Egyezmény (2007. november 23.)

a gyermektartásdíj és a családi tartásdíjak egyéb formáinak nemzetközi behajtásáról

AZ EZEN EGYEZMÉNYT ALÁÍRÓ ÁLLAMOK,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy fejlesszék az államok közötti együttműködést a gyermektartásdíj és a családi tartásdíjak egyéb formáinak nemzetközi behajtása terén,

TUDATÁBAN ANNAK, hogy olyan eljárások szükségesek, amelyek eredményesek, hozzáférhetőek, gyorsak, hatékonyak, költséghatékonyak, választ adnak a problémákra és tisztességesek,

AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy alapul vegyék a hágai egyezmények és egyéb nemzetközi jogi okmányok - különösen a tartásdíjak külföldön történő behajtásáról szóló, 1956. június 20-i ENSZ-egyezmény - legjobb elemeit,

ARRA TÖREKEDVE, hogy kiaknázzák az új technológiai fejlemények előnyeit és olyan rugalmas rendszert hozzanak létre, amely a szükségletek változása és a további technológiai fejlesztések által kínált új lehetőségek szerint tovább alakítható,

EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy a gyermekek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezmény 3. és 27. cikkével összhangban,

- a gyermekeket érintő valamennyi fellépésben elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venni,

- minden gyermeknek joga van olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését,

- elsősorban a szülők, vagy a gyermekért felelős egyéb személyek alapvető feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik keretei között biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket, és

- a részes államok megtesznek minden megfelelő intézkedést - ideértve nemzetközi megállapodások megkötését is - arra, hogy a gyermektartásdíjat behajtsák a szülő(k)től vagy más felelős személytől, különös figyelemmel azokra az esetekre, amelyekben e személyek nem ugyanabban az államban élnek, mint a gyermek,

ÚGY HATÁROZTAK, HOGY MEGKÖTIK EZT AZ EGYEZMÉNYT, ÉS AZ ALÁBBI RENDELKEZÉSEKRŐL ÁLLAPODTAK MEG:

I. FEJEZET

CÉL, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Cél

Ezen egyezmény célja, hogy biztosítsa a gyermektartásdíj és a családi tartásdíjak egyéb formáinak hatékony nemzetközi behajtását, különösen az alábbiak révén:

a) a szerződő államok hatóságai közötti együttműködés átfogó rendszerének létrehozása;

b) a tartási kötelezettséget megállapító határozatok meghozatala iránti kérelmek rendelkezésre bocsátása;

c) a tartási kötelezettséget megállapító határozatok elismerésének és végrehajtásának az előírása; és

d) a tartási kötelezettséget megállapító határozatok gyors végrehajtását szolgáló hatékony intézkedések előírása.

2. cikk

Hatály

(1) Ezen egyezményt alkalmazni kell:

a) a szülő-gyermek kapcsolatból fakadó, 21. életévét be nem töltött személy tartására vonatkozó kötelezettségekre;

b) a házastársi tartásról szóló határozat elismerésére és végrehajtására, illetve végrehajtására, amennyiben a kérelmet az a) albekezdés hatálya alá tartozó követeléssel együtt nyújtják be; valamint

c) a II. és III. fejezet kivételével a házastársi tartási kötelezettségre.

(2) A 62. cikkel összhangban bármely szerződő állam fenntarthatja a jogot arra, hogy ezen egyezmény alkalmazását az (1) bekezdés a) albekezdése alapján a 18. életévüket be nem töltött személyekre korlátozza. Az e fenntartással élő szerződő államnak nem áll jogában az egyezmény alkalmazását követelni az e fenntartása által kizárt életkorú személyekre.

(3) A 63. cikkel összhangban bármely szerződő állam nyilatkozhat úgy, hogy az egyezmény egészének vagy egy részének alkalmazását kiterjeszti bármely, a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó - köztük különösen a segítségre szoruló személyekkel szemben fennálló - tartási kötelezettségre. Az ilyen nyilatkozatokból csak akkor következik két szerződő állam közötti kötelezettség, amennyiben nyilatkozataik ugyanazon tartási kötelezettségre és az egyezmény ugyanazon részeire vonatkoznak.

(4) Ezen egyezmény rendelkezéseit a gyermekekre szülők családi állapotától függetlenül kell alkalmazni.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen egyezmény alkalmazásában:

a) "jogosult": olyan egyén, aki tartásra jogosult, vagy tartási igényt érvényesít;

b) "kötelezett": olyan egyén, akit tartásra köteleztek, vagy akivel szemben a tartási igényt érvényesítik;

c) "jogi segítségnyújtás": az ahhoz szükséges segítségnyújtás, hogy a felek megismerhessék és érvényesíthessék jogaikat, és hogy a megkeresett államban biztosított legyen a kérelmek teljes körű és hatékony intézése. E segítségnyújtás szükség szerint magában foglalhatja a jogi tanácsadást, az ügy hatóság elé viteléhez nyújtott segítséget, a jogi képviselet, valamint az eljárási költségek alóli mentességet;

d) "írásbeli megállapodás": bármilyen olyan eszközön rögzített megállapodás, amely későbbi hivatkozás céljából elérhetővé teszi a benne rögzített információkat;

e) "tartási kötelezettségről szóló megállapodás": a tartásdíjak kifizetésével kapcsolatos olyan írásbeli megállapodás, amelyet:

és azt a hatáskörrel rendelkező hatóság felülvizsgálhatja vagy módosíthatja;

f) "segítségre szoruló személy": olyan személy, aki személyes képességeinek nincs vagy nincs teljesen birtokában, és ezért érdekeit nem képes képviselni.

II. FEJEZET

KÖZIGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS

4. cikk

A központi hatóságok kijelölése

(1) Minden szerződő állam kijelöl egy központi hatóságot azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyet ez az egyezmény ró az ilyen hatóságokra.

(2) A szövetségi államoknak, a több jogrendszerrel vagy autonóm területi egységekkel rendelkező államoknak jogukban áll több központi hatóságot is kijelölni, és meghatározni feladatkörük területi vagy személyi hatályát. Amennyiben egy állam több központi hatóságot jelöl ki, ki kell jelölnie azt a központi hatóságot, amelyhez az adott államon belüli megfelelő központi hatóságnak való továbbítás céljából a megkeresések intézhetők.

(3) A központi hatóság vagy központi hatóságok kijelöléséről, elérhetőségükről, valamint adott esetben feladatköreik (2) bekezdésben meghatározott kiterjedéséről a szerződő államnak - a megerősítő vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésekor vagy a 61. cikkel összhangban tett nyilatkozat benyújtásakor - tájékoztatnia kell a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia Állandó Irodáját. A szerződő államok bármilyen változásról haladéktalanul tájékoztatják az Állandó Irodát.

5. cikk

A központi hatóságok általános feladatai

A központi hatóságok:

a) együttműködnek egymással és elősegítik az államaik hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti együttműködést az egyezmény céljainak elérése érdekében;

b) a lehetőségekhez mérten törekednek megoldást találni az ezen egyezmény alkalmazása során felmerülő nehézségekre.

6. cikk

A központi hatóságok egyedi feladatai

(1) A központi hatóságok segítséget nyújtanak a III. fejezet szerint benyújtott kérelmek tekintetében. Különösen:

a) továbbítják és fogadják ezeket a kérelmeket;

b) megindítják az ilyen kérelmekkel kapcsolatos eljárásokat, vagy elősegítik azok megindítását.

(2) Az ilyen kérelmek tekintetében a központi hatóságok minden szükséges intézkedést megtesznek az alábbiak érdekében:

a) amennyiben a körülmények megkívánják, jogi segítségnyújtás biztosítása vagy annak elősegítése;

b) segítségnyújtás a kötelezett vagy a jogosult tartózkodási helyének meghatározásához;

c) segítségnyújtás a kötelezett vagy a jogosult jövedelmével és szükség esetén egyéb anyagi körülményeivel - ideértve a vagyontárgyak helyét is - kapcsolatos információk beszerzéséhez;

d) peren kívüli megegyezésre ösztönzés a tartásdíj önkéntes megfizetése érdekében, adott esetben közvetítés, békéltetés vagy más hasonló eljárások útján;

e) a tartási kötelezettséget megállapító határozatok folyamatos végrehajtásának elősegítése, ideértve a hátralék végrehajtását is;

f) a tartásdíjfizetések behajtásának és mielőbbi átutalásának elősegítése;

g) az okirati vagy egyéb bizonyítékok beszerzésének elősegítése;

h) segítségnyújtás a származás megállapításához, amennyiben az a tartási követelések behajtásához szükséges;

i) eljárás indítása vagy annak elősegítése olyan ideiglenes intézkedés meghozatala érdekében, amely területi jellegű, és amelynek célja az előterjesztett tartási kérelem eredményének biztosítása;

j) az iratok kézbesítésének megkönnyítése.

(3) A központi hatóság e cikkben foglalt feladatait az államának joga által megengedett mértékben az adott állam hatáskörrel rendelkező hatóságainak felügyelete alatt álló közintézmények vagy egyéb szervek is elláthatják. Az ilyen közintézmények vagy egyéb szervek kijelöléséről, azok elérhetőségeiről, valamint tevékenységük hatályáról a szerződő állam tájékoztatja a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia Állandó Irodáját. A szerződő államok bármilyen változásról haladéktalanul tájékoztatják az Állandó Irodát.

(4) E cikk és a 7. cikk egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy olyan hatáskörök gyakorlására köteleznék a központi hatóságot, amelyeket a megkeresett állam joga szerint csak igazságügyi hatóságok gyakorolhatnak.

