A Fővárosi Ítélőtábla Bf.358/2015/19. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 118. §, 217. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 363. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 81. §, 92. §, 160. §, 164. §, 325. §, 367. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Magócsi István, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.358/2015/19. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. április 8. és 20. napján tartott nyilvános ülés, valamint a 2016. év május hó 13. és 27. napján tartott tárgyalások alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 24.B.1216/2014/25. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményeit

zsarolás bűntette kísérletének (Btk. 367. § (1), (2) bekezdés b/ pont),

testi sértés bűntettének (Btk.164. §(1), (3) bekezdés)

lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének (Btk.325. §(1) bekezdés a/ pont, (2) bekezdés a/ pont) minősíti.

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát 4-4 (négy-négy) évre enyhíti.

A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.1495/2014. számon kezelt bűnjelek közül a 16., 17., 18., 19., 26. és 27. tétele alattiak lefoglalását megszünteti és a megsemmisítésüket rendeli el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárás során felmerült 546.501 (ötszáznegyvenhatezer-ötszázegy) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Fővárosi Törvényszék a 2015. október 1. napján kihirdetett 24.B.1216/2014/25. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 160.§ (1) bekezdés) és lőfegyverrel visszaélés bűntettében (Btk. 325.§ (1) bekezdés a) pont).

Ezért őt halmazati büntetésül 7 év 6 hónap szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható.

Rendelkezett a járulékos kérdések, így az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe beszámítása, a bűnjelek és a bűnügyi költség viselése tekintetében is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabásáért, a vádlott a fellebbezés okának és céljának megjelölése nélkül, védője megalapozatlanság miatt felmentésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1248/2015/1. számú átiratában az ügy elbírálására nyilvános ülés kitűzését indítványozta azzal, hogy azon nem vesz részt.

Az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, hibáktól, hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg és indokolási kötelezettségét is maradéktalanul teljesítette.

Okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményeit is törvényesen minősítette.

A vádlottal szemben további súlyosító körülményként jelölte meg a halmazatot.

Kifejtette, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmények kiemelkedően veszélyesek a társadalomra, a megállapított tényállás szerint a vádlott úgy ment el a találkozóra, hogy élet kioltására alkalmas eszközt vitt magával, nyilvánvalóan a használat lehetőségével számolva, az élet elleni bűncselekmény befejezettsége pedig rajta kívül álló okból maradt el.

Minderre figyelemmel indokoltnak látta a szabadságvesztés jelentős felemelését.

Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlott főbüntetésének súlyosítását, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta, mert az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan.

Fő kérdésként azt emelte ki, hogy kinél volt a fegyver, és akinél a fegyver volt, annak mi volt a szándéka.

Ténynek nevezte, hogy a vádlott és a sértett között nézeteltérés volt a T országban történtek miatt és emiatt találkoztak akkor. A vádlott vallomását tartotta következetesnek, ezzel szemben a sértett és a tanú1 vallomása ellentmondásos volt.

A sértett az elkövetés napján készült rendőri jelentés és tanúkihallgatás során azonos vallomást tett, és ebben határozottan állította, hogy ketten voltak az emeleten és nincs szó ölésről.