31976L0308[1]

A Tanács irányelve (1976. március 15.) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös jogsegélyről

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1976. március 15.)

az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról

(76/308/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a legutóbb a 2788/72 (EGK) rendelettel ( 1 ) módosított, a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21-i 729/70 (EGK) tanácsi rendeletre ( 2 ) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 3 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 4 ),

mivel jelenleg nincs lehetőség arra, hogy az egyik tagállam hatósága által kiállított okmány alapján a követeléseket egy másik tagállamban lehessen behajtani;

mivel az a tény, hogy a behajtásra vonatkozó nemzeti rendelkezéseknek a nemzeti területen történő alkalmazása önmagában a közös piac létrejöttének és működésének akadályát jelenti; mivel ez a helyzet gátolja azt, hogy a Közösség szabályait teljes mértékben és kellően alkalmazzák, különösen a közös agrárpolitika területén, és ez elősegíti a csalást;

mivel ezért a követelések behajtása érdekében a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó közös szabályok létrehozása szükséges;

mivel ezeknek a szabályoknak mind az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező különböző intézkedésekből eredő követelések behajtására, mind pedig a tagállamok pénzügyi hozzájárulásainak a Közösség saját forrásaival történő felváltásáról szóló 1970. április 21-i 70/243/ESZAK, EGK, Euratom határozat ( 5 ) 2. cikke és a csatlakozási okmány 128. cikke értelmében a mezőgazdasági lefölözések és vámok behajtására kell vonatkozniuk; mivel a szabályok az ilyen követelésekkel járó költségek és kamat behajtására is vonatkoznak;

mivel a kölcsönös segítségnyújtásnak a következőkből kell állnia: a megkeresett hatóság egyrészről köteles ellátni a megkereső hatóságot azzal az információval, amelyre az utóbbinak szüksége van ahhoz, hogy a székhelye szerinti tagállamban felmerülő követeléseit behajtsa és értesíteni az adóst az említett tagállamból eredő követelésre vonatkozó okmányról, és másrészt a megkereső hatóság kérésére be kell hajtania a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállamban felmerült követeléseket;

mivel a jogsegély e különböző formáit a megkeresett hatóság a székhelye szerinti tagállam ezen kérdéseket szabályozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek értelmében biztosítja;

mivel meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek szerint a megkereső hatóság benyújtja a jogsegély iránti megkeresést, és mivel korlátozó definíciót kell megadni azokra a körülményekre, amelyek között adott esetben a megkeresett hatóság visszautasíthatja a jogsegélyt;

mivel abban az esetben, ha a megkeresett hatóság a követelés behajtásakor a megkereső hatóság nevében jár el, képesnek kell lennie arra, hogy az adósnak időt adjon a fizetésre, vagy részletfizetést engedélyezzen, amennyiben ezt a székhelye szerinti tagállamban hatályban lévő rendelkezések lehetővé teszik és a megkereső hatóság ehhez hozzájárul; mivel az ilyen fizetési lehetőségekre felszámított kamatokat szintén át kell utalni a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállamnak;

mivel a megkereső hatóság megalapozott kérésére a megkeresett hatóságnak képesnek kell lennie arra, hogy a megkereső tagállamban felmerülő követelések behajtását biztosító, megelőző intézkedéseket hozzon, amennyiben ezt a székhelye szerinti tagállamban hatályban lévő rendelkezések lehetővé teszik; mivel az ilyen követeléseket a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállamban nem lehet kedvezményes elbánásban részesíteni;

mivel lehetséges, hogy a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállamban a behajtási eljárás során a követelést vagy az annak végrehajtására felhatalmazó és a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállamban kiállított okmányt az érintett személy megtámadhatja; mivel ilyen esetekre meg kell határozni, hogy az érintett személynek a követelés megtámadására vonatkozó keresetét a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállam illetékes szerve elé kell utalnia és hogy a megkeresett hatóságnak a fenti szerv döntéséig fel kell függesztenie minden, általa megkezdett végrehajtási eljárást;

mivel rögzíteni kell, hogy a behajtással kapcsolatos kölcsönös segítségnyújtás folyamán átadott okmányok és információk más célra nem használhatók;

mivel ez az irányelv nem csorbítja a kétoldalú vagy többoldalú egyezmények, illetve megállapodások keretében az egyes tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtást;

mivel biztosítani kell azt, hogy a kölcsönös segítségnyújtás zökkenőmentesen működjön, és ebből a célból megfelelő határidőn belül rögzíteni kell egy olyan közösségi eljárást, amely részletes szabályokat határoz meg az ilyen jogsegély alkalmazására; mivel fel kell állítani egy bizottságot, amelynek ezen a területen szoros és hatékony együttműködést kell szerveznie a tagállamok és a Bizottság között,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ez az irányelv meghatározza azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseibe beépítendő szabályokat, amelyek minden tagállamban biztosítják a 2. cikkben említett és egy másik tagállamban felmerült követelések behajtását.

2. cikk

Az irányelvet minden olyan követelésre alkalmazni kell, amely a következőkre vonatkozik:

a) az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítések, intervenciók vagy egyéb intézkedések, amelyek magukban foglalják az e tevékenységekkel kapcsolatosan behajtandó összegeket;

b) a cukorágazat piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözések és egyéb díjak;

c) behozatali vámok;

d) kiviteli vámok;

e) hozzáadottérték-adó;

f) jövedéki adó:

- a dohánygyártmányra,

- az alkoholra és alkoholtartalmú italokra,

- az ásványolajra;

g) jövedelem- és tőkeadók;

h) biztosítási díjakra kiszabott adók;

i) kamatok, igazgatási pénzbüntetések és pénzbírságok, valamint az a)-h) pontban említett követelésekkel összefüggő költségek, kivételt képeznek a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállam hatályban lévő jogszabályai szerint hozott büntetőjogi intézkedések.

3. cikk

Ebben az irányelvben:

- "a megkereső hatóság": a tagállam azon illetékes hatósága, amely a 2. cikkben említett követeléssel kapcsolatban jogsegély iránti megkereséssel él;

- "a megkeresett hatóság": a tagállam azon illetékes hatósága, amelyhez a jogsegély iránti megkeresést intézték;

- "behozatali vámok": az áruk behozatalakor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak, illetve a közös agrárpolitika vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó egyes termékekre alkalmazandó különleges rendelkezések alapján megállapított behozatali terhek;

- "kiviteli vámok": az áruk kivitelekor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak, illetve a közös agrárpolitika vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó egyes termékekre alkalmazandó különleges rendelkezések alapján megállapított kiviteli terhek;

- "jövedelem- és tőkeadók": a 77/799/EGK ( 6 ) irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében felsorolt, az említett irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben;

- a "biztosítási díjakra kiszabott adók" a következők:

- Az irányelvet olyan azonos vagy hasonló adókkal kapcsolatos követelésekre is alkalmazni kell, amelyek kiegészítik vagy helyettesítik a hatodik francia bekezdésben említett, biztosítási díjakra kiszabott adókat. Az ilyen adók hatálybalépéséről a tagállamok illetékes hatóságai értesítik egymást és a Bizottságot.

4. cikk

(1) A megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság minden olyan információt beszerez, amely a megkereső hatóság számára hasznos lehet követelésének behajtásában.

Ezen információknak a megszerzése érdekében a megkeresett hatóság él azokkal a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekben meghatározott hatáskörével, amely a székhelye szerinti tagállamban felmerülő hasonló követelések behajtására vonatkozik.

(2) Az információkérés tartalmazza annak a személynek a nevét és címét, valamint minden egyéb azonosítást szolgáló olyan lényeges adatot, amelyhez a megkereső hatóság rendes körülmények között hozzáférhet, akit a kért információ érint, valamint a követelés természetét és összegét, amelyre a kérés vonatkozik.

(3) A megkeresett hatóság nem köteles olyan információt szolgáltatni:

a) amelyet a székhelye szerinti tagállamban felmerülő hasonló követelés behajtásának céljából nem tudna beszerezni;

b) amely kereskedelmi, ipari vagy szakmai titkokat fedne fel; vagy

c) amelynek feltárása sértené az érintett állam biztonságát vagy közrendjét.

