797/B/1995. AB határozat

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi LV. törvény 28. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) módosításáról rendelkező 1995. évi LV. törvény (a továbbiakban: Mtm.) 28. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

Az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány szerint az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatával (ABK 1995. június-július 252.) alkotmányellenessé nyilvánította és megsemmisítette ugyan az Mtm. 40. §-át, de az ugyanezen törvény 28. §-ának rendelkezése hatályban maradt. Eszerint a terhes nőt védő felmondási tilalom ideje a szülés után 3, illetve 5 hónapra változott, szemben az Mt. korábbi 90. § (1) bekezdés c) pontja szerinti "szülést követő hatodik hónap végéig" biztosított törvényi mentességgel.

Az indítványozó szerint az Mtm. 40. §-ának megsemmisítése és a 28. § hatályban maradása folytán megbomlott a jogszabály említett rendelkezései közötti logikai és tartalmi összhang. Ez jogbizonytalanságot teremt, nem felel meg az alkotmányos követelményeknek.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában, az ott kifejtett alkotmányossági indokok alapján, a szülő nőnek járó támogatások alkotmányellenességével összefüggésben megsemmisítette az Mtm. 40. §-át, amely az Mt. 138. § (1) bekezdését módosította, s a szülési szabadság idejét a korábbi huszonnégy hét helyett ötvenkét hétben állapította meg.

E rendelkezés önmagában ugyan nem volt alkotmányellenes, de az anyasági támogatási rendszerre vonatkozó, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény néhány más szabályának alkotmányellenessége folytán - az azokkal fennálló szoros tartalmi összefüggés miatt - minősült alkotmányellenesnek. Ezért az Alkotmánybíróság egyéb rendelkezések mellett e §-t is megsemmisítette.

Az Mtm. vitatott 28. § rendelkezése az Mt. 90. § (1) bekezdésének c) pontját valóban az Mtm. megsemmisített 40. §-ával összhangban változtatta meg.

A korábbi 90. § (1) bekezdés c) pontjának azt a szövegét, amely szerint terhes nő munkaviszonyát nem lehet felmondani a terhességet követő hatodik hónap, valamint a gyermekgondozás céljából kapott fizetés nélküli szabadság idejére, az Mtm. 28. § -a a következőképpen változtatta meg: a terhes nő munkaviszonyát nem lehet felmondani "c) a terhesség, a szülést követő három hónap, illetőleg a szülési szabadság, valamint a gyermek gondozására kapott fizetés nélküli szabadság," idejére.

Ha az Mtm. 40. §-ának megsemmisítése folytán a szülési szabadságnál a korábbi 24 hét jön figyelembe, amelyből 4 hetet "lehetőleg" a szülés előtt kell kiadni, akkor az esetek egy részében a maximális védettség valóban öt és nem hat hónap lesz. Ugyanígy azok az anyák, akik szülési szabadságra nem jogosultak a szülés után, a korábbi 6 hónap helyett 3 hónapig élvezik a felmondási tilalomra szóló védelmet.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Mt. 138. § (1) bekezdése szerint a 24 hét szülési szabadságból négy hetet nem kötelezően kell a szülés előtt igénybe venni. Ha tehát egészségi ok ezt nem zárja ki, az anya dönthet úgy is, hogy a teljes szabadságot a szülés után veszi igénybe, s ezzel a hat hónapos védelem számára biztosítható. Bár a hivatkozott rendelkezés némely esetben hátrányosabb is lehet a korábbi szabályozásnál, ha ez valamely szerzett jogot nem sért, vagy más alkotmányos rendelkezéssel nem áll ellentétben, a kedvezőtlenebb szabály nem jelent feltétlenül alkotmánysértést. Ilyenre az indítványozó sem hivatkozott.

Kétségtelen tény, hogy az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata nyomán megbomlott az Mt.-n belüli logikai rendszer.

Az Mtm. 40. § megsemmisítése folytán az Mt. különböző rendelkezései között esetleg fellépő kollízió vizsgálata azonban - hacsak valamely alkotmányos jog vagy elv sérelme nem állapítható meg - nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ennek kiküszöbölése jogalkotói feladat.

Mivel az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak, azt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.

Budapest, 1995. december 19.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró