A Budapest Környéki Törvényszék Pf.20120/2010/5. számú határozata elbirtoklás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 121. §, 140. §] Bírók: Kissné dr. Galambos Éva, Rada Lajos, Urbán András

MEGYEI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

3. Pf.20.120/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű, III.rendű felpereseknek - ügyvédek által képviselt I. rendű a ügyvéd által képviselt II.rendű alperesek ellen elbirtoklás megállapítása iránt a Bíróság előtt 11.P.20.829/2008 szám alatt folyamatba tett perében az elsőfokú bíróság 2009. november 18. napján kelt 24. sorszámú ítélete ellen az I. r. alperes 25., 27., 28., a II. r. alperes részéről 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg 15 (tizenöt) napon belül az I. rendű alperesnek 97.000.- (kilencvenhétezer) Ft illetve a II. rendű alperesnek 97.000- (kilencvenhétezer) Ft együttes első és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye .

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek egymás között egyenlő arányban elbirtoklás címén megszerezték a hrsz-ú ingatlan alperesek tulajdonában álló 21/252-21/252 illetőség tulajdonjogát.

A változás nyilvántartási átvezetésére megkereste a földhivatalt.

Ítéletének indokolásában rögzítette a perrel érintett ingatlan nyilvántartási adatait, azt, hogy az a peres felek osztatlan közös tulajdonában áll, de azt kizárólag a felperesek birtokolják. Az un. régi lakrészben a III. r. felperes lakik, míg az új építésű lakást az I-II. r. felperesek használják.

Az alperesek tartósan külföldön élnek.

A II. r. alperes apja halt meg, hagyatéki tárgyalásán a III. r. felperes megállapodott a II. r. alperessel abban, hogy a megörökölt hányad ellenértékét "bankba teszi"de erre nem került sor. Amikor a II. r. alperes az ingatlanon járt, akkor sem tudott III. r. felperessel megállapodni a hányada vételárában. Ezt követően került szóba a megváltás, de attól a III. r. felperes arra hivatkozással zárkózott el, hogy nincs rá pénze.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az I-II. r. felperesek elbirtoklás címén megszerezték az alperesek tulajdoni illetőségét, amely kereset teljesítését a III. r. felperes "nem ellenzett".

Az elsőfokú bíróság az elbirtoklásra vonatkozó rendelkezések felhívása után kiemelte, hogy a peradatok szerint a felperesek sajátjukként, szakadatlanul birtokolták a teljes ingatlant, birtoklásukat véglegesnek tekintették, így a keresetnek helyt adva az alperesek tulajdoni hányadát elbirtoklás címén az I-II. r. felperesek tulajdonába adta, kiemelve, hogy az alperesek a perben nem tudták azt bizonyítani, hogy az elbirtoklást valamely cselekményük megszakította volna.

Az ítélet ellen annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperesek terjesztettek elő fellebbezést.

Fellebbezésük lényegi indokolásában megismételték a per során többször előadott tényállításaikat, jogi érveiket.

Nyomatékkal utaltak arra, hogy többször is kísérletet tettek a közös tulajdon megszüntetésére, utoljára 2001-ben, de a hányadaik ellenértékében nem tudtak megállapodni.

Hivatkoztak ismételten arra is, hogy az általuk megörökölt külön bejáratú szobát ténylegesen a felperesek nem birtokolták, abban a jogelődjük személyes tárgyai voltak, illetve ezen ingatlanrész használójának valójában nem is volt dologi jogi igénye, aki ezt a szobát tekintette az alperesek örökrészének, ezzel szemben az I-II. r. felperesek kezdettől fogva az új épületben laktak, sosem használták a régi épületet.

Kiemelten hivatkoztak továbbá a Legfelsőbb Bíróság PK 4. számú állásfoglalására, amely szerint közös tulajdon esetén fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás feltételeinek fennállását.