(4) A megkeresett hatóság tájékoztatja a megkereső hatóságot az információkérés visszautasításának okáról.

5. cikk

(1) A megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérésére és a székhelye szerinti tagállamban a hasonló okmányokról és határozatokról szóló értesítésre vonatkozóan hatályban lévő jogszabályok értelmében a címzettet értesíti minden olyan okmányról és határozatról, ideértve a jogi természetűeket is, amelyek a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállamból származnak, és amelyek a követelésre és/vagy annak behajtására vonatkoznak.

(2) Az értesítési kérelem tartalmazza az érintett címzett nevét és címét, valamint minden egyéb azonosítást szolgáló olyan lényeges adatot, amelyhez a megkereső hatóság rendes körülmények között hozzáférhet, az értesítés tárgyát képező okmány vagy határozat természetét és tárgyát, amennyiben szükséges, az adós nevét és címét, valamint minden egyéb azonosítást szolgáló olyan lényeges adatot, amelyhez a megkereső hatóság rendes körülmények között hozzáférhet és azt a követelést, amelyre az okmány vagy határozat vonatkozik, valamint minden egyéb hasznos információt.

(3) A megkeresett hatóság azonnal értesíti a megkereső hatóságot azokról az intézkedésekről, amelyeket annak kérésére az értesítés érdekében tett, és legfőképpen arról a dátumról, amikor az okmányt vagy a határozatot a címzetthez továbbította.

6. cikk

(1) A megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság a székhelye szerinti tagállamban felmerülő hasonló követelések behajtására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően behajtja azokat a követeléseket, amelyek a végrehajtásukat engedélyező okmány tárgyát képezik.

(2) Ebből a célból minden olyan követelés, amelyre vonatkozóan behajtási kérelmet adtak be, annak a tagállamnak a követeléseként kezelendő, amelyben a megkeresett hatóság székhelye található, kivéve azokat az eseteket, amelyekre a 12. cikk vonatkozik.

7. cikk

(1) A megkereső hatóságnak a megkeresett hatósághoz intézett, a követelés behajtása iránti kérelemhez csatolni kell a megkereső hatóság székhelyéül szolgáló tagállamban kibocsátott, a behajtás végrehajtását engedélyező okmány hivatalos vagy hitelesített másolatát, és szükség esetén a behajtáshoz szükséges egyéb okmányok eredeti példányát vagy hitelesített másolatát.

(2) A megkereső hatóság csak a következő esetekben kérelmezheti a követelések behajtását:

a) a követelést és/vagy a behajtás végrehajtását engedélyező okmányt nem támadták meg a megkereső hatóság székhelyéül szolgáló tagállamban, kivéve azokat az eseteket, ahol a 12. cikk (2) bekezdésének második albekezdését alkalmazzák;

b) a hatóság a székhelyéül szolgáló tagállamban már végrehajtott behajtási eljárást az (1) bekezdésben említett okmányok alapján, valamint a meghozott intézkedések nem eredményezik a követelés teljes összegének kifizetését.

(3) A behajtás iránti kérelem a következőket tartalmazza:

a) név, cím, valamint minden olyan lényeges adat, amely az érintett személy és/vagy a vagyona felett rendelkező harmadik fél azonosításához szükséges;

b) név, cím, valamint minden olyan lényeges adat, amely a megkereső hatóság azonosításához szükséges;

c) utalás a megkereső hatóság székhelyéül szolgáló tagállamban kibocsátott, behajtás végrehajtását engedélyező okmányra;

d) a követelés módja és összege, beleértve a főkövetelést, kamatot, valamint egyéb büntetéseket, bírságokat és költségeket a két hatóság székhelyéül szolgáló tagállamok valutájában kifejezve;

e) a végrehajtási okmánynak a kérelmező és/vagy a megkeresett hatóság által a címzett részére történő kézbesítésének dátuma;

f) a behajtás végrehajtása milyen dátumtól, illetve meddig lehetséges a megkereső hatóság székhelyéül szolgáló tagállamban hatályban lévő törvények szerint;

g) minden egyéb lényeges információ.

