BH 2006.9.286 A követelés engedményezésére vonatkozó megállapodás - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - nincs alakszerűséghez kötve. Következésképpen az engedményezési megállapodás alakszerűsége nem kell, hogy megfeleljen a végrehajtási eljárásban beszámítani kért követelést tartalmazó okirat alakiságának, tehát nem szükséges azt közokiratba foglalni [Ptk. 297. §, 223. §, 328. §; Vht. 366. §, 368. §].

A felperesek keresetükben elsődlegesen az ellenük folyamatban lévő végrehajtási eljárás megszüntetését, másodlagosan annak korlátozását kérték arra alapítottan, hogy engedményezés folytán az alperesekkel szemben beszámításra alkalmas követelésük áll fenn. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult; álláspontjuk szerint a felperesek által hivatkozott engedményezési szerződés érvényesen nem jött létre.

A jogvita elbírálása szempontjából jelentős - a per adataival igazolt - tények a következők.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2002. október 1-jén jogerőre emelkedett - a per főtárgya tekintetében helybenhagyó - ítélete szerint a jelen per felpereseit a bíróság arra kötelezte, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a jelen per alpereseinek 13 804 405 forintot és annak járulékait.

A Fővárosi Bíróság a 2002. március 19-én jogerőre emelkedett - az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyó - ítélete szerint a jelen per alpereseit a bíróság arra kötelezte, hogy fizessenek meg egyetemlegesen E. T. részére 5 180 000 forint tőkét és ennek járulékait.

A 2002. április 16-ai keltezésű "engedményezési megállapodás" azt tartalmazza, hogy E. T. mint engedményező a Fővárosi Bíróság ítéletével megállapított követelését a felperesekre engedményezi, - "az okirat mellékletét képező okiratban rögzített árért" - részletesen megjelölve a tőke-, kamat- és perköltségtartozást azzal, hogy az engedményezés hatálybalépését követően az engedményesek a régi jogosult helyébe lépnek; az engedményező a kapott ellenérték erejéig kezesként felel. A szerződés hatálybalépésének feltétele, a jogerős másodfokú ítélet ellen a kötelezettek - a jelen per alperesei - által előterjeszthető felülvizsgálati kérelem elbírálása. Az okiratot a felperesek mint engedményesek és dr. Cs. J. ügyvéd - úgy is mint az okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd, aki az okiratba foglaltak szerint az "engedményező teljes körű meghatalmazott képviselője" - írták alá.

A Legfelsőbb Bíróság az alperesi kötelezettek részéről benyújtott felülvizsgálati kérelmet a 2002. november 29-én meghozott végzésével hivatalból elutasította. Az alperesi kötelezettek írásbeli értesítése az engedményezésről 2003. január 20-án megtörtént.

A jelen per alperesei kérelmére a felperesek ellen 2003. március 19-én elrendelt végrehajtási eljárás során a felperesek - alperesi végrehajtást kérők által elismert - részteljesítése folytán, a bíróság a végrehajtást 8 175 136 forint tőkére és ennek 2003. március 27-étől esedékes kamataira korlátozta. A bíróság - a végzése indokolásából kitűnően - a végrehajtást kérők tartozása beszámítására, így a végrehajtás megszüntetésére nem látott lehetőséget. Az alperesi végrehajtást kérők szükségesnek tartották az engedményezésen alapuló jogutódlás bíróság általi megállapítását. A bíróság első fokon hozott - nem jogerős végzése szerint - E. T. (engedményező) jogosult helyébe lépő egyetemleges jogutódok a jelen per felperesei.

Az elsőfokú bíróságnak arra alapított elutasító ítéletét, hogy az engedményezési szerződés alapján a felpereseket megillető követelést a felperesek az alperesek által ellenük indított perben beszámítási kifogásként érvényesíthették volna, de azt elmulasztották [Pp. 368. § a) pont], a másodfokú bíróság arra hivatkozással helyezte hatályon kívül: a felperesek a beszámítással nem késtek el, mert jogosulti pozícióba csak a per jogerős befejezése után kerültek. Ebből következően vizsgálni kell, hogy az engedményezési szerződés érvényesen létrejött-e, amit a felpereseknek kell bizonyítani.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban is elutasító ítéletet hozott. Döntésének indokolása szerint a felperesek által csatolt engedményező nyilatkozatot az engedményező sem személyesen, sem képviselője útján nem írta alá, ennek hiányában az engedményezési szerződés nem jött létre.

A felperesek által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megállapított tényállást a másodfokú eljárás során felvett részbizonyítás adatai alapján annyiban egészítette ki, hogy az engedményezési szerződésnek a felperesek által utóbb becsatolt példányát, az engedményező képviseletében eljáró ügyvéd aláírta, és egyben külön ellenjegyezte meghatalmazott ügyvédként. Csatolták továbbá a kerületi bíróság két végzését, amelyekkel a bíróság megállapította, hogy a jogerősen elbírált ügyben érvényesített követelés tekintetében a felperesként eljárt E. T. jogosult helyébe a jelen per felperesei mint egyetemleges jogutódok lépnek [Vht. 39. § (1) bekezdés, Ptk. 328. § (1) és (3) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság által megállapított - az előzőekkel kiegészített - tényekre alapítottan a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperesek által a fellebbezési eljárásban becsatolt engedményező nyilatkozat sem felel meg a Ptk. 297. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. A megismételt eljárásban az engedményező részéről adott, M. város, 2002. április 14. dátumozású, dr. Cs. J.-nek címzett e-mail-ben adott meghatalmazásban nincs megjelölve S. V.-re és társaira átruházni kívánt követelés, nevezett és társai személy szerint nincsenek megjelölve, azon kézjegy nincs. Az engedményezési megállapodás csatolt példányában az "E. T." "engedményező" gépelt szöveg fölött nincs aláírás, azt dr. Cs. J. az engedményező nevében meghatalmazottként nem írta alá. A felperesek nem bizonyították, hogy az alperesekkel szemben olyan ellenkövetelésük van, amely végrehajtható határozaton, egyezségen vagy közokiraton alapul. A csatolt okiratok e kritériumoknak nem felelnek meg, ebből következően követelésük beszámításra nem alkalmas. A per eldöntése szempontjából emiatt nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy az engedményezési nyilatkozat érvényesen létrejött-e vagy sem.

A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresetük szerinti megváltoztatását kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság is téves jogi következtetést vont le a Ptk. 297. § (4) bekezdésében foglaltakból. Állításuk szerint a felperesek az alperesi követelésbe ugyanolyan: jogerős és végrehajtható bírósági ítélettel megállapított követelést kívánnak beszámítani. A felperesek ugyanis jogutódként léptek az alpereseket terhelő követelés jogosultja helyébe, érvényes engedményezési szerződés alapján. A jogutódlás tényét a bíróság - nem jogerős - végzése is megállapította, amely közokirat, ennélfogva a Ptk. 297. § (4) bekezdésben foglalt vagylagos feltételek mindegyikének eleget tettek.