ÍH 2015.53 BIZONYÍTÁS FELVÉTELE KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSBAN

Hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályt sért a bíróság, ha a különleges eljárásban bizonyítást vesz fel, a bizonyítékokat értékeli, határozatát azonban a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem tárgyaláson hozza meg [Be. 555. § (1) bekezdés és (2) bekezdése e) pont].

A törvényszék 2014. május 27. napján jogerős ítéletében A. B. német állampolgár vádlottat bűnpártolás bűntettének a vádja alól felmentette.

A vádlott meghatalmazott védője a felmentő rendelkezésre figyelemmel védői díjának és kiadásainak, valamint a vádlott kiadásainak a megtérítését kérte.

A védő beadványában ügyvédi munkadíjként, postai, távbeszélő és iratmásolat készítési költségként, fordítási, tolmácsolási költségként, a saját és a vádlott útiköltségeként, illetve szállásköltségként mindösszesen 3 268 354 Ft megállapítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a 2014. évi november hó 6. napján meghozott végzésével a védő részére mindösszesen 620 720 forint ügyvédi díjat, míg a vádlott részére utazási- és szállásköltségként 318 680 forintot állapított meg. Ezt meghaladóan a védő és a vádlott költségtérítés iránti igényét elutasította.

A törvényszék végzése ellen a védő jelentett be fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében - annak részletes indokolása mellett - a végzés megváltoztatására, és az ügyvédi díj, valamint a terhelt költségtérítésének magasabb összegben történő megállapítására tett indítványt.

Az ügyész az elsőfokú bíróság határozata ellen perorvoslati kérelemmel nem élt, ugyanakkor a fellebbviteli főügyészség átiratában a törvényszék végzésének a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontja alapján történő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítására tett indítványt.

Az ügyész álláspontja szerint a végzés felülbírálatra alkalmatlan, mivel az elsőfokú bíróság bizonyítást vett fel, azonban a Be. 555. § (2) bekezdésének e) pontjában írt kötelező rendelkezés ellenére nem tartott tárgyalást, így határozatát olyan személy távollétében hozta meg, akinek jelenléte a tárgyaláson kötelező lett volna.

A fellebbviteli bíróság az ügyészi indítványt más okból megalapozottnak találta.

A másodfokú bíróság az iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a védő és a terhelt kérelmeinek elbírálása érdekében részletes bizonyítást vett fel. A bizonyítás a kérelmekben írt tényállítások megalapozottságára vonatkozott, és szinte kivétel nélkül a büntetőügyekben eljáró hatóságok, illetve a kérelmekben megjelölt, szolgáltatást nyújtó gazdálkodó szervezetek írásban történő megkeresését jelentette. A válaszok beérkezését követően az elsőfokú bíróság határozatot hozott, amelynek során az okiratok tartalmát bizonyítékként értékelte. Elmulasztotta azonban a bizonyítás eredményét kitűzött tárgyaláson ismertetni és figyelmeztetni arra a jogosultakat, hogy az ismertetésre észrevételt, illetve indítványt tehetnek.

A Be. 555. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit a különleges eljárásokban - a fejezetben foglalt eltérésekkel - is alkalmazni kell. A (2) bekezdésének e) pontja értelmében a különleges eljárások során - eltérő rendelkezés hiányában - a bíróság az iratok alapján dönt, szükség esetén ülésen meghallgatja az ügyészt, a terheltet és a védőt; bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart.

Megállapítható, hogy az elsőfokú eljárásban a védő és a terhelt kérelmei az iratok tartalma alapján nem voltak elbírálhatóak, ezért az elsőfokú bíróság bizonyítást vett fel.