(4) A behajtásra szóló kérelem ezenkívül tartalmazza a megkereső hatóság által tett nyilatkozatot a (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítésének igazolásáról.

(5) Amennyiben a behajtási kérelem okával kapcsolatban bármilyen lényeges információ birtokába jut a megkereső hatóság, azt továbbítja a megkeresett hatóságnak.

8. cikk

(1) A követelés behajtásának végrehajtását engedélyező okmányt közvetlenül a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállam követelésének végrehajtását engedélyező okmányként kell elismerni, illetve automatikusan ilyen okmányként kell kezelni.

(2) Az első bekezdés ellenére, adott esetben, a követelés behajtásának végrehajtását engedélyező okmány - a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállamban hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően - elfogadható és elismerhető, vagy egy olyan okmánnyal kiegészíthető, illetve helyettesíthető, amely lehetővé teszi a tagállam területén történő végrehajtást.

A tagállamok igyekeznek megvalósítani a követelés behajtására szóló kérelem megérkezésétől számított három hónapon belül az okmányok ilyenfajta elfogadását, elismerését, kiegészítését vagy helyettesítését, kivéve azokat az eseteket, amikor a harmadik albekezdés alkalmazandó. A végrehajtást engedélyező okmány szabályos megfogalmazása esetén ezen alakiságok elintézése nem tagadható meg. A megkeresett hatóság értesíti a megkereső hatóságot a három hónapos határidő esetleges túllépésének okairól.

A 12. cikket kell alkalmazni, ha az alakiságok bármelyike a követelés és/vagy a végrehajtást engedélyező okmány megtámadását von maga után.

9. cikk

(1) A követelések behajtása a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállam pénznemében történik. A megkeresett hatóság átutalja az általa behajtott követelés teljes összegét a megkereső hatóság részére.

(2) Amennyiben a székhelyül szolgáló tagállam hatályban lévő törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései lehetővé teszik, a megkeresett hatóság - a megkereső hatósággal folytatott konzultációt követően - engedélyezheti az adós halasztott vagy részletekben történő fizetését. A megkeresett hatóság a későbbi fizetéssel járó többletkamatot is átutalja a megkereső hatóság székhelyéül szolgáló tagállam részére.

A követelés behajtásának végrehajtását engedélyező okmány 8. cikknek megfelelő közvetlen elfogadásának, elismerésének, kiegészítésének vagy helyettesítésének időpontjától számítva a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállam törvényei, rendeletei és közigazgatási rendelkezései értelmében késedelmi kamatot számítanak fel és át is utalják a megkereső hatóság székhelyéül szolgáló tagállam részére.

10. cikk

A 6. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a behajtandó követelések nem szükségszerűen részesülnek abban a kedvezményes elbánásban, amit a hasonló követelések élveznek a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállamban.

11. cikk

A megkeresett hatóság haladéktalanul tájékoztatja a megkereső hatóságot azokról az intézkedésekről, amelyeket a behajtási iránti kérelem alapján meghozott.

12. cikk

(1) Amennyiben a behajtási eljárás folyamán a követelést és/vagy a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállamban kiállított, a követelés végrehajtását engedélyező okmányt valamely érdekelt fél megtámadja, az előbbi az ügyet a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállam illetékes szerve elé viszi, az ott hatályos jog szerint. Erről a keresetről a megkereső hatóság értesíti a megkeresett hatóságot. A keresetről az érdekelt fél is tájékoztathatja a megkeresett hatóságot.

(2) Amint a megkeresett hatóság megkapja az (1) bekezdésben említett értesítést a megkereső hatóságtól vagy az érdekelt féltől, felfüggeszti a végrehajtási eljárást az ügyben illetékes szerv döntéséig , hacsak a megkereső hatóság másként nem kéri a második albekezdésnek megfelelően. A 13. cikk sérelme nélkül, és amennyiben a megkeresett hatóság szükségesnek tartja, megelőző intézkedéseket hozhat a behajtás biztosítására olyan mértékben, amelyet a székhelye szerinti tagállamban hatályban lévő törvények és rendelkezések hasonló követelések esetében megengednek.