7. cikk

Különleges intézkedések iránti megkeresések

(1) A központi hatóság megfelelő indoklással felkérhet egy másik központi hatóságot arra, hogy hozza meg a 6. cikk (2) bekezdésének b), c), g), h), i) és j) pontja szerinti megfelelő különleges intézkedéseket, amikor még nem került sor a 10. cikk szerinti kérelem előterjesztésére. A megkeresett központi hatóság megteszi a megfelelőnek ítélt intézkedéseket, amennyiben úgy ítéli meg, hogy azok szükségesek egy lehetséges kérelmező számára a 10. cikk szerinti kérelem benyújtásához, vagy annak megállapításához, hogy be kellene-e nyújtani e kérelmet.

(2) A központi hatóság nemzetközi elemmel bíró, tartási követelések behajtására vonatkozó és a megkereső államban folyamatban lévő üggyel kapcsolatban is hozhat különleges intézkedéseket egy másik központi hatóság megkeresésére.

8. cikk

A központi hatóság költségei

(1) Ezen egyezmény alkalmazása során minden központi hatóság maga viseli saját költségeit.

(2) A központi hatóságok az ezen egyezmény alapján nyújtott szolgáltatásaikért - a 7. cikkben foglalt különleges intézkedés iránti megkeresés következtében felmerülő kivételes költségek kivételével - nem terhelhetnek költséget a kérelmezőre.

(3) A megkeresett központi hatóság nem követelheti vissza a (2) bekezdésben említett szolgáltatások kapcsán felmerülő költségeket, ha a kérelmező előzetesen nem egyezett bele az adott szolgáltatások meghatározott áron történő igénybevételébe.

III. FEJEZET

A KÖZPONTI HATÓSÁGOKON KERESZTÜL BENYÚJTOTT KÉRELEM

9. cikk

A központi hatóságokon keresztül benyújtott kérelem

Az e fejezet szerinti kérelmet a kérelmező tartózkodási helye szerinti szerződő állam központi hatóságán keresztül kell benyújtani a megkeresett állam központi hatóságához. E rendelkezés alkalmazásában a tartózkodási helybe nem értendő bele a puszta jelenlét.

10. cikk

Rendelkezésre álló kérelmek

(1) A megkereső államban azon jogosultnak, aki ezen egyezmény alapján tartási követeléseket kíván behajtani, az alábbiak iránti kérelmeket kell biztosítani:

a) a határozat elismerése, illetve elismerése és végrehajtása;

b) a megkeresett államban hozott vagy elismert határozat végrehajtása;

c) amennyiben még nem született határozat, határozathozatal a megkeresett államban, ideértve szükség esetén a származás megállapítását is;

d) határozathozatal a megkeresett tagállamban, amennyiben egy határozat elismerése és végrehajtása - az elismerés és végrehajtás 20. cikk szerinti alapjának hiánya miatt, vagy a 22. cikk b) vagy e) pontjában meghatározott okokból - nem lehetséges, vagy azt megtagadják;

e) a megkeresett államban hozott határozat módosítása;

f) a megkeresett államtól eltérő államban hozott határozat módosítása.

(2) A megkereső államban azon kötelezettnek, akivel szemben tartási ügyben határozat született, az alábbiak iránti kérelmeket kell biztosítani:

a) olyan határozat elismerése vagy azzal egyenértékű eljárás, amelynek eredményeként a megkeresett államban felfüggesztik vagy korlátozzák egy előző határozat végrehajtását;

b) a megkeresett államban hozott határozat módosítása;

c) a megkeresett államtól eltérő államban hozott határozat módosítása.

(3) Feltéve, hogy ezen egyezmény másként nem rendelkezik, az (1) és (2) bekezdésben szereplő kérelmek intézése a megkeresett állam joga szerint történik, és az (1) bekezdés c)-f) pontjában, valamint a (2) bekezdés b) és c) pontjában szereplő kérelmekre a megkeresett államban alkalmazandó joghatósági szabályok vonatkoznak.

11. cikk

A kérelem tartalma

(1) A 10. cikkben előírt kérelmeknek legalább az alábbiakat kell tartalmazniuk:

a) a kérelem vagy kérelmek jellegére vonatkozó nyilatkozat;

b) a kérelmező neve, elérhetőségei - ideértve a címet is - és születési ideje;

c) az alperes neve, valamint - amennyiben ismert - címe és születési ideje;

d) azon személyek neve és születési ideje, akik számára a tartásdíjat kérik;

e) a kérelem alapjául szolgáló indokok;

f) a jogosult által benyújtott kérelem esetében információ arra nézve, hogy a tartásdíjat hova kell küldeni vagy elektronikus úton átutalni;

g) a 10. cikk (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdésének a) pontja szerinti kérelem kivételével, a megkeresett állam 63. cikkel összhangban tett nyilatkozatával meghatározott valamennyi információ és dokumentum;

h) annak a személynek vagy szervezeti egységnek a neve és elérhetősége, aki/amely a megkereső állam központi hatóságánál a kérelem intézéséért felelős.

(2) Adott esetben és az adatok ismeretének függvényében a kérelemnek ezen túlmenően tartalmaznia kell a következőket:

a) a jogosult pénzügyi helyzete;

b) a kötelezett pénzügyi helyzete, ideértve a kötelezett munkáltatójának nevét és címét, valamint a kötelezett vagyonának jellegét és helyét;

c) minden egyéb információ, amely segíthet az alperes tartózkodási helyének megállapításában.

(3) A kérelemhez csatolni kell a szükséges igazoló információkat vagy dokumentumokat, ideértve a kérelmezőnek a költségmentes jogi segítségnyújtásra való jogosultságát igazoló dokumentumokat is. A 10. cikk (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdésének a) pontja szerinti kérelmek esetében a kérelemhez csak a 25. cikkben felsorolt dokumentumokat kell csatolni.

(4) A 10. cikk szerinti kérelmet be lehet nyújtani a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által ajánlott és közzétett formában.

12. cikk

A kérelmek és az ügyek központi hatóságokon keresztül történő továbbítása, átvétele és feldolgozása

(1) A megkereső állam központi hatósága segítséget nyújt a kérelmező számára, hogy a kérelemhez csatoljon minden, a hatóság tudomása szerint a kérelem elbírálásához szükséges információt és dokumentumot.

(2) A megkereső állam központi hatósága - miután megbizonyosodott afelől, hogy a kérelem megfelel ezen egyezmény követelményeinek - a kérelmező nevében, illetve annak beleegyezésével továbbítja a kérelmet a megkeresett állam központi hatóságának. A kérelemhez csatolni kell az 1. mellékletben foglalt továbbító formanyomtatványt. A megkereső állam központi hatósága - a megkeresett állam központi hatóságának kérésére - ez utóbbi rendelkezésére bocsátja a 16. cikk (3) bekezdésében, a 25. cikk (1) bekezdésének a), b) és d) pontjában és (3) bekezdése b) pontjában, valamint a 30. cikk (3) bekezdésében meghatározott dokumentumoknak az eredeti eljárás helye szerinti állam hatáskörrel rendelkező hatósága által hitelesített, hiánytalan példányát.

(3) A megkeresett központi hatóság a kérelem kézhezvételétől számított hat héten belül a 2. mellékletben szereplő formanyomtatvány segítségével elismeri a kérelem átvételét, tájékoztatja a megkereső állam központi hatóságát, hogy milyen első lépéseket tett vagy fog tenni a kérelem intézése érdekében, valamint további szükséges dokumentumokat és információkat kérhet. A megkeresett központi hatóság ugyanezen hathetes határidőn belül közli a kérelmező központi hatósággal a kérelem intézésével kapcsolatos megkeresések megválaszolásáért felelős személy vagy szervezeti egység nevét és elérhetőségeit.

(4) A megkeresett központi hatóság az átvétel visszaigazolásától számított három hónapon belül tájékoztatja a megkereső központi hatóságot a kérelem feldolgozásának állásáról.

(5) A megkereső és a megkeresett központi hatóság tájékoztatják egymást:

a) az adott ügyért felelős személyről vagy szervezeti egységről;

b) az ügy előrehaladtáról;

és a megkeresésekre időben válaszolnak.

(6) A központi hatóságok olyan gyorsan intézik az ügyeket, amennyire azt az esetek megfelelő mérlegelése lehetővé teszi.

(7) A központi hatóságok a rendelkezésükre álló leggyorsabb és leghatékonyabb kommunikációs eszközöket használják.

(8) A megkeresett központi hatóság csak abban az esetben utasíthatja el egy kérelem intézését, ha az nyilvánvalóan nem felel meg ezen egyezmény követelményeinek. Ebben az esetben az említett központi hatóság az elutasítás okairól haladéktalanul tájékoztatja a megkereső központi hatóságot.

(9) A megkeresett központi hatóság nem utasíthat el kérelmet pusztán azért, mert további dokumentumokra vagy információkra van szükség. Ugyanakkor felkérheti a megkereső központi hatóságot arra, hogy bocsásson rendelkezésére további dokumentumokat vagy információkat. Amennyiben a megkereső központi hatóság három hónapon vagy a megkeresett központi hatóság által meghatározott hosszabb határidőn belül e kérésnek nem tesz eleget, a megkeresett központi hatóság úgy határozhat, hogy nem foglalkozik tovább a kérelemmel. Ebben az esetben e határozatáról tájékoztatja a megkereső központi hatóságot.

13. cikk

A kommunikáció módja

Az alperes nem kifogásolhatja az e fejezettel összhangban a szerződő államok központi hatóságain keresztül benyújtott kérelmeket, valamint az azokhoz csatolt vagy a központi hatóság által rendelkezésre bocsátott dokumentumokat és információkat pusztán az érintett központi hatóságok közötti kommunikációs csatorna vagy eszköz miatt.

14. cikk

Az eljárásokhoz való tényleges hozzáférés

(1) A megkeresett állam a kérelmezők számára tényleges hozzáférést biztosít az e fejezet szerinti kérelmekből fakadó eljárásokhoz, ideértve a végrehajtási és fellebbezési eljárásokat is.

(2) E tényleges hozzáférés biztosítása céljából a megkeresett állam - a 14-17. cikkel összhangban - költségmentes jogi segítségnyújtást biztosít, feltéve, hogy a (3) bekezdés nem alkalmazandó.

