MKIK Vb/02122. I. Megállapítási keresetet a választottbírósági eljárásban sem lehet minden korlátozás nélkül előterjeszteni, ez ugyanis a polgári eljárásjog általános elveiből, s nem csak a Pp. tételes szabályából következik.

II. A megállapítási kereset csak akkor lehet alapos, ha a kért megállapításra a felperesnek az alperessel szembeni jogai megóvása érdekében van szükség, s a felperes marasztalást nem kérhet.

A peres felek között 2000. február 21-én 365 napra szóló, ingatlanközvetítésre irányuló, kizárólagos jellegű megállapodás jött létre, amelyben az alperes azzal bízta meg a felperest, hogy az alperes részére megvásárolható, illetve bérbe vehető, kereskedelmi célú ingatlanokat keressen, s közreműködjön ezen ingatlanokra vonatkozó szerződések megkötésében. A felek kikötötték a szerződésben, hogy ha az alperes olyan ingatlant vásárol, illetve vesz bérbe - akár a szerződés időtartama alatt, akár azt követően -, amelyet a felperes mutatott be részére, a felperes az átlagos éves bérleti díj 10%-ának, adásvétel esetén a vételár 2,5%-ának áfával növelt összegére tarthat igényt közvetítői díjként. A szerződés tartalmazta a felek azon megállapodását, miszerint a szerződésből eredő jogviták rendezését a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elé utalják.

Az alperes 2001. közepén bérbe vette az irodaház egy részét.

A felperes álláspontja szerint az alperes egy a felperestől származó, 2000. március 27-én kelt, és még aznap, futárszolgálattal elküldött levélből szerzett tudomást a perbeli ingatlan létéről, illetve arról, hogy az ingatlan el- vagy bérbe adó. Ennek ellenére az alperes nem fizetett a felperesnek ezen ingatlan közvetítéséért semmiféle díjat. Ezért a felperes pert indított, s keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felperes közvetítésével kötött bérleti szerződést az adott ingatlanra.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A felperes keresete az alábbiak miatt nem alapos.