A (2) bekezdés első albekezdésének sérelme nélkül a megkereső hatóság a székhelyéül szolgáló tagállam hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási gyakorlatának megfelelően felszólíthatja a megkeresett hatóságot a megtámadott követelés behajtására, amennyiben a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállam erre vonatkozó törvényei, rendeletei és közigazgatási gyakorlata ezt megengedi. A megkereső hatóság felelős a behajtott összegek visszatérítéséért, valamint a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállam hatályban lévő jogszabályai szerinti esetleges kártérítésért is, amennyiben a per kimenete később kedvezően alakul az adós számára.

(3) Amennyiben a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállamban hozott végrehajtási intézkedéseket támadják meg, a keresetet a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállam illetékes szervéhez kell benyújtani annak törvényei és rendelkezései szerint.

(4) Amennyiben az az illetékes szerv, amely elé a keresetet az (1) bekezdés szerint benyújtották, rendes vagy közigazgatási bíróság, e szerv döntése a (6), (7) és (8) bekezdések értelmében a "végrehajtást engedélyező okmány" és a követelés behajtására ennek alapján kerül sor, amennyiben az a megkereső hatóság számára kedvező, és engedélyezi a követelés behajtását a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállamban.

13. cikk

A megkereső hatóság indokolt kérésére a megkeresett hatóság megelőző intézkedéseket hoz a követelés behajtásának biztosítására, amennyiben azt a székhelye szerinti tagállamban hatályban lévő törvények és rendelkezések megengedik.

Annak érdekében, hogy az első bekezdés rendelkezései érvényre jussanak, a 6. cikket, a 7. cikk (1) és (3), (5) bekezdéseit, a 8., 11., 12. és 14. cikkeket értelemszerűen kell alkalmazni.

14. cikk

A megkeresett hatóság nem kötelezhető:

a) a 6-13. cikkben meghatározott segítségnyújtásra, amennyiben a követelés behajtása - az adós helyzete miatt - a hatóság székhelyéül szolgáló tagállamban komoly gazdasági vagy társadalmi nehézségeket okozna, amennyiben hasonló hazai követelések esetében a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállam hatályban lévő törvényei, rendeletei és közigazgatási gyakorlata engedélyeznek ilyen eljárási módot;

b) a 4-13. cikkben meghatározott segítségnyújtásra, amennyiben a 4., 5. vagy 6. cikk szerinti eredeti kérelem öt évnél régebbi követelésekre vonatkozik, a megkereső hatóság székhelyéül szolgáló tagállam hatályban lévő törvényeinek, rendeleteinek vagy közigazgatási gyakorlatának megfelelően a behajtást engedélyező okmány kiállításának időpontjától számítva a megkeresés napjáig. A követelés vagy az okmány megtámadása esetén azonban a határidő attól az időponttól érvényes, amikor a megkereső állam megerősíti, hogy a követelés vagy a végrehajtást engedélyező okmány nem támadható meg többé.

A megkeresett hatóság tájékoztatja a megkereső hatóságot a jogsegély iránti megkeresés megtagadásának okáról. Az indokolt kérelem megtagadásról a Bizottságot is tájékoztatják.

15. cikk

(1) A korlátozási időszakot érintő kérdésekre kizárólag a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállamban hatályos jog az irányadó.

(2) A megkeresett hatóságnak a követelés behajtásával kapcsolatban a jogsegély iránti megkeresés értelmében tett lépései, amelyek, ha azokat a megkereső hatóság tenné meg, a megkereső hatóság székhelye szerinti tagállamban hatályos jog szerint megszabott korlátozási időszakra felfüggesztő vagy megszakító hatással lennének, e hatást illetően úgy tekintendők, mintha ez utóbbi államban hajtották volna végre őket.

16. cikk

Az ennek az irányelvnek értelmében a megkeresett hatósághoz megküldött okmányok és információk csak a következőknek adhatók át:

a) a jogsegély iránti megkeresésben említett személy;

b) a követelés behajtásáért felelős személyek és hatóságok, de kizárólag a behajtás céljából;

c) azok az igazságügyi hatóságok amelyek a követelés behajtásával kapcsolatos ügyekkel foglalkoznak.

