1437/B/1996. AB határozat
jogalkotói mulasztás vizsgálatáról a Polgári Perrendtartás tekintetében
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése és alkotmányjogi panasz elbírálása iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: nem áll fenn mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség amiatt, hogy a jogalkotó
a) nem biztosít a perorvoslattal meg nem támadható jogerős bírósági határozatok ellen jogorvoslati lehetőséget;
b) nem vezeti be a Polgári Perrendtartásba az "ügyállás" jogintézményét;
c) nem szabályozza az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság között lehetséges hatásköri összeütközés feloldási módját.
Az Alkotmánybíróság ezért a jogalkotói mulasztásból eredő alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság meghatározott jogerős bírósági végzések felülvizsgálatára vonatkozó alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó szerint "az Országgyűlés és a Kormány alkotmánysértő mulasztásának" következményeként a Polgári Perrendtartás (Pp.) több, "a jogállamisággal összeegyeztethetetlen szabályozást tartalmaz". A Pp. - az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sértő - fogyatékosságának tartja, hogy törvényhozói mulasztás miatt "a bíróság, ügydöntő jogszabálysértést tartalmazó határozattal, az ügyet jogorvoslat és perorvoslat kizárásával úgy fejezheti be, hogy nem létezik a rendszeren kívüli olyan szervezet, amely a határozatot megsemmisítheti vagy semmissé nyilváníthatja". Azt is összeférhetetlennek véli a jogállamiság követelményével, ha "a megfelelő jogorvoslat elméleti lehetősége fennáll ugyan, de lehetőség van a jogorvoslati eljárások olyan mértékű elnyújtására, hogy az az objektív elévülési időn túlra kerüljön, vagy lehetőség van a jogorvoslati és az alapeljárások végtelen ciklusára". Különösen súlyossá válik a jogalkotó mulasztása - fejti ki az indítványozó -, ha a perorvoslati bíróság "a jogállamiság elé sorolt bírói szolidaritásból palástolni kívánja" az előtte eljárt bíróság "eljárási hibáit, jogszabálysértéseit", hiszen "például értelmezés közben tévedni bírói dolog". Alkotmánysértő jogértelmezés alapján hozott bírósági határozatok ellen viszont "a peres fél számára nyitva maradó rendkívüli jogorvoslati lehetőségek (a felülvizsgálat, a perújítás, az AB indítványok, az alkotmányjogi panasz, az emberi jogi panasz) egyike se garantál kikényszeríthető jogorvoslatot, de még érdemi eljárást se".
Az indítványozó kifogásolja, hogy "a jogalkotó a Pp.-ben nem vezette be az ÜGYÁLLÁS fogalmát". (Ez a jogintézmény - az indítványból kivehetően - az egyes iratokat, cselekményeket és döntéseket időrendben feltüntető számítástechnikai eljárásra alapozott nyilvántartási és ellenőrzési rendszert jelentene.) Hiánya miatt "a jogorvoslattal vagy perorvoslattal megtámadhatatlan" bírósági határozatok "megsemmisítésének vagy semmissé nyilvánításának" nincs törvényi lehetősége.
Az indítványozó szerint az Alkotmánybíróság (AB) és a Legfelsőbb Bíróság (LB) között a Pp.-beli szabályozás fogyatékossága miatt két esetben is "véleményeltérés" jöhet létre. Ha "az AB szerint nem jogszabály vagy szabályhiány sérti az Alkotmányt, hanem a jogértelmezés, miközben az LB szerint nem a jogértelmezés, hanem a jogszabály vagy a szabályhiány, akkor létrejön a bíróságok közötti negatív hatásköri összeütközés - a peres fél sérelmére". A pozitív hatásköri ütközés pedig azért keletkezhet, mert "mindkét bíróság feladata az alkotmánysértő jogértelmezés kezelése". A lehetséges hatásköri összeütközések feldolgozásáról azonban a törvényhozó nem gondoskodott.
2. Az indítványozó több másodfokú bírósági és felülvizsgálati eljárás során hozott legfelsőbb bírósági végzés ellen alkotmányjogi panasszal élt. A Fővárosi Bíróság 60. Kfv. 34018/1996/2. végzését, melyben az első fokú bíróság pert megszüntető végzése ellen előterjesztett fellebbezését hivatalból elutasította, azért tartja jogsértőnek, mert elkésettnek minősített és igazolási kérelemmel ki nem mentett fellebbezése elutasítása a Pp. olyan szabályain alapszik, amelyeket - az 1. pontban ismertetett álláspontja szerint - alkotmányellenesnek tart. A Legfelsőbb Bíróság Kpkf. III. 27637/1996/2. számú végzése következtében - felfogása szerint - azért éri őt jogsérelem, mert egyrészt a perújítási kérelmét elutasító végzés ellen bejelentett fellebbezésnek elbírálása során úgy foglalt állást, hogy nem jogerős ítélet vagy nem az ügy érdemében hozott végzés ellen a Pp. XIII. fejezete alapján perújítással élni nem lehet, másrészt azért, mert mellőzte azt az indítványát, hogy - az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett - az alkalmazandó Pp. szabályok alkotmányellenességének vizsgálatát az Alkotmánybíróságnál kezdeményezhesse. A Kfv. X. 27791/1995/6. számú - ugyancsak felülvizsgálati kérelme alapján meghozott - legfelsőbb bírósági végzést azért tekinti törvénysértőnek az indítványozó, mert a határozathozatali kötelezettsége helyett csupán levélbeli tájékoztatást küldő közigazgatási szerv tájékoztatásának és jogszabálysértő mulasztásának bírósági felülvizsgálatát nem tette lehetővé, hanem hatályában fenntartotta a Fővárosi Bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasított végzését, s az ezt helybenhagyó legfelsőbb bírósági végzést is. A Kpkf. II. 27.804/1996/2. számú legfelsőbb bírósági végzés szintén helyben hagyott egy olyan első- és másodfokú bírósági döntést, melyben az indítványozó érdemi tárgyalásra alkalmatlan perújítási kérelmét utasították el. Az indítványozó jogsértőnek tartja, hogy az idézés kibocsátása nélkül a keresetlevelét elutasító jogerős végzés ellen a Pp. a perújítást nem engedi meg.
3. Az Alkotmánybíróság a Pp. - indítványozó által hiányossága miatt alkotmányellenesnek tekintett - szabályozásában mulasztással előidézett alkotmányellenességet nem állapít meg.
A Pp. perorvoslatokat szabályozó Harmadik Részének az a fő szabálya, hogy az első fokú bíróság határozata ellen fellebbezésnek, a perújítási kérelem elutasítása ellen ugyancsak fellebbezésnek, a jogerős ítélet és érdemi végzés ellen pedig felülvizsgálatnak van helye. A Pp. csak kivételesen és csak nem érdemi jellegű eljárási kérdésekben [Pp. 233. § (3) bekezdés] nem nyújt lehetőséget a fellebbezésre, illetőleg csak a fél mulasztására visszavezethető okból és bizonyos házassági és apasági perekben nem engedi meg a rendkívüli perorvoslatot [Pp. 270. § (1) bekezdés]. Ezek a tiltó rendelkezések megfelelnek a Pp. Első Részében taglalt alapvető elveknek, különösen annak, hogy a bíróság hivatalból gondoskodik a perek alapos s lehetőség szerint gyors tárgyalásáról. A Pp. ezen rendelkezései ésszerűek, logikusak, nincsenek ellentétben az Alkotmánynak a demokratikus jogállamiságot deklaráló 2. § (1) bekezdésével.
3.1. Az indítványozó alkotmánysértő jogalkotói mulasztásokat vélelmező kifogásaiból eredő az a feltételezése, hogy a bíróság perorvoslattal meg nem támadható végzései "ügydöntő jogszabálysértő határozatot" tartalmazhatnak, vagy hogy a bíróságok a "jogorvoslati eljárások" - esetleg még "bírói szolidaritáson" is alapuló - szándékos elnyújtásával vagy "alkotmánysértő jogértelmezéssel" a peres felek valamelyikét alkotmányos perrendi jogai érvényesítésében megakadályozhatják, lehet eseti tévedés, ad absurdum elfogultság, de nem törvényhozói mulasztás következménye. A hatályosnál sokkal részletesebb és bonyolultabb perrendtartási szabályozás sem tudna garanciát adni arra, hogy minden eseti bírósági végzés tökéletesen megfeleljen az anyagi igazság követelményének. Az is nyilvánvaló, hogy nem az érdekelt peres felek jogi minősítése az irányadó abban a tekintetben, hogy mely bírósági végzés tekinthető "ügydöntő" jogszabálysértő határozatnak vagy a bíróság "eljárási jogszabálysértő hibája" kifejeződésének. E tekintetben is csak a bíróság - jogorvoslat alapján hozott - döntése lehet meghatározó.
