A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20282/2012/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 236. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.282/2012/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Rádi Péter ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, alperes neve (alperes címe) alperes ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2011. október 19. napján meghozott 20.P.25.224/2008/55. számú ítélete ellen, az alperes részéről 57. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 127.000 (Százhuszonhétezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 900.000 (Kilencszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A peres felek 1982. november 13-án kötöttek házasságot, melyből 1983. április 23-án R.E., 1988. április 5-én L.Z. és 1992. augusztus 11-én G.L. utónevű gyermekeik születtek.

Az alperes a házasságkötés előtt, 1981-ben vásárolta meg a b.-i M. utca 14. szám alatti (továbbiakban: perbeli ingatlan) telekingatlan 3645/87550 részilletőségét. A telekingatlanra a tulajdonostársak építőközösségben egy huszonegy lakásos társasházat kívántak építeni. A megvásárolt ingatlanilletőség alapján az alperes volt az építője a felépítmény III. emelet 1. számú lakásnak. A III. emelet 3. számú, 62 m2 alapterületű lakás építője dr. S.K. volt, aki 1983. január 30-án adásvételi szerződést kötött, mellyel az ingatlan 486/10000 részilletőségét 650.000 forint vételárért eladta egy kívülálló személynek. Az alperes az 1983. február 8-án kelt levelében bejelentette az eladónak, hogy mint tulajdonostárs elővásárlási jogát gyakorolja és a kikötött vételáron megvásárolja az adott ingatlanilletőséget. A vételt követően az alperes, mint a III. emelet 3. ajtó számú lakás építője megállapodást kötött a III. emelet 2. számú lakás építőjével, hogy lakásaikat megcserélik, ezáltal az alperes lesz a tulajdonosa a III. emelet 2. ajtó számú lakásnak. Ehhez a tulajdonostársak hozzájárultak, és az építőközösségi szerződést ennek megfelelően módosították. Az építésügyi hatóság engedélyt adott arra, hogy a III. emelet 1. és 2. ajtó számú lakások egybenyitva kerüljenek megépítésre. 1983. szeptember 30-án az alperes a III. emelet 2. ajtó számú lakás volt építőjével újabb megállapodást kötött, melyben rögzítették a lakások cseréjét. Mivel a 2. ajtó számú lakáshoz tartozó tulajdoni hányad 3/10000 résszel nagyobb, mint a 3. ajtó számú lakásé, az alperes ezt a 3/10000 tulajdoni hányadot megvásárolta 10.000 forint vételárért.

Az alperes édesanyjával, D.L-nével 1983. október 9-én megállapodást kötött. Ebben rögzítették, hogy a perbeli ingatlan III. emelet 3. számú lakás megszerzéséhez szükséges 650.000 forint vételárat és a 3/10000 részilletőségért fizetett 10.000 forintot D.L-né bocsátotta fia rendelkezésére, ezért őt holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg, amelynek bejegyzéséhez az alperes hozzájárult. A szerződés csak 1997. március 12-én került bemutatásra a földhivatalhoz, mely alapján a perbeli ingatlan 489/794 tulajdoni illetőségére D.L-né javára holtig tartó haszonélvezeti jog került bejegyzésre.

Az ingatlan tulajdonosai az OTP-től az építésre hitelt igényeltek. Az 1984 februárjában megkötött hitelszerződésben az alperes tulajdonosként, a felperes egyenes adósként vett részt, az építkezéshez 360.000 forint kedvezményes, 100.000 forint banki hitelt kaptak, valamint két gyermekre tekintettel 80.000 forint szociálpolitikai kedvezményben részesültek.

Az építkezés befejezését követően az összevontan megépült III. emelet 1-2. ajtó számú lakás 102 m2 alapterülettel 7086/A/9 hrsz. alatt került az alperes tulajdonaként az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre.

A peres felek házassága megromlott, 1996. május 13-án életközösségüket megszakították, ekkor a felperes két leánygyermekével együtt a perbeli ingatlanból elköltözött és a házasság felbontása iránt a B. Bíróság előtt ügyszám szám alatt pert indított, harmadik gyermekük az alperes gondozásában maradt. Külön pert indított az alperes és édesanyja ellen a perbeli ingatlanra haszonélvezeti jogot alapító szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt.

