A Győri Ítélőtábla Bf.12/2017/11. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 310. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 81. §, 82. §, 111. §, 287. §, 348. §, 349. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 376. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 310. §, 396. §] Bírók: Bogdánné dr. Gremsperger Andrea, Kovács Tamás, Takácsné dr. Helyes Klára

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék B.218/2015/51., *Győri Ítélőtábla Bf.12/2017/11.*

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.12/2017/11. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a 2017. évi szeptember hó 12. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az adócsalás bűntette miatt I.rendű vádlott neve és társa ellen indult büntető ügyben a Győri Törvényszék 2017. január hó 10. napján kelt 21.B.218/2015/51. számú ítéletét megváltoztatja, az I.r. vádlott terhére rótt cselekményeket 1 rb. a Btk.396.§./1/ bekezdés a./ pontja, /4/ bekezdés a./ pontja szerinti költségvetési csalás bűntettének,

II.r. vádlott terhére rótt cselekményeket 1 rb. a Btk.396.§./1/ bekezdés a./ pont, /4/ bekezdés a./ pontja szerinti bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének

minősíti.

Mindkét vádlott esetében mellőzi a halmazati büntetésre utalást.

II.r. vádlott részére engedélyezett részletfizetés első havi részlete 2017. október hó 15. napjáig esedékes.

Az első fokú bíróság az ítéletet a 2017. január 10. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján hozta meg.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s :

A Győri Törvényszék a 21. B.218/2015/51.szám alatti ítéletében bűnösnek mondta ki I.r.vádlottat a Btk. 396.§ /1/ bekezdés a/ pontja és a /4/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében és a Btk. 396.§ /1/ bekezdés a/ pontja és a /4/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének kísérletében. Ezért halmazati büntetésül 2 évi- 4 évi próbaidőre felfüggesztett- börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 150 napi tétel , napi tételenként 10.000 Ft, összesen 1.500.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett arról, hogy az I.r.vádlott a szabadságvesztés végrehajtása esetén a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az I.r.vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.

II.r.vádlott bűnösségét a Btk. 396.§ /1/ bekezdés a/ pontja és a /4/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében és a Btk. 396.§ /1/ bekezdés a/ pontja és a /4/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 2 évi- végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett- börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 120 napi tétel, napi tételenként 1.500 Ft, összesen 180.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 2017. február 15. napjától kezdődően 6 havi részletfizetést engedélyezett akként, hogy az egyes részletek összege 30.000 Ft. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés végrehatásának elrendelése esetén a II.r.vádlott legkorábban a kétharmadrész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A II.r. vádlottat ugyancsak előzetes mentesítésben részesítette. A egyéb érdekelt 2 gazdálkodó szervezettel szemben 56.819.947 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Szintén e gazdasági társasággal, mint jogi személlyel szemben 10.000.000 Ft pénzbírságot szabott ki. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottakat egyetemlegesen az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezés mellőzése érdekében, míg az I.r.vádlott irányának megjelölése nélkül, védője felmentésért, II.r. vádlott és védője felmentésért, a jogi személy képviselője a vagyonelkobzás és a pénzbírság mellőzése érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntarva utal arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek eredményeként lényegében megalapozott tényállás állapított meg. Azt csak annyiban indítványozta kiegészíteni a Be. 352.§ /1/ bekezdés a/ pontja alapján az ítélet 6.oldal utolsó bekezdésében, hogy a kifizetési kérelmet az igazgatóság 2014. április 30. napján kelt határozatával utasította el. Pontosítandónak ítélte az ítéleti tényállás azzal is, hogy az I.r.vádlott a II.r. vádlott segítségével a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal kérelem elbírálására jogosult tisztségviselőjét tévesztette meg. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, részletesen elemezte a vádlottak által előterjesztett védekezéseket, s azokat logikai hiba nélkül vetette egybe a rendelkezésre álló személyi és okirati bizonyítékokkal. Álláspontja szerint a törvényszék a tényállás alapján helyesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, a cselekmények minősítése ugyanakkor nem felel meg az irányadó anyagi jogi szabályoknak. A törvényi egységet képező költségvetést károsító bűncselekmények esetén a helyes minősítés 1 rb, a Btk. 396.§ /1/ bekezdésbe ütköző és a /4/ bekezdés a/pontja szerint minősülő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette. A büntetéskiszabási tényezők között II.r. vádlott vonatkozásában további enyhítő körülményként kérte értékelni részesi magatartását, emellett szükségesnek látta rögzíteni az ítélet indokolásában a középmértékre történő utalást is. Az ügyészi fellebbezés indokával kapcsolatosan maga is annak az álláspontjának adott hangot, hogy a vádlottak, mint a közvagyont súlyos mértékben károsító cselekmények elkövetői idősebb koruk, büntetlen előéletük mellett sem érdemesek az előzetes mentesítésre, ezért az erre vonatkozó rendelkezés mellőzésére tett indítványt. Tekintve, hogy a törvényszék ítélete nem emelkedett jogerőre első fokon, a részletfizetésre vonatkozó rendelkezésből mellőzni kérte a 2017.február 15. napjára történő utalást. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság a 2017. január 10. napján tartott tárgyaláson elölről kezdte a bizonyítási eljárást, így csak ez a tárgyalási nap tüntetendő fel az ítélet fejrészében. Végül hivatkozott arra, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazott vagyonelkobzás és pénzbírság alkalmazása mindenben megfelel az irányadó jogi szabályozásnak, ezért a fentiekben írt változtatás mellett egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

I.r.vádlott védője a fellebbezést írásban is indokolta részben megváltoztatva annak irányát. Elsődlegesen ugyanis a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezésére, másodlagosan pedig a bejelentett fellebbezés szerint a tényállás iratok taralma alapján történő kiegészítésére, ennek eredményeként I.r.vádlott felmentésére tett indítványt. Álláspontja szerint az elsőfokú ítéleti tényállás a Be. 351.§ /2/ bekezdés b/ c/ és d/ pontjában írt megalapozatlansági okokban szenved, vagyis a tényállás hiányos, illetőleg az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Elsőként a vád törvényességével kapcsolatosan fogalmazta meg kifogásait levonva azt a következtetést, hogy a vád hiányosságai, az abban feszülő antagonisztikus ellentétek és logikai deficitek következtében az elsőfokú bíróság csak felmentő ítéletet hozhatott volna. A második kérdéskörben a védő az elsőfokú ítéleti tényállás megállapításait elemezve fejtette ki azon álláspontját is, hogy abban egyetlen olyan közvetlen bizonyítékot sem tudott felmutatni a törvényszék, amely alapján I.r.vádlott bűnössége megállapítható lenne. A bíróság csupán következtetések és feltételezések alapján állapította meg a tényállásban azt, hogy I.r.vádlott a terhére rótt bűncselekményt szándékosan követte el, arról tudomása volt, és az jogtalan haszonszerzésre irányult. Ebből adódóan az I.r.vádlott bűnössége a terhére rótt bűncselekményben szándékosság hiányában nem állapítható meg, a rendelkezésre álló bizonyítékok azt igazolják, hogy I.r.vádlott ténybeli tévedésben volt. Végül a védő kifogásait fogalmazta meg az elsőfokú bíróságnak a jogi személlyel szembeni eljárásában észlelhető eljárási hibáit, hiányosságait illetően is, levonva azt a végkövetkeztetést, hogy a egyéb érdekelt 2 képviseletét ellátó jogi képviselő, ezen keresztül a Zrt. jogai is súlyosan sérültek. További, az ítéletre igen komoly kihatással járó eljárási hibaként hivatkozott arra, hogy a tanúk kioktatása nem Be-szerűen történt, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint elmaradt a kihallgatás kezdetén a Be. 82.§ /1/ bekezdés b/ pontja szerinti figyelmeztetés és a tanúk erre adott válaszának rögzítése is, így a bíróság előtt lefolytatott bizonyítási eljárás során felvett tanúvallomások egyike sem vehető figyelembe, azokat a bizonyítéki körből ki kell rekeszteni, amely ugyancsak a tényállás megalapozatlanságához vezet. Mindezekre tekintettel a védő elsődlegesen az ítélet másodfokon ki nem küszöbölhető megalapozatlansága miatt a Be.376.§ /1/ bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan a megalapozatlanság kiküszöbölését követően I.r.vádlott felmentésére tett indítványt.