(3) A megkeresett állam nem köteles ilyen költségmentes jogi segítségnyújtást biztosítani, amennyiben és amilyen mértékben az adott államban alkalmazott eljárások lehetővé teszik, hogy a kérelmező anélkül járjon el az ügyben, hogy ilyen segítségnyújtásra szorulna, és a központi hatóság térítésmentesen biztosítja a szükséges szolgáltatásokat.

(4) A költségmentes jogi segítségnyújtáshoz való jog feltételei nem lehetnek szigorúbbak a hasonló belföldi ügyek során alkalmazott feltételeknél.

(5) Az egyezmény hatálya alá tartozó eljárások során felmerülő költségek és kiadások megfizetésének biztosítására semmiféle biztosíték, óvadék vagy letét - függetlenül annak elnevezésétől - nem követelhető.

15. cikk

Költségmentes jogi segítségnyújtás a gyermektartás iránti kérelmekre

(1) A megkeresett állam költségmentes jogi segítségnyújtást biztosít a jogosult által e fejezet értelmében, 21. életévét be nem töltött személlyel szembeni, szülő-gyermek kapcsolatból eredő tartási kötelezettségekre vonatkozóan benyújtott valamennyi kérelem tekintetében.

(2) Az (1) bekezdés ellenére a megkeresett állam a 10. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében, valamint a 20. cikk (4) bekezdésében felölelt esetekben benyújtottaktól eltérő kérelmek esetében megtagadhatja a költségmentes jogi segítségnyújtást, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a kérelem vagy bármely fellebbezés érdemben nyilvánvalóan megalapozatlan.

16. cikk

Nyilatkozat a gyermek anyagi helyzetét felmérő vizsgálat alkalmazásának engedélyezéséről

(1) A 15. cikk (1) bekezdése ellenére egy állam - a 63. cikkel összhangban - nyilatkozhat arról, hogy a 10. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján benyújtottaktól és a 20. cikk (4) bekezdésében szereplő esetektől eltérő kérelmek tekintetében költségmentes jogi segítségnyújtást a gyermek anyagi helyzetének felmérésén alapuló vizsgálattól függően biztosít.

(2) Ilyen nyilatkozat tételekor az államnak tájékoztatnia kell a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia Állandó Irodáját arról, hogy hogyan végzik a gyermek anyagi helyzetére vonatkozó vizsgálatot, ideértve azon pénzügyi kritériumokat is, amelyeknek eleget kell tenni a vizsgálat sikere érdekében.

(3) Az (1) bekezdésben említett kérelemnek - amelyet a szóban forgó bekezdésben említett nyilatkozatot tevő államhoz intéznek - tartalmaznia kell a kérelmező hivatalos igazolását arról, hogy a gyermek anyagi helyzete eleget tesz a (2) bekezdésben említett kritériumoknak. A megkeresett állam csak akkor kérhet további bizonyítékot a gyermek anyagi helyzetével kapcsolatban, ha alapos oka van azt hinni, hogy a kérelmező által rendelkezésére bocsátott információk pontatlanok.

(4) Amennyiben a megkeresett állam joga által az e fejezet szerint, a szülő-gyermek kapcsolatból származó gyermektartási kötelezettségekre benyújtott kérelmek tekintetében biztosított legkedvezőbb jogi segítségnyújtás kedvezőbb, mint az (1)-(3) bekezdések alapján előírt jogi segítségnyújtás, a legkedvezőbb jogi segítségnyújtást kell biztosítani.

17. cikk

A 15. cikk vagy a 16. cikk alá nem sorolható kérelmek

Az ezen egyezmény alapján benyújtott, a 15. cikk és a 16. cikk szerint benyújtottaktól eltérő valamennyi kérelem esetében:

a) a költségmentes jogi segítségnyújtás biztosítása anyagi helyzettől vagy a kérelem megalapozottságától függővé tehető;

b) azon kérelmező, aki az eredeti eljárás helye szerinti államban költségmentes jogi segítségnyújtásban részesült, jogosult arra, hogy valamennyi, elismerésre és végrehajtásra irányuló eljárásban legalább ugyanolyan mértékű költségmentes jogi segítségnyújtásban részesüljön, mint amilyet a felhívott állam joga azonos körülmények esetén biztosít.

IV. FEJEZET

AZ ELJÁRÁSOK INDÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS KORLÁTOZÁSOK

18. cikk

Az eljárások korlátozása

(1) Amennyiben egy olyan szerződő államban hoztak határozatot, amelyben a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, a kötelezett mindaddig nem nyújthat be másik szerződő államban a határozat módosítása vagy új határozat meghozatala iránti kérelmet, amíg a jogosult továbbra is abban az államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amelyben a határozatot hozták.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó:

a) a felek között írásos megállapodás született e másik szerződő állam joghatóságáról, kivéve a gyerektartási kötelezettségekkel kapcsolatos vitákat;

b) amennyiben a jogosult elfogadta az említett másik szerződő állam joghatóságát, akár kifejezetten, akár azáltal, hogy az ügy érdemére nézve védekezést terjeszt elő anélkül, hogy az első adandó alkalommal vitatta volna a joghatóságot;

c) amennyiben az eredeti eljárás helye szerinti állam hatáskörrel rendelkező hatóságának - a határozat módosítására vagy új határozat meghozatalára vonatkozóan - nem áll módjában joghatóságát gyakorolni vagy azt megtagadja; vagy

d) amennyiben az eredeti eljárás szerinti államban hozott határozatot nem lehet elismerni vagy végrehajthatónak nyilvánítani azon szerződő államban, ahol határozatra módosítására vagy új határozat kibocsátására irányuló eljárást kilátásba helyezik.

V. FEJEZET

ELISMERÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

19. cikk

A fejezet hatálya

(1) E fejezet a bíróságok vagy közigazgatósági hatóságok által a tartási kötelezettségekkel kapcsolatban hozott határozatokra alkalmazandó. A "határozat" fogalom ugyancsak magában foglalja az ilyen hatóság előtt kötött vagy az által jóváhagyott megegyezést vagy megállapodást. A határozat magában foglalhatja az indexálással történő automatikus kiigazítást, a hátralék, visszamenőleges tartásdíj vagy kamat fizetésére irányuló kötelezettséget, valamint a költségek vagy kiadások meghatározását.

(2) Amennyiben egy határozat nem kizárólag tartási kötelezettséggel kapcsolatos, e fejezet hatálya a határozat tartási kötelezettséget érintő részeire korlátozódik.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a "közigazgatási hatóság" olyan állami szerv, amelynek azon állam joga értelmében, amelyben létrehozták:

a) határozatai ellen fellebbezéssel lehet élni, vagy azokat bíróság felülvizsgálhatja; valamint

b) határozatai hasonló érvénnyel és hatállyal bírnak, mint a bíróságok által ugyanilyen tárgykörben hozott határozatok.

(4) E fejezet a 30. cikk értelmében vett tartási kötelezettségről szóló megállapodásokra is alkalmazandó.

(5) E fejezet rendelkezései ugyancsak alkalmazandók a - 37. cikkel összhangban - közvetlenül a felhívott állam hatáskörrel rendelkező hatóságához benyújtott elismerés és végrehajtás iránti megkeresésre.

20. cikk

Az elismerés és a végrehajtás alapjai

(1) Az egy szerződő államban (a továbbiakban: az eredeti eljárás helye szerinti államban) hozott határozatot más szerződő államokban el kell ismerni és végre kell hajtani, amennyiben:

a) az eljárás megkezdésekor az alperes szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az eredeti eljárás helye szerinti államban;

b) az alperes elfogadta a joghatóságot, akár kifejezetten, akár azáltal, hogy az ügy érdemére nézve védekezést terjesztett elő anélkül, hogy az első adandó alkalommal vitatta volna a joghatóságot;

c) az eljárás megkezdésekor a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az eredeti eljárás helye szerinti államban;

d) a gyermek, amely számára a tartást elrendelték, az eljárás megkezdésekor szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az eredeti eljárás helye szerinti államban, feltéve, hogy az alperes a gyermekkel élt az adott államban, vagy az adott államban tartózkodási hellyel rendelkezett és ott tartást biztosított a gyermeknek;

e) a gyerektartási kötelezettségekkel kapcsolatos vitákat kivéve, ha a felek között írásos megállapodás született a joghatóságról; vagy

f) a határozatot személyi állapot vagy szülői felelősség tárgyában joghatóságot gyakorló hatóság hozta, feltéve, hogy e joghatóság nem kizárólag az egyik fél állampolgárságán alapul.

(2) A 62. cikkel összhangban a szerződő államok fenntartást tehetnek az (1) bekezdés c), e) vagy f) pontjával szemben.

(3) A (2) bekezdés alapján fenntartással élő szerződő állam elismeri és végrehajtja a határozatot, amennyiben saját joga hasonló tényállás mellett joghatósággal ruházza fel vagy ruházta volna fel hatóságait ilyen határozat meghozatalára.

(4) A szerződő állam - amennyiben a határozat elismerése a (2) bekezdésben említett fenntartás eredményeként nem lehetséges, és amennyiben a kötelezett abban az államban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik - valamennyi megfelelő intézkedést meghozza a célból, hogy a jogosult érdekében határozatot hozzanak Az előző mondat nem vonatkozik a 19. cikk (5) bekezdésében említett, az elismerés és végrehajtás iránti közvetlen megkeresésekre, valamint a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tartásdíj-követelésekre.

(5) A 18. életévét be nem töltött gyermek tekintetében hozott azon határozat, amelyet csak az (1) bekezdés c), e) vagy f) pontja tekintetében tett fenntartás miatt nem lehet elismerni, úgy tekintendő, mint amely megállapítja a szóban forgó gyermek tartásdíjra való jogosultságát a felhívott államban.

(6) Egy határozatot csak akkor ismernek el, ha az eredeti eljárás helye szerinti államban hatályos, és csak akkor hajtják végre, ha az eredeti eljárás helye szerinti államban végrehajtható.