Valamely jogvitás ügyben a végső döntést az igazságszolgáltatás alkotmányos szerve: a bíróság mondhatja ki "Rendszeren kívüli" szervezet létrehozása a bíróság jogerős - jogszabálysértőnek tartott vagy alkotmánysértő jogértelmezés alapján meghozottnak vélt - határozatainak az orvoslására, a bírói szervezet megkettőzésével vagy másik - a bíróságtól is független - fórum felállításával járna. Eltekintve attól, hogy egy ilyen szervezet vagy fórum sem tudná biztosítani az anyagi igazság minden ügyben való hibátlan érvényesítését, a javasolt rendszer hiánya nem jogalkotói mulasztás következménye, erre a szervezeti szabályozásra az Országgyűlést vagy a Kormányt sem az Alkotmány, sem a Pp.- még közvetve sem - kötelezi.
3.2. Az indítványozó által "ügyállás"-nak nevezett irat-, cselekmény- és döntés-nyilvántartási szabály perrendtartási hiánya egyrészt nem alkotmányi vagy törvényi felhatalmazásból származó jogalkotói mulasztás következménye, másrészt e technikai szabály mellőzése önmagában alkotmányellenesség előidézésére sem szolgáltat okot. A Pp. perorvoslati rendelkezései írják elő, hogy a bírósági határozatok milyen feltételek szerint és milyen eljárási formában támadhatók meg, ezekhez képest az "ügyállás" jogintézményi bevezetése - mellyel az indítványozó azt kívánná elérni, hogy a "rendes és rendkívüli jogorvoslati lehetőségeket" a jogalkotó ne "csak a legutolsó bírósági határozatokhoz", hanem az "ÜGYÁLLÁS"-hoz viszonyítsa - egyébként sem bővíthetné a perorvoslati lehetőségeket.
3.3. Az Alkotmánybíróság "jogbíróság". Jogszabályok alkotmányosságának elbírálása a fő feladata. Eseti bírósági döntések felülvizsgálatára nincs hatásköre. A bíróságokra - köztük természetszerűleg a Legfelsőbb Bíróságra is - az Alkotmánybíróság határozata csak annyiban hat ki, ha a testület az Alkotmányt mindenkire kötelező érvénnyel értelmezte valamely jogszabályt - hivatalból, indítvány alapján, bírói kezdeményezésre vagy alkotmányjogi panasz alapján - megsemmisít, illetőleg megsemmisítés helyett kötelező érvénnyel megállapítja a sérelmezett rendelkezés "alkotmányos értelmezési tartományát", vagy alkalmazhatóságát konkrét esetben lehetővé teszi, illetve tiltja. Az Alkotmánybíróság hatásköréhez képest a bíróságok büntető ügyekben, polgári jogi ügyekben, családjogi vitákban, munkajogi jellegű jogvitákban döntenek, közigazgatási határozatok törvényességét vizsgálják felül, s egyéb olyan konkrét ügyeket bírálnak el, melyeket a törvény hatáskörükbe utal. A törvények és más jogszabályok rendelkezései valamennyi bíróságra egyaránt kötelezőek, alkalmazásuktól nem tekinthetnek el. A Legfelsőbb Bíróságnak a többi bírósággal szemben az a külön jogosítványa, hogy biztosítsa a bírósági jogalkalmazás egységét. Jogegységi határozatai azonban nem érintik a hatályos jogszabályok érvényét, céljuk az ítélkezési gyakorlat egységének a kialakítása.
4. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet nem állapított meg, ezért az alkotmányellenesség megszüntetésére előterjesztett indítványt elutasította, a vélt alkotmányellenességre alapozott alkotmányjogi panaszt pedig visszautasította.
Budapest, 1998. március 17.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.
alkotmánybíró