AVI 2013.1.2 A diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezést nem sértheti az adóhatóság eljárása [2003. évi XCII. tv. 1. § (3) bek.]

Az elsőfokú hatóság határozatában 2004-2007. évekre összesen 187.308 Ft telekadót állapított meg a felperes terhére az 1/4 tulajdonát képező g.-i 1176 hrsz.-ú belterületi beépítetlen terület után. Hivatkozott arra, hogy a felperest sem a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 19. § a) pontjában, sem a képviselőtestület 33/2004. (XII. 16.) Ör. rendeletében (továbbiakban: R.) 6. § f) pontjában meghatározott mentesség nem illeti meg.

Az alperes jogelődje határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a telekadó tárgya nem az építési telek, hanem az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet. A perbeli ingatlan beépíthetősége sem kizárt.

A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a perbeli ingatlan nem beépíthető, továbbá hullámtérben, illetve HM védőterületben helyezkedik el, az adó mértéke eltúlzott. A Htv. 19. § e) pontján alapuló mentességet az adóhatóság a tulajdonostárs esetében elismerte.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletén indokolásában kifejtette, hogy az építési telek és a beépítetlen belterületi földrészlet nem szinonim fogalmak, a Htv. nem az építési telket adóztatja. A Htv. 19. § a) pontja alapján a felperest adómentesség nem illeti meg, e körben az alperes helytállóan hivatkozott a Htv. 52. § 43. pontjára, építési tilalom nem áll fenn.

Az R. 6. § f) pontja 2005. január 1-jétől 2007. december 31-ig tartalmazott olyan mentességi szabályt, hogy az adóalanynak rajta kívülálló okból be nem építhető telek, mentes a telekadó alól. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az adóhatóság - bár a felperes hivatkozott rá - nem vizsgálta, hogy a felperes tulajdonát képező beépítetlen földrészlet a helyi rendelkezéseknek (szabályozási terv, GÉSZ) megfelel-e, és a mentesség fennáll-e.

Az elsőfokú bíróság elismerte, hogy a közigazgatási eljárásban a felperes nem hivatkozott a Htv. 19. § e) pontja szerinti mentességre (HM lőtér védőterülete), ez azonban olyan törvényi mentesség, melynek fennállása esetén az adómentességet alkalmazni kell. Az elsőfokú bíróság az alperesnek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) rendelkezéseire való hivatkozását nem vette figyelembe tekintettel arra, hogy ugyanezen ingatlant érintően a felperes édesanyjának tulajdonában lévő 2/4 tulajdoni hányadára vonatkozóan határozatában ugyanezen, e) pontos mentességi okra hivatkozás nélkül, hivatalból állapította meg a telekadó mentességet.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, mivel az megsértette az Art. 31. §, 32. § és 125. § rendelkezéseit. A bíróság olyan adómentességet vizsgált és állapított meg, amelyre a felperes a közigazgatási eljárás során nem hivatkozott. A felperes tulajdonostársának adómentességét nem hivatalból, hanem annak fellebbezésére tekintettel állapította meg. A perköltséget áfa nélkül kell megállapítani.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a peres eljárásban is hivatkozhatott adómentességre, az adóhatóság kioktatása általános és megtévesztő volt.

A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében az indokolás megváltoztatásával hatályában fenntartotta, az ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését akként változtatta meg, hogy az alperes 10 000 (tízezer) forint perköltséget köteles a felperes részére 15 napon belül megfizetni.