21. cikk

Elválaszthatóság, valamint részleges elismerés és végrehajtás

(1) Amennyiben a felhívott államnak nem áll módjában a teljes határozatot elismerni vagy végrehajtani, elismeri vagy végrehajtja a határozat valamennyi olyan elválasztható részét, amelyet ezáltal el lehet ismerni vagy végre lehet hajtani.

(2) Mindig lehet kérni egy határozat részleges elismerését vagy végrehajtását.

22. cikk

Az elismerés és végrehajtás megtagadásának okai

A tartási kötelezettségről szóló határozat elismerése és végrehajtása megtagadható, amennyiben:

a) az elismerés és végrehajtás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a felhívott állam közrendjével;

b) a határozat az eljárással kapcsolatos csalás eredményeként született;

c) a felhívott állam valamely hatósága előtt ugyanazon felek között, ugyanazon célból eljárás van folyamatban, és ez utóbbi eljárás indult meg először;

d) a határozat összeegyeztethetetlen egy, ugyanazon felek között, ugyanazon célból, a felhívott államban vagy egy másik államban hozott határozattal, feltéve, hogy ez utóbbi határozat eleget tesz a felhívott államban történő elismeréséhez és végrehajtásához szükséges feltételeknek;

e) abban az esetben, ha az eredeti eljárás helye szerinti államban folytatott eljárásban az alperes nem jelent meg és nem képviseltette magát:

i. amennyiben az eredeti eljárás helye szerinti állam előírja az eljárásról történő értesítést, az alperes nem értesült megfelelően az eljárásról és nem volt lehetősége arra, hogy meghallgassák; vagy

ii. amennyiben az eredeti eljárás helye szerinti állam nem írja elő az eljárásról történő értesítést, az alperes nem értesült megfelelően a határozatról és nem volt lehetősége arra, hogy az ellen ténybeli vagy jogi alapon kifogást emeljen vagy azt megfellebbezze; vagy

f) a határozat meghozatala a 18. cikkbe ütközik.

23. cikk

Az elismerés és végrehajtás iránti kérelemre vonatkozó eljárás

(1) Amennyiben az egyezmény másként nem rendelkezik, az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó eljárásokra a felhívott állam joga irányadó.

(2) Amennyiben egy határozat elismerése és végrehajtása iránti kérelmet a III. fejezettel összhangban a központi hatóságokon keresztül nyújtanak be, a megkeresett központi hatóság haladéktalanul

a) továbbítja a kérelmet a hatáskörrel rendelkező hatósághoz, amely haladéktalanul végrehajthatónak nyilvánítja a határozatot vagy végrehajtásra nyilvántartásba veszi; vagy

b) ő maga teszi meg e lépéseket, amennyiben a központi hatóság egyben a hatáskörrel rendelkező hatóság is.

(3) Amennyiben a kérelmet a felhívott államban - a 19. cikk (5) bekezdésével összhangban - közvetlenül a hatáskörrel rendelkező hatósághoz nyújtják be, a hatóság haladéktalanul végrehajthatónak nyilvánítja, vagy végrehajtásra nyilvántartásba veszi a határozatot.

(4) A végrehajthatóvá nyilvánítás vagy nyilvántartásba vétel csak a 22. cikk a) bekezdésében meghatározott okból tagadható meg. Ebben a szakaszban sem a kérelmező, sem a kérelmezett nem tehet észrevételt.

(5) A kérelmezőt és a kérelmezettet haladéktalanul értesítik a (2) és (3) bekezdés szerinti végrehajthatóvá nyilvánításról vagy nyilvántartásba vételről, illetve annak (4) bekezdéssel összhangban történő megtagadásáról, amellyel szemben a kérelmező vagy a kérelmezett jogi és ténybeli alapon kifogást emelhet vagy fellebezhet.

(6) A kifogást vagy a fellebbezést az (5) bekezdés szerinti értesítéstől számított 30 napon belül kell benyújtani. Amenyiben a vitató fél nem rendelkezik tartózkodási hellyel a végrehajthatóvá nyilvánítás vagy a nyilvántartásba vétel, illetve ezek megtagadásának helye szerinti szerződő államban, a kifogást vagy a fellebbezést az értesítéstől számított 60 napon belül kell benyújtani.

(7) A kifogást vagy a fellebbezést csak az alábbiakra lehet alapozni:

a) az elismerés és végrehajtás megtagadásának a 22. cikkben meghatározott indokai;

b) az elismerés és végrehajtás 20. cikk szerinti alapjai;

c) a 25. cikk (1) bekezdésének a), b) vagy d) pontja vagy a (3) bekezdésének b) pontja alapján továbbított dokumentumok hitelessége és egységessége.

(8) A kérelmezett által emelt kifogást vagy fellebbezést a tartozás teljesítésére is lehet alapozni, amennyiben az elismerés és végrehajtás a múltban esedékessé vált kifizetésekkel kapcsolatos.

(9) A kérelmezőt és a kérelmezettet haladéktalanul értesítik a kifogást vagy a fellebbezést követően hozott határozatról.

(10) A további jogorvoslati eszköz - amennyiben azt a felhívott állam joga lehetővé teszi - csak kivételes körülmények fennállása esetén eredményezheti a határozat végrehajtásának felfüggesztését.

(11) Az elismeréssel és végrehajtással kapcsolatos határozatok - ideértve a fellebbvitelt is - meghozatalakor a hatáskörrel rendelkező hatóság sürgősséggel jár el.

24. cikk

Az elismerés és végrehajtás iránti kérelemre vonatkozó alternatív eljárás

(1) A 23. cikk (2)-(11) bekezdése ellenére egy állam - a 63. cikkel összhangban - nyilatkozhat úgy, hogy az e cikkben meghatározott eljárást alkalmazza az elismerésre és végrehajtásra.

(2) Amennyiben egy határozat elismerése és végrehajtása iránti kérelmet a III. fejezettel összhangban a központi hatóságokon keresztül nyújtják be, a megkeresett központi hatóság haladéktalanul

a) a hatáskörrel rendelkező hatósághoz továbbítja a kérelmet, amely határozatot hoz az elismerés és végrehajtás iránti kérelem tekintetében; vagy

b) ő maga hozza meg e határozatot, amennyiben a központi hatóság egyben a hatáskörrel rendelkező hatóság is.

(3) Az elismerésről és végrehajtásról szóló határozatot a hatáskörrel rendelkező hatóság azt követően hozza meg, hogy a kérelmezettet kellően és haladéktalanul értesítették az eljárásról, valamint mindkét fél megfelelő lehetőséget kapott a meghallgatásra.

(4) A hatáskörrel rendelkező hatóság hivatalból vizsgálhatja az elismerés és végrehajtás megtagadásának a 22. cikk a), c) és d) pontjában felsorolt okait. A 20. és 22. cikkben, valamint a 23. cikk (7) bekezdésének c) pontjában felsorolt okokat akkor vizsgálhatja, amenyiben azt a kérelmezett kéri, vagy amenyiben a 25. cikkel összhangban benyújtott dokumentumok alapján kétségek merülnek fel az említett okokat illetően.

(5) Az elismerés és végrehajtás megtagadását a tartozás teljesítésére is lehet alapozni, amennyiben az elismerés és végrehajtás a múltban esedékessé vált kifizetésekkel kapcsolatos.

(6) Bármilyen jogorvoslati eszköz - amennyiben azt a felhívott állam joga lehetővé teszi - csak különleges körülmények fennállása esetén eredményezheti a határozat végrehajtásának felfüggesztését.

(7) Az elismeréssel és végrehajtással kapcsolatos határozatok - ideértve a fellebbvitelt is - meghozatalakor a hatáskörrel rendelkező hatóság sürgősséggel jár el.

25. cikk

Dokumentumok

(1) A 23. vagy a 24. cikk szerint benyújtott, elismerés és végrehajtás iránti kérelemhez csatolni kell az alábbiakat:

a) a határozat teljes szövege;

b) a határozatnak az eredeti eljárás helye szerinti államban való végrehajthatóságát megállapító dokumentum, valamint - közigazgatási hatósági határozat esetén - a 19. cikk (3) bekezdésében szereplő követelmények teljesülését megállapító dokumentum, kivéve, ha a szóban forgó állam az 57. cikkel összhangban megjelölte, hogy a közigazgatósági hatóságai által hozott határozatok mindig megfelelnek a fenti követelményeknek;

c) amennyiben az alperes nem jelent meg és nem képviseltette magát az eredeti eljárás helye szerinti államban lefolytatott eljárásban, olyan dokumentum vagy dokumentumok, amely(ek) - adott esetben - vagy azt igazolja/igazolják, hogy az alperest megfelelő módon értesítették az eljárásról és lehetősége volt arra, hogy meghallgassák, vagy azt, hogy megfelelő módon értesítették a határozatról és lehetősége volt a határozat ellen ténybeli vagy jogi alapon kifogást emelni vagy azt megfellebbezni;

d) szükség esetén a hátralékokról szóló dokumentum, amely jelzi az összeg kiszámításának dátumát;

e) szükség esetén - automatikus indexálást előíró határozat esetében - a megfelelő számítások elvégzéséhez szükséges információkat tartalmazó dokumentum;

f) szükség esetén az eredeti eljárás helye szerinti államban a kérelmező számára biztosított költségmentes jogi segítségnyújtás mértékét megállapító dokumentum.

(2) A 23. cikk (7) bekezdése szerinti kifogás vagy fellebbezés esetén, illetve a felhívott állam hatáskörrel rendelkező hatóságának kérésére az alábbiak haladéktalanul rendelkezésre bocsátják az érintett dokumentumoknak az eredeti eljárás helye szerinti állam által hitelesített teljes példányát:

a) a megkereső állam központi hatósága, amennyiben a kérelmet a III. fejezettel összhangban nyújtották be;

b) a kérelmező, amennyiben a kérelmet közvetlenül a felhívott állam hatáskörrel rendelkező hatóságához nyújtották be.

