31987L0344[1]

A Tanács irányelve (1987. június 22.) a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról

A Tanács irányelve

(1987. június 22.)

a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról

(87/344/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 57. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a legutóbb a 87/343/EGK irányelvvel [4] módosított, az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK tanácsi irányelv [5] felszámolt bizonyos eltéréseket a tagállamok jogszabályai között a fenti üzleti tevékenység megkezdésének és gyakorlásának lehetővé tétele érdekében;

mivel azonban a 73/239/EGK irányelv 7. cikke (2) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy "további összehangolásig, amelyet az irányelvről szóló értesítéstől számított négy éven belül kell végrehajtani, a Németországi Szövetségi Köztársaság fenntarthatja azt a rendelkezést, amely területén megtiltja az egyidejű biztosítást a egészségbiztosítás, a hitel- és kezesi biztosítás, a harmadik személyekkel szembeni megtérítésre vonatkozó és a jogvédelmi biztosítás terén, akár egymással, akár más ágazatokkal együtt végzik";

mivel ez az irányelv a jogvédelmi biztosítás összehangolásáról rendelkezik, amint azt a 73/239/EGK irányelv 7. cikke (2) bekezdésének c) pontja célul tűzte;

mivel a biztosítottak védelme érdekében lépéseket kell tenni, hogy a lehetséges mértékig kizárható legyen a jogvédelmi biztosítással rendelkező személy és biztosítója között minden olyan érdekütközés, amely abból ered, hogy az utóbbi őt vagy más személyt a 73/239/EGK irányelv mellékletében említett bármilyen egyéb biztosítási ágazatba tartozó kockázat ellen is biztosítja, valamint, amennyiben ilyen érdekütközés előfordul, lehetséges legyen annak megoldása;

mivel a tengerjáró hajók igénybevételéből eredő vagy azzal összefüggésben felmerülő kockázatokkal kapcsolatos viták jogi költségeire fedezetet nyújtó biztosítást, annak különleges jellegére való tekintettel ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól;

mivel a biztosító olyan tevékenységét, amely szolgáltatásokat nyújt, illetve viseli a biztosított védelmének költségét valamely felelősségbiztosítási szerződéssel összefüggésben, szintén ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól, amennyiben a kérdéses tevékenységet a fedezettel összefüggésben a saját érdekében végzi;

mivel a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kizárják ezen irányelv hatálya alól a segítségnyújtási szolgáltatást kínáló biztosító által vállalt jogvédelmi biztosítást, amennyiben e tevékenységet olyan tagállamban végzik, amely nem azonos azzal, ahol a biztosított általában tartózkodik és ahol a szerződés szerint kizárólag olyan személyek részesülnek segítségnyújtásban, akik utazás közben, otthonuktól, illetve állandó tartózkodási helyüktől távol kerülnek bajba;

mivel az egyik tagállam, nevezetesen a Németországi Szövetségi Köztársaság által alkalmazott kötelező szakosodási rendszer megakadályozza a konfliktusok többségét; mivel azonban nem tűnik szükségesnek ennek az eredménynek az eléréséhez, hogy az említett rendszert a Közösség egészére kiterjesszék, ami megkövetelné a kompozit biztosítóintézetek feldarabolását;

mivel a kívánatos eredmény elérhető azáltal is, ha a biztosítóintézetektől megkövetelik, hogy külön szerződést kössenek, vagy egyetlen szerződésen belül külön szakasz vonatkozzon a jogvédelmi biztosításra, valamint ha megkövetelik tőlük, hogy a jogvédelmi biztosítást külön irányítás alá helyezzék, vagy a jogvédelmi biztosítást érintő károk kezelését bízzák egy önálló jogi személyiségű biztosítóintézetre, vagy tegyék lehetővé a jogvédelmi biztosítási fedezettel rendelkező személy számára, hogy ügyvédjét azonnal megválassza, mihelyt követeléssel élhet biztosítójával szemben;

mivel bármelyik megoldást választják, a jogvédelmi biztosítási fedezettel rendelkező személy érdekét azonos biztosítékok védik;

