3084/2015. (V. 8.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az Alkotmánybírósághoz benyújtott kérelmében az indítványozó - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszában -a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 3. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A Tv. támadott rendelkezése értelmében az ún. árfolyamrés mint semmis szerződési kikötés "helyébe [...] mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés [...] tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép". A panaszos meglátása szerint ez az előírás több szempontból is inkább a hitelező érdekét szolgálja, mint a fogyasztóét, ezért sérti az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdését.
[3] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a kérelem a befogadhatóság feltételeinek megfelel-e.
[4] Az Abtv. 30. §-a szerint az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a jogszabály hatályba lépésétől számított 180 napon belül kell benyújtani. A Tv. 19. § (2) bekezdése alapján az 1-18. § a kihirdetést követő 8. napon - tehát 2014. július 26-án - lépett hatályba. A kérelmet a postai bélyegző tanúsága szerint 2015. február 24-én - nyilvánvalóan elkésetten - adták postára, tehát az nem befogadható. Az alkotmányjogi panaszt ezért az Alkotmánybíróság - a befogadhatóság egyéb formai és tartalmi feltételei vizsgálatának mellőzésével - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.
[5] Megjegyzi az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is, hogy a Tv. 3. §-ának alaptörvény-konformitását több szempontból vizsgáló 7/2015. (III. 19.) AB határozat az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének sérelmére alapított kérelem vizsgálata körében az alábbiakra mutatott rá. "Az alkotmányjogi panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének eszköze, mely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására. [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.] (Indokolás [7]). Ennek alapján alkotmányjogi panasz - a jogbiztonság egyes elemeinek kivételével - csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható, valamely államcél vagy egyéb alaptörvényi rendelkezés megsértésének a megállapítása alkotmányjogi panasz keretében nem indítványozható. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjából is következik, hogy alkotmányjogi panaszt csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi szakaszok címzettje nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre az előírásokra alapítani", ennek megfelelően pedig az idézett határozatban az Alkotmánybíróság "az M) cikk (2) bekezdésének sérelmét állító indítványi elemet - tekintettel arra, hogy a fogyasztóvédelmi rendelkezés nem Alaptörvényben biztosított jog" érdemi vizsgálat nélkül visszautasította (Indokolás [29]-[30]).
Budapest, 2015. május 5.
Dr. Lévay Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/654/2015.