(3) A szerződő államok a 57. cikkel összhangban:

a) rendelkezhetnek úgy, hogy a kérelemhez csatolni kell a határozatnak az eredeti eljárás szerinti állam hatáskörrel rendelkező hatósága által hitelesített teljes példányát;

b) rendelkezhetnek azon körülményekről, amelyek fennállása esetén a határozat teljes szövege helyett elfogadják a határozatnak az eredeti eljárás helye szerinti állam hatáskörrel rendelkező hatósága által készített összefoglalását vagy kivonatát, amely a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által ajánlott és közzétett formában is elkészíthető; vagy

c) rendelkezhetnek úgy, hogy nem kérnek dokumentumot a 19. cikk (3) bekezdésében előírt követelmények teljesüléséről.

26. cikk

Az elismerés iránti kérelemre vonatkozó eljárás

E fejezet értelemszerűen alkalmazandó a határozatok elismerése iránti kérelmekre, azzal a különbséggel, hogy a végrehajthatósági követelmény helyébe azon követelmény lép, hogy a határozat hatályos legyen az eredeti eljárás szerinti államban.

27. cikk

Ténymegállapítások

A felhívott állam valamennyi hatáskörrel rendelkező hatóságát kötik azon ténymegállapítások, amelyekre az eredeti eljárás helye szerinti állam hatósága joghatóságát alapozta.

28. cikk

Az érdemi felülvizsgálat tilalma

A felhívott állam hatáskörrel rendelkező hatóságai a határozatot érdemben nem vizsgálhatják felül.

29. cikk

A gyermek vagy a kérelmező személyes megjelenésének szükségtelensége

A felhívott államban e fejezet alapján folytatott eljárásokban a gyermek vagy a kérelmező személyes megjelenése nem kötelezhető.

30. cikk

Tartási kötelezettségről szóló megállapodások

(1) Egy szerződő államban hozott tartási kötelezettségről szóló megállapodást e fejezet alapján határozatként kell elismerni és végrehajtani, feltéve, hogy az eredeti eljárás helye szerinti államban határozatként végrehajtandó.

(2) A 10. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja, valamint a (2) bekezdés a) pontja alkalmazásában a "határozat" fogalom a tartási kötelezettségről szóló megállapodást is magában foglalja.

(3) A tartási kötelezettségről szóló megállapodás elismerése és végrehajtása iránti kérelemhez csatolni kell:

a) a tartási kötelezettségről szóló megállapodás teljes szövegét; valamint

b) a tartási kötelezettségről szóló megállapodásnak az eredeti eljárás helye szerinti államban határozatként történő végrehajthatóságát megállapító dokumentumot.

(4) A tartási kötelezettségről szóló megállapodás elismerése és végrehajtása megtagadható, amennyiben:

a) az elismerés és végrehajtás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a megkeresett állam közrendjével;

b) a tartási kötelezettségről szóló megállapodás megkötésére csalással vagy hamisítással került sor;

c) a tartási kötelezettségről szóló megállapodás összeegyeztethetetlen egy, ugyanazon felek között, ugyanazon célból, a felhívott államban vagy egy másik államban hozott határozattal, feltéve, hogy ez utóbbi határozat eleget tesz a felhívott államban történő elismertetéséhez és végrehajtásához szükséges feltételeknek.

(5) A 20. cikk, a 22. cikk, a 23. cikk (7) bekezdése, valamint a 25. cikk (1) és (3) bekezdése kivételével e fejezet rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a tartási kötelezettségről szóló megállapodások elismerésére és végrehajtására, mindazonáltal:

a) a 23. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti végrehajthatóvá nyilvánítás vagy nyilvántartásba vétel csak a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott okból tagadható meg;

b) a 23. cikk (6) bekezdésében említett kifogást vagy fellebbezést csak az alábbiakra lehet alapozni:

i. az elismerés és végrehajtás megtagadásának a (4) bekezdésben meghatározott indokai;

ii. a (3) bekezdéssel összhangban továbbított dokumentumok hitelessége és egységessége;

c) a 24. cikk (4) bekezdésében említett eljárás tekintetében a hatáskörrel rendelkező hatóság hivatalból vizsgálhatja az elismerés és végrehajtás megtagadásának e cikk (4) bekezdésének a) pontjában említett okát. Az e cikk (4) bekezdésében felsorolt valamennyi okot, valamint a (3) bekezdéssel összhangban benyújtott dokumentumok hitelességét és egységességét akkor vizsgálhatja, amennyiben ezt a kérelmezett kéri, vagy amennyiben az említett dokumentumok alapján kétségek merülnek fel az okokat illetően.

(6) Amennyiben a tartási kötelezettségről szóló megállapodással kapcsolatban egy szerződő állam hatáskörrel rendelkező hatósága előtt jogorvoslati eljárás van folyamatban, fel kell függeszteni az elismerésre és végrehajtásra vonatkozó eljárásokat.

(7) A 63. cikkel összhangban egy állam kijelentheti, hogy a tartási kötelezettségről szóló megállapodások elismerése és végrehajtása iránti kérelmeket csak a központi hatóságokon keresztül lehet benyújtani.

(8) A 62. cikkel összhangban a szerződő állam fenntarthatja magának a jogot arra, hogy ne ismerje el és hajtsa végre a tartási kötelezettségről szóló megállapodásokat.

31. cikk

Az ideiglenes és megerősítő végzések együttes hatásából fakadó határozatok

Amennyiben egy határozat az egyik államban hozott ideiglenes végzés és egy másik állam (a továbbiakban: a megerősítő állam) hatósága által hozott, az ideiglenes végzést megerősítő végzés együttes hatásaként születik:

a) e fejezet alkalmazásában mindkét állam az eredeti eljárás helye szerinti államnak tekintendő;

b) a 22. cikk e) pontjában foglalt követelményeknek eleget tesz, ha az alperes kellően értesült a megerősítő államban folytatott eljárásról és lehetősége volt arra, hogy az ideiglenes végzés megerősítésével szemben ellentmondással éljen;

c) a 20. cikk (6) bekezdésének azon követelménye, hogy a határozat végrehajtható legyen az eredeti eljárás helye szerinti államban, teljesül, ha a határozat végrehajtható a megerősítő államban; valamint

d) a 18. cikk egyik államban sem lehet akadálya a határozat módosítására irányuló eljárásnak.

VI. FEJEZET

A FELHÍVOTT ÁLLAM ÁLTALI VÉGREHAJTÁS

32. cikk

A nemzeti jog alapján történő végrehajtás

(1) Amennyiben e fejezet másként nem rendelkezik, a végrehajtásra a felhívott állam jogszabályaival összhangban kerül sor.

(2) A végrehajtásnak gyorsnak kell lennie.

(3) A központi hatóságokon keresztül benyújtott kérelmek esetében, amennyiben egy határozatot az V. fejezet alapján végrehajthatónak nyilvánítottak vagy végrehajtásra nyilvántartásba vettek, a végrehajtáshoz nincs szükség a kérelmező további fellépésére.

(4) A tartási kötelezettség időtartamával kapcsolatban az eredeti eljárás helye szerinti államban alkalmazandó szabályok hatályosak.

(5) A hátralék végrehajthatóságának elévülési idejét az eredeti eljárás helye szerinti állam jogszabályai vagy a felhívott állam jogszabályai határozzák meg, attól függően, hogy melyik ír elő hosszabb elévülési időszakot.

33. cikk

A megkülönböztetés tilalma

A felhívott állam legalább annyi végrehajtási módot biztosít az egyezmény alapján felmerülő ügyekre, mint amennyi a belföldi ügyekre vonatkozóan rendelkezésre áll.

34. cikk

Végrehajtási intézkedések

(1) A szerződő államoknak belső jogukban hatékony intézkedéseket kell elérhetővé tenniük az ezen egyezmény alapján hozott határozatok végrehajtása céljából.

(2) Ezen intézkedések többek között a következők lehetnek:

a) letiltás munkabérből;

b) bankszámlákról, valamint egyéb forrásokról való letiltás;

c) társadalombiztosítási ellátásokból való letiltás;

d) vagyontárgyak záloggal terhelése vagy kényszereladása;

e) adó-visszatérítésből levonás;

f) nyugdíj visszatartása vagy az abból való letiltás;

g) hitelintézmények értesítése;

h) különféle engedélyek (például járművezetői engedélyek) megtagadása, felfüggesztése vagy bevonása;

i) közvetítés, békítés vagy egyéb eljárások alkalmazása az önkéntes teljesítés elősegítése érdekében.

35. cikk

Pénzeszközök átutalása

(1) A szerződő államok számára javasolt, hogy mozdítsák elő - többek között nemzetközi megállapodások révén - a tartásdíjként fizetendő összegek átutalására rendelkezésre álló leginkább költséghatékony és leghatásosabb módszerek alkalmazását.

(2) Azon szerződő államok, amelyek joga korlátozza a pénzátutalásokat, legmagasabb prioritást biztosítanak az ezen egyezmény alapján fizetendő összegek átutalásának.

VII. FEJEZET

ÁLLAMI SZERVEK

36. cikk

Állami szervek mint kérelmezők

(1) A 10. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett elismerés és végrehajtás iránti kérelmek, valamint a 20. cikk (4) bekezdésében meghatározott esetek alkalmazásában a "jogosult" kifejezés olyan állami szervet is magában foglal, amely tartásra jogosult személy helyett jár el, vagy amely a tartás helyett nyújtott ellátások után visszatérítésre jogosult.

(2) Az állami szervek azon jogára, hogy tartásra jogosult személyek helyett járjanak el vagy a jogosult számára tartás helyett nyújtott ellátások után visszatérítést igényeljenek, az adott intézményre vonatkozó jogot kell alkalmazni.

(3) Állami szerv az alábbiak elismerését vagy végrehajtását kérheti:

a) a tartás helyett nyújtott ellátások megfizetését kérő állami szerv kérelmére a kötelezett ellen hozott határozat;

b) a jogosult és a kötelezett közötti ügyben hozott határozat, a tartás helyett a jogosult számára nyújtott ellátások mértékéig.

(4) A határozat elismerését és végrehajtását kérő állami szerv kérésre bemutatja a (2) bekezdésben foglalt jogának megállapításához szükséges, valamint a jogosult számára nyújtott ellátásokat igazoló dokumentumokat.

VIII. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

37. cikk

A hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz intézett közvetlen kérelmek

(1) Ezen egyezmény nem zárja ki a szerződő állam belső joga alapján rendelkezésre álló olyan eljárások alkalmazásának lehetőségét, amelyek lehetővé teszik, hogy egy személy (a kérelmező) közvetlenül az adott állam hatáskörrel rendelkező hatóságához forduljon egy, az egyezmény által szabályozott tárgykörben, ideértve - a 18. cikkre is figyelemmel - a tartási kötelezettséggel kapcsolatos határozathozatal vagy határozatmódosítás céljából történő kérelmet is.

(2) A 14. cikk (5) bekezdése és a 17. cikk b) pontja, valamint az V., VI., VII. és e fejezet rendelkezései - a 40. cikk (2) bekezdése, a 42. cikk, a 43. cikk (3) bekezdése, a 45. cikk és az 55. cikk kivételével - alkalmazandóak a szerződő államokban közvetlenül a hatáskörrel rendelkező hatósághoz benyújtott, elismerés és végrehajtás iránti kérelemre vonatkozóan.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazandó az említett albekezdésben meghatározott életkort meghaladó, segítségre szoruló személyre vonatkozó tartásdíjat meghatározó határozatra, amennyiben e határozatot még azelőtt hozták, hogy az érintett személy e kort betöltötte volna, és e határozat és a határozat az adott életkoron túli tartást a megváltozott képesség miatt rendelte el.

38. cikk

Személyes adatok védelme

Az egyezmény alapján gyűjtött vagy továbbított személyes adatokat csak azokra a célokra lehet felhasználni, amelyekre azokat gyűjtötték vagy továbbították.

39. cikk

Titoktartás

Az adatokat feldolgozó hatóságok - saját államuk jogának megfelelően - biztosítják az adatok bizalmas kezelését.

40. cikk

Az információk felfedésének tilalma

(1) A hatóságok nem fedhetik fel vagy erősíthetik meg az ezen egyezmény alkalmazásában összegyűjtött vagy továbbított információkat, amennyiben úgy ítélik meg, hogy ez a személyek egészségét, biztonságát vagy szabadságát veszélyeztethetné.

(2) A központi hatóságok kötelesek figyelembe venni más központi hatóságok fentiek szerinti megállapítását, különösen családon belüli erőszak esetében.

(3) E cikk semmilyen rendelkezése sem akadályozhatja a hatóságok közötti információgyűjtést és továbbítást, amenyiben ez az egyezményből fakadó kötelezettségek végrehajtásához szükséges.

41. cikk

Hitelesítés alóli mentesség

Ezen egyezménnyel összefüggésben hitelesítés vagy más hasonló alakiság nem követelhető.

42. cikk

Meghatalmazás

A megkeresett állam központi hatósága csak abban az esetben kérhet meghatalmazást a kérelmezőtől, ha bírósági eljárások során vagy más hatóságok előtt a nevében jár el, vagy azért, hogy e célból képviselőt jelöljön ki a kérelmező számára.

43. cikk

Költségek megtérítése

(1) Az ezen egyezmény alkalmazása során felmerülő költségek megtérítése nem élvezhet elsőbbséget a tartási követelések behajtásával szemben.

(2) Az állam behajthatja a költségeket a pervesztes féltől.

(3) A 10. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti, a (2) bekezdéssel összhangban a költségek pervesztett féltől történő behajtása iránti kérelem alkalmazásában a 10. cikk (1) bekezdése szerinti "jogosult" fogalmába államok is beletartoznak.

(4) Ezt a cikket a 8. cikk sérelme nélkül kell alkalmazni.

44. cikk

Nyelvi követelmények

(1) Valamennyi kérelmet és kapcsolatos dokumentumot az eredeti nyelven kell benyújtani, és csatolni kell a megkeresett állam hivatalos nyelvén vagy a megkeresett állam által - a 63. cikkel összhangban tett nyilatkozat formájában - megjelölt egyéb nyelven készített fordítást, kivéve, ha az említett tagállam lemond a fordításról.

(2) Az egynél több hivatalos nyelvvel rendelkező azon szerződő állam, amely belső joga miatt országa egész területén nem tudja elfogadni az e nyelvek egyikén benyújtott dokumentumokat, a 63. cikkel összhangban tett nyilatkozattal pontosítja, hogy e dokumentumokat vagy azok fordításait országa területének meghatározott részein milyen nyelven kell benyújtani.

(3) A központi hatóságok egyéb megállapodása hiányában, e hatóságok közötti valamennyi kommunikáció a megkeresett állam hivatalos nyelvén, illetve angolul vagy franciául történik. A szerződő állam azonban - a 62. cikkel összhangban tett fenntartásban - tiltakozhat az angol vagy a francia nyelv használatával szemben.

45. cikk

A fordítás módjai és költségei

(1) A III. fejezet alapján benyújtott kérelmek esetében a központi hatóságok egyedi esetekben vagy általánosan megállapodhatnak, hogy a megkeresett állam hivatalos nyelvére történő fordítást a megkeresett államban készítsék el az eredeti nyelvről vagy a megegyezésük szerinti bármely más nyelvről. Amennyiben nincs megállapodás és a megkereső központi hatóság nem tud eleget tenni a 44. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő követelményeknek, a kérelmet és a kapcsolatos dokumentumokat angol vagy francia nyelvű fordítással továbbítják a megkeresett állam hivatalos nyelvére történő további fordítás céljából.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásából fakadó fordítási költségek a megkereső államot terhelik, feltéve, hogy arról az érintett államok központi hatóságai másként nem állapodnak meg.

(3) A 8. cikk ellenére a megkereső központi hatóság a kérelmezőre terhelheti a kérelem és kapcsolatos dokumentumok fordítási költségeit, kivéve, ha e költségekre kiterjedhet a jogi segítségnyújtás.

46. cikk

Nem egységes jogrendszerek - értelmezés

(1) Az olyan állam vonatkozásában, amelyben a különböző területi egységekben két vagy több jogrendszert kell alkalmazni az ezen egyezményben szabályozott bármilyen tárgykör tekintetében:

a) az állam jogára vagy eljárására történő valamennyi hivatkozást - adott esetben - úgy kell értelmezni, hogy az érintett területi egység hatályos jogára vagy eljárására vonatkozik;

b) az említett államban hozott, elismert, elismert és végrehajtott, végrehajtott vagy módosított határozatra történő valamennyi hivatkozást - adott esetben - úgy kell értelmezni, hogy az érintett területi egységben hozott, elismert, elismert és végrehajtott, végrehajtott vagy módosított határozatra vonatkozik;

c) az állam igazságszolgáltatási és közigazgatási hatóságaira történő valamennyi hivatkozást - adott esetben - úgy kell értelmezi, hogy az érintett területi egység igazságszolgáltatási és közigazgatási hatóságaira vonatkozik;

d) az állam hatáskörrel rendelkező hatóságaira, állami szerveire vagy - a központi hatóságoktól eltérő - egyéb testületeire történő valamennyi hivatkozást - adott esetben - úgy kell értelmezi, hogy az érintett területi egység eljárásra jogosult szerveire vonatkozik;

e) az államban található tartózkodási helyre vagy szokásos tartózkodási helyre történő valamennyi hivatkozást - adott esetben - úgy kell értelmezi, hogy az érintett területi egységben található szokásos tartózkodási helyre vonatkozik;

f) a vagyontárgyaknak az adott államban található helyére történő valamennyi hivatkozást - adott esetben - úgy kell értelmezni, hogy a vagyontárgyaknak az érintett területi egységben található helyére vonatkozik;

g) az államban hatályos viszonossági megállapodásra történő valamennyi hivatkozást - adott esetben - úgy kell értelmezni, hogy az érintett területi egységben hatályos viszonossági megállapodásra vonatkozik;

h) az államban biztosított költségmentes jogi segítségnyújtásra történő valamennyi hivatkozást - adott esetben - úgy kell értelmezi, hogy az érintett területi egységben biztosított költségmentes jogi segítségnyújtásra vonatkozik;

i) az államban hozott tartási kötelezettségről szóló megállapodásra történő valamennyi hivatkozást - adott esetben - úgy kell értelmezi, hogy az érintett területi egységben hozott tartási kötelezettségről szóló megállapodásra vonatkozik;

j) az állam általi költség-visszatéríttetésre történő valamennyi hivatkozást - adott esetben - úgy kell értelmezi, hogy az érintett területi egység általi költség-visszatéríttetésre vonatkozik.

(2) Ez a cikk nem alkalmazandó a regionális gazdásági integrációs szervezetekre.

47. cikk

Nem egységes jogrendszerek - anyagi jogi szabályok

(1) A két vagy több, különböző jogrendszereket alkalmazó területi egységből álló szerződő államok nem kötelesek alkalmazni az egyezményt olyan helyzetekben, amelyek egyedül az ilyen különböző területi egységeket érintik.

(2) A két vagy több, különböző jogrendszereket alkalmazó területi egységből álló szerződő államok területi egységeinek hatáskörrel rendelkező hatóságai nem kötelesek a másik szerződő államban hozott határozatokat elismerni vagy végrehajtani csupán azért, mert ezen egyezmény ugyanazon szerződő államának egy másik területi egysége már elismerte vagy végrehajtotta azokat.

(3) Ez a cikk nem alkalmazandó a regionális gazdásági integrációs szervezetekre.