2000. április 10. napján a peres felek "házassági vagyonjogi szerződés" elnevezésű megállapodást kötöttek. Ebben rögzítették, hogy közöttük a B. Bíróság előtt ügyszám szám alatt a felperes által kezdeményezett házasság felbontása iránti per van folyamatban. A Csjt. 18. § (2) bekezdése alkalmazása érdekében, közös gyermekeik elhelyezése, tartása, a velük való kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint - az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében, és a Csjt. 27. § (2) bekezdése alapján vagyoni viszonyaik rendezése érdekében megegyeznek, és házasságuk felbontása esetén a jelen szerződésben foglaltaknak megfelelő egyezségük bíróság általi jóváhagyását kérik, továbbá meghatározzák a közös-, illetőleg a különvagyonukat. Megállapodtak abban, hogy a házasságukból született R. és L. utónevű gyermekeik a felperes, a G. utónevű gyermekük pedig az alperes gondozásába kerül azzal, hogy a Csjt. 72. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően közös szülői felügyeletet tartanak fenn, a velük való kapcsolattartásban, külföldre utazásban egymást nem korlátozzák, egymástól gyermek- és házastársi tartásdíjat nem igényelnek. A b.-i társasházi öröklakás - amelyhez a társasház közös tulajdonában álló részek 794/10000 tulajdoni hányada és két pincerekesz - a házassági vagyonközösségükbe tartozik, így annak egymás között egyenlő arányú tulajdonosai. Ezért "a Fővárosi Kerületek Földhivatalától az egészében (794/794) Férj - aki egyben ehhez feltétlen beleegyezését is adja - kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlan - és értelemszerűen a társasház közös tulajdonából ehhez tulajdoni hányadra vonatkozóan - Feleséget 397/794 és Férjet 397/794 arányban illető tulajdonjogának "házassági vagyonjog rendezés" címén, minden további megkérdezésük nélkül az ingatlan-nyilvántartásba vételét kérjük." A szerződésben az alperes a 489/794 tulajdoni hányadot terhelő haszonélvező D.L-né megbízottjaként akként nyilatkozott, hogy a haszonélvező nevében hozzájárul annak az őt illető 397/794 tulajdoni hányadra való mérsékléséhez. A házastársak megállapodtak abban, hogy házasságuk felbontása esetén a társasházi öröklakást közösen értékesítik és a befolyó vételárat egymás között egyenlő arányban megosztják. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy a közös értékesítésből befolyó vételárat két, egymáshoz közel fekvő lakás megszerzésére fordítják, ami a gyermekekkel való napi rendszeres kapcsolatot biztosítja. A közös értékesítésig a lakást megosztva használják. A szerződés 4. pontja szerint a t.-i H. utcában lévő 734/2 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan személyenként 3/12 részben a házastársak, személyenként 2/12 részben pedig kiskorú gyermekeik tulajdonát képezi. A gyermekek összesen 6/12 tulajdoni hányadát a szülők holtig tartó haszonélvezeti joga terheli. A házastársak megállapodtak abban, hogy a felperes 3/12 tulajdoni hányada az alperes tulajdonába kerül és a felperes a gyermekek részilletőségét terhelő holtig tartó haszonélvezeti jogáról lemond. Beleegyezését adta ahhoz, hogy 3/12 tulajdoni hányadára az alperes tulajdonjoga bejegyzésre kerüljön, míg a gyermekek részilletőségét terhelő holtig tartó haszonélvezeti jogáról lemond. Megállapodtak a házastársak abban, hogy a t-i ingatlant együttműködve értékesítik, amelyhez a kiskorúak törvényes képviselőiként hozzájárulásukat megadják. Az ebből származó vételárat az alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelt lakás megvásárlására fordítják. Amennyiben ennek megfelelően másik lakás kerül megvásárlásra, a perbeli ingatlan kizárólagos használatára, többlethasználati díjfizetési kötelezettség nélkül a felperes jogosult. Az 5. pontban rögzítettek szerint a házastársak megállapodnak abban, hogy mindketten önálló gazdálkodó tevékenységet folytatnak a jövőben, és a vagyonukból illetve jövedelmükből megszerzésre kerülő ingatlanaik különvagyonukat képezik. A közös életvitelt szolgáló ingóságaikat a házasság felbontása esetén természetben megosztják, a nyilvántartás köteles ingóságok (például személygépkocsi) annak a félnek a különvagyonát képezik, aki tulajdonaként az nyilvántartásba került. A 7. pontban a szerződő felek úgy nyilatkoztak, hogy kölcsönösen lemondanak arról a jogukról, hogy megállapodásukat a jövőben bármilyen jogcímen - így különösen a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága, tévedés vagy egyéb okra hivatkozással - megtámadják és kötelezettséget vállaltak arra, hogy a szerződés teljesítését szolgáló minden külön nyilatkozatot késedelem nélkül megteszik.