3036/2013. (II. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Szegedi Városi Bíróság 5.Bny.353/2012/2. számú végzésének és a Szegedi Törvényszék 2.Bnyf.265/2012/2. számú végzésének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] Az indítványozó 2012. június 20-án jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyet az első fokon eljárt Szegedi Városi Bíróságnál nyújtott be.

[2] 1. A Szegedi Városi Bíróság nyomozási bírája az indítványozó mint gyanúsított előzetes letartóztatását rendelte el az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, de legfeljebb egy hónapig, majd az 5.Bny.353/2012/2. számú végzésével az előzetes letartóztatást három hónappal meghosszabbította. Az indítványozó az előzetes letartóztatást meghosszabbító végzés ellen fellebbezést jelentett be. A másodfokon eljáró Szegedi Törvényszék a 2.Bnyf.265/2012/2. számú végzésével az első fokon hozott végzést helybenhagyta. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybíróságoz, és indítványozta a Szegedi Városi Bíróságnak az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról rendelkező 5.Bny.353/2012/2. számú végzés, valamint a Szegedi Törvényszéknek az azt helybenhagyó 2.Bnyf.265/2012/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[3] Panaszában arra hivatkozott az indítványozó, hogy az eljáró bíróságok a legkevésbé sem tettek eleget az előzetes letartóztatás elrendeléséhez szükséges különös feltételek megvalósulásával kapcsolatos mérlegelési és indokolási kötelezettségüknek. Véleménye szerint ezzel megsértették az Alaptörvény I., II., IV. és XXVIII. cikkében, illetve az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 5. cikkében foglalt jogait.

[4] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 26-27. §-aiban és az Abtv. 29-31. §-aiban foglalt feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e.

[5] Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy akkor fordulhat panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[6] Az Alkotmánybíróság a 10/2007. (III. 7.) AB határozatában megállapította, hogy "[a]z előzetes letartóztatásról szóló, a személyes szabadság elvonásával járó bírói döntés a terhelt szempontjából az eljárás során hozható legsúlyosabb "közbenső" határozat." (ABH 2007, 211, 221.)

[7] A jelen ügyben támadott, az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról rendelkező végzést helybenhagyó döntés tehát nem az adott büntető ügyet érdemben lezáró végső döntés, ezért az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában előírt követelménynek.

[8] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2013. február 4.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3183/2012.