48. cikk

A tartásra vonatkozó korábbi hágai egyezményekkel való összhang

A szerződő államok közötti kapcsolatok tekintetében ezen egyezmény - az 56. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel - a tartási kötelezettségekre vonatkozó határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1973. október 2-i hágai egyezmény, valamint a gyerektartási kötelezettségekre vonatkozó határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1958. április 15-i hágai egyezmény helyébe lép, amennyiben az ilyen államok közötti kapcsolatok tekintetében alkalmazási körük egybeesik ezen egyezmény alkalmazási körével.

49. cikk

Az 1956. évi New York-i egyezménnyel való összhang

A szerződő államok közötti kapcsolatok tekintetében ezen egyezmény a tartásdíjak külföldön történő behajtásáról szóló, 1956. június 20-i ENSZ-egyezmény helyébe lép, amennyiben ezen egyezmény alkalmazási köre az ilyen államok közötti kapcsolatok tekintetében egybeesik ezen egyezmény alkalmazási körével.

50. cikk

Az iratok kézbesítéséről és a bizonyításfelvételről szóló korábbi hágai egyezményekkel való kapcsolat

Ezen egyezmény nem érinti a polgári eljárásról szóló, 1954. március 1-jei hágai egyezményt, a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, 1965. november 15-i hágai egyezményt, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyításfelvételről szóló, 1970. március 18-i hágai egyezményt.

51. cikk

A jogi aktusok és kiegészítő megállapodások közötti összhang

(1) Ezen egyezmény nem érinti az ezen egyezmény előtt kötött olyan nemzetközi jogi aktusokat, amelyeknek a szerződő államok részes felei, és amelyek rendelkezéseket tartalmaznak az ezen egyezmény által szabályozott kérdésekkel kapcsolatban.

(2) Bármely szerződő állam köthet egy vagy több szerződő állammal, az egyezmény egymás közötti alkalmazásának továbbfejlesztése céljából olyan megállapodást, amely rendelkezéseket tartalmaz az ezen egyezmény által szabályozott kérdésekkel kapcsolatban, feltéve, hogy az ilyen megállapodások következetesek az egyezmény tárgyával és céljával, valamint - az ilyen államok egyéb szerződő államokkal való kapcsolata tekintetében - nem érintik az egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását. Az ilyen megállapodást kötő tagállamok a megállapodás egy példányát továbbítják az egyezmény letéteményesének.

(3) Az (1) és (2) bekezdés ugyancsak alkalmazandó a viszonossági megállapodásokra és az érintett államok közötti különleges kötelékeken alapuló egységes jogszabályokra.

(4) Ez az egyezmény nem érinti az ezen egyezménynek részes regionális gazdasági integrációs szervezetnek az egyezmény által szabályozott területekre vonatkozó azon jogi aktusainak alkalmazását, amelyeket az egyezmény megkötése után fogadtak el, feltéve, hogy e jogi aktusok - a regionális gazdasági integrációs szervezet egyéb szerződő államokkal való kapcsolata tekintetében - nem érintik az egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását. A regionális gazdasági integrációs szervezet tagállamai közötti határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében ezen egyezmény nem érinti a regionális gazdasági integrációs szervezet szabályait, függetlenül attól, hogy az egyezmény megkötése előtt vagy után fogadták el azokat.

52. cikk

A leghatékonyabb szabály alkalmazása

(1) Ezen egyezmény nem akadályozza a megkereső állam és a megkeresett állam közötti hatályos megállapodás, egyezség vagy nemzetközi jogi aktus alkalmazását, illetve a megkeresett államban hatályos olyan viszonossági megállapodást, amely az alábbiakat írja elő:

a) tágabb értelemben vett alapok a tartási kötelezettséget megállapító határozatok elismerésére, az egyezmény 22. cikke f) pontjának sérelme nélkül;

b) egyszerűsített, gyorsabb eljárások a tartási kötelezettséget megállapító határozatok elismerése, illetve elismerése és végrehajtása iránti kérelmekre vonatkozóan;

c) a 14-17. cikkekben előírtnál kedvezőbb jogi segítségnyújtás; vagy

d) olyan eljárások, amelyek lehetővé teszik a megkereső állam kérelmezője számára, hogy kérését közvetlenül a megkeresett állam központi hatóságához intézze.

(2) Ezen egyezmény nem akadályozza az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban említetteknél hatékonyabb szabályokat biztosító megkeresett állam hatályos jogának alkalmazását. Ugyanakkor az (1) bekezdés b) pontjában említett egyszerűsített, gyorsabb eljárások tekintetében e szabályoknak összeegyeztethetőnek kell lenniük a 23. és 24. cikk alapján a felek számára nyújtott védelemmel, különös tekintettel egyrészt a felek azon jogára, hogy az eljárásokról megfelelően értesüljenek és lehetőséget kapjanak a meghallgatásra, másrészt a jogorvoslat bármely formájának hatására.

53. cikk

Egységes értelmezés

Az egyezmény értelmezésében tekintetbe kell venni nemzetközi jellegét és egységes alkalmazása elősegítésének szükségességét.

54. cikk

Az egyezmény gyakorlati működésének felülvizsgálata

(1) A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia főtitkára rendszeresen összehív egy különbizottságot az egyezmény gyakorlati működésének felülvizsgálata, valamint az egyezmény alkalmazásában kialakult bevált gyakorlatok ösztönzése céljából.

(2) Ilyen felülvizsgálat céljából a szerződő államok együttműködnek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia Állandó Hivatalával az egyezmény gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos információk - ideértve statisztikákat és ítélkezési gyakorlatot is - összegyűjtése terén.

55. cikk

A formanyomtatványok módosítása

(1) Az ezen egyezményhez mellékelt formanyomtatványokat a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia főtitkára által összehívott különbizottság - amelybe valamennyi szerződő államot és tagot meghívnak - határozatával lehet módosítani. A formanyomtatványok módosítására irányuló javaslatról szóló értesítést csatolni kell az ülés napirendjéhez.

(2) A különbizottságban jelen levő szerződő államok által elfogadott módosítások azon naptól számított hét naptári hónapot követő első napon lépnek hatályba valamennyi szerződő állam számára, amikor ezekről a letéteményes valamennyi szerződő államot tájékoztatta.

(3) A (2) bekezdésben előírt időszakban bármely szerződő állam a letéteményeshez intézett írásos értesítés útján - a 62. cikkel összhangban - fenntartást tehet a módosítás tekintetében. Az ilyen fenntartással élő államot - a fenntartás visszavonásáig - úgy kell tekinteni, hogy a szóban forgó módosítás tekintetében ezen egyezménynek nem részes fele.

56. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) Az egyezmény minden olyan esetben alkalmazandó, amikor:

a) a megkeresett állam központi hatóságához a 7. cikk szerinti megkereséssel fordultak vagy a III. fejezet értelmében kérelmet nyújtottak be azután, hogy az egyezmény hatályba lépett a megkereső és a megkeresett állam között;

b) a megkeresett állam hatáskörrel rendelkező hatóságához elismerés és végrehajtás iránti közvetlen megkereséssel fordultak azután, hogy az egyezmény hatályba lépett az eredeti eljárás helye szerinti állam és a megkeresett állam között.

(2) Ezen egyezmény azon szerződő államai között hozott elismerési és végrehajtási határozatok tekintetében, amelyek a 48. cikkben említett, a tartásra vonatkozó hágai egyezmények egyikének is részes felei, amennyiben az ezen egyezményben előírt elismerési is végrehajtási feltételek megakadályozzák egy olyan határozat elismerését és végrehajtását, amelyet még azelőtt hoztak az eredeti eljárás helye szerinti államban, hogy az említett állam tekintetében ezen egyezmény hatályba lépett volna, és amelyet a határozathozatalkor hatályos egyezmény feltételei alapján egyébként elismertek és végrehajtottak volna, a határozatra az utóbbi egyezmény feltételei alkalmazandók.

(3) A megkeresett államot ezen egyezmény nem kötelezi arra, hogy határozatot vagy tartási kötelezettségről szóló megállapodást hajtson végre az egyezménynek az eredeti eljárás helye szerinti államban és a megkeresett államban történő hatálybalépését megelőzően esedékes kifizetések tekintetében, kivéve a 21. életévét be nem töltött személyt megillető, szülő-gyermek kapcsolatból fakadó tartási kötelezettségek esetében.

57. cikk

Tájékoztatás jogszabályokkal, eljárásokkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban

(1) A megerősítő vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésének vagy a nyilatkozat benyújtásának idejére a szerződő államnak - az egyezmény 61. cikkével összhangban - a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia Állandó Hivatalának rendelkezésére kell bocsátania:

a) a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos jogszabályai és eljárásai leírását;

b) a 6. cikk szerinti kötelezettségek teljesítése érdekében hozandó intézkedések leírását;

c) annak leírását, hogy a kérelmezők számára hogyan fogja biztosítani a 14. cikkben előírt, az eljárásokhoz történő tényleges hozzáférést;

d) a nemzeti végrehajtási jogszabályok és eljárások leírását, ideértve a végrehajtásra vonatkozó korlátozásokat - különösen a kötelezettet védő szabályokat és az elévülési időszakokat - is;

e) a 25. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (3) bekezdésében említett rendelkezéseket.

(2) A szerződő államok - az (1) bekezdés szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez - felhasználhatják a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által ajánlott és közzétett, az egyes országokra vonatkozó információkat tartalmazó formanyomtatványt is.

(3) A szerződő államok naprakészen tartják az információkat.

IX. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

58. cikk

Aláírás, megerősítés és csatlakozás

(1) Az egyezmény a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia XXI. ülésszakán tagként jelenlevő államok, és az azon részt vevő egyéb államok számára aláírásra nyitva áll.

(2) Az egyezményt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni, és a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az egyezmény letéteményesénél, a Holland Királyság Külügyminisztériumánál kell letétbe helyezni.

(3) A 60. cikk (1) bekezdésével összhangban az egyezményhez - annak hatálybalépése után - bármely állam vagy regionális gazdásági integrációs szervezet csatlakozhat.

