BH 2013.10.268 A házastársak egyenlő arányú közös tulajdona az a lakás, amelyet az életközösség fennállása alatt egyikük a nagyszülője mint bérlő hozzájárulásával gyakorolt, törvényen alapuló vételi joga alapján, a volt bérlő haszonélvezeti jogával terhelten vásárolt meg [Csjt. 27. §, 28. §, 1993. évi LXXVIII. tv. 45. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás felülvizsgálati kérelemmel érintett része szerint a peres felek 1991. no­vember 30-án kötöttek házasságot, a házassági életközösségük 2003. december 18-án végleg megszakadt, majd a házasságukat az elsőfokú bíróság a 2005. május 6-án kelt és - a másodfokú bíróság ítélete folytán - 2006. január 10-én jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta.

A felek a házassági életközösségüket az alperes nagyanyjának bérleményét képező, Budapest XIV. kerület Sz. M. utca 20. I. emelet 4. szám alatti önkormányzati bérlakásban kezdték meg, ahol a nevezettel az 1999-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan egy lakásban laktak. 1994. december 8-án a bérlő - saját haszonélvezeti joga fenntartása mellett - az alperes javára lemondott a bérlőt illető elővásárlási jogáról, majd az ugyanezen a napon létrejött adásvételi szerződéssel az alperes állagvevőként, az alperes nagyanyja pedig haszonélvezeti vevőként vásárolta meg az ingatlan tulajdonjogát, illetve haszonélvezeti jogát a Polgármesteri Hivatal képviseletében eljáró XIV. kerületi Ingatlankezelő Vállalattól, mint eladótól. Az adásvételi szerződés szerint az ingatlan vételára 231 000 forint volt, de az eladó - a vételár egyösszegű kifizetése esetére - 36% árengedményt adott a vételárból, így az önkormányzati bérlakás ténylegesen 147 840 forint vételár ellenében került megvásárlásra, amelynek kifizetéséhez a felek a felperes édesanyjától kértek és kaptak kölcsönt. Az adásvételi szerződésben a szerződő felek az ingatlan forgalmi értékét 1 400 000 forintban határozták meg. Az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke beköltözhető állapotban - az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleménye, illetve annak tárgyaláson tett kiegészítése szerint - 9 168 000 forint.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a fenti 47 m2 alapterületű belterületi lakásingatlannak, valamint a társasházi közös tulajdonból az ingatlanhoz tartozó 226/1000 tulajdoni hányadnak (a továbbiakban: perbeli ingatlan), mint házastársi közös vagyonnak a felek 50-50%-ában a tulajdonosai. Kérte továbbá az ennek megfelelő tulajdoni hányadának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését házassági vagyonközösség jogcímén, valamint az alperes arra való kötelezését, hogy a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságok értékének a fele részét fizesse meg neki.

Az alperes az ingatlan vonatkozásában a felperes keresetének az elutasítását kérte arra történt hivatkozással, hogy az ingatlan 1/1 arányban az ő különvagyonához tartozik.

Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletével megállapította, hogy a perbeli ingatlan 528/10 000 részben a felperes, 9472/10 000 részben az alperes tulajdonát képezi. Felhívta a földhivatalt a tulajdonosváltozás bejegyzésére. A házastársi közös ingóvagyon megosztása eredményeképpen

az alperest a felperes javára 85 750 forint értéktérítés 15 nap alatti megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.

Az ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a per érdemi eldöntése során a házastársi közös vagyoni szerzés Csjt. 27. § (1) bekezdésében megfogalmazott vélelméből indult ki. Ebből következően úgy tekintette, hogy az ingatlan tekintetében különvagyont állító alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az ingatlan a különvagyona. A perben lefolytatott bizonyítás eredményének mérlegelése után úgy ítélte meg, hogy az alperes 9472/10 000 (helyesen: 8944/10 000) tulajdoni hányad erejéig bizonyította a különvagyonra vonatkozó állítását.

Az elsőfokú ítéletnek a perbeli ingatlan tulajdoni arányainak megállapítására vonatkozó rendelkezései ellen a felperes fellebbezéssel élt annak részbeni megváltoztatása és - a pontosított keresetével egyezően - annak megállapítása iránt, hogy a perbeli ingatlan 1/2 részének tulajdonjoga őt illeti meg és kérte az ennek megfelelő arányú tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének az elrendelését is. A fellebbezését alapvetően azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság hibás és jogszerűtlen számítási mód alapján határozta meg a tulajdoni arányokat.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme a fellebbezéssel támadott ítéleti rendelkezés helybenhagyására és a felperes másodfokú perköltségben marasztalására irányult.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, és megállapította, hogy - az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől eltérően - a perbeli ingatlan tulajdonjogát a felperes és az alperes vétel jogcímén egymás között egyenlő 1/2-1/2 arányban szerezte meg. A földhivatalt arra hívta fel, hogy az ingatlan tekintetében a felperes javára 1/2 arányban jegyezze be a tulajdonjogot vétel jogcímén, míg az alperest illető tulajdonjog arányát az eddigi 1/1 hányadról 1/2 hányadra módosítsa.

A döntésének felülvizsgálattal támadott rendelkezését azzal indokolta, hogy a felek házassági életközösségének fennállása alatt került sor az önkormányzati bérlakás megvételére, így ez esetben is a házastársi közös vagyoni szerzés Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti vélelméből kell kiindulni, amely szerint az életközösség alatt szerzett vagyontárgyat a házasfelek egyenlő arányú közös tulajdonának kell tekinteni, hacsak annak különvagyoni jellegét nem bizonyítják.

A perbeli esetben a lakás megvételére nem vitásan kedvezményes vételár kikötése mellett került sor. A lakás tényleges forgalmi értéke és a kikötött vételár közötti különbözet azonban egyrészt nem a bérlő vagyona terhére történő juttatást valósított meg, másrészt pedig e juttatás nyújtására nem ingyenesen, hanem a lakáshasználat változatlan feltételekkel történő biztosítása fejében, azaz visszterhesen került sor. Önmagában a bérlőt megillető elővásárlási jog - forgalomképesség, illetőleg a vételár befolyásolására való képesség hiányában - vagyoni értéket nem képvisel. A perbeli önkormányzati bérlakás megvásárlása során tehát a haszonélvezeti vevő részéről ajándékozásra nem került sor, (hiszen G. F.-né a bérleti jognál "erősebb" jogot szerzett), a vételár kifizetése pedig a felek házastársi közös vagyonából történt. A másodfokú bíróság megítélése szerint az Sz. utcai ingatlan a felek házastársi vagyonközösségéhez tartozik, így a felperest az ingatlan 1/2 részének tulajdonjoga illeti meg, melynek következtében az alperes tulajdonjogának aránya 1/2-re módosul.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a másodfokú bíróság ítélete ingatlan tulajdoni hányadainak megállapítására vonatkozó rendelkezéseinek a hatályon kívül helyezése, valamint elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítélete ugyanezen rendelkezéseinek a helybenhagyása, másodlagosan pedig a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt.