A Fővárosi Ítélőtábla Bf.232/2013/22. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 9. §, 335. §, 339. §, 372. §, 578. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 365. §] Bírók: Bartkó Levente, Rédei Géza, Vincze Piroska

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék B.50/2011/88., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.232/2013/22.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.232/2013/22.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2014. év március hó 13. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 7.B.50/2011/88. számú ítéletét I. r. és II. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

A vádlottak terhére rótt bűncselekmény jogszabályi hivatkozását a 2012. évi C. törvény 365. § (1) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel (4) bekezdés b) pontjaként jelöli meg.

I. r. és II. r. vádlottak főbüntetését 6 (hat) - 6 (hat) évi szabadságvesztésre enyhíti, amelyet fegyházban kell végrehajtani.

I. r. vádlottal szemben a pénzbüntetés kiszabását mellőzi.

Megállapítja, hogy a I. r., és II. r. vádlott leghamarabb a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható.

A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot e körben új határozat hozatalára utasítja.

Egyebekben I. r., és II. r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I. r. és II. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A Budapest Környéki Törvényszék a 2013. év március hó 28. napján kelt 7.B.50/2011/88. számú ítéletével I. r. és II. r. vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) és (5) bekezdés a) pont], miatt egyaránt 8-8 év fegyházbüntetésre és 8-8 évi közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá I. r. vádlottal szemben 2.000.000 forint pénzmellékbüntetés is kiszabott.

Rendelkezett az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt tárgyakról, azokat részben kiadni rendelte, illetve megsemmisítésük iránt intézkedett, illetőleg az iratok mellékleteként rendelte kezelni. A sértett polgári jogi igényét érdemben elbírálta. Kötelezte vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A kihirdetett ítéletetet az ügyész tudomásul vette, míg I. r. és II. r. vádlottak és védőjük felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.421/2013/2. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. A tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével, megalapozatlansági hibáktól mentesen állapította meg, részletesen megindokolta, hogy a vádlottak tagadásával szemben azért alapította a sértett vallomására a tényállást, mert azt a további tanúvallomások, szakértői vélemény, híváslisták adatai és a banki pénzmozgásokra vonatkozó adatok is alátámasztották. A védelmi fellebbezés a bíróság bizonyítékokat értékelő tevéknységét támadja, amely a tényálláshoz kötöttség folytán nem vezethet eredményre. Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekményüket törvényesen minősítette. A büntetést befolyásoló tényezőket hiánytalanul vette számba és azokat súlyuknak megfelelően értékeltve szabott ki mindkét vádlottal szemben megfelelő fő- és mellékbüntetést. Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek.

I. r. és II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a bejelentett védelmi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta, másodlagosan pedig azt, hogy az ítélőtábla az iratok tartalma alapján a tényállást helyesbítse és egészítse ki, és az így megállapított tényállás alapján a vádlottak bűnösségét csalás bűntettében állapítsa meg, és ennek megfelelően a kiszabott büntetésüket enyhítse. A védelmi álláspont szerint hiányosan állapította meg az elsőfokú bíróság ítéleti tényállását, illetőleg a megállapított tényállás részben ellentétes az iratok tartalmával, és az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. A tényállást a sértetti vallomásra alapította azzal, hogy "a másként történés lehetősége kizárt". Ezzel szemben a védelem álláspontja szerint az események másként is megtörténhettek. Erre utal, hogy a bankjegyek sorszámainak felírása helyett miért nem átvételi elismervényt iratott a sértett a vádlottakkal, ezzel egyértelmű okirati bizonyíték lett volna a kezében arra vonatkozóan, hogy tőle milyen összegű pénzt vettek át. A nyári melegre figyelemmel mindenféleképpen láthatónak kellett volna lennie, ha az I. r. vádlottnál, illetőleg társánál fegyver van, a náluk lévő kis kék papírtáska sem tartalmazhatott fegyvert, mert mérete miatt abban is látszania kellett volna. A fegyverrel kapcsolatban az eljárás során mindvégig ellentmondásosan nyilatkozott a sértett, ahányszor meghallgatták, mindig másnak jelölte meg a fegyvert. Érthetetlennek és életszerűnek jelölte meg, hogy miért nem ment a sértett élettársával a sérelmére elkövetett cselekmény után azonnal a rendőrségre, helyette autót vizsgáztatott, és senkinek nem beszélt a vele történtekről, barátainak is csupán annyit mondott, ha fekete férfit látnak a környéken, szóljanak neki. Arra sincs magyarázat, hogy a feljelentés helyett miért telefonált a vádlottaknak, az általa küldött e-mail üzenet is csak a pénzről szólt, semmi módon nem következtethető ki belőle a pénz elvételének körülménye. Bár megőrizte a sértett a vádlottak esetleges ujjlenyomatát rögzítő poharat, de nem kísérelte meg a telefonbeszélgetések rögzítését. Az e-mailben nem utalt a rablásra, az ő vallomásán kívül semmi egyéb bizonyíték nem áll ezzel kapcsolatosan rendelkezésre. A nyomozás során nem ellenőrizték sem a sértett, sem élettársa híváslistáit, arra sincs magyarázat, hogy a feljelentést a sértett élettársa miért a Rendőrkapitányságnak címezte. Kérdésként vetődik fel beszélt-e a feljelentés megtétele előtt ott bárkivel? 9. tanú ugyan hallott arról, hogy pénz vittek el munkaadójától, de neki sem tett említést a sértett élettársa a rablásról, továbbá teljesen indokolatlan volt e tanú vallomásának kirekesztése. 4. tanú szintén csak a sértett megkárosításáról tudott, a rablásról neki sem tett említést a sértett. Mindezekből pedig csak arra vonható alappal következtetés, hogy a vádlottak szándéka a sértettek becsapása volt, nem számoltak el a sértett pénzével, ugyanakkor erőszak alkalmazására a sértetti vallomáson túlmenően semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre.

I. r. és II. r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által elmondottakhoz.