17. cikk

A jogsegély iránti megkereséshez a végrehajtást engedélyező okmány és egyéb lényeges dokumentációkhoz mellékelik azok fordítását a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén, vagy egyik hivatalos nyelvén, az utóbbi hatóság azon jogának sérelme nélkül, hogy a fordítást figyelmen kívül hagyja.

18. cikk

(1) A megkeresett hatóság a behajtással kapcsolatosan felmerülő összes költséget beszedi az érintett személytől; a hasonló követelésekre vonatkozó, a székhelyéül szolgáló tagállamban hatályban lévő törvényeknek és rendeleteknek megfelelően.

(2) A tagállamok lemondanak egymás közt az összes olyan költség megtérítéséről, amely az ezen irányelv értelmében egymásnak nyújtott kölcsönös segítségnyújtás miatt keletkezik.

(3) Amennyiben a behajtás különleges problémát okoz a nagyon magas költségek miatt vagy a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatosan, a megkereső és a megkeresett hatóságoknak lehetőségük nyílik az egyedi kártalanítási megállapodások alkalmazására.

(4) A megkereső hatóság székhelyéül szolgáló tagállam továbbra is felelősséggel tartozik a megkeresett hatóság székhelyéül szolgáló tagállamot illetően az összes olyan költségért és veszteségért, amely a követelés lényegét vagy a megkereső hatóság által kiállított okmány érvényességét tekintve nem megalapozott eljárások eredményeként merül fel.

19. cikk

A tagállamok megküldik egymásnak azon hatóságaik listáját, amelyek felhatalmazással rendelkeznek jogsegély iránti megkeresés benyújtására vagy fogadására.

20. cikk

(1) A Bizottság munkáját egy behajtási bizottság segíti (a továbbiakban: "a bizottság"), amely a tagállamok képviselőiből áll és a Bizottság képviselője az elnöke.

(2) E bekezdésre történő hivatkozás esetében az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében említett időszak három hónap.

(3) A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.

21. cikk

A bizottság megvizsgál minden olyan ügyet, amely ennek az irányelvnek az alkalmazását érinti, és amelyet az elnök vet fel vagy saját kezdeményezésére vagy az egyik tagállam képviselőjének kérésére.

22. cikk

A 4. cikk (2) és (4) bekezdésének, az 5. cikk (2) és (3) bekezdésének és a 7., 8., 9., 11., 14. és 25. cikknek, a 12. cikk (1) és (2) bekezdésének és a 18. cikk (3) bekezdésének végrehajtására és a mindkét hatóság által igénybe vehető kommunikációs eszközökre vonatkozó részletes szabályokat, a behajtott összegek átszámításának és átutalásának szabályait, valamint a követelés legkisebb, a segítségnyújtás iránti kérelmet megalapozó összegét a 20. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

23. cikk

Ezen irányelv rendelkezései nem akadályozzák meg, hogy most vagy a jövőben bizonyos tagállamok között egyezmények vagy megállapodások értelmében, ideértve a jogi vagy más aktusokról szóló értesítést, nagyobb mértékű kölcsönös segítségnyújtás alakuljon ki.

24. cikk

A tagállamok legkésőbb 1978. január 1-jéig hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek.

25. cikk

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról az intézkedésekről, amelyeket ennek az irányelvnek a végrehajtására elfogadtak. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

A tagállamok minden évben értesítik a Bizottságot az adott évben elküldött és fogadott, információkéréssel, értesítéssel és behajtással kapcsolatos megkeresések számáról, a szóban forgó követelések összegéről és a behajtott összegekről. A Bizottság kétévente jelentésben számol be az Európai Parlamentnek, illetve a Tanácsnak az intézkedések alkalmazásáról és az elért eredményekről.

26. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

( 1 ) HL L 295., 1972.12.30., 1. o.

( 2 ) HL L 94., 1970.4.28., 13. o.

( 3 ) HL C 19., 1973.4.12., 38. o.

( 4 ) HL C 69., 1973.8.28., 3. o.

( 5 ) HL L 94. 1970.4.28., 19. o.

( 6 ) A Tanács 1977. december 19-i 77/799/EGK irányelve a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen és közvetett adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról (HL L 336., 1977.12.27., 15. o.). A legutóbb az 1994. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.