(4) A csatlakozási okiratot a letéteményesnél kell letétbe helyezni.

(5) A csatlakozás csak a csatlakozó állam és azon szerződő államok közötti kapcsolatban hatályos, amelyek a 65. cikkben említett értesítés időpontját követő 12 hónapon belül nem emeltek kifogást a csatlakozás ellen. Az államok ilyen kifogással élhetnek akkor is, amikor egy csatlakozást követően megerősítik, elfogadják vagy jóváhagyják az egyezményt. A kifogásról értesíteni kell a letéteményest.

59. cikk

Regionális gazdasági integrációs szervezetek

(1) Ezt az egyezményt aláírhatják, elfogadhatják, jóváhagyhatják, illetve csatlakozhatnak hozzá. azok a regionális gazdásági integrációs szervezetek is, amelyek kizárólag szuverén államokból állnak, és az egyezmény hatálya alá eső tárgykörök mindegyikében vagy némelyikében hatáskörrel rendelkeznek. Ebben az esetben a regionális gazdásági integrációs szervezetre a szerződő államokéval megegyező jogok és kötelezettségek vonatkoznak, amennyiben a szervezet az egyezményben szabályozott tárgykörökben hatáskörrel rendelkezik.

(2) A regionális gazdásági integrációs szervezetek az aláírással, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidejűleg írásban értesítik a letéteményest az egyezmény hatálya alá tartozó azon tárgykörökről, amelyek tekintetében a tagállamok hatáskörüket a szervezetre ruházták. A szervezetek az e bekezdés szerinti, legutóbb megküldött értesítésben meghatározott hatáskört érintő mindennemű változásról haladéktalanul, írásban értesítik a letéteményest.

(3) A regionális gazdásági integrációs szervezet az aláírással, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidejűleg a 63. cikk szerint nyilatkozhat arról, hogy az ezen egyezmény által szabályozott valamennyi tárgykörben hatáskörrel rendelkezik, és hogy ezen egyezmény azokra a tagállamokra nézve is kötelező, amelyek a szóban forgó tárgykörben hatáskörüket - a jegyzőkönyvnek a szervezet általi aláírásával, elfogadásával, jóváhagyásával, illetve a szervezet ezen egyezményhez való csatlakozásával - átruházták a regionális gazdasági integrációs szervezetre.

(4) Ezen egyezmény hatálybalépése tekintetében a regionális gazdasági integrációs szervezet által letétbe helyezett okiratokat kizárólag akkor veszik figyelembe, ha a regionális gazdasági integrációs szervezet - a (3) bekezdéssel összhangban - e tekintetben nyilatkozatot tesz.

(5) Az ezen egyezményben a "szerződő államra" vagy "államra" tett hivatkozások - adott esetben - egyaránt vonatkoznak azokra a regionális gazdásági integrációs szervezetekre is, amelyek az egyezmény részes felei. Amennyiben a regionális gazdásági integrációs szervezet a (3) bekezdésnek megfelelően nyilatkozatot tesz, az ezen egyezményben a "szerződő államra" vagy "államra" tett hivatkozások - adott esetben - egyaránt vonatkoznak a szervezet adott tagállamaira is.

60. cikk

Hatálybalépés

(1) Az egyezmény a második megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat 58. cikkben említett letétbe helyezésétől számított három hónap elteltét követő hónap első napján lép hatályba.

(2) Ezt követően az egyezmény a következőképpen lép hatályba:

a) az egyezményt később megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó valamennyi aláíró állam vagy az 59. cikk (1) bekezdésében említett regionális gazdásági integrációs szervezet tekintetében a megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási okirat letétbe helyezésétől számított három hónapos időszak lejártát követő hónap első napján;

b) valamennyi állam vagy az 58. cikk (3) bekezdésében említett regionális gazdasági integrációs szervezet esetében azon időszak lejártát követő napon, amely alatt az 58. cikk (5) bekezdésével összhangban kifogást lehet emelni;

c) az olyan területi egység tekintetében, amelyre az egyezményt a 61. cikkel összhangban kiterjesztették, az említett cikkben szereplő értesítéstől számított három hónap elteltét követő hónap első napján.

61. cikk

Nem egységes jogrendszerekre vonatkozó nyilatkozatok

(1) Amennyiben egy államban két vagy több olyan területi egység van, amelyben az ezen egyezményben szabályozott kérdésekre különböző jogrendszer vonatkozik, akkor az állam az aláíráskor, megerősítéskor, elfogadáskor, jóváhagyáskor vagy csatlakozáskor a 63. cikknek megfelelően nyilatkozhat arról, hogy az egyezmény kiterjed valamennyi területi egységére vagy azok közül csak egyre vagy néhányra, és e nyilatkozatot egy másik nyilatkozat benyújtásával bármikor módosíthatja.

(2) Az ilyen nyilatkozatról értesíteni kell a letéteményest és kifejezetten meg kell jelölni azokat a területi egységeket, amelyek vonatkozásában az egyezményt alkalmazni kell.

(3) Azon államok esetében, amelyek e cikk alapján nem tesznek nyilatkozatot, az egyezmény hatálya kiterjed minden területi egységükre.

(4) Ez a cikk nem alkalmazandó a regionális gazdásági integrációs szervezetekre.

62. cikk

Fenntartások

(1) Bármely szerződő állam legkésőbb a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában, illetve a 61. cikk szerinti nyilatkozat megtételekor a 2. cikk (2) bekezdésében, a 20. cikk (2) bekezdésében, a 30. cikk (8) bekezdésében, a 44. cikk (3) bekezdésében és az 55. cikk (3) bekezdésében meghatározott fenntartást tehet. Más fenntartást nem lehet tenni.

(2) Bármely állam bármikor visszavonhatja az általa tett fenntartást. A letéteményest értesíteni kell a visszavonásról.

(3) A fenntartás a (2) bekezdésben említett értesítést követő harmadik naptári hónap első napján veszíti hatályát.

(4) Az e cikk szerinti fenntartások - a 2. cikk (2) bekezdésében előírt fenntartás kivételével - nem kölcsönös hatásúak.

63. cikk

Nyilatkozatok

(1) A 2. cikk (3) bekezdésében, a 11. cikk (1) bekezdésének g) pontjában, a 16. cikk (1) bekezdésében, a 24. cikk (1) bekezdésében, a 30. cikk (7) bekezdésében, a 44. cikk (1) és (2) bekezdésében, az 59. cikk (3) bekezdésében és a 61. cikk (1) bekezdésében említett nyilatkozatokat az aláírással, megerősítéssel, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással egyidejűleg vagy a későbbiekben bármikor meg lehet tenni, és ezeket bármikor lehet módosítani vagy visszavonni.

(2) A letéteményest értesíteni kell a nyilatkozatokról, módosításokról és visszavonásokról.

(3) Az aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás időpontjában tett nyilatkozatok az érintett állam tekintetében az egyezmény hatálybalépésével egyidejűleg lépnek hatályba.

(4) A későbbiekben tett nyilatkozatok és a nyilatkozatok módosításai vagy visszavonásai az értesítésnek a letéteményeshez való beérkezésétől számított három hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lépnek hatályba.

64. cikk

Felmondás

(1) Az egyezményben részes szerződő állam az egyezményt a letéteményesnek címzett írásbeli értesítéssel felmondhatja. A felmondás korlátozódhat az egyezmény hatálya alá tartozó, több egységet magukban foglaló államok bizonyos területi egységeire.

(2) A felmondás az értesítésnek a letéteményeshez való beérkezésétől számított tizenkét hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba. Amennyiben az értesítés a felmondás hatálybalépése vonatkozásában ennél hosszabb időszakot határoz meg, a felmondás az értesítésnek a letéteményeshez való beérkezésétől számított e hosszabb időszak lejártát követő napon lép hatályba.

65. cikk

Értesítés

A letéteményes értesíti a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia tagjait és az 58. és 59. cikknek megfelelően aláíró, megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó többi államot és regionális gazdasági integrációs szervezetet az alábbiakról:

a) az 58. és 59. cikkben említett aláírások, megerősítések, elfogadások, jóváhagyások és csatlakozások;

b) az 58. cikk (3) és (5) bekezdésében, valamint az 59. cikkben említett csatlakozások és a csatlakozásokkal szemben emelt kifogások;

c) az egyezmény hatálybalépésének időpontja a 60. cikkel összhangban;

d) a 2. cikk (3) bekezdésében, a 11. cikk (1) bekezdésének g) pontjában, a 16. cikk (1) bekezdésében, a 24. cikk (1) bekezdésében, a 30. cikk (7) bekezdésében, a 44. cikk (1) és (2) bekezdésében, az 59. cikk (3) bekezdésében és a 61. cikk (1) bekezdésében említett nyilatkozatok;

e) az 51. cikk (2) bekezdésében említett megállapodások;

f) a 2. cikk (2) bekezdésében, a 20. cikk (2) bekezdésében, a 30. cikk (8) bekezdésében, a 44. cikk (3) bekezdésében és az 55. cikk (3) bekezdésében említett fenntartások, valamint a 62. cikk (2) bekezdésében említett visszavonások;

g) a 64. cikkben említett felmondások.

Ennek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak aláírták az egyezményt.

Kelt Hágában, a kétezer-hetedik év november havának huszonharmadik napján, egyaránt hiteles angol és francia nyelven, egyetlen példányban, amelyet a Holland Királyság kormányának levéltárában kell letétbe helyezni, és amelynek hiteles másolatát diplomáciai úton megküldik a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia azon tagállamainak, amelyek a huszonegyedik ülés idején már tagok voltak, valamint valamennyi egyéb olyan államnak, amely ezen az ülésen részt vett.

1. MELLÉKLET

A 12. cikk (2) bekezdése szerinti adattovábbítási formanyomtatvány

2. MELLÉKLET

A 12. cikk (3) bekezdése szerinti elismervény