mivel a jogvédelmi biztosítási fedezettel rendelkező személy érdeke azt jelenti, hogy a biztosított személynek képesnek kell lennie ügyvédet, vagy a nemzeti jog szerint megfelelő szakképesítéssel rendelkező egyéb személyt választania bármely vizsgálat vagy bírósági eljárás esetén és bármikor, ha érdekütközés lép fel;

mivel a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy mentesítsék a biztosítóintézeteket az alól a kötelezettség alól, hogy a biztosított személy számára lehetővé tegyék a szabad ügyvédválasztást, amennyiben a jogvédelmi biztosítás olyan ügyekre korlátozódik, amelyek közúti járművek használatával összefüggésben e tagállamok területén keletkeznek és ha egyéb korlátozások érvényesülnek;

mivel, ha konfliktus keletkezik a biztosító és a biztosított között, lényeges, hogy azt a lehető legtisztességesebb és leggyorsabb módon rendezzék; mivel ebből következően helyénvaló, hogy a jogvédelmi biztosítási szerződésben rendelkezzenek a választott bírósági eljárásról, illetve a hasonló garanciákat nyújtó eljárásról;

mivel a 73/239/EGK irányelv melléklete C. pontjának második bekezdése úgy rendelkezik, hogy az A. pont 14. és 15. ágazatába sorolt kockázatok nem tekinthetők a más ágazatok kiegészítő kockázatának; mivel a biztosítóintézet nem tud biztosítási fedezetet nyújtani jogi költségekre, ha azok valamely más kockázat kiegészítő kockázataként jelennek meg anélkül, hogy engedélyt ne kapott volna a jogvédelmi kockázat biztosítására is; mivel azonban a tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy a 17. ágazatba sorolt kockázatot a 18. ágazatba soroltak kiegészítő kockázatának tekintsék meghatározott esetekben; mivel ennél fogva az említett melléklet C. pontját ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy összehangolja a 73/239/EGK tanácsi irányelv melléklete A. pontjának 17. pontjában említett jogvédelmi biztosítást érintő törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedésekben meghatározott rendelkezéseket annak érdekében, hogy lehetővé tegye a letelepedés jogának tényleges gyakorlását és amennyire csak lehetséges, kizárjon minden, különösen abból adódó érdekütközést, hogy a biztosító másnak is biztosítási fedezetet nyújt, illetve ugyanannak a személynek nyújt mind a jogvédelem, mind a mellékletben felsorolt egyéb ágazatokba sorolt kockázatokra biztosítási fedezetet; illetve, amennyiben ilyen konfliktus előfordul, lehetővé tegye annak rendezését.

2. cikk

(1) Ez az irányelv a jogvédelmi biztosításra vonatkozik. Ez olyan kötelezettségvállalást jelent, mely díjfizetés ellenében magában foglalja a jogi eljárások költségeinek viselését és egyéb, a biztosításhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtását, különösen a következő célokból:

- a biztosított személy számára kártérítés biztosítása az őt ért veszteség, kár vagy sérülés esetén, peren kívüli egyezség vagy polgári illetve büntetőeljárás keretében,

- a biztosított személy védelme, illetve képviselete polgári, büntető-, közigazgatási vagy egyéb eljárásban, vagy bármilyen, vele szemben támasztott követelés esetén.

(2) Ez az irányelv azonban nem vonatkozik a következőkre:

- jogvédelmi biztosításra, amennyiben a biztosítás a tengerjáró hajók használatából eredő vagy azzal összefüggésben keletkező jogvitákra vagy kockázatokra vonatkozik,

- a biztosított személy számára bármely vizsgálat vagy eljárás keretében a védelem vagy képviselet céljából a biztosító által nyújtott felelősségbiztosítási fedezet keretében végzett tevékenységre, amennyiben az ilyen biztosítással a biztosító a kérdéses tevékenységet egyidejűleg saját érdekében is végzi,

- amennyiben egy tagállam úgy határoz, a segítségnyújtási szolgáltatást nyújtó biztosító jogvédelmi biztosítással kapcsolatos tevékenységére, amennyiben ezt a tevékenységet olyan tagállamban fejti ki, amely nem azonos azzal, ahol a biztosított személy általában tartózkodik, ha az olyan szerződés részét képezi, amely kizárólag az olyan személyeknek nyújtott segítségre vonatkozik, akik utazás közben, otthonuktól távol, vagy állandó tartózkodási helyüktől távol kerülnek bajba. Ebben az esetben a szerződésnek kifejezetten rendelkeznie kell arról, hogy a kérdéses biztosítási fedezet az előző mondatban említett feltételekre korlátozódik, és a segítségnyújtás kiegészítő szolgáltatását képezi.

