakaszában már eltérő vallomást tett és a hatóságokkal való együttműködés elől jól érzékelhetően elzárkózni igyekezett. Ugyanakkor a vádlottakkal történő szembesítés időpontjáig az eseményeket mindvégig egyezően, nagy következetességgel adta elő, oly módon, hogy a legfontosabb részleteket az utóbb beszerzett objektív bizonyítékok is alátámasztották. Mindenekelőtt azt a tényt, hogy a szerény anyagi körülmények között élő sértett az ő.......i ingatlanának az eladásából származó 1.286.771 forintot - néhány nap leforgása alatt - teljes egészében felvette a folyószámlájáról; N........n és Sz..........n, éppen ott és abban az időpontban, ahogyan azt a nyomozó hatóság előtt felvázolta.

Hangfelvételek alapján dokumentálható volt az is, hogy a sértett id.tanú1el történő telefonbeszélgetései után módosította csak a vallomását, már azt követően, hogy a pénzének visszafizetésére ígéretet kapott. Ez utóbbi - nem kevés következetlenséget mutató - nyilatkozatait azonban nem lehetett az eljárás egyéb adataival összhangba hozni.

A tényállás II/2/b. pontjában írt történéseket az elsőfokú bíróság az eljárásjogi alapelvek messzemenő figyelembevételével állapította meg, olyképpen, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok között felmerült ellentmondásokat mindenkor ifj.I.rendű vádlott javára oldotta fel. Így az esetben is, amikor a 400.000 forint átadására irányuló erőszakos követelést egy korábbi tartozásra, elszámolási vitára vezette vissza.

Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tett, logikus érveléssel adva számot a vádlotti védekezések elvetésének okairól. Tényállása tehát megalapozott, az - tekintettel a Be. 352.§ (2) bekezdésében írtakra - irányadó volt a másodfokú eljárásban is.