A Kecskeméti Törvényszék K.21350/2012/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 97. §] Bíró: Stefancsik Márta

Kapcsolódó határozatok:

*Kecskeméti Törvényszék K.21350/2012/9.*, Kúria Kfv.35194/2013/6. (BH 2014.10.319)

***********

KECSKEMÉTI TÖRVÉNYSZÉK

14.K.21.350/2012/9. szám

A Kecskeméti Törvényszék dr. Balla Szilárd ügyvéd (...) által képviselt felperes neve. felperes címe szám alatti székhelyű felperesnek, - dr. XY tanácsos által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen adóügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A törvényszék az alperes 2012. május 17. napján kelt .... számú határozatát az elsőfokú hatóság 2012. február 3. napján kelt ... számú határozatára kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új határozat hozatalára utasítja.

Kötelezi a törvényszék az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 250.000 (Kettőszáz-ötvenezer) forint perköltséget.

Az eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS:

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ... Megyei Adóigazgatósága (elsőfokú hatóság) 2011. III. negyedévre vonatkozóan Áfa adónemben bevallás utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés végzett és a felperes terhére 17.130.000 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes egészében jogosulatlan igénylésnek minősített. Határozatát az elsőfokú hatóság azzal indokolta, hogy a felperes a vizsgált időszakban a ...i székhelyű C Ltd., mint vevő részére adómentes közösségi értékesítés megjelöléssel 68.520.000 forint összegről számlát állított ki 3 db mezőgazdasági gépről. A számlák ellenértéke a felperes bankszámlájára megérkezett, ugyanakkor a számlákon feltüntetett termékek Magyarországot nem hagyták el. Ennek megfelelően az ügyletek után 25%-os mértékű Áfa felszámításának van helye, amely összeg adókülönbözetnek és jogosulatlan igénylésnek minősül. Az adókülönbözet összege alapján az elsőfokú hatóság 8.565.000 forint adóbírság megfizetésére is kötelezte a felperest megállapítva, hogy az adózó eljárása nem volt körültekintő, ugyanis a felperes tevékenységét 1999-ben kezdte meg, bevallásaiban jelentős összegben szerepeltetett közösségi ügyleteket, ezért tőle elvárható, hogy a közösségen belüli adólevonási joggal járó adómentes értékesítésre vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezéseket ismerje.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2012. május 17. napján kelt .... számú határozatával az elsőfokú hatóság ... számú határozatát helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg a tényállást, hogy a felperes az C Ltd. részére értékesítette a mezőgazdasági gépeket, amely társaság az D GmbH.-nak adta el azokat, amelytől az E GmbH. lízingelte, majd a felperes részére bérbe adta. Tekintettel arra, hogy a felperes által az ügylet minősítéséül megjelölt vissz-lízing esetén a dolog eladója és vevője megegyezik, jelen esetben pedig ez nem valósult meg, ugyanis a felperes a jogügylettel érintett terméknek nem vevője, hanem bérlője, a vissz-lízing fogalmának és feltételeinek ez a jogügylet nem felel meg. Így a felperes vis lízinggel, illetve kölcsönszerződéssel kapcsolatos hivatkozásai minden alapot nélkülöznek. Az adóhatóság nem találta alkalmazhatónak az Európai Bíróság C-185/01. számú ítéletében foglalt jogi álláspontot, ugyanis az a felperes ügyével nem megegyező tényállás mellett született.

Egyetértett az alperes az elsőfokú hatóság azon álláspontjával is, hogy az ügylet során a felperes nem kellő körültekintéssel járt el, így az adóbírság mérséklésére módot nem látott.

A felperes a jogerős adóhatósági határozattal szemben bírósághoz fordult és elsődlegesen kérte a másodfokú határozat megváltoztatását és visszaigénylési jogának megállapítását, ennek következtében a megállapított adókülönbözet és az adóbírság törlését, továbbá a jogosulatlan igénylés összegének nulla forintban történő megállapítását. A felperes másodlagos kereseti kérelmét, mely az adóbírság törlésére irányult nem tartotta fenn, harmadlagosan pedig kérte az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő kötelezését.

A felperes perköltséget igényelt.

A felperes keresete jogalapjaként előadta, hogy a számla szerinti gépek valóban nem hagyták el Magyarország területét és mind a közösségen belüli, mind a belföldi értékesítést kizárja, hogy ténylegesen nem történt az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. törvény) 9. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés, így az ügylet nem tartozik az Áfa. törvény hatálya alá. Előadta, hogy a tranzakciók célja és tartalma az volt, hogy a felperes az eszközök tulajdonjogának formális biztosítékkénti átadása mellett finanszírozáshoz jusson. Az D GmbH. érdekkörében álló üzleti okokból nem volt arra mód, hogy a felperes közvetlen eladási - és vis lízing ügyletet kössön az ausztriai székhelyű D GmbH-val, hanem csak közvetetten léphetett vele szerződéses kapcsolatba mind a tulajdonjog-átadás, mind pedig a kölcsönnyújtás kapcsán. Ezért volt szükség az C Ltd. (tulajdonjog közvetett átadása) és az E GmbH. (közvetett vissz-lízing) bevonására. Ezen közvetett eladási és vissz-lízing tranzakciónak eltérő a polgári jogi, valamint a számviteli és adójogi megítélése. Az ügylet polgári jogilag eszköz adásvételi ügylet és visszabérlés kombinációja, míg számviteli és áfa szempontból a tényleges gazdasági tartalmának megfelelően kölcsönnyújtási ügylet, amelynek biztosítékaként kizárólag az eszköz polgári jogi tulajdonjogát adják át a hitelezőnek. Az eszköz gazdasági tulajdonosa mindvégig a lízingbe vevő - jelen esetben a felperes - maradt.

A polgári jogi tulajdonjog átadása nem egyezik meg a tulajdonosként való rendelkezési jog átadásával, amely mind az Áfa. törvény 9. § (1) bekezdése, mind az Európai Unió Tanácsának 2006/112/EK Irányelve 14. cikkének (1) bekezdése alapján a termékértékesítés fogalmának alapvető feltétele. A felperes álláspontja szerint a tulajdonjog átadása adásvételi szerződésen alapuló polgári jogi kategória, a tulajdonosként való rendelkezési jog átadását azonban a szerződéses kikötések és egyéb tényállásbeli elemek vizsgálatával lehet csak megállapítani és ezeket összességükben kell értékelni. Hangsúlyozta, hogy sem az C Ltd., sem az D GmbH. nem szerzett tulajdonosként való rendelkezési jogot a felperestől, a felperes a tulajdonjogát csak biztosítékként adta át végső soron az D GmbH-nak a futamidő tartalmára, az C Ltd. pedig tulajdonosként egyáltalán nem rendelkezett a dolgokkal. A tulajdonosi jogosítványok és kötelezettségek mindvégig a felperesnél maradtak (birtoklás, használat, hasznok szedése, működtetés, karbantartás, károk viselése, használhatatlanság, megsemmisülés, lopás kockázatának viselése stb). Előadta, hogy szerződésszerű teljesítés esetén a polgári jogi tulajdonjog automatikusan a felperesre visszaszáll a megkötött szerződések alapján. A felperes szerződésszerű teljesítése esetén kizárólag őt illetik a tulajdonosi jogok és kötelezettségek, így tehát az Áfa. törvény 9. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés nem valósulhatott meg ezen bonyolult és atipikus ügylet során.