3. cikk

(1) A jogvédelmi fedezet az egyéb biztosítási ágazatoktól elkülönített szerződés tárgyát képezi, vagy a szerződés különálló része foglalkozik vele, amelyben a jogvédelmi fedezet jellegét és, amennyiben a tagállam úgy kívánja, a vonatkozó biztosítási díj összegét meg kell határozni.

(2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a területükön létrehozott biztosítóintézetek az adott tagállam által előírt választási lehetőséggel összhangban, vagy ha ezt a tagállam elfogadja, saját elhatározásuk alapján, a következő, vagylagos megoldások legalább egyikét alkalmazzák:

a) a biztosítóintézet biztosítja, hogy a jogvédelemmel kapcsolatos kárigények kezelésével, vagy az ezekhez kapcsolódó jogi tanácsadással foglalkozó egyetlen alkalmazottja se folytasson egyidejűleg hasonló tevékenységet:

- egy másik, általa művelt ágazatban, ha a biztosítóintézet kompozit biztosító,

- egy másik biztosítóintézetnél, amely pénzügyi, kereskedelmi vagy igazgatási kapcsolatban van az első biztosítóintézettel, és a 73/239/EGK irányelvben meghatározott egyéb biztosítási ágazatok közül egyet vagy többet művel, tekintet nélkül arra, hogy az első biztosítóintézet kompozit vagy szakosodott biztosító;

b) a biztosítóintézet a jogvédelmi biztosítás kárigényeinek kezelését egy különálló jogi személyiségű biztosítóintézetre bízza. Ezt a biztosítóintézetet az első bekezdésben említett önálló szerződésben vagy önálló részben meg kell nevezni. Amennyiben a különálló jogi személyiségű biztosítóintézetnek kapcsolata van olyan biztosítóintézettel, amely a 73/239/EGK irányelv mellékletének A. pontjában említett egyéb biztosítási ágazatok közül egyet vagy többet biztosít, a biztosítóintézetnek azok az alkalmazottai, akik érintettek a kárigények kezelésében vagy az ezzel kapcsolatos jogi tanácsadásban, egyidejűleg nem folytathatják ugyanazt vagy hasonló tevékenységet a másik biztosítóintézetben. Ezen túlmenően a tagállamok ugyanilyen követelményeket írhatnak elő az ügyvezetés tagjaira is;

c) A szerződésben a biztosítóintézet megadja a biztosított személy számára a jogot arra, hogy érdekei védelmét attól a pillanattól kezdődően, hogy a szerződés értelmében követelést támaszthat biztosítójával szemben, a saját maga által kiválasztott ügyvédre, vagy amennyiben ezt a nemzeti jogszabályok megengedik, bármely más megfelelő szakképzettségű személyre bízza.

(3) Akármelyik megoldást is alkalmazzák, a jogi költségekre biztosítási fedezettel rendelkező személyek érdekét azonos módon védettnek kell tekinteni ennek az irányelvnek a keretében.

4. cikk

(1) A jogvédelmi biztosítási szerződés kifejezett módon elismeri, hogy:

a) amikor ügyvédet vagy a nemzeti jogszabályok értelmében megfelelő szakképzettséggel bíró egyéb személyt vesznek igénybe a biztosított személy érdekeinek védelme, képviselete vagy szolgálata érdekében valamely vizsgálatban vagy eljárásban, a biztosított személy szabadon választhatja ki a kérdéses ügyvédet vagy egyéb személyt;

b) a biztosított személy szabadon választhat ügyvédet, vagy elhatározása szerint, és amennyiben a nemzeti jogszabályok azt lehetővé teszik, bármely más megfelelő szakképzettséggel bíró személyt érdekei szolgálatára, érdekütközés esetén.

(2) Ügyvéd minden olyan személy, aki az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1977. március 22-i 77/249/EGK tanácsi irányelvben [6] meghatározott valamelyik elnevezéssel jogosult szakmai tevékenységének folytatására.

5. cikk

(1) Valamennyi tagállam mentességet adhat a 4. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól a jogvédelmi biztosításra vonatkozóan, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) a biztosítás olyan esetekre korlátozódik, amelyek az érintett tagállam területén közúti járművek használatából erednek;

b) a biztosítás valamely közúti járművel kapcsolatos baleset vagy annak meghibásodása esetén nyújtandó segítségre vonatkozó szerződéshez kapcsolódik;

c) sem a jogvédelmi biztosítást nyújtó, sem a segítségnyújtásra fedezetet nyújtó biztosító nem biztosít semmilyen felelősségbiztosítási ágazatot;

d) intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a jogvitában érdekelt mindkét fél számára biztosított jogi tanácsadást és képviseletet teljes mértékben független ügyvédek lássák el, amennyiben a felek jogvédelmi biztosítását ugyanaz a biztosító nyújtja.

(2) A tagállam által az (1) bekezdés szerint egy biztosítóintézetnek nyújtott mentesség nem érinti a 3. cikk (2) bekezdésének alkalmazását.

6. cikk

A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy a nemzeti jogszabályok által biztosított bírósághoz fordulás jogának sérelme nélkül, választott bíráskodásról vagy egyéb, a pártatlanság hasonló garanciáit nyújtó eljárásról gondoskodjanak, amelynek keretében, ha véleménykülönbség keletkezik a jogvédelmi biztosítást nyújtó fél és a biztosított között, döntés születhessen a vita rendezését célzó eljárásról.

A biztosítási szerződésben említést kell tenni arról, hogy a biztosított személynek joga van ilyen eljárás igénybevételére.

7. cikk

Bármikor, ha érdekütközés keletkezik vagy véleménykülönbség támad a vita rendezését illetően, a jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító, vagy amennyiben szükséges, a kárrendező iroda tájékoztatja a biztosított személyt:

- a 4. cikkben említett jogról,

- arról a lehetőségről, hogy igénybe veheti a 6. cikkben említett eljárást.

8. cikk

A tagállamok minden olyan rendelkezést hatályon kívül helyeznek, amely tiltja, hogy a biztosító területükön egyidejűleg jogvédelmi és más biztosítási ágazatot biztosítson.

9. cikk

"Mindazonáltal, az A. pont 14., 15. és 17. ágazatába sorolt kockázatok nem tekinthetőek az egyéb ágazatok kiegészítő kockázatának.

Ezzel együtt, a 17. ágazatba sorolt kockázat (a jogvédelmi biztosítás) tekinthető a 18. ágazat kiegészítő kockázatának, amennyiben az első albekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek, ha a fő kockázat kizárólag az olyan személyeknek nyújtott segítséghez kapcsolódik, akik utazás közben, otthonuktól vagy állandó tartózkodási helyüktől távol kerülnek bajba.

A jogvédelmi biztosítás kiegészítő kockázatnak tekinthető az első albekezdésben megfogalmazott feltételek mellett, amenynyiben az a tengerjáró hajók használatából vagy azzal összefüggésben keletkező jogvitákra vagy kockázatokra vonatkozik."

10. cikk

A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, melyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1990. január 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezeket az intézkedéseket legkésőbb 1990. július 1-jétől alkalmazzák.

11. cikk

Az irányelvről szóló értesítést követően [7] a tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

12. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 1987. június 22-én.

a Tanács nevében

az elnök

L. Tindemans

[1] HL C 198., 1979.8.7., 2. o.

[2] HL C 260., 1981.10.12., 78. o.

[3] HL C 348., 1980.12.31., 22. o.

[4] Lásd ennek a Hivatalos Lapnak a 72. oldalát

[5] HL L 228., 1973.8.16., 3. o.

[6] HL L 78., 1977.3.26., 17. o.

[7] Erről az irányelvről a tagállamokat 1987. június 25-én értesítették.

--------------------------------------------------

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 31987L0344 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:31987L0344&locale=hu

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére